Varga Attila

Környezeti kompetencia

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 57. közgyűlése 2002. december 20-án a 2005–2015 közötti időszakot a „Tanulás a fenntarthatóságért” évtizedének nyilvánította. Vagyis a nemzetközi közösség tíz teljes évet szán azon cél elérésre, hogy az oktatás minden szintjét, illetve formáját áthassák a fenntarthatóság, a környezet- és egészségvédelem alapértékei.

A fenntarthatóság pedagógiája nem arról szól, hogyan tartható fenn a természet, hanem arról, hogyan tartható fenn – sarkosabban fogalmazva: menthető meg – az emberiség. Ennek megfelelően a fenntarthatóság pedagógiája a nevelés átfogó eszmerendszere, ideológiája, mely azonban nagyon is gyakorlatias és prózai. Egyáltalán nem elképzelt ideákat próbál megvalósítani, ehelyett egyszerűen az emberiség túléléséhez próbál hozzájárulni a pedagógia eszközeivel. Amíg ugyanis nem biztosított az emberiség túlélése, addig nincs értelme beszélni semmiféle ideológiáról.

Mindebből az következik, hogy amikor környezeti kompetenciákról beszélünk, akkor nem csupán egy újabb elemet illesztünk be a fejlesztendő készségek, képességek sorába. A környezeti kompetencia kifejezéssel is azt hangsúlyozzuk, hogy csak akkor érhetünk el eredményeket a fenntarthatóság pedagógiája, a környezeti nevelés terén, ha az oktatási rendszerből kikerülő állampolgárok képessé válnak arra is, hogy használják minden megszerzett képességüket, készségüket a fenntarthatóság, a környezeti problémák kezelésének érdekében.

A szakmai vitafórum keretében néhány példán keresztül illusztráltuk fenti gondolatmentünket. Bemutattuk, hogy a problémamegoldó gondolkodástól a szövegértésen keresztül a szociális kompetenciák kialakításig minden kompetenciaterület használata szükséges ahhoz, hogy valaki aktív, felelős és környezettudatos állampolgárként kapcsolódhasson be a társadalom életébe. Az alábbiakban az Európai referenciakeretben¹ definiált nyolc kulcskompetenciával kapcsolatban vázoljuk, miképp elengedhetetlenek egy környezettudatos állampolgár számára.

A keretrendszer első kulcskompetenciája az anyanyelvi kommunikáció. Amikor ezt a beszámolót írom – nem titkoltan azzal céllal, hogy minél több ember figyelmét felkeltsem a környezeti ügyek iránt –, szükségem van arra, hogy rendelkezzem az anyanyelvi kommunikáció készségével, képességével. E nélkül bármilyen környezettudatos gondolatom csak saját elmémben fejthetné ki hatását. A magas szintű anyanyelvi kommunikációs kompetenciák alapfeltételt jelentenek ahhoz, hogy valaki eredményesen részt tudjon venni egy környezeti konfliktusban. Egy selypítő vagy alpári stílusban beszélő embernek sokkal nehezebb bárkit meggyőzni az igazáról.

Az Európai referenciakeret második kulcskompetenciája a kommunikáció idegen nyelven.
A környezeti kérdések lényegüket tekintve globálisak, nemzetköziek. Közhely, hogy a szennyezés nem ismer határokat. Ha valaki határokon átívelő gondokkal és kérdésekkel, globális problémákkal foglalkozik, szükségszerűen kommunikálnia kell anyanyelvén kívül valamilyen más nyelven is. Vagyis ahhoz, hogy környezeti kompetenciáját kibontakoztassa, megélhesse, használnia kell képességét, készségét az idegen nyelven való kommunikációra.

A harmadik kompetenciaterület a matematikai, természettudományos és technológiai kompetenciák köre. A környezeti kérdéseket a pedagógián belül hagyományosan a természettudományok körébe utalják, megoldásukban fontosak a technológiai eszközök, sőt sokan azt gondolják, csak ezek alkalmazásával orvosolhatók. Így talán nem kell érveket felsorakoztatni annak alátámasztására, hogy természettudományos és technológiai készségek, képességek nélkül nem beszélhetünk környezeti kompetenciáról. Maguk a környezeti folyamatok a természetben zajlanak, ezért alapvetően a természettudományok foglalkoznak a jellemzésükkel, a leírás során pedig nagyon sokszor alkalmazzák a matematika eszközrendszerét. Így már a környezeti folyamatok megértése sem képzelhető el matematikai kompetencia nélkül. Az aktív szerepvállalás környezeti problémák megoldásában még ennél is nagyobb mértékben igényli a matematikai képességek aktív, sőt kreatív alkalmazását. A hulladékkezeléstől a vízszennyezésen át a környezettudatos vásárlásig gyakorlatilag minden környezeti kérdéskörben fontos, hogy adatokkal, tényekkel tudjuk alátámasztani érvelésünket, ezen adatok gyűjtése, feldolgozása és bemutatása pedig lehetetlen matematikai kompetenciák nélkül.

Az negyedik kulcskompetenciaként definiált terület a digitális írástudásé. A készségek és képességek ezen köre környezeti szempontból nem önmagában véve fontos, hanem úgy, mint az összes többi említett terület „segédkompetenciája”. A digitális írástudás nagyságrendekkel hatékonyabbá teszi a kommunikációt, a tudományos adatgyűjtést, segíti a tanulást, hozzájárulhat a társas kapcsolatok kialakításához és fenntartásához, állampolgári jogaink érvényesítéséhez és vállalkozásaink fejlesztéséhez is.

Hasonlók mondhatók el a tanulásmódszertan kompetenciaterületéről is. Az aktív hozzájárulás a fenntartható társadalom kialakításához folyamatosan új ismeretek befogadását, feldolgozását, felhasználását igényli, vagyis magas szintű tanulás- módszertani kompetenciákat feltételez.

A kommunikációs készséggel, képességgel kapcsolatban már említettük: a környezeti kompetenciák kiemelkedően fontos része, hogy az egyén képes legyen mások meggyőzésére. Ehhez, illetve a kapcsolatteremtéshez azonban nem elegendő, ha pusztán kiválóan kommunikál, rendelkeznie kell személyközi, kultúraközi, társas kompetenciákkal is. E terület azért is kulcsfontosságú a környezeti kompetenciák szempontjából, mivel a környezeti problémák maguk ugyan természeti folyamtok, de kiváltó okaik a társadalomban keresendők. A környezetpusztító tevékenységek mögött mindig emberek érdekei húzódnak meg. Ezek megértése, sőt befolyásolása szerves részét képezi a környezeti kompetenciának.

Ebből egyenesen következik hetedik terület, az állampolgári kompetenciák köre és a környezeti kompetenciák kapcsolata. Az emberek érdekeinek, lehetőségeinek és kötelességeinek megismerése szükséges ahhoz, hogy környezeti problémák megoldása terén kompetens módon tudjunk lépéseket tenni.

Első ránézésre talán az Európai referenciakeretben nyolcadik kulcsfontosságú területként definiált vállalkozói készségek, képességek és a környezeti kompetenciák közti kapcsolat a legkevésbé nyilvánvaló. Elég azonban csak visszautalni a szociális, illetve az állampolgári kompetenciákkal kapcsolatban leírtakra ahhoz, hogy világossá váljon: a vállalkozások – tágabb értelemben a piacgazdaság – működésének megértése nélkül elképzelhetetlen, hogy valaki eredményesen tudjon fellépni környezeti kérdésekben. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A matematikai kompetenciákhoz hasonlóan a vállalkozói készségek, képességek is aktívan alkalmazhatók a környezeti kérdésekkel kapcsolatban. Környezettudatosan működő vállalkozások beindítása vagy már működők ilyen irányú átalakítása elképzelhetetlen vállalkozói kompetenciák nélkül. A vállalkozások környezettudatossá tétele pedig az egyik legfontosabb lépés a fenntarthatóság felé vezető úton.

A fenntartható fejlődés szempontjából fontos kulcskompetenciák

Bár a fenntartható fejlődés maga is nagyon komplex témakör, mely minden embert érint, az ENSZ 1992-es, Rio de Janeiróban megrendezett csúcsértekezlete óta nemzetközi konszenzus tapasztalható abban, hogy a nevelésnek kulcsszerepe van a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek elérésében. Az ezt szolgáló pedagógia kialakulóban lévő, de dinamikusan fejlődő szemlélet. Tartalmazza az oktatás azon újszerű megközelítését, amely minden korosztályt képessé kíván tenni arra, hogy felelősséget vállaljon egy fenntartható jövő kialakításáért.²

Az Európai Referenciakeretben meghatározott kulcskompetenciák (beleértve a részeikként bemutatott tudáselemeket, készségeket és attitűdöket) mellett a fenntartható fejlődés érdekében történő cselekvés az alábbi egyéb kompetenciaelemeket igényli:³

• rendszerszemléletű gondolkodás;
• kritikai gondolkodás;
• kreatív gondolkodás;
• a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos tudáselemek;
• a fenntartható fejlődést nem támogató döntések következményeinek ismerete;
• a globális, regionális, nemzeti és helyi környezeti problémák ismerete;
• a környezeti problémák gazdasági, ökológiai és társadalmi következményeinek ismerete;
• a fenntartható fejlődés etikai dimenziójának tudatosítása;
• a nemzedékek közötti és nemzedéken belüli szolidaritás és felelősség.

A mai technológiai folyamatok fenntarthatatlanságának egyik legfőbb oka, hogy nem teljes, egész rendszerként tekintenek bolygónkra. A víztisztás során szennyezzük a levegőt⁴, veszélyes hulladéknak számító szennyvíziszapot állítunk elő. Vagyis egyszerűen átterheljük (és egy kicsit megnöveljük) a szennyezést a környezeti rendszer egyik eleméről néhány másikra. Ezért szükséges, hogy rendszerszemléletű gondolkodást kiemelten kezelje az oktatás.

A jelenlegi életmódunk fenntarthatatlan. Civilizációnk berendezkedésének és működésmódjának megváltoztatásához mindenekelőtt arra van szükség, hogy a jelenlegi helyzetet kritikai elemzésnek vessük alá. Ezért kell a kritikai gondolkodást kiemelten bátorítania a nevelésnek is.

A kritika önmagában azonban még nem szül új megoldásokat: ehhez kreativitásra van szükség. Ma még senki nem tudja, hogyan lehet 6-9 milliárd ember számára ezen a bolygón fenntartható módon emberhez méltó körülményeket teremteni. Csak reméljük, hogy egyáltalán lehetséges. Ezért létszükséglet, hogy ösztönözzük a felnövő generációk kreatív gondolkodását.

A fenntarthatóság alapveleinek, a kapcsolódó fogalmaknak az ismerete a környezeti kompetenciák kiindulópontja, ezek megértése szükséges ahhoz, hogy valaki egyáltalán elkezdjen tevékenykedni ezen a téren. Az érem másik oldala az, hogy tisztában legyünk életünk nem fenntartható elemeinek, mindennapi és nagyobb horderejű döntéseinknek a bolygó és a társadalom fenntarthatóságára gyakorolt hatásaival.

A következő két elem (a globális, regionális, nemzeti és helyi környezeti problémák belátása és a környezeti problémák gazdasági, ökológiai és társadalmi következményeinek ismerete) valójában a rendszerszemléletű gondolkodás specifikációja, a nagyságrend és az elemek szempontjából is.

A felsorolás utolsó két elemében az embernek (az egyes embernek éppúgy, mint az emberiség egészének) fenntarthatósággal kapcsolatos felelőssége jelenik meg, mely e téren hallatlanul nagy. A törekvés a fenntarthatóságra azt jelenti, hogy felvállaljuk az élővilág – beleértve az emberiséget – egészével és a jövő generációkkal szembeni felelősségünket is.

Összegezve: úgy gondoljuk, hogy a környezeti kompetenciák felfoghatók az Európai referenciakeretben definiált kompetenciák „keresztkompetenciájaként”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a nyolc definiált kompetenciával rendelkezik valaki, akkor automatikusan rendelkezik környezeti kompetenciával is. Utóbbi csak akkor alakul ki, ha a nyolc kompetenciaterület fejlesztése során figyelembe veszik a környezeti kompetencia fejlesztése számára fontos szempontokat is.