Tanulás a 21. században

„Ne higgyük, hogy az egyik emberi lény
nagyon különbözik a másiktól.
Az igazság az, hogy az van előnyösebb helyzetben,
aki jobb iskolába járt.”
(Thuküdidész)

Nincs új a Nap alatt, hiszen már a sokszor emlegetett és idézett ókori görögök is a jobb oktatást-nevelést tartották az esélyegyenlőség alapjának. A mottóban idézett, az athéni polgári társadalom helyzetét elemző görög történész közel két és fél évezreddel ezelőtti megállapítása elgondolkoztató és egyre aktuálisabb. A 21. században a közoktatás feladatai megsokszorozódnak, ha eleget kíván tenni az információs társadalom igényeinek, és minden diák számára egyforma esélyt kíván nyújtani a tudásszerzésre. Napjainkban legfőképp az információs és kommunikációs technika (IKT) oktatási rendszert érő kihívásait kell figyelembe venni, hiszen az új technika alkalmazása – mindennapi életüket is befolyásolva – új tanulási-tanítási lehetőségeket kínál. A régi pedagógiai eszközök, módszerek egyre kevésbé hatásosak, önmagukban nem alkalmasak az ismeretszerzésre. Nemcsak a tudásanyag újul meg és változik igen gyors tempóban, hanem az információkhoz való hozzáférés módjai is átalakulnak az IKT használatának köszönhetően. Megváltozik az iskola és ezzel párhuzamosan a pedagógus szerepe is: már nem a tudásanyag egyedüli közvetítője a gyermekek, diákok körében. Olyan tanulási környezetet kell kialakítania, amely segíti a felfedezést, fejleszti a kreativitást, a kommunikációt, az együttműködést akár távol lévő társakkal, az egyéni vagy csoportos munkát, a megszerzett tapasztalatok adaptációját, ezáltal erősíti az ismeretszerzést, a tudásanyag elsajátítását és a képességfejlesztést.

A 21. század tudásalapú társadalmában elengedhetetlenül fontos az úgynevezett informatikai írástudás, vagy újabb szóhasználattal a digitális írásbeliség, amelynek elsajátítását minél fiatalabb életkorban meg kell kezdeni. Aki nem jut már gyermekkorában az informatikai alapismeretek birtokába, az szinte behozhatatlanul hátrányos helyzetbe kerül társaival szemben. Ennek elkerülése érdekében a közoktatás kiemelt feladata a tanulók felkészítése az új évezred információs társadalmára. Az informatikai ismereteket, eszközöket, a kommunikációs kultúrát mindenki számára ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni az oktatási rendszeren belül. A gyermekeket fel kell készítenünk arra, hogy az információs korban felnőttként élni, dolgozni, alkotni, tanulni, művelődni, szórakozni tudjanak, hogy képesek legyenek megkülönböztetni az értékes és az értéktelen híreket, jelzéseket, tudásukat pedig folyamatosan frissítsék, bővítsék. El kell sajátítaniuk az információk szerzésének, feldolgozásának, tárolásának, továbbításának technikáit, meg kell ismerniük az információkezelés jogi és etikai szabályait (NAT 2003).

A tudásalapú társadalom kritikus gondolkodást kíván meg tőlünk. Elvárja, hogy világosan, meggyőzően fejezzük ki mondanivalónkat, hogy értően, az információkat kiszűrve olvassunk, hogy alkalmasak legyünk a teammunkára, az információk szerzésére-szervezésére-kezelésére, a komplex problémamegoldásra és a kreatív gondolkodásra. Ezért az oktatás legfőbb célja az, hogy segítse a diákokat olyan intellektuális eszközök és tanulási stratégiák fejlesztésében, amelyek nélkülözhetetlenek a tudás megszerzéséhez, sőt annak bővítéséhez is egész életükön át. A digitális iskolához illő tanulási folyamat során el kell érni azt is, hogy a diákok képesek legyenek saját problémájukról megfelelően, hatékonyan gondolkodni, felelősen dönteni. E célok elérésében jelentős szerepet tölthet be a rendkívüli mértékben fejlődő IKT alkalmazása, amely a hagyományos oktatási formákat áttörve segít a diákoknak – a kicsiknek és nagyoknak éppúgy, mint a speciális képzést és sajátos nevelést igénylőknek – a megfelelő tanulási út megválasztásában, a felfedezéses és kollaboratív módú ismeretszerzésben.

Az információs társadalom tanulási környezetének jellemzői

Az információs társadalomban az ipari társadalom oktatási rendszerét olyan megújuló oktatás váltja fel, amely próbál reagálni a tanítási-tanulási folyamat célját és tartalmát érő kihívásokra. E folyamatban nemcsak az iskola funkciója módosul, hanem a tanár, a diák és a szülő szerepkörének megváltozását is felfedezhetjük. Gyakran elhangzik az innovatív jelző is, amikor kreatív, alkotó kedvű pedagógusokról, a hagyományos, frontális oktatástól eltérő didaktikáról, új pedagógiai módszerekről beszélünk.

Az IKT oktatási szerepének elemzése kapcsán érdemes megvizsgálnunk azokat a változásokat, amelyek a tradicionális tanulási módszerek, az úgynevezett ipari társadalom oktatási rendszerének átalakulását jellemzik, miközben az információs társadalom iskolája, a tevékenységorientált, úgynevezett konstruktivista tanulási modell felé haladunk (Komenczi, 2003). Az iskola, a diák és a szülő oktatási folyamatban való részvételének, szerepének változását egy olyan táblázat (lásd a 11. oldalon) szemlélteti, amelynek ötlete az IEA¹ egyik kutatójától, J. Pelgrum-től származik, aki az EU 1999. márciusi liège-i informatikai továbbképzésén vázolta fel a két iskolatípus markáns eltéréseit.

Az iskolai élet egyik legszembetűnőbb változása az információk szabad elérésének lehetősége. A számítógépes hálózatok, az internet, az IKT felerősíti ezt a folyamatot. Az iskolai élet szereplőinek jellemzői szintén a szabadabb, gyorsabb információáramlással hozhatók összefüggésbe. A tanári attitűd ismeretközlő-értékelő funkcióját tanácsadói, ismeretszerzést segítő, tutori vagy mentori, olykor vitapartneri magatartás váltja fel.

Tényező	Tradicionális tanulási környezet (ipari társadalom)	Konstruktivista tanulási környezet (információs társadalom)
Az iskola	a társadalomtól elszigetelt; működésének legtöbb információja bizalmas.	a társadalomba integrált, az élethosszig tartó tanulásra készít fel; világában az információk szabadon elérhetőek.
A tanár	a tanítás kezdeményezője; teljes osztályt tanít; értékeli a diákot.	segít a diáknak a legmegfelelőbb tanulási út megtalálásában; tanácsokat ad a diák önálló tanulásához; segít a diáknak abban, hogy a saját haladását értékelhesse.
A diák	főképp passzív; többnyire az iskolában tanul; számára meghatározó a tanár-diák együttműködés nemigen dolgozik csoportban; a kérdéseket könyvekből, tanároktól kapja; megtanulja a kérdésekre adandó választ érdekeltsége csekély a tanulásban.	inkább aktív; az iskolában és az iskolán kívül is tanul; elsődlegesen a társakkal működik együtt sok csoportmunkában vesz részt; kérdéseket tesz fel; a kérdésekre maga keres és talál választ nagyfokúan érdekelt a tanulásban.
A szülő	nehezen aktiválható a tanulási folyamatban; nem irányítja a tanulást; nem nyújt élethossziglani tanulási modellt.	igen aktív a tanulási folyamatban; együttműködik a tanulás irányításában; modellt ad az élethosszig tartó tanuláshoz.

Az ipari társadalmakra jellemző oktatási környezetben a diák inkább csak befogadója és reprodukálója az információáramlás folyamatának, míg az új helyzetben motivált az aktív cselekvésre, az ismeretszerzésre, a vitára, de ugyanígy az egyéni kutatásra is. A szülői házzal kialakított kapcsolat az oktatásügy történetében már több átalakulást ért meg. Az információs társadalom legnagyobb változása talán az, hogy a szülő sem tekintheti lezártnak saját ismereteit: rákényszerül azok folytonos megújítására, ha szakmáját, hivatását évtizedeken keresztül gyakorolni, fejleszteni kívánja. Az élethosszig tartó tanulás a lehető legjobb modell a gyermek számára, aki ezáltal a szülői házon belül is tudásszerző és -megújító módszerekkel, sőt a tanulás fontosságával ismerkedhet meg. Az IKT a szülői ház számára is nyitottá teszi az iskolát, a tradicionális intézmény zárt kapui kitárulnak. Jó példát szolgáltatnak erre a már sok helyütt működő interaktív iskolai honlapok, amelyek a szülők és más érdeklődők, szakmai partnerek számára is ablakot jelentenek: bepillantást engednek az iskola életébe, kapcsolatfelvételt, kommunikációt, együttműködést tesznek lehetővé az adott oktatási intézménnyel.

A két tanulási modell természetesen nem választható el egymástól élesen, és nem zárja ki egymást. A hagyományos modell mellett fokozatosan jelennek meg az IKT serkentette konstruktivista elemek, a hangsúly tehát az instrukcióra épülő tanulási környezetről a tevékenységorientált modellre helyeződik át. Ha alaposabban megvizsgáljuk a diákok jellemzőit, megállapíthatjuk, hogy a hagyományos tanulási szituációkban a gyerekek osztályformában, homogén korcsoportban, saját iskolájukon belül tanulnak. Alkalmazkodás, konformizmus, szabálykövetés jellemzi magatartásukat, hiszen így felelnek meg az iskola és a pedagógus elvárásainak. Ennek merő ellentétére teremt módot az IKT-alapú tanulási környezet. Itt kisebb, életkor szerint heterogén csoportokban történik/történhet a tanulás (például projektmódszerrel). Az internetes kommunikáció (például az e-mail, a levelezőlista, a chat) lehetővé teszi az iskolák közötti tanulócsoportok kapcsolattartását, online gondolatcseréjét is. Az innovatív környezet kreativitást, kritikai gondolkodást sugall. A diákok belső szabályok szerint dolgoznak, olykor menet közben kialakított alapelvekhez alkalmazkodva. Ez a környezet a zárt, lineáris tanulási folyamatot nyitott, multimediális és szerteágazó folyamattá alakítja át.

Az információs társadalom iskolája a korábbi iskolamodelleknél lényegesen több eszközt és hozzáértést igényel. A konstruktív, önálló tudásszerzésre alkalmas környezetbe beletartoznak a multimédiás oktatási szoftverek futtatására alkalmas számítógépek, a szkenner, a digitális kamera, a webkamera, a jó minőségű nyomtató, a demonstrációt segítő kivetítő, továbbá a kommunikációra és az internetes információkeresésre alkalmas, széles sávú adatátviteli rendszer is. Egyre inkább nélkülözhetetlenné válik a forráskutatásban és -felhasználásban a korszerű iskolai könyvtár is.

Az innováció a gyakorlatban születik, és jellemzőinek definiálása a pedagógiai kutatók számára az elmúlt években izgalmas kérdést jelentett. Milyen legyen a valóságban az a környezet, amely a diákok alkotókedvét, tanulását serkenti? Az Országos Közoktatási Intézet esettanulmányokkal vizsgálta az IKT által motivált tanulási környezetet (Földes–Kőrösné, 2002). Megfigyeléseinkkel párhuzamosan az IEA nemzetközi kutatócsoportja is definiálta az innovatív pedagógiai gyakorlatot, amelynek kritériumai a következők:

• a tanárok és diákok szerepében, a tantervi célokban, az értékelés módjában és/vagy az oktatási anyagokban, az infrastruktúrában szignifikáns változások jelentkeznek;
• az információs és kommunikációs technika a tanulás-tanítás döntő tényezőjévé válik;
• a tanulói eredmények jól mérhetőek;
• fenntartható és átadható a gyakorlat (SITES, 2002).

Az tehát, hogy az IKT adott, még önmagában nem jelent elmozdulást a gyermeki felfedezésre épülő, konstruktivista tanulási modell felé. Olyan felkészült pedagógusokra van szükség ugyanis, akik innovatívak, átlátják a tanulási folyamat megújításának szükségességét, sőt módszereikben, didaktikai kultúrájukban is elfogadják és alkalmazzák az újító törekvéseket. Képesek a pedagógiai innováció transzferére, átadására más oktatási intézmények, helyszínek számára. Képesek a hátrányos helyzetű, leszakadó rétegek és a speciális nevelési igényű tanulók befogadására, és számukra nem az átlaghoz felzárkózást tűzik célul, hanem az egyéni nevelést, a differenciált fejlesztést, mely komplex személyiségfejlesztésük alapját jelenti.