Esély 2000 Konferencia

Állásfoglalás

A millenniumi rendezvények sorában 2000. szeptember 22-én és 23-án 37 pedagógiai szakmai civilszervezet megrendezte az ESÉLY 2000 Konferenciát. A tanácskozás az iskolázási és tanulási esély/esélyegyenlőtlenség elemzését állította munkája középpontjába. Az esélyeket befolyásoló szociológiai, biológiai, pszichológiai, pedagógiai tényezők vizsgálata azonban túlmutatott az iskolázási esélyeken. Kiterjedt a társadalmi, a gazdasági, az oktatáspolitikai összefüggések érzékeltetésére is. A résztvevők behatóan foglalkoztak a közoktatási intézmények e téren jelentkező felelősségével, lehetőségeivel és korlátival.

1. A tanulási, az iskolázási, illetve az intellektuális és az érzelmi esélyegyenlőtlenségek nagymértékben társadalmi eredetűek, csökkentésük nem lehetséges átfogó társadalom- és gazdaságpolitikai intézkedések nélkül. Köztük az oktatás minőségi fejlesztése kapjon prioritást. Garantálja az állam a közoktatásra vonatkozó törvényekben előírt normatívákat és a méltó pedagógus béreket. A gyermekek számára állampolgári jogon járó esélyteremtő kiegészítő normatívák - kötött költségvetési forrásként - maradéktalanul jussanak el az intézményekhez, a fenntartó ezzel kapcsolatos felelősségét központi-állami szinten ellenőrizzék.
   
   
2. Az iskolázási egyenlőtlenségek tekintetében markánsan elkülöníthető válságterületek költségvetési támogatásában a pozitív diszkrimináció elve érvényesüljön az esélyteremtés érdekében.
   
   
3. Semmilyen indokkal se lehessen tartósan elkülöníteni bármilyen szociális, etnikai, illetve biológiai-genetikai hátterű egyéneket és csoportokat. Ki kell alakítani az iskolarendszer keretei között a mindenkinek szükséges egyéni bánásmód szerkezeti és pedagógiai feltételeit. A szegregáció elkerüléséhez szükséges, hogy a segítő szakemberek (pszichológusok, logopédusok, gyermekvédelmi felelősök, szociálpedagógusok, szabadidő szervezők, családgondozók, konduktorok stb.) az intézményen belül fejthessék ki tevékenységüket. Ennek pénzügyi és - a szükségleteknek megfelelő nagyobb arányú - szakképzési hátterét az oktatási kormányzatnak kell biztosítania. Egyidejűleg el kell érni, hogy a fenntartók biztosítsák a pedagógiai szak- és szakmai szolgáltatások intézményei számára a 2000. január 1-től kötelező létszámnormát.
   
   
4. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy az iskolaköteles koron túl is módja legyen mindenkinek az alap- és középfokú végzettséget nappali képzésben megszerezni. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, amely csak a szakképzésre irányuló felnőttoktatást támogatja; a munkanélküliek ellátásának feltételeként szabott közmunkavégzés legyen kiváltható rendszeres, dokumentált tanulmányok folytatásával.
   
   
5. A konferencia elfogadja a multikulturalitás elvét, a kultúrák, hagyományok egymás mellett élésének, egymásra hatásának mind határozottabb követelményét. Ebből fakadóan vallja, hogy az egymás mellett létező kultúrák között nem szabad értéksorrendet felállítani.
   
   
6. A konferencia javasolja az iskolarendszer újragondolását, különös tekintettel a komprehenzív típusú képzés szemléletének érvényesülésére.
   
   
7. Az oktatási intézmények (óvodák, iskolák, kollégiumok) esélyegyenlőtlenség csökkentő szerepének betöltéséhez szükséges szorgalmazni:
   
   • a szociokulturális szempontból hátrányos településeken a teljes körű óvodáztatást, ezzel kedvező starthelyzetet biztosítani s az iskolai kezdő szakasz hatékonyságát növelni;
   • a kollégiumok fenntartói rendszerének megváltoztatását; intézményi szinten a tantestület, az egyes pedagógusok szemléletének formálását, felelősségének, kompetenciáinak pontos meghatározását;
   • az együttműködést a hasonló célok érdekében tevékenykedő civil mozgalmakkal, gyermekszervezetekkel, egyházakkal.
     
     
8. A szociálisan/kulturálisan hátrányos helyzetű gyerekek esélyeinek növelése elképzelhetetlen az egész napos nevelés különböző formáinak szélesítése nélkül. Ehhez a finanszírozási és szakmai feltételeket központilag kell biztosítani.
   
   
9. A konferencia leszögezte, hogy az esélyegyenlőtlenségek csökkentésében az iskolán belül kulcsszerepe van a pedagógusnak. A hatékony nevelő-oktató munka feltétele a pedagógus felkészültsége a differenciált fejlesztésre, kiegyensúlyozott mentálhigiénés állapota, konfliktuskezelési képessége, a szülőkkel kialakított partneri kapcsolata. Ehhez egyaránt szükség van a pedagógusok életminőségének radikális javítására, a képzés és továbbképzés célszerű átalakítására. A pedagógusképzésbe épüljenek be azok az ismeretek, módszerek, technikák, amelyek segítik a pedagógust, hogy metodikailag felkészülten végezze fejlesztő munkáját.
   
   
10. A képességfejlesztő pedagógiai munka szerves része az intézményi könyvtár, információs központ. A könyvtárak ellehetetlenülésének megakadályozása érdekében a könyvtárfejlesztési normatívát - kötött forrásként - vissza kell állítani. Ezen túlmenően kitüntetett szerepe van az óvodával, iskolával együttműködő helyi közművelődés egész rendszerének. Egy közoktatási fejlesztő stratégiában az általános művelődési központok néven ismert integráció tapasztalatai megkerülhetetlenek.
    
    
11. Kapjon központi támogatást az akkreditált szakmai és szülői szervezeteknek azon tevékenysége, amely az esélyegyenlőtlenség csökkentésére irányul.
    
    
12. A konferencia fontosnak tartja a széles körű párbeszédet az esélyegyenlőtlenség csökkentésének témakörében; sajnálattal vette tudomásul, hogy az érintett minisztériumok nem képviseltették magukat a tanácskozáson.

Budapest, 2000. szeptember 23.