2.5. Oktatás a fenntartható fejlődésért
2.5.1. A fenntartható fejlődésre nevelés fogalma és tartalmi szabályozása
Magyarországon a környezet megóvására, az erőforrásokkal való gazdálkodás fenntartható változatára irányuló társadalmi és közpolitikai erőfeszítések az oktatásban is felerősödtek. Az elmúlt évek hazai környezetvédelmi és oktatáspolitikai törvényi szabályozás közeledése lehetővé tette a fenntarthatóság pedagógiájának előretörését.
A magyarországi környezeti nevelést a közoktatási intézményekre érvényes törvények és országos dokumentumok szabályozzák. A 2003. évi LXI Törvény (A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény módosításáról) 48.§ 3. pontja alapján valamennyi magyarországi közoktatási intézmény köteles kiegészíteni a helyi pedagógiai programját (ez a tanulás-oktatás helyi szabályozásának alapvetően meghatározó dokumentuma, amelynek összhangban kell lennie a Nemzeti alaptantervvel)az iskolában zajló környezeti nevelési stratégiával. A kiegészítés a törvényi előírás szerint kiterjed a helyi egészség- és környezeti nevelési programra. A magyarországi közoktatás fejlesztési prioritásait az Oktatási Minisztérium 2004-ben közreadott Középtávú Közoktatás-fejlesztési Stratégiája tartalmazza.
Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja 1999-ben megteremtette az országban a differenciált és decentralizált óvodai nevelés törvényi alapját. Az intézmények az országos dokumentumra támaszkodva hozták létre a saját óvodai nevelési programjaikat. Az alapprogram tág keretei lehetőséget teremtettek arra, hogy a 3-6-7 éves gyermeknek megfelelő helyi nevelési terv kimunkálásra és megvalósításra kerülhessen. Az óvodák nagy része a korábbi, bevált nevelési gyakorlatuk alapján készítette el saját nevelési programját. A helyi társadalom nevelési igényeit beépítették a nevelési tevékenységük rendszerébe. A nevelési programok készítésének folyamatában az óvodapedagógusok hozzáállása az új feladathoz differenciált képet mutat. A megváltozott pedagógiai tartalmi munkával kapcsolatban a programok elkészítésének önállósága, az innovációs megnyilvánulások alapján az óvodák különböző csoportba sorolhatók annak alapján, hogy önálló programot dolgoztak-e ki vagy átvették, és kisebb módosításokkal használják más óvodák programjait. A helyi óvodai programkészítés egyrészt „kényszerítette” az óvodapedagógusokat az önértékelésre, elemzésekre, másrészt a szakirodalom újbóli tanulmányozása, az új szakmai irányzatok megismerésére – ezek körében az iskoláskor előtti környezeti nevelésre.
2.5.2. A környezeti nevelés gyakorlata a közoktatási intézményekben
A környezetvédelem, a természetvédelem témakörét sok óvoda kiemelten kezeli nevelési programjában. Kedvelt, de nagyon szűk körű az erdei óvodai program megvalósítása, ez népszerű az óvodapedagógusok és a szülők körében egyaránt. A természet megszerettetése, védelme, a tiszta környezet iránti igény alapjainak a lerakása fontos feladatává vált az óvodai nevelésnek. A környezeti nevelési fókuszú óvodák köre Magyarországon egyelőre igen szűk, erre vonatkozóan nincsenek empirikus adatok. Ezeket az intézményeket hazánkban „zöld óvodáknak” nevezik. A zöld óvodák környezeti nevelési pályázatokon való részvétele magasabb, a továbbképzésekre jelentkezések gyakoribbak, a továbbképzéseken a bemutatók vállalása, a környezetvédelemmel összefüggő „Jeles Napok” megünneplése (Föld Napja, Állatok Világnapja, Víz Napja stb.) általános, az óvodán kívüli programok gyakoriak- kirándulások, terepséták, a felszereltség és a helyi környezet javítása erőteljes. A zöld óvodák udvarait általában gondozott óvodakertté alakítják, ahol gyakran létesítenek „tanösvényt”, azaz a természet élő bemutatását célzó szabadtéri létesítményt. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Forrás pályázatai évente biztosítják azt, hogy a hazai óvodák támogatásokat kaphassanak környezetük fejlesztésére, az óvodakertek és tanösvények gondozására, óvodapedagógusok szakirányú továbbképzésére.
Az iskolákban megvalósuló környezeti nevelés hagyományosan az extrakurrikuláris területek felől (iskolai szakkörök, táborok, múzeumi és állatkerti pedagógia, jeles napok megünneplése, helyi akciók, vetélkedők, kiállítások stb.) közeledik a tantárgyakba való konkrét beépülés és összehangolódás felé. (Havas, 1997). Miután a környezeti nevelésnek nincsen sajátlagos kitüntetett tantárgya, ezért más tantárgyakba épülve és a tanórán kívüli pedagógiai helyzetekben valósul meg. Ez a „diffúzió” mint a környezeti nevelés átfogó, széleskörű és összehangolt pedagógiai megjelenése, világszerte elterjedt és bevált gyakorlat. A környezeti nevelés tanulási tartalma eközben kiszélesedik és magába foglalja a természeti, az épített környezet, az egészség, a gazdálkodás-gazdaság, társadalomismeret és a demokráciára nevelés vonatkozásait is. Ez a tanulás tartalmi kibővülés jelzi a környezeti nevelés átalakulását a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata felé. (Vásárhelyi J.– Nagy T., 2004).
A legjelentősebb új eredmény az erdei iskolák gyakorlatának előretörése. A kormányzati támogatású erdei iskola program olyan tanulás szervezési módszer, amely a 2003/2004-es tanév részeként valósul meg. Az erdei iskola általában egy néhány napos, kihelyezett tanulási helyzet, amely során a tanulók az adott helyen élnek, laknak, felfedezik az erdei iskolai környezetét, tanulmányokat folytatnak – más módszerekkel, más eszközökkel, mint a tantermükben szoktak. Az erdei iskola többnapos, a szorgalmi időben megvalósuló, a szervező intézmény székhelyétől különböző helyszínű, környezethez illeszkedő nevelési, tanulási szervezési egység, amely az ingyenes szolgáltatások körébe tartozik, tehát a nevelési-oktatási intézmény költségvetésének terhére szervezhető. A program legfontosabb célja, hogy az általános iskolás gyerekek tanulmányaik során legalább egy alkalommal eljussanak erdei iskolába. (Varga A., 2003)
2.5.3. A környezeti nevelés infrastruktúrája, támogató rendszerek, hálózatok és programok
A hazai környezeti nevelés gyakorlatában megnyilvánulnak erősségek és gyengeségek. Az óvodákban a helyi környezeti nevelés a napirend kialakításával, a szokástanulás megszervezésével történik. Hatékony az óvodai pedagógiai gyakorlatban a természet szeretetére, a természettisztelő magatartás megalapozására irányuló nevelés.
Az iskolákban a környezeti nevelés elsősorban a természettudományos tantárgyak tanítási óráin történik. Az iskolák kisebb részében megjelennek környezeti tanulási tartalmak a humán tantárgyakban, az osztályfőnöki órákon is. Általános probléma a környezeti nevelés alulfinanszírozottsága, és hiányzik a pedagógusok környezeti nevelési képesítése.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium mind több külföldi forrást (elsősorban szaktudást) tesz hozzáférhetővé a környezeti nevelés terén. Környezeti nevelési együttműködések jönnek létre, gyakran külföldi forrásokból támogatott nemzetközi projektek keretében. Legjelentősebbek ezek sorában a Norvégiai „Savas eső”, a Hollandiai „Ózon mérés”, az Angliai „Science Across Europe” programok.
A kilencvenes évek elején (1992-ben) létrejön a környezeti nevelés hazai történetét meghatározó kormányzati szintű szektorközi megállapodás a környezetvédelmi és a közoktatásért felelős tárca vezetői között, a környezeti nevelés fejlesztésében vállalt közös felelősségről és a legfontosabb prioritásokról. A Környezetvédelmi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium 1999-ben megállapodásban rögzítette a két tárca által közösen kifejlesztett Környezeti Nevelési Koncepcióját. Az együttműködési területük kiterjed az óvodai nevelésre, a közoktatás valamennyi szintjére, a szakképzésre, a felsőoktatásra és a továbbképzésekre. A két minisztérium együttes megállapodása nyomán 1999-ben jön létre a Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda (KöNKomP). A Programiroda feladatai folyamatosan bővülnek, és a minisztériumi együttműködés területeinek megfelelően változnak. A program első fázisában elkészül egy olyan adatbázis, amely megkönnyíti az erdei iskola szolgáltatók közötti választást a pedagógusok számára. Az erdei iskola szolgáltatók többsége magánvállalkozás, amelyek pedagógiai kínálatának tartalmi elemzését és akkreditálását a Programiroda kezdeményezi. A Környezeti Nevelési Kommunikációs és Programiroda tájékoztatást nyújt az Oktatási Minisztérium valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közösen kiírt pályázatairól, környezeti nevelési könyvtárat működtet. A Programiroda a környezeti neveléshez, oktatáshoz szükséges módszertan és programok kidolgozásában koordináló szerepet vállal, és ezekhez kiadványokat jelentet meg. Az Iroda tanácsadási tevékenységet folytat a környezeti neveléssel kapcsolatban (erdei iskolák kialakításában, szakmai tanulmányok elkészítésében, rendezvények szervezésében, szakmai prezentációk megtartásában, önkormányzati környezeti nevelési és környezeti kommunikációs tervek elkészítésében). (www.konkomp.hu)
A magyarországi gazdasági-társadalmi fejlesztés kiemelkedő lendületet kap a 2003-ban meginduló Nemzeti Fejlesztési Terv által, amelynek Humán Erőforrás Programja horizontális prioritásként kezeli a fenntartható fejlődés elvét, és a közoktatás- és oktatásfejlesztési pályázati támogatási döntések során ennek a pályázatokban történő érvényesülését kritériumként kéri számon.
Az Oktatási Minisztérium által 2004-ben megalapított Sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus továbbképzési Közhasznú társaság az oktatási programcsomagok fejlesztésekor a fenntarthatóság pedagógiai kritériumait valamennyi tantárgyi tanulási program fejlesztésekor érvényesítik.
A környezeti nevelés ügyét erősíti a Nemzeti Környezetvédelmi Program, amely a környezettudatosságot és a környezetvédelmi szemléletformálást fontos állami feladatként határozza meg. A környezeti neveléshez szorosan kapcsolódik az Egészségügyi Minisztérium által kidolgozott 3 éves Nemzeti Környezetegészségi Akció Program, amelynek egyik fontos fejezete a környezet-egészségi nevelés, szemléletformálás. Ez a program alapvetően a helyi környezet-egészségi kockázatok felismerésére és a kockázatok megelőzésére épül, bevonva a regionális és megyei Állami Nemzeti Tisztiorvosi Szolgálatot, a helyi Környezetvédelmi felügyelőségeket, a pedagógiai szakszolgálatokat, az óvodákat és iskolákat. A program megvalósulását követően a terjesztés a megyei pedagógiai intézetek feladata lesz.
A hazai környezeti nevelés legújabb kori történetében gyakran főszereplővé váló szakmai társadalmi szervezetek együttműködésével jön létre 1998-ban a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia. (Vásárhelyi T- Victor A., 2004.) Ennek elkészítését széles társadalmi nyilvánosság bevonásával 1997. júniusában vette tervbe 13 környezeti neveléssel is foglalkozó civil szervezet. A Nemzeti Környezeti Stratégia átdolgozva és kibővítve 2003-ban másodszor jelent meg. A munka 22 társadalmi szervezet kezdeményezésére született, civil, intézményi és kormányzati szakemberek együttműködésével. A kiadvány azzal a céllal készült, hogy világosan láthatók legyenek a problémák, a lehetőségek, a célok és a haladás iránya. A Stratégia célja, hogy ember és környezete kapcsolatának javítása érdekében a társadalmi élet sokfajta területére vonatkozó szempontokat és javaslatokat adjon. A Stratégia legfontosabb alapelve, hogy a környezet is és a nevelés is minden egyes embert érint, azaz a jövőre irányuló tanulási folyamatban minden állampolgár érdekelt. A Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégiában a nevelés nemcsak intézményes nevelést jelent, hanem az élethosszig tartó, a társadalom és gazdaság egész területét átfogó tanulási folyamatot. Világossá teszi, hogy a családi környezetben induló környezeti nevelés az élet végéig tartó újratanulási helyzetekben válik minden ember alkalmassá a változó környezeti problémák felismerésére és megoldására.
A közoktatási intézményekben folyó pedagógiai munka tartalmi szabályozásának és segítésének fontos országos dokumentuma, az Oktatási Minisztérium által 2001-ben kidolgozott Tanári Környezeti Nevelési Tantervi Segédlet. Ebben részletes megfogalmazást nyernek az általános iskolai és gimnáziumi tantárgyakba építhető környezeti nevelési tanulási tartalmak. A közoktatási intézmények munkáját tartalmilag szabályozó jelenleg érvényes állami dokumentumok lehetővé teszik, hogy az iskola a helyi tantervében – feltételeitől és döntésétől függően – kialakítson egy környezeti nevelési fókuszú tantárgyat vagy azt építse be valamennyi tantárgyba és a tantárgyakon kívüli pedagógiai munkájába.
Az Oktatási Minisztérium által kidolgozott Középtávú Közoktatás-fejlesztési Stratégia több megállapítása és célkitűzése hatékonyan járul hozzá a közoktatási intézmények környezeti nevelési munkájához. Az egyes intézmények fejlődése összhangba kerül az országos fejlesztési prioritásokkal és a térségi fejlesztési programokkal. A középtávú fejlesztés stratégiája kapcsolatban van a Nemzeti Fejlesztési Terv Humán Erőforrás Fejlesztési Programjával, amelynek horizontális prioritása a fenntartható fejlődés.
A magyarországi közoktatás fejlesztés egyik eleme a kétszintű érettségi vizsgarendszer reformjára irányul. A kétszintű érettségi követelményei az egyes tantárgyakba építetten tartalmazza a környezeti és fenntarthatósággal összefüggő vizsgakövetelményeket, mind a társadalmi-humán, mind a természettudományos területeken. Ezek a vizsgafeladatok –várhatóan – serkentik a középiskolákat, hogy a diákjai tanulási tartalmai egészüljenek ki a környezeti és a fenntartható fejlődési vonatkozásokkal. A hazai közoktatás fejlesztés másik eleme az ICT, az info-kommunikációs technológia eszközrendszere és a velük kapcsolatos személyes kompetenciák köre. Az Oktatási Minisztérium által támogatott jelentős fejlesztés a Sulinet Digitális Tudásbázis nevű elektronikus adattár, amely Interneten elérhető a tanulók, a pedagógusok és mindenki más számára.
A hazai múzeumok szakképzett múzeumpedagógusokat alkalmaznak és az óvodák-iskolák számára együttműködési lehetőségeket kínálnak a környezeti nevelés terén. A múzeumpedagógia hatékony – gyakran interaktív és projektmódszerű – tanulási helyzeteket kínál az oda látogató tanulócsoportoknak.
A magyarországi állatkertek és vadasparkok intenzív környezeti nevelést folytatnak, amely a zoopedagógiai tevékenységük szerves része. Ezek általában óvodai és iskolai tanulócsoportok állatkerti programjai, amelyben az adott állatok repatriálási programjai, a védett fajok megőrzése, a génbank funkció, a természetvédelem helyi és globális kérdései vannak a középpontban. A hazai állatkertek a környezeti nevelés terén intenzív nemzetközi együttműködést alakítottak ki, a Zoopedagógusok Nemzetközi Szövetségében (International Association of Zooeducators) a Magyar Állatkertek Szövetsége több projekttel kapcsolódott és két alkalommal rendeztek Magyarországon nemzetközi szakmai konferenciát.
2.5.4. A környezeti nevelés humán feltételei – a pedagógusképzés
Magyarországon is a környezeti nevelés legfontosabb forrása a pedagógusok szaktudása és kompetenciái. A hazai pedagógusképzésben nem kiterjedten és összehangoltan valósul meg a környezeti nevelést szolgáló szakszerű felkészítés. Ez a felkészítés megvalósul néhány óvodapedagógus- és tanítóképző főiskolai karon, ahol vannak ilyen tartalmú stúdiumok. Néhány magyarországi tanárképző főiskolai karon évekkel ezelőtt megindult a környezeti nevelési szakos tanárképzés.
Az utóbbi esztendőkben igen sok szakkönyv, pedagógusok által is elérhető és jól hasznosítható kiadvány, CD-ROM, könyvek és tanulmányok jelentek meg. Komoly segítség a pedagógiai szakfolyóiratok környezeti neveléssel foglalkozó tanulmányai és más publikációi. Gazdag a honlapok választéka is, amelyeket a környezeti neveléssel foglalkozó intézmények, a környezeti neveléssel foglalkozó civil szakmai szervezetek és néhány országos környezetvédő szervezet tart fenn és frissít folyamatosan. A hazai pedagógustársadalom idegen nyelvi kommunikációs képességeinek heterogén színvonala és hiánya nehezíti azt, hogy a szakterület idegen nyelvű kiadványait, könyveit és honlapjait érdemben hasznosíthassák.
2.5.5. A magyarországi környezeti nevelés fejlődési trendjei
A 2003-ban módosított 1993. évi LXI Közoktatási törvény nyomán módosultak a helyi pedagógiai programok. Az elkészült környezeti nevelési mintaprogramot az Oktatási Minisztérium jelentette meg és eljuttatta az ország valamennyi iskolájához. Célja, hogy segítse az iskolák környezeti nevelési programját. A mintaprogramban dokumentumok is olvashatók: az ENSZ „Nevelés a fenntarthatóságért”, a közoktatási törvény 2003. évi reformja. A kiadvány célja, hogy a környezeti nevelés és a fenntarthatóság érdekében az oktató-nevelő munkát összehangolja. Az Óvodai Alapprogram, a Nemzeti alaptanterv (NAT) 2003, a megjelent Kerettantervi útmutató, számos helyi tantervi innováció, akkreditált pedagógus-továbbképzések, valamint az erdei iskolák támogatása segítik a közoktatási intézményeket a környezeti nevelés és a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatában. A tágabb cél a „környezeti polgárrá” nevelés, (és erre építve a fenntartható fejlődés és erőforrás gazdálkodás, a fenntartható fogyasztás).
A fenntarthatóság pedagógiájának hazai gyakorlatában a korábbi időszakhoz képest felértékelődik a nemzetközi oktatáskutatási és fejlesztési szakmai együttműködés, elsősorban az európai térség azon országaival, amelyek a környezetvédelem és a környezeti nevelés terén kiemelkedő eredményeket értek el. Az EU integrációban létrejött környezetvédelmi együttműködések mellett kibontakoznak azok az oktatási és kutatási-fejlesztési munkaformák, amelyek elősegítik az oktatási tartalmak, tanulási követelmények összehangolását, a hatékony módszerek honosítását. Az oktatás terén létrejövő munkakapcsolatok sokszínűek, és a nemzetközi tudás-menedzsment hatékony eszközei. Kiemelkedő ezen a területen az OECD Environment and School Initiatives (ENSI), a School Development through Environmental Education (SEED), a GLOBE, a Science Accross Europe és más nemzetközi oktatásfejlesztési hálózatok tevékenysége, a hazai iskolák és fejlesztő műhelyek eredményei. Az OECD ENSI szervezet keretein belül 2001-ben létrejött és azóta erősödik az ökoiskolák magyarországi hálózata (www.okoiskola.hu).
A magyarországi iskolák környezeti nevelési innovációinak legfőbb forrása a hazai ökoiskolák hálózata. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium közösen kidolgozott és kiírt egy pályázatot az Ökoiskola cím elnyerésére. Ezt a címet a két minisztérium közösen adja azoknak az iskoláknak, amelyek a kiírás szerinti kritériumoknak megfelelnek. A kritériumrendszer összhangban van a nemzetközi gyakorlattal- ezek elsősorban az OECD ENSI által hálózatba foglalt európai országok ökoiskolái. A hálózat állami kezdeményezésre jön létre, az iskolák céljaik megvalósításához állami segítséget, pályázaton elnyerhető céltámogatásokat kapnak. A cím elnyerője az Ökoiskolák Hálózatának tagja lesz, hazai és nemzetközi kapcsolatrendszere bővül. A hazai ökoiskolák a közoktatási intézmények számára a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának „zászlós hajói”, amelyekben jelentős innováció és tudásátadás zajlik, a fejlesztéseket bemutatók és konferenciák, kiadványok és honlapok teszik hozzáférhetővé.
A magyarországi fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának erősödését és perspektíváit elsősorban a megfelelő szabályozási és támogatási intézkedések biztosítják. Ezek megjelennek a kormányzati, a szakmai és a társadalmi szervezetek részéről egyaránt. A közoktatási intézmények munkáját tartalmilag szabályozó törvényi környezet általában kedvez a környezeti nevelés erősödésének. Szakmai körökben népszerű az UNESCO által kezdeményezett, a 2005-2015 Decade for Education of Sustainability-hez való csatlakozás, és az e folyamatban való részvétel szándéka. (UNESCO, 2002.)
A közoktatási intézményekben meghonosodtak a minőségbiztosítási rendszerek, amelyek kiterjednek a helyi környezeti nevelési gyakorlatra is. A nemzetközi együttműködések, elsősorban a hazai ökoiskolák, a GLOBE, a Science Across Europe és egyéb területeken, beleértve a Comenius programokat, jelentős mértékben járulnak hozzá e pedagógiai területen a szakmai tudás és a kapcsolati tőke bővüléséhez.
A Nemzeti Környezeti nevelési Stratégia jelentőségének és szerepének fokozódó felértékelődése tapasztalható. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által kezdeményezett „Iskolazöldítési” programja terjedőben van, amely egyre több közoktatási intézményt von be egy országos mozgalomba. Ennek célja a tanórai és a tanórán kívüli környezeti nevelés pedagógiai gyakorlat belső összehangolása és az iskolai működésének környezettudatosabb megszervezése. A SULINOVA Programfejlesztési és Pedagógus Továbbképzési KHT tevékenysége nyomán a közeljövőben elkészülő oktatási programcsomagok, amelyek szükségszerűen tartalmazzák a fenntarthatósággal kapcsolatos pedagógiai és tanulási elemeket, támogató hálózati segítséget és az intézmények minőségbiztosítási-értékelési módszereihez szükséges továbbképzési hozzájárulást is alkalmaznak. Mindezen folyamatok együttesen, egymással szinergiákban reményekkel bíztatnak, hogy a magyarországi közoktatásban a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata a közeljövőben tovább erősödik és fejlődik.
