wadmin | 2009. jún. 17.

A Deák Diák Iskola egy évtizeddel ezelőtt keltette fel a sajtó érdeklődését, mivel évtizedekig használt épületét az eredeti tulajdonos, evangélikus egyház visszakapta, és az iskolának új épületet kellett szereznie, hogy a pedagógus- és gyermekközösség együtt maradhasson. Erről a sokféle hagyományt ápoló, sajátos belső világot jelentő iskoláról készített esettanulmányt Császár Adrienn, az iskola egyik pedagógusa. A beszámoló kísérletet tesz annak bemutatására, hogy milyen nevelési értékek, módszerek, milyen szervezeti formák teszik vonzóvá az iskolát a szülők, a gyerekek és nem utolsósorban a pedagógusok számára.

Tanulmányomban egy gyerekközpontú, liberális, demokratikus, kreatív iskolát szeretnék bemutatni.

Áttekintem az intézmény múltját, jelenét, pedagógiai módszereit, bemutatom az oktató-nevelő munka résztvevőit, a helyi hagyományokat, az iskolai szabadidős tevékenységek változatos kínálatát. Remélem, körvonalazódik majd, hogy miért egyedi és pótolhatatlan a Deák Diák Iskola.

Az iskola szellemiségét befolyásoló tényezők:

  • az iskola múltja, hagyományai;
  • a tanárok, tanítók munkája (oktatás, nevelés, tárgyi feltételek kialakítása), személyisége, innovációs készsége;
  • koncepciók, az iskola pedagógiai programja, ennek megfelelően az iskola élete, jelenlegi hagyományai;
  • résztvevők: gyerekek, szülők (tevékenysége, személyisége), ifik segítsége;
  • az iskola kapcsolatai (más szervezetekkel, szakemberekkel, külföldi intézményekkel).1

A múlt, a gyökerek

Ahhoz, hogy megértsük a mai iskola életét, vissza kell nyúlnunk a kezdetekig. Az eredeti épület, a Deák Téri Iskola az V. kerületi Deák tér közelében, a Sütő utcában állt. 1787-ben eredetileg is iskolának épült: előbb elemiként, majd gimnáziumként működött. Pestalozzi pedagógiai elveit alkalmazva már akkoriban haladó iskolának számított.

Az 1800-as évek elején Schedius Lajos (esztétika-filozófia tanár) azt vallotta, hogy a harmonikus neveléshez a közösségi együttléten, a teljes személyiségformáláson keresztül vezet az út. Már akkor teret adtak a tanárok kreativitásának. Liberális iskolaként különböző vallási felekezethez tartozó gyerekeket vettek fel. Törekedtek az új pedagógiai módszerek, elvek alkalmazására. A 19. században az iskolában önképzőkörök működtek. 1883-tól lányokat is felvettek. 1904-ben dalegyesületet, szépkiejtési kört hoztak létre, előadásokat, hangversenyeket rendeztek, sőt lánycserkészcsapatuk is volt.

1952-ben az iskolát államosították, és új nevet kapott: Deák Téri Iskola. Továbbra is magas színvonalú oktatás folyt e falak között. Két nyelvi tagozatot indítottak. Fontosnak tartották a természetismeretet, ezért számos tábort, kirándulást szerveztek. A belső életet az önképzőkörök színesítették.

A hetvenes-nyolcvanas évek Gauland Mátyás igazgató nevéhez fűződnek, aki 1969–1997 között szívvel-lélekkel dolgozott az iskoláért, az ő szándékai szerint elevenítették fel a régi evangélikus hagyományokat, a haladó nevelési elveket és a befogadó, liberális iskolamodellt. Már akkor beszédcentrikusan, a mai drámapedagógiai szituációs helyzetekhez hasonló módszerekkel gyakoroltatták az orosz és az angol nyelvet. Az igazgató áldozatos munkájának köszönhető, hogy nem a „vonalas” úttörőélet folyt. Újításokat harcolt ki, például az erdei iskolát, melyet a tanács nem akart támogatni. Szerencsére az 1986-os oktatási törvény több szabadságot adott, ez szellemi forrongást gerjesztett, új utakat kereshettek, kialakíthatták a klubnapközit. Előfordult, hogy egyszerre 42-féle klub működött, volt köztük tűzzománcklub, de még csirkekeltetéssel foglalkozó is. Megalakulhatott az iskolarádió „Fónia” és az iskolaújság „Deák Diák” néven. (A költözés után a gyerekek ötlete alapján innen kapta az iskola a jelenlegi nevét.)

A régi hagyományok

Az úttörőmozgalmat szinte csak külsőségekben követték. A kisdobos- és úttörőavatásokat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén tartották, amitől igazán ünnepélyessé vált az alkalom. Természetesen szerveztek őrsöket, rajokat, és gyűléseztek is, de a kirándulások, táborok csak névleg voltak úttörőrendezvények. Valójában a programokat sokkal fontosabbnak tartották. A gyerekek nem hordtak egyenruhát (csak az ünnepségeken), nem kellett megtanulniuk az úttörők 12, illetve a kisdobosok 6 pontját. A Víziúttörőség kirándulásait, táborait, amelyek a mai kenutúrákhoz hasonlítottak, Rikker József magyartanár szervezte. A gyerekek vízi jártassági igazolványt szerezhettek.

Vasvári-napok. Az iskola úttörőcsapata Vasvári Pál nevét vette fel. A Vasvári-napok hetében nem volt tanítás, tanulmányi és sportversenyeket rendeztek. Csapatok indulhattak a társadalomtudományi, természettudományi, nyelvi, matematikai versenyeken, másrészt projektszerű gyűjtőmunkákat is szerveztek a gyerekek részére.

Vasvári-próba. A kirándulásokon, táborokban a gyerekek a térképismeretet, az egészségügyi szabályokat, az elsősegélynyújtást, valamint a tűzrakás, a főzés fortélyait sajátíthatták el. Az elért teljesítményért csillagokat kaptak, melyeket az ünnepségeken viselt egyenruhára tűzhettek.

Kirándulások. A felső évfolyamon tanuló diákok részére csillagtúrát szerveztek. Öt irányból közelítették meg a közös gyülekezőhelyet. Különböző színekről nevezték el a túrákat. Egy-egy tanárnál jelentkeztek a gyerekek, így vegyes csoportok alakultak (az iskolatársak ezáltal jobban megismerhették egymást). A diákok a tanár iránti rokonszenv és a túra hossza (6–12 km) alapján választottak. Főleg férfi tanárok vezették a túrákat (az akkori tanári kar fele belőlük állt, ez egészséges légkört teremtett). A csoportok a találkozóhelyen bevárták egymást, és közösen indultak haza. A részvétel nem volt kötelező, ahogy az összes többi program sem, de alig akadt, aki kihagyta volna.

A tájmaraton Lehoczky János földrajz-biológia tanár ötlete volt. A gyerekek kis térképpel a kezükben, apró csoportokban (tanár nélkül!) indultak útra, a 42 km-es távot egy nap alatt teljesítették. Az ellenőrző állomásokon egy-egy tanár, ifi vagy szülő várta őket, lepecsételték a térképet, így sosem veszett el senki.

Táborok. Mindig szerveztek vándortábort (már az ötödikesek is kétnaponta gyalogoltak 8–14 km-t, cipelve saját kétheti cuccukat), sőt a legnagyobb állótábor 120 fős volt, és a felszerelést az iskola gyűjtötte össze. Különlegességnek mondható az ócsai családos tábor, melyben a szülők is részt vehettek. A közeli tájvédelmi körzet kiváló lehetőséget adott a kirándulásra; a templomban orgonáltak, a tájházban kenyeret sütöttek, az elhagyott, régi iskolában kézműves foglalkozásokat tartottak.

Elköltözés, a régi és az új iskolaépület (tárgyi feltételek)

1992–93 folyamán az evangélikus egyház visszakövetelte és megkapta az épületet, hiába harcoltak érte a deákosok az önkormányzatnál. Azóta az Orczy út 5–7.-ben található a Deák Diák Iskola. A gyerekek 90%-a átjött az új épületbe, a kevés hely miatt nagy volt a zsúfoltság. Csak később rendeződött a létszám: az eredeti 570-ről 430-ra csökkent, ma mindösszesen 410 tanuló jár ide. Érdekességképpen: sok végzős jelentkezik az evangélikus gimnáziumba.

Nem véletlenül időzőm az épületeknél, hisz az eredményes pedagógiai munka egyik feltétele a barátságos, kellemes környezet. A régi épület klasszicista stílusban épült, belül is igényesnek mondható a kovácsoltvas lépcsőházkorlátokkal, lambériával. A falakat gyerekrajzokkal díszítették. A termeket híres emberekről, írókról, tudósokról nevezték el, például William Shakespeare az angol-, Bolyai János a matematika-, Kőrösi Csoma Sándor a földrajz-, Arany János az irodalomterem névadója lett.

Az új épület eredetileg nem iskolának épült, bár használták annak is. Kívülről kastélyszerű, a „hívogató tornyocskája” miatt, hogy a rajztanárnőt idézzem. Eredetileg 1898-tól a katolikus pedagógusok szeretetotthonaként működött, majd a szlovák iskolának adott helyet. Egy éve üresen állt, amikor a deákosok 1993-ban beköltöztek.

Az új épület egyik előnye, hogy míg a régi iskolának nem volt udvara (az Erzsébet térre vitték a gyerekeket), itt nagy területen futkározhatnak, és még külön sportpálya is a rendelkezésükre áll. A játszótéri részen mászóka, pingpongasztal és sok pad teszi otthonosabbá a teret.

A házirendben (amelyet itt „együttélési szabályoknak” hívnak) ez szerepel: „az órák közötti szüneteket tetszésed szerint az osztályteremben, a folyosón, illetve az udvaron töltheted… Játszhatsz, de természetesen csak olyan játékokat, amelyekkel nem zavarod a többieket, akik csak levegőzni, sétálni, uzsonnázni szeretnének, és te magad sem leszel rendetlen, piszkos. Játék közben is vigyázz magad és mások testi épségére!”

Az udvar szélét határoló falon gyerekrajzok láthatók, akárcsak az épület folyosóin és a tanáriban.

A kapuk többnyire nyitva állnak: „Mi nyitott iskola vagyunk” – fogalmaz dr. Várnai Zsuzsa igazgató, aki 1997-től áll az intézmény élén, s 1976-tól tanít magyart, angolt. Hadd idézzek az igazgatónő idei vezetői pályázatából: „Aki belép, rögtön érzékeli, hogy egy otthonos, gyerekbarát légkörű helyre érkezett.”

A folyosókon gyerekrajzokat, sok cserepes növényt látni (Wagner Éva igazgatóhelyettes, fizikatanárnő a növényfelelős), vagy a táborokról készített fotókat, ezenkívül a rajztanárnő, Juhász Józsefné Cila néni kompozíciói találhatók (ő 1986 óta tagja a tantestületnek). A képzőművész szakkörös gyerekekkel együtt készíti a dekorációkat. A földszinti első lépcsőforduló díszítése mindig az aktuális évszakra utal: ez az évszakfal. Általában egy nagyméretű bábut vagy tárgyat helyeznek ide, például a Föld napján földgömböt. Ünnepekkor szintén készítenek kreációkat. A tanárnő minden alkalmat megragad, így lesz lugas a ballagóknak, télen hóember „üdvözölte” a gyerekeket a téli szünet után, a rideg tűzoltó készülékre pedig lepkeszárnyakat rakott. Máskor az aktuális horoszkóp jelent meg a falon, az összes születésnapos gyerek és tanár nagyméretű fényképével. Hasonlóképpen búcsúztatják a ballagókat is.

A gyerekek főleg a saját termükben tartózkodnak, maguk díszítik az osztályfőnök, a rajztanárnő, illetve a szülők segítségével. Idén több termet kifestettek, így kerültek felhők a plafonra, napkorong a sarokba. Még az ajtókeretek is színesek. Ebből is látszik, hogy az iskola itt igazán „második otthon”, és ezek nem csak üres szavak. Máshol száraz növények, egy fatörzs vagy egy komplett madáretető található. A gyerekek évente dekorációs versenyen mérik össze kreativitásukat. Hadd idézzem ismét a „házirendet”: „Légy a termetek >>gazdája<<!

Külön szaktermeket is kialakítottak, ilyen például a műhely és a tankonyha. Az ebédlő is kedves, világos, Ikea-jellegű, élénk színű bútorokkal.

Jellemezzék az iskolát azok, akik itt töltik mindennapjaikat!

Koppányi Eszter, pedagógiai asszisztens: „Szerintem barátságos, vidám hely, melegséget áraszt.”

Keretes Erzsébet: „Jó ide belépni, ebbe a terembe és az egész iskolába.”

Palmer Dávid: „Az is jó, hogy nekünk saját kezűleg kell csinálni a képeket.”

Stefkó Péter: „A termek nagy többségében szépek, rendezettek.”2

A deákos tanár

Már a „hőskorban” is ajánlás útján vették fel a tanárokat, vagy a régi diákok jöttek vissza ide tanítani. Ők képviselik az iskola szellemiségét: többségük derűs, közvetlen, sportos. Jellemzőek rájuk azok a tulajdonságok, amelyeket idővel a gyerekekben is szeretnének kialakítani. Kiemelném játékosságukat, humorukat. Nem véletlen az iskola mottója: „emberré csak ember által lesz az ember” (Grillparzer).

„Hamar kiderül, ha valaki nem idevaló, egyszerűen kilóg. A légkör, a gyerekek felől van egy erős nyomás. Ha nincs a zsigereiben a gyerekkel való szimmetrikus kapcsolat kiépítésének képessége, akkor jobb, ha elmegy” – fejti ki az igazgatónő.

A deákos tanár, ha úgy látja jónak, a fegyelmezést viccel üti el, megérinti, megöleli a gyereket.

Részlet a vezetői pályázatból: „…hiszem és vallom, hogy egyre kevésbé lehet formális eszközökkel fegyelmezni. Ez nem jelenti azt, hogy ne legyenek szabályok… Döntő a személyes kapcsolat, a példamutatás, a megbeszélés, az értelemre és az érzelemre hatás.”

A tanár nem csak órát ad, délután szakkört vezet, táboroztat, kirándulni viszi a gyereket. Sokféleképpen tölti az idejét tanítványaival, így lehet csak igazán példakép. Táncol az osztálytáncban, fut a tófutáskor. Tatán a táborban sportol, játszik a gyerekkel vagy ellene. A termet együtt díszítik. Aki nem ilyen, „azt kiveti a rendszer” – mondja a némettanárnő –, látja a másiktól és ellesi, csatlakozik, belelkesedik, és szárnyakat kap. Mint osztályfőnök „kiteszi a lelkét” – jegyzi meg Simonyi Irén –, ismeri, szereti a gyerekeket. Alsóban a két tanítónő felelős „mamaként” foglalkozik a gyerekekkel, a leendő felsős osztályfőnök részt vesz az órákon, hogy megismerje az osztályt, a gyerekeket.

 

A gyerekek véleménye a tanárokról:

Szabó Zsófi: „Jófejek a tanárok.”

Józsa Júlia: „…többsége kedves, humoros.”

Keresztes Erzsébet: „Az órák érdekesek szoktak lenni.”

Várnai András: „...nem túl szigorúak.”

Alapelv: „A pedagógiai folyamat minden kapcsolatrendszerében (diák-diák, diák-tanár, tanár-tanár) jelen van a tolerancia és a szolidaritás... Az iskolában a magas színvonalú képzés párosul a barátságos, harmonikus tanár-diák kapcsolattal… A gyermeki élet fontos színtere az iskola, ahol a gyerek számára örömteli, színes, kiegyensúlyozott életet szeretnénk biztosítani. Ezért szerető gondoskodással vesszük őket körül, érzelmi és szociális biztonságot igyekszünk nekik nyújtani.”

Ma már csak öt férfi tanár van a 48 fős tantestületben. A „hőskorszakban” előfordult, hogy a gyerekek tegezhettek néhány férfi tanárt (akkor meg lehetett tenni, mert nem éltek vissza a bizalommal). Mára sok pedagógus maradt a régiek közül, tizenhatan több mint tíz éve dolgoznak itt. „Nincs fluktuáció, akik maradtak, kötődnek az iskolához, szakmailag megvalósíthatják magukat” – fejti ki az igazgatónő.

A gyerekek megkereshetik őket a szünetben, a tanáriban, a szertárban. A tanári előtti kis beülőbe odagyűlhet akár a fél osztály is rövid megbeszélésekre. Az igazgatónő ajtaja is mindig nyitva áll gyerek, szülő, tanár előtt. Ugyan tanít, de egyetlen gyerekkel sem akarja elveszíteni a kapcsolatot. Ő tartja a felvételi beszélgetést is. „Személyesség nélkül elképzelhetetlen az iskolavezetői munka” – vallja.

Nagyon fontos a tanárok állandó továbbképzése. Az alsós tanítók mind részt vettek fejlesztőpedagógiai képzésben. Ezenkívül jártak mentálhigiénés oktatásra, mindezt azért, hogy belső szakemberkört alakítsanak ki. Speciális végzettséget szereztek: a logopédia, a drámapedagógia, a diszlexia, a diszgráfia kezelése területén. A tervek között szerepel a fejlesztőpedagógiák, a módszertani képzések, a nyelvtanfolyamok, a számítógép-használati ismeret elsajátítása. Külön tantestületi képzések: a szervezetfejlesztés, a minőségbiztosítás, az önismeret és az együttműködési képesség növelése, a konfliktuskezelés, a mentálhigiéné. Tehát igyekeznek korszerűek lenni, új módszereket alkalmazni. Itt nem lehet pusztán a rutinra támaszkodni.

Pedagógiai értékelés

A pedagógiai értékelés az önellenőrzés eszköze, ennek szempontjai: a módszertani felkészültség, differenciálás, tanultatási technikák, gondolkodtatás mértéke, ezenkívül a gyerekek ismerete, közösségalakítás, innováció, órán kívüli tevékenység, együttműködés a többi tanárral, szülőkkel stb. Az elsők közt, 1996-ban kezdték el a minőségbiztosítási helyzetjelentést. Felmérték a partneri igényeket (szülőét, gyerekét, tanárét), a véleményüket és hogy mit szeretnének. Ennek alapján készült el az iskola pedagógiai programja. Az önértékelési tesztet, amelyben még az igazgatónő munkáját is értékelik, kétévente készítik el. Az innovatív szemlélethez hozzátartozik, hogy állandóan új utakat keresnek, alkalmaznak.

A deákos gyerek3

A Deák Téri Iskola az V. kerületben elitintézménynek számított, egész Budapestről sok értelmiségi szülő vitte oda gyerekét, egyszerűen hírneve volt, és ez mára is megmaradt. Emellett a körzet gyerekei is ott tanultak.

Ma kevesen jönnek az V. kerületből (messze van nekik). Ezért az V. kerületi önkormányzat már nem akarja tovább finanszírozni az iskolát, a VIII. kerület sem kívánja átvenni, csak az iskolaépületet bocsátja ingyen a rendelkezésükre. 2004-től nincs fenntartó, addig keresik a megfelelő megoldást.

Az épület a VIII. és a IX. kerület határvonalán helyezkedik el, mondhatni a Józsefváros „Rózsadombján”. Most nincs körzete az iskolának: felveszik az V. kerületit, akinek idejárt a testvére, vállalják a környékbeli gyerekeket (VIII–IX. kerületieket). Az óvodákból, tanácsadókból is küldenek gyerekeket. Csak az énekes osztályba kell felvételizni.

Az énekes osztályokba ma 160 gyerek jár, két év múlva a tanulók fele fog itt tanulni. A művészeti, esztétikai nevelés kulturált viselkedést, ízlést eredményez. Fellépéseikkel a hazai és a külföldi zenei életben szakmai rangot szereztek.

Azok a szülők is idehozzák gyerekeiket, akik határozott elképzeléssel rendelkeznek az iskolát illetően. A máshonnan eltanácsoltak is bekerülhetnek. Évente másfélszeres a túljelentkezés.

Bármilyen problémával küzdő gyereket befogadnak, igyekeznek minden igényt kielégíteni (erre még visszatérek), ami „erejükből” telik, amire lehetőségük van, és összekapcsolják a művészeti képzést az integrálással. A problémákkal küzdő gyerekekre külön odafigyelnek, ez megnehezíti a pedagógiai munkát, de igyekeznek mindenkit integrálni: a hallássérültet, a szociálisan hátrányos helyzetűt, a roma gyereket. Jelenleg 25 integrált gyerekük van (a 25 fős osztályokba maximum három gyerek kerülhet). Az első diagnosztizálás is itt helyben történik, majd a tanárok együtt alakítják ki a fejlesztési tervet.

A megváltozott társadalomban a szülők elfoglaltabbak, így több lett a tanulási nehézséggel küzdő és a magatartás-zavaros gyerek. Velük belső szakemberkör foglalkozik: a logopédus, a gyógypedagógus, és azok a tanárok, akik különböző fejlesztőpedagógiai képzésben vettek részt (diszlexia, Sindelar-terápia). Így tudják vállalni a mozgáskoordinációs, a koncentrálási gondokkal rendelkező gyerekeket is. A fogyatékosokat az utazó gyógypedagógusok segítik. Az iskola együttműködik a Soros Alapítvány Autizmus Kutató Intézetével és a Nagyothallók Iskolájával.

A másik probléma a szülők elszegényedése, az iskola ezért alapítványokból, pályázatokból is él, mindig figyelve arra, hogy csak megengedhető összeggel terheljék a családokat. Gyermek- és ifjúságvédelem is működik az iskolában, ennek eredményeképpen nincs alkoholizmus, drog, bűnözési probléma. Ezt a munkát az osztályfőnökök, a tanárok a két gyermekvédelmi felelőssel együtt végzik. Ők pedig az iskolapszichológushoz, a Nevelési Tanácsadókhoz (V., VIII. kerület), a Gyermekjóléti Szolgálatokhoz kapcsolódnak.

Az igazi deákos ennek megfelelően nyitott, kreatív, nagyszájú, vidám, jópofa, aktív, kritikus gyerek. Talán túlzottan is élénkek. A következő iskolájában is „motor vagy szabadságharcos” – ahogy az igazgatónő fogalmazott. „Gondolkodik, önálló véleménye van, nem véletlen, hogy sokan a diákönkormányzat tagjai a középiskolában.” Ajánlatos lenne, ha ott is hagynák őket kibontakozni.

„Délutánonként nem akar hazamenni, jól érzi magát” – összegzi a némettanárnő Simonyi Irén (1970 óta tanít az iskolában, korábban orosz nyelvet oktatott). Itt nem kell semmitől szorongania, még az introvertáltabb is megnyílik, felszabadul. A szimmetrikus viszony feltételezi a diákjogok figyelembevételét. A mai világban jobb a gyerekeknek bent, mint kint – ebben benne van az iskola mentőjellege.

Nem véletlen, hogy visszajárnak a régi diákok „ifizni”, ők segítenek kiránduláskor, táboroztatáskor. Év közben eljönnek a tanárokhoz beszélgetni, segítséget kérnek tanulás- vagy munkaügyben.

A pedagógiai programban az ifikről is szó esik: „a tanár-diák kapcsolatok sokszínűségéből, mélységéből következik, hogy ez az erős szál nem szakítható el egyik pillanatról a másikra, az iskoláról való leválás hosszú… Koruknál és tapasztalatuknál fogva igazi összekötő kapcsot jelentenek a gyerekek és a felnőttek között. Volt diákjaink segítenek bennünket leginkább abban, hogy megőrizzük iskolánk legszebb hagyományait, legigazibb értékeit.”4

Az itt tanuló gyerekek 60%-a tanul tovább gimnáziumban, 35% szakközépiskolában, a többi szakmunkásképzőben: mondhatni, felnőttként is megőrzik az aktivitást, a sokoldalúságot, a kreativitást, a nyitottságot. Sokan választanak alkotótevékenységet.

Kikerülve a jóval ridegebb, poroszosabb iskolákba, nem csoda, hogy visszajárnak, „hazalátogatnak”. Igazából törést okoz ez a nagy váltás, nehezebb alkalmazkodniuk, de így is vezető szerepet vállalnak, vagy a tehetségük révén tűnnek ki. Ezért 1972 óta (!) szerepel az iskola hosszú távú terveiben az intézmény 12 évfolyamossá alakítása, ennek érdekében a tanárokat folyamatosan beiskolázzák. Szokatlan módon 22 felsős tanár közül tizenketten rendelkeznek egyetemi diplomával, jelenleg öten járnak felsőoktatási intézménybe.

A deákos szülő5

„Az iskolai élet három egyenrangú szereplője: a diák, a tanár és a szülő. (…) Sikeres és hatékony nevelői munkát csak akkor tudunk végezni, ha minden tekintetben együttműködünk a szülői házzal.” (Az iskola pedagógiai programjából)

Az iskola gyerekképe és a szülők személyisége hasonló: vállalkozó kedvűek, nyitottak, vidámak, toleránsak ők is. A szülőknek szintén élmény az iskolához tartozás, részt vehetnek a gyerekeknek szóló rendezvényeken, elkísérhetik őket a kirándulásokra, betekinthetnek az iskola életébe, javaslatokat tehetnek, foglalkozást tarthatnak, táborozáskor eljöhetnek főzni. Ma kevesebb idejük jut ilyesmire, helyette megteremtik a feltételeket, szereznek buszt az osztálykirándulásra stb. Sok múlik rajtuk, nélkülük nem lehetne ennyi programot szervezni.

A folyamatos kommunikáció fórumai: a szülői munkaközösség, a Szülői Tanács és az Iskolaszék. Nekik szól a szülői hirdetőtábla. Nekik szervezik az alapítványi bált, ahol aukció keretében (híres szülők felajánlják tárgyaikat) az iskola anyagi támogatáshoz jut (a VIVIT Alapítvány részére), cserébe Deák Diák-bort kapnak, amelynek a címkéjét a gyerekek tervezik. A Bárka Színházat ilyenkor ingyen megkapják, és a műsor után táncolni lehet.

A Hárshegyen tartják a „családos napot”, amely egész napos program vetélkedőkkel, sportversenyekkel, művészeti bemutatókkal. Bárki mehet: tanár, diák a szüleivel vagy nélkülük.

A Szülői Kórus a gyerekekkel együtt énekel, lép fel az iskolai ünnepeken, a zeneszalonban, ilyenkor neves előadóművész csatlakozik hozzájuk; ezek mindig meghitt együttlétek.

Az iskola munkája

A személyiség alakítása és a közösségteremtés párhuzamosan fontos, utóbbi „védőn vegye körül az egyént”, ez az együttműködés gyakorlóterepe.

Értékek: „a gyerek személyiségét tiszteletben tartjuk. Elfogadjuk, kiindulási alapnak tekintjük az otthonról hozott tudását, tapasztalatait a világról. Változatos lehetőségeket biztosítunk számukra a különböző képességek kibontakoztatására. Fontosnak tartjuk a tanári személyiséget, a tanári szabadságot, önállóságot.”

Alapelv: a tanulás során a tanárok senkit nem hagynak „leszakadni”, hanem figyelembe veszik a gyerekek egyéni tempóját. Kiemelten figyelnek a tanulás tanítására, a kommunikációs képességekre, segítik a művészi szint elérését, a problémamegoldó képesség, a pozitív gondolkodás kialakulását. Szeretnék, ha „a gyerekek alkotó módon, kreatívan tudnák kezelni a problémákat”. „A személyiség középpontba állításából következik, hogy a tanári elfogadó magatartással segítjük a gyereket abban, hogy felismerje értékeit, hogy önbizalomra tegyen szert, önismerete kialakuljon. Ez az alapja annak, hogy harmonikus kapcsolatba kerüljön társaival, környezetével, a világgal.”

Cél: a „lelkileg, testileg egészséges gyerek nevelése”. E téren is fontos a kiegyensúlyozottság. A régi épületben a tornaterem kicsinysége, itt viszont a hiánya az, ami más megoldások keresésére készteti az iskolát. „A tanórák egy részét az uszodában, korcsolyapályán tartjuk” – mondta el Keszthelyi Ildikó testnevelő tanárnő, aki 1974 óta dolgozik az iskolában. Nem véletlen, hogy ő szervezi a tatai sportnapokat, amely már a nevében is hordozza a program lényegét. A táborok, kirándulások is részben azt a célt szolgálják, hogy a gyerekek jól kimozoghassák magukat.

A képzés folyamata

Alsóban hosszabb az alapozás, a gyerekeket nem terhelik felesleges ismeretekkel, a hangsúly a képességfejlesztésen van, figyelembe veszik a személyiséget, a haladási tempót. Az önbizalom, a pozitív viszony a tanuláshoz, az önkifejezés és a kommunikációs biztonság a legfontosabb. Erre építenek majd a felső tagozatban. A gyerekeknek olyan értékelő füzetük van, amelyben nemcsak a tanárok írják le a tanulóról a véleményüket, hanem ők maguk is. Alsóban nincs osztályzat, felsőben is szöveges értékeléssel egészítik ki a jegyeket.

A képzés sajátossága

Számítógépes oktatás 2. osztálytól, emelt szintű angolképzés, nagyobb mértékben és többféle órán használják a tánc- és drámaoktatást. Fontos pillér a tantárgyi klubok tehetséggondozása.

Részlet a vezetői pályázatból: „Elmondhatjuk, hogy a pedagógiai törekvéseink középpontjában jó néhány éve a teljes módszertani megújulás áll. A frontális tanítással nem lehet a kor követelményeihez nélkülözhetetlen készségeket kialakítani a gyerekben.”

  • A tanulásszervezési formák közül sűrűbben alkalmazzák a differenciálást (akár úgy is, hogy két tanár van jelen az órán). A tevékenység-központúság megköveteli a csoportmunkát.
  • Az iskola epocharendszerben is oktat: a 7–8. osztályosok a természettudományos tantárgyakat, egy-egy nagyobb témakört két-három hétig tömbösítve, intenzíven tanulnak, a cél, hogy a gyerek minél jobban elmélyülhessen benne.
  • Erdei iskola: évente egy hetet töltenek ott a gyerekek, rendes órák is vannak, de ennél fontosabb a helyi természeti és társadalmi adottságok megismerése, feldolgozása, a szociális érzékenység és a társas intelligencia fejlesztése.
  • Projektnap vagy -hét: egy téma kibontása több műveltségi területet is érintve. A fő hangsúly a folyamaton van, nem a terméken. A lényeg, hogy minden gyerek megtalálja érdeklődési körét és a képességeinek megfelelő feladatot.

Szabadidős tevékenységek

Régen 15–20 klubot tartottak, ezek a tehetséggondozás színterei voltak. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek sok mindenben kipróbálhassák önmagukat, megtanulják a szabadidőt élvezetesen eltölteni. Hagyományos (heti) klubok: képzőművész, színjátszó, karate, kézműves, sakk, tánc, környezetvédő, fotó. Ritkább (havi) a múzeumbarátok, zenebarátok, természetjárók köre. Természetesen van az iskolának énekkara és sportköre (kosárlabda, tájfutás). Egyéb tanfolyamok helyszíne is lehet az iskola, ilyen volt a társastánc a „hőskorban”, amiből kialakult a 8. osztályosok osztálytánca (ez a szalagavatóra hasonlít, a diákok kikölcsönzik a ruhát, gyakorolják a táncot, és egy bál keretében ballagás előtt előadják).

Napirend, munkarend

Gyerekközpontú iskolaként elsősorban azt szeretnék elérni, ha az iskola meleg, szerető légkörű lenne. Ezért tesznek engedményeket, a szünet például 10–15 perces. A csengetés sem a hagyományos, annál sokkal kedvesebb, és van előcsengetés (az utolsó két percet jelzi). A munkarend itt az „együttélési szabályok” nevet kapta, csak annyi előírás van, amennyi feltétlen szükséges a működőképességhez, és azok is inkább tanácsok (minden diák az ellenőrzőjében hordja). A mobiltelefon-dilemmára azt találták ki, hogy órán ki kell kapcsolni gyereknek, tanárnak egyaránt, de a szünetben használható.

Viselkedési útmutató:

„...Ügyelj arra, hogy öltözködésed, megjelenésed (hajviseleted stb.) mindig ízléses, tiszta, korodnak és az alkalomnak megfelelő legyen!

»Megjelenésedhez« hozzátartoznak szóbeli megnyilatkozásaid, kifejezésmódod, írásbeli munkáid külalakja, felszerelésed rendezettsége.

Hogy mindannyian jól érezzük magunkat az iskolában, eredményes munkát tudjunk végezni, viselkedj fegyelmezetten, kulturáltan!...”6

Természetesen szerveződött diákönkormányzat is a „spontán demokrácia nevében”.

Nemzetközi kapcsolatok

1997 óta részt vesznek a Socrates-projektekben, a Lingua B a nyelvtanárokat utaztatta, a Lingua A a gyerekeknek szólt (ez a cserekapcsolat jegyében kéthetes külföldi tartózkodást jelent). A Comenius-programban korábban öt, most majd négy iskola fog együttműködni három éven keresztül.

A cserekapcsolatok haszna a nyelvtanulás (gyereknek, tanárnak egyaránt), a külföldi országok és kultúrák megismerése.

Jelenlegi hagyományok

Az általános ünnepekről csak röviden, azokat is bensőséges hangulatban ünneplik meg. Az egyik évben például 1956-ot az igazgatónő emlékeinek elmesélésével tették átélhetővé. Karácsonykor az énekkar, a zenei tagozat segítségével, a Belvárosi Főplébánia Templomban tart hangversenyt.

Egész évben elosztva, elég sűrűn követik egymást a rendezvények, ettől lesz ennek az iskolának az élete pezsgő, mozgalmas.

  • Az évnyitón nem feledkeznek el az elsősökről, ajándékkal, műsorral kedveskednek nekik a felsőbb évesek, ugyanez történik Mikulás-járáskor: a felsős osztályok alsós testvérosztályaikba látogatnak.
  • Szeptemberben tartják a tatai sportnapokat, már 26 éve (!), az első tíz évben két-, azóta háromnapos, az elsősöknek csak egy nap (nem hétvégén!). Eredetileg az úttörőmozgalom évindító honvédelmi és sportnapjai voltak. Ilyenkor az egész iskola felkerekedik, és a gyerekeknek, felnőtteknek zsúfolt programban van részük. Az alsósoknak akadályversenyeket, kézműves foglalkozásokat tartanak, a felsősöknek sportversenyt, osztálykirándulást, tanulmányi programot (pl. gyűjtési feladat a tóparton, ez így egyszerre biológia- és kémiaóra). A tanárok is beállnak sportolni tófutáskor (4,7 km), tanár-diák zsinórmeccsen (régen foci volt) vesznek részt. A felsősök a kiszolgálást is gyakorolják az ebédlőben, máskor felhúzzák a kicsik ágyneműjét. Az ifik segítsége is gördülékennyé teszi a programokat.
  • Bálok: Ezek igazi zenés, táncos mulatságok vetélkedőkkel. Ilyen a Luca-bál, a farsangi bál, ami a maskarázás jegyében telik (rajzórán készítenek maguknak álarcot a gyerekek).
  • Versenyek: A tanárok biztatják a gyerekeket a tanulmányi és sportversenyeken való részvételre, hogy tegyék próbára magukat. Belső tanulmányi versenyeket is tartanak: matematikait, nyelvit. A testnevelő tanárok csoportos futásokat szerveznek olyan rendezvényre, ahol kapnak kedvezményt, ilyen az Avon-, a Vivicita- és a Kaiser-futás, melyekben a gyerekek együtt futnak a tanárokkal. A jól tanuló és egyben jól sportoló diákokat jutalomból elviszik külön kirándulni (tanítási napon), ez a VIP-kirándulás.
  • A Föld napján kirándulásokat7, vetélkedőket szerveznek. Régóta igyekeznek növény- és állatszeretetet plántálni a gyerekekbe (régen az iskola közösen patkányt tartott, ma hörcsögöt). A természet szépségét így figyelhetik meg a gyerekek és a környezet tisztántartásának tanítására is jó alkalom. Ezenkívül az udvaron készíthetnek rajzokat a falra.
  • Mestermunka: Alsóban csoport-, felsőben egyéni vagy páros munka. Segítik tanárok (témaajánlattal), szülők is. Ez lehet írásmű, tárgy, projekt. Az alkotási folyamat a lényeg, közben növekszik a gyerek olvasási kedve, könyvtárba jár, internetet használ. A kész alkotásokat kiállítják, végül katalogizálva az iskola könyvtárába kerülnek.
  • Tanévzáráskor műsort adnak, a 8. osztályosok táncolnak. Ez a közös alkotás élményszerzés a maguk és mások számára egyaránt.
  • Nyáron a hárshegyi és az Orczy-kerti napközis tábor mellett másik hét-nyolc tábort, igény szerint osztálytábort is szerveznek. Az állandó 80 fős állótábort Balatonszepezden tartják. A táborok a klubokhoz kapcsolódnak, természetjáró, kulturális programok egyaránt jellemzőek.

Összegzés

Megállapíthatjuk, hogy a gyerekek szeretnek a Deák Diák Iskolába járni, jól érzik magukat a közösségben, szeretetteljes a kapcsolatuk a tanárokkal, sok élményben részesül, amelyekbe még a szüleit is bevonják. Életszeretetet, optimizmust és önbizalmat kapnak.

Találni problémákat is, hisz ez az iskola sem tökéletes. Túl sok a program, „kevesebb több lenne” – mondta Balás Rita magyartanárnő (aki 1987 óta tanít az iskolában). Így nem csak az oktatásra helyezik a hangsúlyt, pedig „azon kellene lennie elsősorban”. A gyerekek is észreveszik ezt: „A tanulás kicsit mellőzött” – írta Bihari Fanni tanuló. A középiskola követelményrendszere nagyon eltérő, és ez megnehezíti a diák és a szülő életét.

Mivel megváltozott az iskolarendszer, 4. vagy 6. osztályban elviszik más iskolába a gyerekeket (elit családok, vagy akiknek a porosz iskola szigora hiányzik), maradnak a kevésbé jó tanulók, magatartás-zavarosak, és nagyon nehéz úgy integrálni, hogy a gyerek nem egy átlagos osztályba kerül, hanem oda, ahol már eleve több, ilyen-olyan problémával küzdő társa tanul. Másrészt az ép és tehetséges gyerekekre is oda kell figyelni.

Meglehet, az itt tanító tanároknak kevesebb idejük jut feltöltődésre, hiszen ez a munka egész embert kíván. De megéri az áldozatot, mert amit itt kapnak a gyerekek, az egy életre szól, és örökre táplálkozhatnak belőle. Ezt a védő és elfogadó környezetet soha többé nem találják meg, örökre visszavágynak. „Nem lenne szívem itt hagyni” – írta Józsa Júlia tanuló.

„Keresettségünk is azt bizonyítja, hogy a társadalom részéről van igény az iskolára” – szerepel a vezetői pályázatban. Mindezekért az iskola esetleges megszüntetésének csak vesztesei lehetnek. S nemcsak az itt tanulókra, tanítókra gondolunk, hanem arra a szellemiségre, amelyet a Deák Diák Iskola évtizedes oktató-nevelő munkája során valósított meg és képvisel a mai napig.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.