Fazekas Márta

Standardok a nyelvi érettségin: régi-új érettségik és nyelvvizsgák

Az elhangzott rövid előadás arra tett kísérletet, hogy a jelen és a közelmúlt nyelvi méréseit bizonyos standardok mentén összehasonlítsa. A vizsgálat tárgyát a korábbi, egyszintű nyelvi érettségi vizsga, az új, kétszintű nyelvi érettségi vizsga és az állami, illetve államilag elismert nyelvvizsgák képezték. Bevezetésként egy alapstandard, az egységesség megvalósulásáról hangzottak el egyszerű állítások.

• Az új, kétszintű érettségi vizsga országosan egységes és egyféle vizsga. Minden iskolatípusban, minden tagozaton egy adott vizsgaidőszakban egyféle feladatlapon adnak számot nyelvtudásukról a vizsgázók.
• A régi, egyszintű érettségire is részben igaz az országos egységesség, de egy vizsgaidőszakon belül iskolatípusonként és tagozatonként eltérőek a konkrét feladatlapok.
• Az államilag elismert nyelvvizsgák esetében az egységesség az úgynevezett akkreditációban, vagyis az egységes feltételek szerint kiadott „működési engedélyekben”-ben ölt testet.

A vizsgálatban szereplő standardokat a nyelvtudásmérésben nem feltétlenül jártas hallgatóság számára szakszerűbb leírások helyett az előadásban egyszerű munkadefiníciókkal helyettesítettem.

Érvényesség alatt tehát az itt használt meghatározásban azt értjük, hogy a konkrét mérés azt méri, amit kell: azaz a konkrét esetben a kommunikatív nyelvi kompetenciát.

A régi nyelvi érettségi a fenti értelemben nem tekinthető érvényesnek, hiszen a fordítási és nyelvtani írásbeli feladatok nincsenek viszonyban a kommunikatív kompetenciával, a szóbeli vizsgarész előre betanulható, előzetes írásos vázlattal előkészített vizsgarésze sem ad számot valós kompetenciákról. Megjegyzendő, hogy a régi érettséginek nem is volt olyan jogi vagy szakmai dokumentuma, amely bármilyen formában előre rögzítette volna a mérés kereteit.

Az új érettségi alapkoncepciójában rögzíti, hogy a kommunikatív kompetencia mérését tűzi ki célul, az egyes vizsgarészek részletezik az egyes részkompetenciák mérését. A vizsga forgatókönyvre épül, azaz a vizsgaleírást és a részletes követelményeket jogszabály fogalmazza meg.

A nyelvvizsgák esetében akkreditációs előírás, hogy a mérés a nyelvtudás egészére, azaz a teljes kommunikatív kompetencia feltérképezésére szolgál. Ennek megvalósítása különbözőképpen történhet, de a „működési engedélyt”, azaz az akkreditációt a vizsga csak akkor kaphatja meg, ha a beadott dokumentumok alapján a szakmai testület bizonyítottnak látja, hogy az aktuális mérések a kommunikatív kompetencia mérésére irányulnak, és a nyelvtudás egészéről adnak képet.

Megbízhatóság alatt a vizsgálatban egyszerűsítve időbeli csereszabatosságot értünk.

A régi érettségi ebben az összefüggésben sem teljesítette az elvárásokat. Aluldokumentáltságából adódóan évről évre különböző, ötletszerűen testet öltő feladatlapokon mérte a nyelvtudást.

Az új érettségi igen fiatal ahhoz, hogy megbízhatóságáról bármit is biztonsággal ki lehessen jelenteni. Reményre ad azonban okot a korábban már jelzett jogi és szakmai dokumentumsor, amely önmagában jelent garanciát arra, hogy a feladatlapok éves szinten vagy az egyes vizsgaidőszakokban nem térhetnek el egymástól.

Az államilag elismert nyelvvizsgák esetében a korábban már vázolt működési engedély mint bemeneti feltétel kiadásán túl jogi előírás is létezik arról, hogyan kell ellenőrizni a bemenetkor rögzített feltételek meglétét a továbbiakban. Ezeket a vizsgákat a szakértők legalább kétévente egyszer felülvizsgálják, ennek során pedig az egyes vizsgaidőszakok feladatlapjai is górcső alá kerülnek. A nyelvvizsgáknál az előírások mentén meglehetősen nagy megbízhatóság feltételezhető.

A nyelvtudás mérésének talán legfontosabb standardja a mért nyelvtudásszint, azaz a nyelvtudás szintazonossága. A nyelvi mérések komoly előnnyel rendelkeznek egyéb, például tantárgyi vizsgálatokkal szemben, mivel több évtizedes nemzetközi múltra tekintenek vissza, amelyben egyre erősödött az a törekvés, hogy közös definíció szülessen a nyelvtudás szintjeiről. Ennek eredményeként az elmúlt években az Európa Tanács kezdeményezésére elkészült a Közös európai referenciakeret, népszerűbb nevén a KER, amelynek magyarországi alkalmazása már megkezdődött.

A régi érettségi nem szintező vizsga, vagyis az elért vizsgateljesítményt nem aszerint minősíti, hogy a vizsgázó egy adott tudásszintre eljutott-e.

Az új érettségi komoly erénye, hogy a teljesítményeket mind a közép- mind az emelt szinten KER-szintben határozza meg. Ez mind az iskolai nyelvoktatásban, mind a felhasználói oldalon – „Mit ér egy emelt szintű közepes minősítésű nyelvi érettségi eredmény?” – értelmezhetőbb, összemérhetőbb célképet fogalmaz meg.

A nyelvvizsgák alapjogszabálya kormányrendeletben rögzíti a KER szerinti szintmeghatározásokat, amelyeknek kötelező bevezetése dátumhoz kötött előírás. A vizsgaközpontok a szükséges munkálatokat még ebben az évben elkezdik.

Az új érettségi problémái

• Pusztán a standardok jelenléte egy méréstípusban nem old meg minden problémát.
• Nem kerülhető meg a feladatok (itemek) előzetes kipróbálásának kérdése, amelyre az új érettséginek szakmai és finanszírozási választ kell adnia.
• Látható gondot okoz a vizsgadolgozatok egyszeres értékelése, mely az objektivitást nem támogatja megfelelően.
• A nyelvi érettségi jelen állapotában az egyes nyelvek tekintetében nem teljesen egységes. Felmerülhet az igény arra, hogy a különbségek csökkenjenek és idővel eltűnjenek. Ez mind a jogi szabályozásban, mind a szakmai dokumentumok szintjén végrehajtható.

Összefoglalás

A nyelvtudásmérésben minden bizonnyal egyre nagyobb teret nyer a kétszintű nyelvi érettségi. Ez teljesen indokolt, mivel valós nyelvi kompetenciát mér, a vizsgaanyagok áttekinthető szakmai menü alapján, szintező jelleggel készülnek, a megbízhatóság várhatóan magas lesz. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ez a vizsga ingyenes, és átjárhatóságot biztosít az államilag elismert nyelvvizsga- bizonyítványok által nyújtott előnyök irányába.

Az adott nyelvtudásszint elérése iskolai követelménnyé válik, a nyelvoktatás sokéves szünet után visszatér az iskolába, és ami talán a legfontosabb: egyre inkább érvényesülhet a kimeneti vizsga tantervi szerepe, vagyis az iskolában igazi nyelvtudás átadása történhet az órákon.