Mayer József

Bevezetés a mentorpedagógiába

1. Kikre irányul a FÁK-program?

Az iskolák által benyújtott pályázat kulcseleme az volt, hogy a kiválasztott személy a cigánysághoz tartozzon. Ennek a pályázat szempontjából kiemelt jelentőségű döntésnek két meghatározó eleme volt:

1. Az iskolák egy részében sok esetben olyan konfliktusról tudunk, amely a többségi társadalomhoz tartozó pedagógusok/szülők (ritkábban tanulók) és az iskolát igénybe vevő cigány tanulók és szüleik között bontakozik ki. Azt várjuk a programban az iskola által alkalmazott személytől, hogy közreműködésével/közvetítő tevékenységével megelőzze, tompítsa, illetve csökkentse az ilyen típusú konfliktusok számát.
2. A másik fontos elem az, hogy tudjuk, hogy a hazai cigány népesség iskolázottsága messze a többségi társadalom szintje alatt van, ezért munkaerő-piaci pozícióik gyengék, szociális körülményeik rosszak. Mindezek veszélyeztetik a kívánatos társadalmi integrációt. Ugyanakkor látjuk, hogy a hagyományos pedagógiai módszerek alkalmazása mellett még mindig rendkívül magas a cigány tanulók iskolai kudarcainak aránya, ami sok esetben
3. • alulteljesítéshez,
   • évismétlésekhez,
   • súlyosabb esetekben az iskola elhagyásához vezethet.

Ezért sokuk számára nem nyílik mód arra, hogy a kívánt mértékben középfokú tanulmányokat folytathassanak. E program ezeken a problémákon kíván segíteni oly módon, hogy egy új, eddig Magyarországon még nem alkalmazott képzési rendszert hoz létre annak érdekében, hogy a tanköteles koron túli cigány fiatalokat/felnőtteket magasabb iskolai végzettséghez juttassa. A foglalkoztatás, amely optimális esetben tartós jövedelmet biztosít a kedvezményezett munkavállaló számára, reményt adhat arra, hogy olyan élethelyzet alakul ki, amelynek integráns részévé válik a tanulási tevékenység. Érdemes ezzel kapcsolatban több mint egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazott véleményt idézni: „Az alacsony iskolázottság felnőttkori kezelhetőségének korlátai vannak, amelyek legalább annyira pszichikus eredetűek, mint társadalmiak vagy gazdaságiak”.¹

Az idézett szerző által megjelölt problémalista pontosan kijelöli azt a terepet, ahol az új típusú pedagógiai-módszertani együttes alkalmazására sor kerülhet.

2. Tanítani, de hogyan?

A program megfogalmazóinak nem állt szándékában az, hogy a pedagógiai tevékenységet végző személyek kijelölését bármilyen módon is befolyásolják. Úgy vélték, hogy azt a pályázat megfogalmazója (többnyire az iskola valamelyik vezetője) pontosan tudja, a megvalósítás során melyik kollégájára számíthat. Reményeink szerint a kiválasztásnál két szempontot kellett mérlegelniük:

Olyan személyekben volt célszerű gondolkodni, akiknek

• a szakmai és módszertani felkészültsége a helyi közösségen belül is elismertségnek örvend, valamint
• érdekelődésük, nyitottságuk az újdonságok iránt garanciája lehet a program sikerességének.

2.1. Nézzük a feltételeket!

A program egyik pillérét a „tanulók” önálló tanulása jelenti. Ez önmagában is számos nehézséget vethet fel. Ismeretes, hogy a cigány tanulók iskolai sikertelenségének okai között

• a szociális helyzet, a családi szocializáció hiányosságai és/vagy „mássága”,
• a nyelvi hátrány,
• a többségi társadalom előítéletben megfogalmazódó gondolkodása és cselekedetei,
• az iskolán belül érvényesülő szegregáció egyaránt szerepet játszik.²

Ilyen (esetleges) előzmények után és (esetleg) ilyen feltételek mellett jelentős egyéni ambíciót kell feltételeznünk ahhoz, hogy az önálló tanulás megvalósuljon. Úgy gondoljuk, hogy túl a perspektivikus tényezőkön, a foglalkoztatás realitása rendkívül komoly motivációs tényezőnek kell, hogy bizonyuljon.³

• Ehhez a segítséget elsősorban azoknak a személyeknek kell biztosítani, akik az egyéni tanulás támogatását vállalták. A tervek szerint hetente két óra áll a mentorok rendelkezésére, amelyért a programból anyagi támogatást kapnak.⁴
• A másik támogató elem a vizsgáztatást végző középiskolák részéről épül a programba.⁵ A vizsgákat megelőző időszakban mód nyílik arra, hogy a vizsgáztatást végző pedagógusok közvetlenül a vizsgára felkészítő tevékenységet folytathassanak a tanulók számára.

2.2. Mi az új(donság) mindebben?

Elsősorban az, hogy a tanítás nem a hagyományos tanórákon történik. Ezt azért kell elfogadnunk, mert a program egészének ez a kulcsa. Ha a legcsekélyebb esélyt látnánk arra, hogy az érintett rétegek számára a hagyományos iskolai megoldások sikert kínálnának, mi magunk is hasonlóval próbálkoznánk. Az elmúlt évtizedek iskolai kudarcokkal öszszefüggő mutatói (mind a tanköteles, mind pedig a tanköteles koron túliak esetében) azonban azt igazolják, hogy noha régóta működik (nem lebecsülhető eredményekkel) az iskolarendszerű felnőttoktatás, mégis a szegények és különösen a társadalom perifériáin élők oktatásában nem tudott eredményes lenni. Az okok boncolgatása messze meghaladná e kötet kereteit, ezért itt csak utalunk arra, hogy a sikertelenség eredője magában az iskolában keresendő, mert – ebben az esetben – túlzottan merev (mechanikus), a rutinra épülő mechanizmusa képtelen volt érzékelni azokat az igényeket, amelyekre kidolgozott pedagógiai eljárásokkal talán csökkenthették volna azt, amit a korabeli szakmai zsargon „lemorzsolódásnak” nevezett. Ám az is elképzelhető, hogy ennek az igénynek e kései megfogalmazása valójában „történelmietlen”, mert a korabeli sikerkritériumot már önmagában a (felnőtt) oktatás ténye (is) jelenthette.⁶

Nyilvánvaló, hogy a tanulás támogatását nemcsak pedagógusok végezhetik, hanem olyan magasan iskolázott személyek, akik rendelkeznek az általánosan megkövetelhető „iskolai műveltség” elemeivel.⁷ Ez a magyarázata annak, hogy most csak két pedagógust vontunk be iskolánként a programba. Feltételezzük, hogy egy „humán” és egy „reál” szakos pedagógus átlátja az adott műveltségterületet és képes abban szakmailag helytálló eligazítást nyújtani az érdeklődőnek.

2.3. Mit kell megtanulniuk a tanulóknak?

A programban sikeresen pályázott iskolák olyan „tanulókkal” köthettek szerződést, akik befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkeznek.⁸ Számukra az érettségit nyújtó középiskola lehet a cél.

A tananyagot, amelyet el kell sajátítaniuk, a felnőttek számára készített kerettanterv tartalmazza.⁹ Ebben meghatározták, hogy az egyes évfolyamokon milyen tantárgyakból kell vizsgát tenni. A felkészítésnek ez adja a szilárd időkeretét, amely illeszkedik a támogatott számára biztosított „foglalkoztatási időhöz”.

Az alábbi táblázat tartalmazza a feltételrendszert, amelyet a programba lépőknek teljesíteni kell. Azonnal látható ebből, hogy a döntést meghozó személy (többnyire az iskola igazgatója) nem volt könnyű helyzetben. A dilemmát az okozza, hogy

a) minél „magasabb” a támogatott személy iskolai végzettsége, annál könnyebbnek tűnhet a mentori tevékenység, ám ennek megfelelően csökken a támogatás időtartama,

b) ha viszont a kiválasztott személy a lehető „legalacsonyabb” iskolai végzettséggel rendelkezik, akkor az elmondottak ellenkezője lehet igaz.

Már itt érdemes megjegyezni azt, hogy a két szélső póluson elhelyezkedő „diákok” helyzete szinte minden tekintetben „fényévnyi” távolságra van egymástól. Ezért úgy véljük, hogy a mentori tevékenység eredményessége elsősorban e program kapcsán ott lesz jól mérhető, ahol a támogatottak iskolai végzettsége alacsony, vagy pedig az adott személy évtizedek óta nem folytatott tanulási tevékenységet.

A tanuló jelenlegi iskolai végzettsége	Melyik évfolyam anyagából kell legközelebb vizsgát tennie?
Befejezett általános iskola	Középiskola 9. évfolyam
Befejezett 9. évfolyam – középiskola	Középiskola 10. évfolyam
Befejezett 10. évfolyam – középiskola	Középiskola 11. évfolyam
Befejezett 11. évfolyam – középiskola	Középiskola 12. évfolyam
Befejezett 12. évfolyam – középiskola	Érettségi vizsga az őszi időszakban (2004. október)
Befejezett 9. évfolyam nem érettségit nyújtó képzésben	Középiskola 9. évfolyam
Befejezett 10. évfolyam nem érettségit nyújtó képzésben	Középiskola 9. évfolyam
Hagyományos (3 éves) szakmunkás bizonyítvány	Középiskola 10. évfolyam
Középiskolai érettségivel rendelkező	OKJ-s szakvizsga

2.4. Hogyan „mentoráljunk”, azaz mit kezdjünk heti két órával?

A mentori tevékenység egyik legfontosabb alapelve a kooperációra való törekvés kell, hogy legyen. Ezért először meg kell teremteni azt a feltételrendszert, amelyben az együttműködés kialakulhat. Ez a következőket jelentheti:

• megállapodunk abban, hogy mikor tartjuk a heti két kötelező „penzumot”,¹⁰
• tisztázzuk, hogy milyen taneszközök szükségesek ehhez,¹¹
• megbeszéljük, hogy milyen módszereket fogunk alkalmazni az együttműködés során.

Nélkülözhetetlennek tartjuk azt, hogy a mentor mindenképpen hallgassa meg „munkatársát és tanítványát”! Az általa mondottakat gondolja át, és mindazokat az elemeket, amelyeket fel tud használni, hasznosítsa! Ne felejtsük el, hogy nem az a cél, hogy asszimetrikus kapcsolatrendszer alakuljon ki! Ez a pedagógia a résztvevők egyenlőségre épülő kooperációját feltételezi! Nemcsak arról van szó, hogy tanítványunk magasabb iskolai végzettséget szerez(hess)en, hanem arról is, hogy mind a ketten részesei vagyunk egy modellértékű képzési rendszer kialakításának! Ez a másik kooperatív közreműködése nélkül nem fog menni!

2.4.1. Az időtervezés

A heti két óra kijelölésekor érdemes néhány dolgot végiggondolni!

• Keressünk olyan időpontot, amely mindegyikük számára alkalmas, és ehhez ragaszkodjunk. Ne maradjon el alkalom, mert az egyéni tanuló számára ez a legszilárdabb, a tanulási tevékenységet meghatározó módon orientáló időkeret.
• Legyen ez olyan időpontban, amikor a konzultáció, a megbeszélés szakmai szempontból a legeredményesebb lehet. Gondoljuk át, hogy a nap elejére vagy végére tesszük-e az időpontot? A legfontosabb annak a feltérképezése, hogy tanítványunk mikor a legfogékonyabb az ismeretek befogadására, aktív konzultációra, kommunikációra!
• Vegyük mindig figyelembe azt, hogy mikor lesznek a vizsgák! Ez azért fontos, mert itt a szakmai felkészítésen túl egyre erőteljesebb mentális támogatást is kell nyújtanunk oly módon, hogy ez ne raboljon számottevő időt az érdemi munkától.

2.4.2. Hogyan készülök a mentorálásra?

A heti két óra, amely rendelkezésünkre áll, nem tanóra, tehát a hagyományos értelemben vett tanításnak itt semmi esélye nem lesz. Nem lehet cél az, hogy végigbeszéljük a rendelkezésre álló időt valamilyen téma kapcsán. Melyek lehetnek azonban az állandó elemek a tevékenységünkben?

• A következő időszakra kijelöljük az egyes tantárgyakra vonatkozó tanulnivalót. Célszerű a tankönyvek nagyobb tematikus egységeiben gondolkodni, mert a tételek is ezeket az egységeket fogják át. Ez csak úgy történhet, ha ezt megelőzően már mi magunk is tájékozódtunk a tananyagban és tisztáztuk a magunk számára a tananyag súlypontjait. Ez nem jelenthet szakmai szempontból problémát, mert a tankönyvek felépítése ehhez megfelelő támogatást nyújt.
• A tananyagkijelölést követően rövid magyarázatokkal érintjük a legfontosabb elemeket, ezeknek az alapos áttekintésére hívjuk fel a figyelmet.
• A két óra egyik legértékesebb része az lesz, amikor kérdéseket fogalmaznak meg számunkra tanítványaink a tananyagra vonatkozóan. Ennek a szükségességére egyébként az első pillanattól kezdve fel kell hívni a figyelmet. Az általuk feltett kérdések alapján tájékozódhatunk a legbiztosabban arról, hogy tanítványunk hogyan halad előre a tananyagban. Itt érzékelhetjük a hiányokat, a bizonytalanságot, egyszóval azokat a problémákat, amelyeknél meghatározóvá válik beavatkozásunk, magyarázataink, irányító megjegyzéseink. Ha nincs kérdés, az nagyon nagy baj. Jelzés értéke van, mert
• 1. vagy nem történt önálló tanulás,
  2. vagy hallatlanul felületesen történt.
     Ebben az esetben nem léphetünk tovább, mindenképpen tisztázni kell, hogy a kialakult helyzetnek mi lehet a hátterében!

A kérdéseket már korábban is megfogalmazhatják számunkra. Ezt írásban kell kérni, mert így már a foglalkozást megelőzően is módunk lesz ezeket átgondolni.¹²

2.4.3. „A tanulási út” felépítése

A mentor számára támpontot az adott tantárgyhoz kapcsolódó „tételsor” jelent, amelyet a középiskola „követelményként” fogalmaz meg. Látjuk, hogy itt arról van szó, hogy a tételek tartalmazzák azokat az elvárásokat, amelyeket a tanulókkal szemben az adott évfolyamon az egyes tantárgyakkal kapcsolatosan támasztanak.¹³

A tételek abban nyújtanak számunkra segítséget, hogy azokhoz ki tudjuk jelölni azokat a tankönyvi fejezeteket, amelyek megtanulása elengedhetetlenül szükséges annak érdekében, hogy a vizsga sikeres lehessen.

A tankönyvi fejezetek azonosítása a tanuló számára biztonságot nyújt a felkészülés során. Az „azonosításnak” tehát a hangsúlyos helyekre, fejezetekre kell a tanuló figyelmét ráirányítani. Ettől függetlenül törekedjünk arra, hogy a tanulók a tankönyv egészét elolvassák és megtanulják.

• Megkönnyíti a tanulást az, ha vázlatokat készítünk számukra az egyes tételekhez. A vázlatpontok azokat a kulcselemeket tartalmazzák, amelyeknek megjegyzése lehetővé teszi a tanulók számára azt, hogy vizsgahelyzetekben (tételhúzáskor!) azonosítsák a témára vonatkozó tartalmakat.
• A tanulás eredményességéről magunknak is meg kell győződnünk. Ezért célszerű a „félidőben” feladatlapokat készíteni a tanulók számára, amelyeket „szimulált” vizsgahelyzetekben oldatunk meg velük. Ilyenkor a feladat mellé időtényezőt rendelünk, mert az idővel történő gazdálkodásra is fel kell a tanulókat készíteni.
  Mindenképpen kerítsünk arra is alkalmat, hogy az egyes részeket szóban is „kikérdezzük” tőlük. Jó, ha ez is „tételhúzással”, felkészülési idővel történik. Ezeket a helyzeteket vegyük nagyon komolyan, ne engedjük, hogy valamilyen ok miatt „puha” szituációk alakulhassanak ki.
• Minden alkalommal győződjünk meg arról, hogyan vezetik füzeteiket a tanulók. Tekintsük át saját jegyzeteiket, adott esetben nyújtsunk számukra erre vonatkozó tanácsokat.
• A következő időszakra vonatkozóan mindig adjunk „házi feladatokat”. Ezeknek az elkészítése szilárdabbá teszi az egyéni tanulás struktúráját. Ezek olyan alkalmak, amelyek emlékeztetik őket arra, hogy a munka melletti tanulás a munka feltétele.

2.5. Gyakorlati tanácsok

Nézzünk erre néhány konkrét megoldást!

• A feladat mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy abból naponta valamennyi elvégezhető legyen. Például matematikából minden napra eshet 1 feladat. Irodalomból minden napra 1-1 vers vagy 2-5 oldal olvasnivaló. A feladatokhoz rendeljünk minden esetben időt!

Például:

Tantárgy	Feladat	Mit kell csinálni?	Idő
Matematika	Pitagorasz-tétel megtanulása Gyakorlás: 6 példa Naponta 1 feladat	Jegyzetkészítés,memorizálás	15 perc
		Példamegoldás füzetbe	5-10 perc
	Heti termés:	1 elméleti probléma megtanulása, 6 gyakorló példa elkészítése
Magyar irodalom	Görög dráma Kötelező olvasmány: Antigoné	Elolvasni a drámát!	2-3 óra
		Jegyzetkészítés (tartalmi kivonat)	15 perc
		Írásbeli feladat (fogalmazás, „esszé”)	20 perc
		Tankönyvi fejezet elolvasása, megtanulása	1-2 óra
	Heti termés:	1 kötelező olvasmány elolvasása 1 fejezet megtanulása, írásbeli feladatmegoldás gyakoroltatása

2.6. Technikai tanácsok

Nézzünk egy példát arra, amit eddig elmondtunk!

Legyen a választott tantárgy a magyar irodalom

I. évfolyam

Tételsor (részlet)

• A középkor irodalma (Dante, Villon, Halotti Beszéd, Ómagyar Mária-siralom)
• A reneszánsz Itáliában (Petrarca, Boccaccio)
• A reneszánsz Magyarországon

Ez utóbbi tételhez nyújtunk segítséget tanítványunknak:

Vázlat:

Mit kell megtanulni? Az alábbiakhoz hozzárendelhető a tankönyv egy-egy fejezete, illetve egy-egy anyagrész.

(Előzetes ismeretek: a reneszánsz fogalma, elterjedése Európában, a reneszánsz ember világképe, néhány alapvető fogalom: humanizmus stb.)

A tanulást segítő vázlat:

• Mátyás és udvara
• Vitéz János tevékenysége
• Janus Pannonius (életút)
• Janus Pannonius költészete:
• • Búcsú Váradtól
  • Egy dunántúli mandulafára
  • Kikacagja a búcsúsokat

Mi az, amit mindenképpen tudni kell:

• A reneszánsz hazai jellegzetességei (néhány centrum, elitkultúra, Vitéz János „művelődéspolitikája”, Janus Pannonius életútja, 2-4 vers „elemző” bemutatása)

Mit kérünk számon?

• A felsorolt néhány elem „elmondása”,
• A versek értelmezése a szöveggyűjtemény használatával.
• Kijelölhető házi feladat (írásban):
• • Miért tarthatjuk Janus Pannoniust reneszánsz költőnek?
  • Mutassa be a reneszánsz jellegzetességeit a Búcsú Váradtól című vers alapján!

Azt is megtehetjük, hogy már előre segítséget nyújtunk a tanuláshoz! Egy-egy füzetlapra, esetleg füzetbe olyan szempontokat gyűjtünk, amelyek az adott fejezetek elsajátítását segíthetik. Nézzünk erre is egy példát!

A fejezet (A reneszánsz) változatlan.

• Alapfogalmak: reneszánsz, humanizmus, Itália
• Költők: Petrarca, Boccaccio, Janus Pannonius, Shakespeare
• Festők, szobrászok: Leonardo da Vinci, Michelangelo, Rafaello, Donatello
• Gyula pápa, Medici család, Mátyás király
• A reneszánsz világképe (életöröm stb.) Miben hoz mást (újat) a középkorhoz képest
• Janus Pannonius Itáliában és Magyarországon

2.7. Egyéb tanulást támogató megoldások

A mentor tevékenysége nem csak a tanulás segítésére szorítkozik. Számunkra az egyik legfontosabb célkitűzés az, hogy ne csak a tananyag kerüljön „közvetítésre és támogatásra”, hanem legyen mód arra is, hogy a tanuló életmódját, a kultúrához, az életen át tartó érdeklődéshez, ismeretszerzéshez való kapcsolatát is befolyásolni tudjuk.

Ezért minden olyan megoldást fel kell használnunk, amely ezt a törekvést támogatja. Nézzünk ezek közül néhányat!

• A televízió ismeretterjesztő adásainak szemlézése, majd a figyelem felhívása. Eleinte ennek az adja az aktualitását, hogy minden megtekinthető adást kapcsoljunk tananyagokhoz. Ez egyébként is kívánatos lenne. (Ha nincsenek elérhető közelségben ezek a csatornák /pl. Spektrum/, akkor a rendelkezésre állókat kell kihasználni, amennyire ezt a program lehetővé teszi!)
• Az iskolában van internet-elérhetőség. Ha tanulónk már tudja ezt használni, akkor erre minél több alkalommal bátorítsuk. Irányítsuk figyelmét azokra az „oldalakra”, ahol közvetlenül is mód nyílik tanulásra. Például: Vers.hu, Drama.hu stb. oldalak
• Az sem probléma, ha lehetőséget adunk tanulónknak arra, hogy egy-egy tanórán a gyerekek mellett részt vehessen. Ezek nem könnyű helyzetek, de sikerük számos tekintetben komoly pedagógiai értékeket eredményezhet.
• A település (és a kistérség) kulturális rendezvényein történő részvétel elősegítése és bátorítása.

3. Hogyan zárul a program?

A tanulóknak érettségi vizsgát kell öt tantárgyból tenni. A három kötelező:

• Matematika
• Magyar nyelv és irodalom
• Történelem

Valamint két szabadon választott tantárgy:

• olyan, amelyet a tanuló két tanéven keresztül tanult, azaz két év anyagából osztályozó vizsgája van. (Ha lehetőségünk van javaslatot tenni, akkor azokra a tárgyakra helyezzük a hangsúlyt, amelyeket könnyebben tudnak tanulni. Ilyen például sokak számára a földrajz vagy a biológia.)

Azok, akik már érettségiztek, OKJ-s szakmai vizsgát tesznek. Itt a központi vizsgatárgyak és követelmények adottak.

4. Befejezés

Nem kell hosszasan bizonygatni, hogy a vállalkozás, amelynek részeseivé váltak, szinte minden tekintetben újszerű, gyakorlatilag előzmények nélküli a hazai közoktatás történetében. Számos ponton nehezen leküzdhető nehézségek adódhatnak, amelyek kedvetlenné, rosszabb esetben ellenérdekeltté teszik a résztvevőket. Nézzük meg azokat a területeket, amelyek a rendszer problematikus elemeivé válhatnak!

Probléma	Következmény	Megoldási és korrekciós javaslatok
A tanuló abbahagyja a tanulmányokat	Ebben az esetben elveszti a munkáját. A foglalkoztatás a tanulmányok eredményes folytatása nélkül nem lehetséges!	Előzetes egyeztetéssel új embert kell a programhoz kapcsolni.
A tanuló sikertelenül vizsgázik	Az általános vizsgaszabályok érvényesek. Ha ez egy vagy két tantárgyból történik, utóvizsgát kell tenni!	Át kell tekinteni a felkészülési stratégiát, az egyéni (otthoni) tanulási megoldásokat és a problematikus helyeken be kell avatkozni.
Megromlik a kapcsolat a mentor és a tanítvány között	Mivel a tanítványt nem lehet ilyen ok miatt lecserélni, valószínűsíthető, hogy olyan helyzet alakul ki, amely nem kedvez a tanulástámogatásnak.	1. Meg kell próbálni helyreállítani a pozitív kapcsolatot. 2. Végig kell gondolni az esetleges személyi konzekvenciákat.

A felsoroltakon kívül persze sok más nehezen kezelhető szituáció is előfordulhat. Mindenképpen az a fontos, hogy higgyünk abban: mindig lehet jó megoldást találni a probléma elhárítására.

A kapcsolattartás a vizsgáztatást végző középiskolával is fontos. Az elérhetőségek kiépítését követően lehetőség nyílik szóbeli és elektronikus kommunikáció folytatására is. Ez különösen a vizsgaidőszakok előtt válhat fontossá.