wadmin | 2009. jún. 17.

Egyház és iskola

"Református iskolák a Tiszántúlon 1944-1945 fordulóján" alcímmel jelent meg Fürj Zoltán új könyve, mely hosszú évek kutatásainak produktuma. Protestáns iskolakultúránknak kiterjedt szakirodalma ellenére is gazdag mondanivalója van a kötetnek ebben a témakörben. Ennyi önmagában is elég lenne a szerző témaválasztásának indoklásaként. Egyik méltatója, Cserfalvi Ilona a közelmúltban így ír ennek kapcsán: "A változó történelmi korok, változó történelmi berendezkedések sokszor próbára tették a protestáns egyházakat. Minden kor megfogalmazta a maga kihívását, kísértését, s az örök kérdést: hogyan lehet a tiszta evangéliumot hirdetni, kiállni érte úgy, hogy az ősi reformátori elv ne sérüljön, a szinkronitás megmaradjon" - hangsúlyozza tanulmányában. Tegyük hozzá ehhez az indokláshoz az iskolatörténeti véleményt, mely szerint az intézményes oktatás és nevelés alapfeltétele a művelődésnek, egyházi, világi kultúrának egyaránt. Különösen a XX. század közepe táján, pontosabban 1944-ben és 1945-ben, a második világháború után, amikor az iskolákat is a romokból kellett felépíteni; nemcsak fizikai értelemben, hanem a szellemiek vonatkozásában úgyszintén.

A szerző bevezetőjében a tartalmi mondanivalót a következőképpen indokolja: "Itt és most azt a helyzetet szeretnénk bemutatni, amiben 1944-1945 fordulóján a tiszántúli egyházkerület gyülekezetei és vezetői voltak, jelezve ezzel azt a küzdelmet, amit az egyházi iskolák fenntartásáért folytattak. Tesszük ezt úgy, hogy néhány, általunk fontosnak tartott forrást, újságcikket is közzéteszünk."1 Vagyis a tematikus kifejtése után dokumentumok bővítik a kötetet. Mondhatnók azt is, hogy "dokumentumkötet" Fürjnek ez a könyve, mely az első felében - a már említett "Bevezetés" után - három nagy fejezetben tárgyalja a református egyház életét: intézményeiben, az iskolapolitikában, nevelési koncepcióban; külön pontban fejtve ki az "egyház művelődéspolitikájának kidolgozásával" kapcsolatos törekvéseket.

A legizgalmasabb fejezete a kötetnek a "Helyzetkép 1944-1945 fordulóján" címet viseli; részletekbe menően taglalva az úgynevezett "történelmi utat". Majd érdekfeszítő leírását adja Révész Imre "szerepvállalásának", melyet a régi, rendszerváltás előtti egyháztörténet-írás nagyon egyoldalú, sematikus módon ábrázolt. Püspökként s mint ilyen, tankerületi vezetőként számos olyan intézkedést tett, amelyek akkor meghatározták az új helyzetnek megfelelő iskolapolitikát is. Erre vonatkozólag érdemes idézni a szerző véleményét: "Révész Imre szerepvállalása, tevékenysége iskolai kérdésekben nemcsak azért fontos, mert ő a tiszántúli kerület felvigyázó pásztora, az egyetemes egyház zsinatának lelkészi alelnöke, hanem azért is, mert 1942-től ő az egész egyház tanügyekben legilletékesebb képviselője, hiszen a Magyarországi Református Egyház Konventje Egyetemes Tanügyi Bizottságának elnöki tisztét töltötte be2

Szerepvállalásához hozzátartozik az a kifejezett óhaja, melyet egyik körlevelében megfogalmazott: "Az iskolafenntartók, valamint a tanári, illetve a tanítói karok felekezeti különbség nélkül, a létező legteljesebben együtt dolgozzanak. Az iskolába a gyermekek felekezeti különbség nélkül járjanak." A második világháborút követően ez a püspöki-főigazgatói körlevél egyértelműen és ugyanakkor megnyugtató módon intézkedett, elejét vette a félreértéseknek. Tiszántúli viszonylatban nem is jöttek létre nagyobb konfliktusok ezen a téren.

A kötet "Hogyan tovább?" című fejezetében két pontban vizsgálja témáját a szerző. Egyfelől a "földreform és iskola" összefüggéseinek a problematikáját elemzi, beleértve az egyházi vagyonnak a védelmét és az oktatási intézményeknek a vagyonát vizsgálva, másfelől a "reform-államosítás-általános iskola" viszonylatait mutatja be, kormányzati oldalról is megjelenítve a korabeli művelődéspolitikát. Az egész idevonatkozó szakirodalmat is újrafogalmazva tárgyalja: Teleki Géza vallás- és közoktatási miniszternek, a korabeli pártoknak és szakszervezeteknek, s végül az egyházaknak az akkori történéseit. Számunkra különösen tanulságosak Kovács Máténak a kultuszminisztériumban folytatott előmunkálatai, melyekről eddig alig tudtunk valamit; legalábbis amelyek a belső, szűkebb körű tárgyalásokra vonatkoznak.

Ami az iskolák államosításával kapcsolatos terveket, tárgyalásokat illeti, Fürj Zoltán idézi Révész püspököt: "...ha a magyar nemzet törvényhozása, tehát egy, a valódi nemzeti közakaratot képviselő nemzetgyűlés mondaná ki többségi határozattal, az ellenérvek nyugodt, türelmes meghallgatása és becsületes mérlegelése után az iskolaállamosítást. Minden más módot... a vallásszabadság elemi feltételei ellen irányuló erőszakos és törvénytipró intézkedésnek tekintenénk, mely ellen meg volna a fellebbezés lehetősége nemcsak isteni, hanem emberi fórumokon is."3

A magyar iskolatörténeti szakirodalom komoly nyeresége, hogy Fürj ennek a nehéz időszaknak a református iskolázás szemszögéből írta meg a történetét. A többi egyház, a katolikus, az unitárius stb. felekezetek korabeli tevékenységére is utal bizonyos kérdések kapcsán, ami külön nyeresége az idevonatkozó szakirodalomnak.

Fürj Zoltán: Egyház és iskola. Református iskolák a Tiszántúlon 1944-1945. fordulóján. Debrecen, 1996.

Bajkó Mátyás

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.