Bevezetés

Az e kötetben megjelentetett szövegek a „Foglalkoztatásba ágyazott képzés” című programhoz készültek.¹ A cél az volt, hogy a programra történő felkészítés során mind a pedagógusok, mind pedig a tanítványok számára olyan segédeszközt nyújtsunk, amely hasznosan egészítheti ki mindazt, amit a személyes jelenlétünk/együttlétünk során nem tudtunk/nem akartunk közvetíteni számukra.

Mindezeken túl volt egy másik célkitűzés is. A program során nem csak azt szeretnénk elérni, hogy

• megvalósuljon a hátrányos helyzetű, alacsony iskolázottságú, a hagyományos iskolai tanulás lehetőségeitől sok esetben megfosztott társadalmi csoportok oktatása,

hanem azt is, hogy

• ezzel párhuzamosan olyan tanári/pedagógusi szerepek formálódjanak meg, amelyek alkalmasak lehetnek a klasszikus iskolai feltételektől eltérő szituációk pedagógiai kezelésre is. Ezt a szereplehetőséget számunkra (ebben a programban) a „mentor–mentorálás” attitűd és tevékenységkomplexum jelenti. Másképpen fogalmazva: olyan szakemberek képzésére törekszünk, akik tudatosan vállalják az iskolai feltételektől eltérő szituációkban kibontakozó tanulási tevékenység támogatását mind szakmai, mind pedig mentális/szociális értelemben egyaránt.

A résztvevők felkészítése során kettős célt tűztünk magunk elé:

• Nélkülözhetetlennek tartottuk azt, hogy mindenkivel megismertessük törekvéseink legfontosabb céljait, különösen erős hangsúlyt helyezve a foglalkoztatási és képzési elemek egységére. Az sem volt mellékes, hogy a részt vevő pedagógusok és „tanítványaik” megismerték egymást, miközben mindnyájan egy kiterjedt, országos program szereplőivé váltak. A felkészítést regionálisan szerveztük meg oly módon, hogy az első nap a pedagógusok a „mentori felkészítés” első állomásán vettek részt, ezzel párhuzamosan a „tanítványok” mentálhigiénés – tanulást támogató (reaktiváló) – helyzetbe hozása történt meg, míg a második nap a tanulók „tanulásra felkészítése” volt a cél.
• Mindemellett meg kellett világítanunk az OKI IFK szerepét is a programban, nyilvánvalóvá téve, hogy e tudományos intézet elsősorban nem szociális meggondolásból van jelen, hanem azért, mert egy új képzési modell, egy új típusú tanulási útvonal (ki)fejlesztése a célja. Az azonban nyilvánvaló (és elengedhetetlen), hogy minden munkatárs gondolkodását messzemenően áthatotta annak a víziónak a képe, amely e fejlesztés kapcsán eredményessé teheti a hátrányos helyzetű, a társadalom perifériáin élők tanulási lehetőségeit és ennek kapcsán társadalmi és munkaerő-piaci integrációs törekvéseit.

E kötet tehát képzési anyagot foglal magába, amelynek tartalma nem csak itt, hanem számos más helyen és helyzetben is felhasználható. A programban részt vevő pedagógusok számára a mi felfogásunk szerint ugyanis a legnagyobb hozadékot az jelenti, hogy mentorrá válásukkal szakmailag jutnak gazdag és értékes munícióhoz. A felelősségünk rendkívül nagy, mégpedig azért, mert munkánk eredményessége tanítványaink egzisztenciális biztonságának feltételét jelenti. Tudjuk jól, hogy a sikerhez a tanulói akaratra is szükség van, anélkül nem megy. A mentori tevékenységnek azonban éppen ennek a befolyásolása az egyik kulcsterülete.

Noha munkájuk során már eddig is alkalmazták azokat a differenciált módszereket, amelyek az egyén fejlesztését tűzték ki célul, itt más a helyzet. Nem csak azért,

• mert a tanítvány felnőtt, de olyan felnőtt, aki „egyszemélyben” munkatársunk, kollégánk és tanítványunk,

hanem azért is,

• mert a munka eredményessége igen pontosan mérhetővé válik a tanuló előrehaladása kapcsán,

és mindezeken túl

• már eddig is tapasztalhattuk, hogy a tevékenység soha nem tapasztalt nyilvánosság előtt zajlik.

Budapest, 2004. augusztus 3.