2.2. Oktatás és társadalmi befogadás

2.2. Oktatás és társadalmi befogadás

2.2.1. A társadalmi befogadásbiztosítása

A magyar oktatáspolitika felismerte, hogy az emberekbe való befektetés egyrészt a növekedés tényezője, másrészt növeli a társadalmi kohéziót is. A családok felbomlása (válások), a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése a társadalmi kohézió ellen hat, a társas kapcsolatok bővülése vagy akár az internethasználat viszont erősítheti azt. A magyar kormány, hogy elősegítse a társadalmi integrációt az alábbi stratégiát fogalmazta meg a Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összefogásért 2004-2006 elnevezésű programban.

A cselekvési terv összegzi azokat a fő cselekvési irányokat és intézkedéseket, amelyeket a 2004 és 2006 közötti időszakban a szegénység és a kirekesztődés csökkentése érdekében elindulnak. A legfontosabb teendőket öt csoportba sorolja, ezek: a foglalkoztatás elősegítése, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, a szegénység – különösen a tartós és a mélyszegénység – csökkentése, a gyermekek jólétének biztosítása, valamint a kirekesztés elleni küzdelem érvényesítése minden területen.

Célkitűzések a foglalkoztatás területén. A tervben megfogalmazott célok szerint a teljes foglalkoztatási ráta 2006-ig 59 százalékra, 2010-ig pedig 63 százalékra növekedne. További célként jelenik meg a tartós munkanélküliek arányának 2,2 százalékra való csökkentése 2006-ig, valamint az egész életen át tartó tanulásban a felnőttképzésben résztvevők arányának 10 százalékra növelése 2010-re. Célkitűzés a női foglalkoztatás elősegítése, munkahely és a családi élet összeegyeztetése, a munkaerőpiacra való visszatérést támogató közösségi alapú szolgáltatások biztosítása.

Integrált oktatás., A kormány célként tűzi ki a roma gyerekek integrált oktatásának megvalósítását. A középfokú végzettségűekre vonatkozó EU benchmark a 18-22 év közöttiek körében 80%-fölé emelni a középfokú végzettségűek arányát, a 22 éves korúak körében a felső, illetve középfokú végzettséggel rendelkezők arányának 88 százalékra növelését. Foglalkozik a születéskor várható élettartam növelésével, amelyet 2012-re három évvel (nőknél 71-re, férfiaknál 79-re) szeretnének meghosszabbítani.

Elérhetőség és esélyteremtés. A szociális ellátórendszer megújítása és fejlesztése (SZOLID), az esélynyújtó oktatás az óvodától a diplomáig, az egészségi hátrányok leküzdése, a kultúra, közművelődés, sport integráló szerepe, az információs társadalom – digitális megosztottság felszámolása – és s esélyegyenlőségi programok, roma antidiszkriminációs hálózat kialakítása a prioritási terület.

A gyermekek jólétének biztosítása. Az ingyenes étkeztetés, valamint a tankönyvellátás kiterjesztése valamennyi szegénységben élő gyermek számára, a hátrányos helyzetű, leginkább romák által lakott régiókban az óvodai férőhelyek bővítése és az oktatási intézmények fejlesztése. 2005-től emellett valamennyi 40 ezer főnél nagyobb településen gyermekjóléti központnak kell működnie.

A kirekesztés elleni küzdelemben jelentős feladat hárulhat a helyi és a regionális szinten megalakuló kerekasztalokra, valamint az ország hét régiójában és a megyékben létrejövő szociálpolitikai tanácsokra is.

A cselekvési tervvel kapcsolatos szempontok megegyeznek azokkal, amelyeket az Unió a tagállamok 2003-2005-ös cselekvési terveihez adott. A Közös Memorandum (JIM) elfogadásáról és a cselekvési terv elkészítéséről a Magyar Kormány 2321/2003. (XII.13.) Korm. határozatával döntött. A cselekvési terv elkészítésével kapcsolatos feladatok koordinálására Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottság jött létre.

Az oktatási hátrányok leküzdésében Magyarország további négy stratégiai megközelítést alkalmaz. Az egyik a korai beavatkozás, ami az iskola előtti nevelés fontosságát hangsúlyozza. A másik a hátrányos helyzetű csoportok (leszakadók, cigányság, fogyatékkal élők) oktatási részvételi aktivitásának növelése (ingyenes étkeztetés, pénzügyi korlátok megszüntetése, oktatási integráció stb.). Kiemelt jelentőségű még az iskolából való korai lemorzsolódás elleni integrált válaszok kidolgozása, valamint az egész életen át tartó tanulás előmozdítása. (Jelentés 2003)

6. táblázat
Foglalkoztatás és munkanélküliség Magyarországon és az Európai Unió országaiban

	Foglalkoztatottsági ráta (%)		Munkanélküliségi ráta (%)
	1993	2001	1993	2001
Magyarország	54,8	56,6	11,9	5,7
EU-átlag	60,4	64	10,7	8,2

Forrás: Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandum – KSH EUROSTAT

2.2.2. A kirekesztéssel sújtott társadalmi csoportok

Magas a gyermekek kimaradása az oktatásból; a 16 év alatti fiatalok 14,1%-a érintett. Ezen belül magas (13%) az egy-szülős családokban, valamint a három- és többgyermekes családokban nevelkedő gyerekek szegénységi kockázata (24%).

A szegénység és egyben az oktatásból való kimaradás kockázatát növelő tényező a háztartás nagysága, illetve a gyermekek száma. A háromfős (egy gyerekes) családokban a legalacsonyabb ez az arányszám, innen fokozatosan növekedik, majd meredeken emelkedik: a hat- és többtagú háztartásokban a kockázat az átlag több mint kétszerese (21,7%).

A romák aránytalanul magas százaléka él a létminimum alatt. Azzal együtt, hogy a leszakadók túlnyomó többsége nem roma, és még a legszegényebbek körében is jelentős a nem romák aránya, a romák életminőségére, kihat a diszkrimináció és előítéletesség is.

A regionális és területi különbségek két metszetben is megmutatkoznak: egyrészt az urbanizációs lejtő, másrészt a Kelet-Nyugati tengely viszonyában. A falvakban a leszakadási kockázat magas, s alig változott az utóbbi években. Az ország nyugati részében lényegesen jobbak az életesélyek, mint a keleti részben. Mindezt az átlagos, egy főre jutó nettó jövedelem is mutatja, mely sokkal magasabb a fővárosban (1,5-ször magasabb), mint a kevésbé fejlett régiókban. Ki kell emelni, hogy a leszakadás kockázatát a Kelet-Nyugat tengely kevésbé befolyásolja, mint a települési hierarchia: a falu-város, illetve településnagyság között megfigyelhető életesélyek különbsége meghatározó. A vidéki területeken, azaz a falvakban magasabb a munkanélküliségi arány (14%), míg a városokban az átlagnál alacsonyabb (8%).

A kirekesztettség kockázata és a biztonság hiánya halmozottan jelentkezik egyes hátrányos helyzetű, különösen sérülékeny csoportoknál. Ilyennek tekinthetők a fentebb említettek mellett a fogyatékossággal élők, a rossz egészségi állapotúak, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek vagy hajléktalan emberek.

Hazánkban 1990 után megnőtt a tartósan és legálisan nálunk élő külföldiek száma. A külföldieket öt csoportba sorolhatjuk, ezek a menekültek, bevándorlók, hazatérők, legális munkások és illegális munkások. A külföldi tanulók az általános iskolásoknak nem egész fél százalékát, a középiskolásoknak pedig mintegy 1%-át teszik ki. Nem jellemző, hogy egy iskolán belül egy osztályba járnának. Ez még ott sem nagyon fordul elő, ahol nagyobb kolóniában élnek, vagy ahol menekült táborok vannak a környezetben. Az ilyen általános iskolákban a külföldi tanulólétszám 10-25 fő körül mozog. (Jelentés 2003)

7. táblázat
Külföldi tanulók száma az általános iskolákban származási országonként,
1995/96–1999/00

Származási ország	19995/96	1996/97	1997/98	1998/99	1999/00
Horvátország	121	141	98	52	52
Szlovénia	5	0	5	2	9
Bosznia-Hercegovina	44	28	16	29	52
Szerbia-Montenegró	376	339	308	295	395
Románia	621	582	572	648	813
Szlovákia	33	27	41	48	60
Ukrajna	273	268	305	358	393
Egyéb	880	1080	1554	1796	2056
Összesen	2353	2465	2899	3228	3830

2.2.3. A társadalmi befogadást segítő politikák

2.2.3.1. Társadalmi befogadás az oktatásban

Magyarországon elsősorban a roma népesség hátrányos helyzete, a roma gyermekek elkülönített nevelésének különféle formái kirívóak, és ennek csökkentése kiemelt feladat. A gyógypedagógia szemszögéből, melynek feladata a sajátos nevelési igényű gyermekkel (továbbiakban SNI) való foglalkozás, fontos megkülönböztetni két nagy csoportot az integrációt tekintve:

• a hátrányos helyzetű gyermekek csoportja, mellyel való foglalatosság nem a gyógypedagógia hatásköre,
• az SNI gyermekek csoportja.

A hatályos 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról (továbbiakban „közoktatási törvény”), különbséget tesz e két kategória között. Az integrációs felkészítés kifejezés egyértelműen nem a SNI gyermekek integrációját célozza, hanem a hátrányos helyzetűekét.

Integrációs felkészítés az esélyt teremtő nevelésnek és oktatásnak az oktatási miniszter által kiadott oktatási program alkalmazásával történő megszervezése. A szociális helyzetükből és fejlettségükből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából részt vevő gyermekek, tanulók a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban, osztálybontás esetén azonos csoportban vesznek részt. A foglalkozáson az érintett gyermekeknek, tanulóknak a többi gyermekekhez, tanulókhoz viszonyított aránya nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározott mértéket.

A törvény meghatározza a hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók fogalmát is:

Hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak.

A törvény meghatározza a sajátos nevelési igény fogalmát is: sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján

• testi, értékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos;
• pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).

A közoktatási törvény már huzamosabb ideje lehetővé teszi az integráló nevelést, sőt teljesen egyenrangúan helyenként előtérbe helyezve tárgyalja a különnevelés mellett. A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelése és oktatása, az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben konduktív pedagógiai intézményben, a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, óvodai tagozatban, illetve osztályban történhet

Az oktatási rendszerből kihulló tanulók számára újabb esélyt jelent a közoktatási rendszer második csatornájaként is felfogható iskolarendszerű felnőttoktatás, amely a korrekció és az esélynövelés céljait is szolgálja, de a kilencvenes években funkciója volt a szerkezeti feszültségek levezetése, és a munkanélküliség elleni védekezés, a parkoltatás is. Az általános iskolai felnőttoktatás az elmúlt években egyre kisebb volumenű. Amíg a hetvenes évek elején még 451 iskolában működött felnőttképzési tagozat, amelyeken 21 ezren tanultak, addig a 2001/2002-es tanévre az intézmények száma 57-re, az itt tanulók létszáma pedig megközelítőleg 2 800 főre csökkent.

8. táblázat
Általános iskolai felnőttoktatással foglalkozó intézmények és tanulóik száma, 1970/71 és 2001/02 között

Tanév	Iskola	Tanuló
1970/71	451	21 275
1980/81	307	15 627
1990/91	161	12 528
1995/96	82	5 402
1996/97	66	4 099
1997/98	58	3 165
1998/99	54	3 387
1999/00	58	3 146
2001/02	57	2 793

Forrás: Jelentés 2003

A felnőttoktatás intézményei és képzési formái elsősorban a középfokú oktatás szintjén kapnak szerepet, mert a felnőtt korosztály számára a középfokú végzettség munkavállalásukhoz nélkülözhetetlenné vált. (érettségi, szakképzettség): A '90-es évek végén egy-egy évjárat kb. 10-15%-a számára biztosítottak középiskolai végzettséget. 2002-ben a középfokú felnőttoktatásban részt vevők aránya közel azonos volt a gimnáziumi és a szakközépiskolai képzésben (18%), ennél jóval alacsonyabb a szakiskolai képzésben (3%). Életkor szerint a középfokú felnőttképzésben a fiatalabb korosztály, a 18–22 évesek szerepeltetik magukat nagyobb arányban. (Jelentés 2003)

9. táblázat
A középfokú esti és levelező képzésben tanulók életkor szerinti megoszlása, 2001/02

Életkor	Esti		Levelező
	fő	%	fő	%
15	23	0,3	66	0,1
16	239	2,8	563	0,8
17	992	11,6	3 868	5,5
18	1 445	16,8	6 497	9,3
19	1 446	16,8	7 667	11,0
20	1 120	13,0	7 584	10,9
21	782	9,1	6 948	10,0
22	575	6,7	6 800	9,8
23	430	5,0	5 563	8,0
24	324	3,8	4 021	5,8
25	258	3,0	3 236	4,6
26–30	532	6,2	9 388	13,5
31–40	309	3,6	5 927	8,5
41 és idősebb	112	1,3	1 577	2,2
Összesen	8 587	100,0	69 705	100,0

Forrás: Jelentés 2003

A felnőttoktatás szinte mindig részidőben folyik, a tanulók nagy része munka mellett, másik része eltartottként vesz részt benne, s a tanárok többsége is részfoglalkozásúként oktat ezekben a képzési formákban. A 2001-ben elfogadott felnőttképzési törvény a felnőttképzés szerepét már kiszélesíti, és nem pusztán korrekciós, hanem az ún. élethosszig tartó tanulást szolgáló funkciót is szán neki. A közoktatásból kikerülők között immár kivételnek számítanak azok, akik nem folytatnak valamilyen tanulmányokat a végzést követő években. A tartós munkaerő-piaci beilleszkedésig, amelyre sokaknál csak húszas éveik végén, harmincas éveik elején kerül sor, a formális, nem formális és informális tanulás az egyik fő tevékenység életpályájuk megalapozásában. (Jelentés 2003)

2.2.3.2. Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok oktatása

2.2.3.2.1. A cigányság oktatása

A nemzeti kisebbségek anyaországi kapcsolatairól, stabilizáló külpolitikai szerepéről szólva külön kell beszélnünk a cigányságról. Anyaország hiányában a cigányság, mint etnikum nem kötődik speciálisan egyetlen európai államhoz sem, ugyanakkor fejlődnek kapcsolatai a környező országokban lakó más roma közösségekkel és szervezetekkel. Az európai nemzetközi szervezetekben is egyre összehangoltabb és erőteljesebb módon jelenik meg a romák védelme. A cigányság társadalmi és gazdasági helyzetének javítására irányuló lépések, az ez irányú integrációt célzó kormányzati törekvés Magyarország belső társadalmi békéjének fenntartását is szolgálja, mivel meg kívánja akadályozni a legnagyobb létszámú etnikum marginalizálódását és leszakadását.

Az uniós dokumentumok kisebbségi jogokkal és kisebbségvédelemmel foglalkozó fejezetei megállapítják: Magyarország megfelel a Koppenhágában megfogalmazott politikai kritériumoknak, ugyanakkor megemlítik, hogy az eredmények mellett a magyarországi cigányság helyzete számos problémát vet fel. A dokumentumok méltatóan szólnak a cigányság életkörülményeinek javítására 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomagról, de megállapítják, hogy a cigányság iskolázottsági javuló mutatói ellenére a roma és nem roma lakosság közötti esélyegyenlőtlenség növekedett, folytatni kell a romák helyzetének javítására tett erőfeszítéseket.

A komplex megközelítést alkalmazó roma-program az oktatás, kultúra, foglalkoztatás stb. a cigánysággal kapcsolatos kommunikációs munka területén ír elő feladatokat a végrehajtásban résztvevő kormányzati szerveknek. Az intézkedések célja egyfelől a társadalmi esélyegyenlőtlenség enyhítése, az előítéletesség és a hátrányos megkülönböztetés megelőzése és csökkentése, másfelől a roma közösségek identitásának és kultúrájának erősítése. A magyar kormány úgy tekinti, hogy a romák társadalmi integrációja egyszerre kisebbségpolitikai és társadalompolitikai kérdés. A munkában a magyar kormányzati szervek a tervezés és végrehajtás szintjén egyaránt együttműködnek a hazai cigányságot legitim módon képviselő Országos Cigány Önkormányzattal.

Bár a gyermekek száma sokkal nagyobb a cigány népesség esetében, de sokkal nagyobb a halálozások számaránya is, és ennek megfelelően sokkal kisebb a várható élettartam. A nagyobb gyermekszám és a nagyobb halálozási szám együttes eredményeképpen a 15 éven aluli gyerekek aránya kétszer akkora, mint a teljes népességben: a teljes népesség 19 százaléka, a cigány népesség 38%-a a 15 éven aluli. Az 59 éven felüliek aránya viszont a teljes népességben több mint négyszer akkora, mint a cigányoknál. A teljes népességben 19%, míg a cigányoknál 4,5%. (Jelentés 2003)

A legutóbbi néhány évben javulás mutatkozik a továbbtanulási arányokban. A 14 éves fiatalok 14,3%-a jár szakiskolába, szakközépiskolába, illetve gimnáziumba az 5,1%, főiskolára vagy egyetemre ezek közül kb. a 0,75% kerülhet. Ez nemcsak a demográfiai hullámvölgynek köszönhető. A rendszerváltást követően új jogszabályok illetve új törvények születtek, melyeknek egy része kedvező hatással volt az oktatásban való eredményes részvételt tekintve. (Jelentés 2003)

2.2.3.2.2. A speciális oktatást igénylők

A közoktatásról szóló törvény, valamint a hozzá kapcsolódó miniszteri rendeletek nemcsak a tankötelezettséget írják elő, hanem egy új – a különleges gondozáshoz, a rehabilitációs foglalkozáshoz való – jogot is biztosítanak azoknak a gyermekeknek, akiknek fejlődési sajátosságai akadályozzák a tankötelezettség szokásos teljesítését. A különleges gondozáshoz való jog a különtámogatás különböző formáinak bevezetését teszi szükségessé a közoktatási rendszerben. A különtámogatásra jogosult gyermekeket a közoktatási törvény két nagy csoportba sorolja:

• Sajátos nevelési igényű tanulók: testi-mozgásszervi fogyatékos, érzékszervi fogyatékos, értelmi fogyatékos (ezen belül a tanulásban akadályozott), beszédfogyatékos és más fogyatékos (ezen belül például az autista, a részképességzavarral küzdő, diszlexiás, kóros hiperaktivitást mutató stb.) gyermekek és tanulók. (A különtámogatásra való jogosultságot az Országos és a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok határozzák meg.)
• Beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő gyermekek és tanulók. (A különtámogatásra való jogosultságot a Nevelési Tanácsadók határozzák meg.)

A közoktatásról szóló törvény további gyermekcsoportokat is nevesít, akik nem tartoznak a különleges gondozáshoz, rehabilitációs foglalkozáshoz való jog hatókörébe, de akik mégis különtámogatásra szorulnak. Ezek a csoportok a következők:

• az iskola 1–4. évfolyamán egyéni továbbhaladásra engedélyezett tanulók;
• a tankötelezettség életkori határai után a 9. és 10. évfolyamon felzárkóztató oktatásban részesülő tanulók;
• hátrányos szociális helyzetű tanulók;
• tanulási kudarcnak kitett tanulók;
• felzárkóztatást igénylő tanulók;
• nemzeti vagy etnikai kisebbségbe tartozó tanulók.

E tanulói csoportok nem mindig különíthetők el egymástól. Esetenként ugyanannál a gyermeknél többféle ok is indokolja a különtámogatást. Ezekben a csoportokban a különtámogatási formákat a törvény szerint a nevelési-oktatási intézmények pedagógiai programjában kell szerepeltetni. Ezek a következők: differenciált oktatás keretében az elmaradások csökkentése, megszüntetése; külön osztályok szervezése; a kötelező és szabadon választható tanórák keretében sajátos ellátási formák alkalmazása; osztálylétszámok meghatározott csökkentése (pl. integráltan tanuló gyermek befogadása esetén); a kiegészítő normatívák differenciált meghatározása.

A fentiek figyelembevételével a törvény a gyermekek/tanulók három nagy csoportját különíti el. Az első csoportba tartozik a gyermekek/tanulók 80-85 százaléka, ők az ép tanulók. Ezeknél a tanulóknál az egyedi sajátosságokhoz való igazodás bár nem egyforma, de egységes abban az értelemben, hogy külön törvény nem szabályozza, hanem a szokásos, elvileg differenciált oktatás keretében valósul meg, és az iskola, illetve a pedagógus hatáskörébe tartozik. A második csoportba tartozik az a kb. 10-15 százaléknyi gyermek/tanuló, akiket a közoktatási törvény külön nevesítve megemlít, és akiknél különböző formában olyan többlettámogatásokat biztosít, amelyek – szándékuk szerint – számukra az átlagosnál hatékonyabb szolgáltatások, ellátási formák nyújtását teszik lehetővé. A harmadik csoportba tartoznak a különleges gondozáshoz, rehabilitációs foglalkozáshoz való jog körébe tartozó fogyatékosok, valamint a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermekek és tanulók. Az e csoportba tartozók aránya 5-10 százalék.

A magyar törvényi szabályozás a különtámogatást igénylők problémáját rendkívül sokoldalúan, differenciáltan, az ellátások fejlődésének aktuális és kívánatos szintjét jól leképezve szabályozza. Természetesen a további szabályozási finomítások mindig szükségesek, de nemzetközi összehasonlításban azt lehet mondani, hogy kiváló jogi normákat teremt a fogyatékos gyermekek különtámogatásához. Az oktatási statisztikák az ép gyermekek (első csoport) és a fogyatékos gyermekek (harmadik csoport) közoktatási intézményeire vonatkozóan az alapvető információkat tartalmazzák. Nehéz azonban információkat szerezni a fent említett „második csoport”-ról, holott a megfelelő intézkedések éppen ebben a viszonylag népes csoportban különösen eredményesen segíthetnék a hátrányok halmozódásának és a társadalmi leszakadásának a megelőzését (Jelentés 2003)

2.2.4. Esélyteremtő kormányzati illetve szaktárcai törekvések 1990-2004 között

Az elmúlt 15 esztendő egymást felváltó kormányai abban egyet értettek, hogy állami beavatkozás, intervenciós politika szükségeltetik és valamiféle válságkezelő kormányzati intézkedési tervet kell készíteni azokra a területekre melyek akadályozzák vagy késleltetik a cigányság társadalmi integrációját. Ezekhez az integrációs esély javításokhoz pedig szaktárcai és települési önkormányzati támogatásokra van szükség. Az 1998-as és a 2002-es kormányprogram szerint Magyarországon olyan feltételeket kell teremteni, hogy minden állampolgár, így a kisebbségekhez tartozók is jól érezzék magukat hazájukban.

Más hátrányos helyzetű csoportokhoz hasonlóan a romák esetében is cél a megfelelő életkörülmények megteremtése. A Kormány a programjában a peremhelyzetű, leszakadt csoportok, tartós munkanélküliek szociális és foglakoztatási rehabilitációjára kiemelt figyelmet fordít továbbá felülvizsgálja a cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó korábbi intézkedéseket, terveket és koncepciókat. Az 1992-ben és 1995-ben elkészült cigány oktatási program általános szemlélete a cigányság etnikai kulturális vonásait hangsúlyozza, oktatását a nemzetiségi oktatáshoz hasonlítja kiemelt figyelmet fordít a cigány nyelv és kultúra emancipálására, a ciganológiai tanszékek alapítására valamint a cigány nyelvű tankönyvkiadásra. Cigánysággal kapcsolatos ismereteket kíván oktatni a felsőoktatásban, főleg a pedagógusképző intézményekben. Ebben a programban a cigányság inkább mint a szociálisan hátrányos helyzetű népcsoport jelenik meg, és intézkedéseit is e problémakör köré összpontosítja. A Nemzeti Alaptanterv (NAT) a „nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának sajátos elvei”-ről szól, valamint bekerült az interkulturális oktatás fogalma is. E fogalom NAT-ban való megfogalmazásának célja az, hogy a kisebbségekhez és e többséghez tartozó tanulók együtt sajátíthassák el az adott kisebbség népismereti és műveltségi anyagát, vagy akár egy kisebbségi nyelvet. A NAT-ban van még egy újdonság, mégpedig az, hogy a cigány felzárkóztató program tartalmazhatja valamelyik cigány nyelv oktatását a nyelvoktató oktatási típus követelményeinek megfelelően. A multikulturalitás illetve az interkulturalitás szemlélete szerint az oktatási rendszerben a különböző kisebbségeket azonos tisztelet és védelem illeti meg mind egymástól, mind a többségtől. Ha elfogadjuk azt a tényt, miszerint az egyetemes kultúra a többségi és a kisebbségi kultúra összessége, valamint azt, hogy ezen összességen belül minden kultúra egyenrangú és azonos értékű, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a kisebbségeknek nem a többségi kultúrához való felzárkóztatása a cél, hanem az, hogy a többségi társadalom ismerje és tisztelje a kisebbségi kultúrákat csak úgy mint a kisebbségi társadalom teszi azt.

A Kormány és az Oktatási Minisztérium (OM) jelentős lépéseket kezdeményezett 2002-2004 között a hátrányos helyzetű és roma tanulók szegregációjának felszámolása érdekében. A deszegregáció jogszabály-módosításokat, szakmai programokat, hálózatépítést tett szükségessé az elmúlt két esztendő során. Az OM javaslatára az Országgyűlés 2003. szeptemberében több ponton is módosította a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvényt. A 84.§ új bekezdésében bevezette a semmisség és az érvénytelenség fogalmát. E szerint: a fenntartói irányítás, illetőleg az intézményi hatáskörben hozott, a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző, illetve a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes döntés semmis. A semmis döntés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapítását az érintett, vagy ha az nem állapítható meg, bárki kérheti. Új elemként jelent meg az iskolai szegregáció tilalma. A szabályozás lehetőséget nyújt a közvetett diszkrimináció feltárására is.

Az antidiszkriminációs elemek megjelenése jelentős lépés a szegregáció felszámolására, eszköz az iskola döntéseinek társadalmi ellenőrzésére. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának – a közvetlen mellett a közvetett diszkriminációt is beleértve – célja az esélyegyenlőség megteremtése, emellett hozzájárul ahhoz, hogy a hátránnyal induló gyerekek ne szakadjanak le már iskoláskorukban.

A Magyar Köztársaság Kormánya az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatóságával együtt elkészítette a Közös Memorandumot a Társadalmi Befogadásról. A Memorandum bemutatja azokat a fő kihívásokat, amelyeket Magyarországnak kezelnie kell a szegénység és társadalmi kirekesztődés csökkentése érdekében, és az ezekre adott szakmapolitika válaszokat. E szakmapolitikai intézkedések megvalósításának célja, hogy 2010-ig a szegénység jelentős mértékű csökkenését segítse elő Európában, így Magyarországon is. (Memorandum)