wadmin | 2009. jún. 17.

Lannert Judit

Tanári életmód a kilencvenes években

A kilencvenes években az iskolákat és a bennük tanító pedagógusokat rengeteg kihívás érte. Drasztikusan csökkent a tanulók létszáma, átalakult az iskolarendszer, megváltozott a tartalmi szabályozás, az irányítási rendszer európai viszonylatban is rendkívül decentralizált lett. 1995-től két tendencia is felerősödött. Egyrészt a tanári reálbérek nagymértékben csökkentek és ezzel együtt a tanári pálya presztízse is. Másrészt viszont az új tartalmi szabályozás (NAT, új tankönyvek, pedagógiai programok) innovációs potenciált szabadított fel a tanárok egy csoportjában. A tanárok hagyományos értékközvetítő szerepe mindamellett nem csorbult. Sőt. A lakosság a kilencvenes évek során - talán az őket is sújtó életszínvonal-romlás következtében - egyre több feladatot hárítana az iskolára (Halász, Lannert, 1997). Éppen ezért, miközben a tanári pálya presztízsét alacsonyan ítélik meg, ennek a pályának a társadalmi megbecsültsége még mindig viszonylag magas. De vajon a romló körülmények és a növekvő kihívások közepette mennyire van módjuk a tanároknak, pedagógusoknak arra, hogy ezeknek az elvárásoknak megfelelően színvonalasan éljék az életet?

A tanulmány tovább kíván lépni a kilencvenes évekbeli életmód puszta leírásán, ezért az 1972-ben az MTA Szociológiai Kutató Intézete és a Fővárosi Pedagógiai Intézet tanárvizsgálatának (Ferge és mtsai, 1972) ilyen irányú adatait, valamint az 1997-ben az MTA Szociológiai Intézet Értékkutató Osztálya által lakossági mintán lefolytatott vizsgálat szabadidős tevékenységeket firtató adatait1 is figyelembe veszi. Ez lehetővé teszi, hogy bizonyos dimenziókban összehasonlíthassuk a mai tanártársadalmat a húsz évvel ezelőttivel, illetve a jelenlegi szélesebb magyar társadalommal. Természetesen miután a kérdések nem egészen azonos formában lettek feltéve, ezeket az összehasonlításokat óvatosan kell értelmezni.

Szabadidős tevékenység2

Az adatok tanúsága szerint a pedagógusok leginkább olvasással töltik szabad idejüket.3 Csak három százalékuk nem említette meg az olvasást a szabadidős tevékenységek közt. A férfiak inkább kedvelik az aktív, sportos kikapcsolódást, ők többet teniszeznek, horgásznak, illetve úsznak, mint a nők (lásd az 1. táblázatot). A nők jobban kedvelik a szellemi kikapcsolódást, inkább olvasnak, járnak moziba és múzeumba, hangversenyre, mint a férfiak, és szívesebben kézimunkáznak is. Érdekességképpen közlöm az Országos Közoktatási Intézetben a tanárkutatással párhuzamosan zajló, 1200 iskolaigazgatóra kiterjedő vizsgálatnak erre a kérdéskörre kiterjedő adatait: az igazgatók szabadidős tevékenységének a rangsorát is. Az összehasonlítás alapján elmondható, hogy az igazgatók gyakrabban említették, hogy múzeumba, hangversenyre járnak, mint a tanárok, és többen horgásznak is közülük. A tanárok viszont nagyobb arányban szórakoznak, járnak moziba, úsznak, járnak össze a barátokkal, kártyáznak és mennek vendéglőbe, mint az igazgatók. Ez összefügg azzal, hogy az igazgatók általában idősebbek, és így más a szabadidős tevékenységük struktúrája. Másrészt elképzelhető, hogy kevesebb idejük van a kikapcsolódásra.

Az életmód terén az 1997-es adatok összevetése az 1972-es tanárvizsgálattal csak korlátozottan lehetséges. Az 1972-es vizsgálat időmérleg segítségével elemezte a tanárok szabad idejének felhasználását, így abban szerepelt a tv-nézés, a háztartási munka, a családdal töltött idő is, amire a jelenlegi vizsgálatban nem kérdeztek rá. Az 1972-es vizsgálatban arra is kíváncsiak voltak, hogy a pedagógusok mit csinálnának a legszívesebben, ha több idejük volna. A 2. táblázatban összegezzük e vizsgálat néhány eredményét.

1. táblázat
A szabadidős tevékenységek említésének gyakorisága (%) a tanárok és az igazgatók esetében

  Tanár  Összesen  Igazgatók 
férfiak  nők 
Olvas  93,6  98,1  97,0  97,6 
Kirándul  79,4  81,2  80,8  80,7 
Összejár a barátokkal  71,3  72,4  72,2  67,5 
Moziba jár  60,0  74,2  70,7  72,1 
Múzeumba jár  61,1  72,2  69,4  77,4 
Barkácsol, kézimunkázik  40,9  51,3  48,7  42,3 
Hangversenyre jár  24,7  33,9  31,7  41,0 
Úszik  31,1  27,0  28,0  25,8 
Kártyázik  17,3  19,2  18,8  15,7 
Vendéglőbe jár  17,6  17,0  17,1  13,7 
Művészeti tevékenységet végez  17,8  16,2  16,6  13,4 
Horgászik  14,9  6,9  8,9  11,7 
Teniszezik  11,8  4,2  6,1  7,8 
Lovagol  3,0  2,3  2,5  2,0 
Vadászik  3,2  1,1  1,6  3,0 

2. táblázat
A szabadidős tevékenységek rangsora, 1970

Szabadidős
tevékenység 
A ténylegesen ráfordított idő szerint  A három legkedvesebb tevékenység  Elsőként említett 
legkedvesebb tevékenység  több szabad időre vonatkozó vágy 
gyakorisága alapján 
Tv-nézés  13 
Olvasás 
Gyerekkel foglalkozás 
Családi együttlét  12 
Séta, sport 
Tanulás  13  11 
Szórakozóhely  14  14  10 
Kézimunka 
Zenehallgatás  12 
Rádiózás  10  10  10  14 
Barkácsolás  11  11 
Színház  12  12 
Amatőr művészeti tevékenység  13 
Utazás  14  11  13 

Ahogy az akkori kutatók is rámutattak, a valós tevékenységeket a tv-olvasás-családi élet hármasa, vagyis az otthonhoz kötött, kevesebb aktivitást igénylő tevékenységek uralták. A legkedvesebb szabadidős tevékenység az olvasás volt akkor is. Viszonylag sok időt töltöttek tanulással a pedagógusok, a tanulás mégsem tartozott a legkedvesebb tevékenységek közé. Ez annál is érdekesebb, mivel a vágyak közt a tanulás előkelő helyen szerepelt. Ez arra utal, hogy a hetvenes évek tanulási lehetőségei - legalábbis a kínálat minőségét illetően - nem elégítették ki a pedagógusok igényeit. A vágyak közt előkelő helyen szerepelt a tanulás mellett a sport, az utazás és a színházlátogatás is, vagyis itt háttérbe szorultak az otthoni passzívabb tevékenységek. A pedagógusok tehát a hetvenes években több kultúrával, aktívabban töltötték volna el szabad idejüket, ha tehették volna, de a valós szabadidős tevékenységeket láthatólag nagyon behatárolták az akkori lehetőségek.

Ha összevetjük az 1. táblázatot a 2. táblázattal, jól látható, hogy a kilencvenes években is az olvasás a leggyakrabban megemlített szabadidős tevékenység a pedagógusok körében. A második leggyakrabban említett tevékenység a kirándulás, ami - ha feltételezzük, hogy a családdal történik, tehát egyszerre érthetünk alatta gyerekekkel való foglalkozást, családi együttlétet, illetve sétát és sportot is - a hetvenes évekhez hasonló helyen szerepel a kilencvenes évek tanári szabadidős tevékenységei között. Az 1997-es kérdezés során a tanárok 10,5%-a mondta azt, hogy folytat felsőfokú tanulmányokat, és mintegy 64% vett részt az elmúlt öt évben továbbképzésen. Ez azt jelenti, hogy a tanulás a kilencvenes években is igen gyakori tevékenység a pedagógusok körében. Viszonylag sokan említették, hogy szoktak moziba, múzeumba járni, és a hangversenyre járást is 30% említette. Ez arra is utalhat, hogy kissé aktívabban töltik el az idejüket a pedagógusok manapság, mint 26-27 évvel ezelőtt. Azt nem tudjuk viszont, hogy konkrétan mennyi időt szakítanak az egyes tevékenységekre, így fennáll annak a veszélye, hogy a kilencvenes évekről szóló 1. táblázat egyszerre hordoz valamit a tényekből és a vágyakból is. (Az utazással és nyaralással kapcsolatos adatokat lásd később.) Így sajnos nem tudjuk meg, hogy a tények és a vágyak közt ma is olyan nagy-e a szerkezeti eltérés, mint volt a hetvenes években.

A hetvenes évek vizsgálata elemezte a pedagógusok szabadidős tevékenységét iskolatípusok szerint is. Akkor a középiskolai tanárok többet tanultak, olvastak és sportoltak, mint általános iskolai kollégáik. Lássuk, miként alakult ez a kilencvenes években!

3. táblázat
Bizonyos tevékenységek említésének gyakorisága, illetve a továbbképzéssel kapcsolatos elégedettség iskolatípus szerint (%)

  Általános
iskola 
Gimnázium  Szakmai
középiskola 
Középiskola együtt 
Folytat felsőfokú tanulmányokat  8,9  11,7  14,3  12,8 
Nem folytat  91,1  88,3  85,7  87,2 
Továbbképzésen részt vett az elmúlt 5 évben  69,1  56,5  58,7  57,4 
Nem vett részt  30,9  43,5  41,3  42,6 
A továbbképzési lehetőségekkel elégedetlen  6,4  7,4  9,7  8,4 
inkább elégedetlen  11,2  12,2  16,0  13,8 
is-is  34,6  34,5  31,8  33,4 
inkább elégedett  33,1  28,1  28,4  28,3 
nagyon elégedett  14,7  17,7  14,1  16,2 
Olvas  98,2  96,2  94,0  95,3 
Nem olvas  1,8  3,8  6,0  4,7 
Sétál, sportol  84,2  86,4  80,8  84,1 
Nem sétál, nem sportol  15,8  13,6  19,2  15,9 

Felsőfokú tanulmányokat manapság is inkább a középiskolában tanító tanárok folytatnak, viszont a továbbképzésben való részvétel inkább az általános iskolákban tanító pedagógusokra jellemző. Így a tanulási tevékenység úgy tűnik, mindegyik iskolatípusban egyformán jellemző. A továbbképzési lehetőségekkel kapcsolatos elégedettség a részvétellel összefügg. A továbbképzésben nagyobb arányban részt vevő általános iskolai pedagógusok inkább elégedettek, míg a továbbképzésben kevésbé részt vevő középiskolai tanárok, különösen a szakiskolai tanárok elégedetlenebbek.

Az olvasási tevékenység a kilencvenes években gyakoribb az általános iskolai pedagógusok körében, mint a középiskolai tanárok körében, a sportolási tevékenységeket illetően pedig közel azonos az arány a két iskolatípus között. Ez mind arra utal, hogy a kilencvenes években már nincs olyan éles különbség a különböző iskolatípusokban tanító tanárok közt, mint volt két évtizeddel ezelőtt. Az iskolaszerkezet átalakulása ilyen formában is érezteti hatását.

Művelődés

A pedagógus munkájával kapcsolatban az 1972-ben megjelent tanulmány külön kiemeli, hogy a művelődésnek ennél a csoportnál más értelmiségi csoporttól minőségileg eltérő szerepe van, hiszen a pedagógus műveltségközvetítő, egész tevékenységével kulturális mintát közvetít. Ezért a korábbi vizsgálat kitüntetett szerepet tulajdonított a pedagógusok művelődésének, kulturális érdeklődésének. Létrehoztak egy szintetikus mutatót a művelődés mérésére, amely puszta mennyiségi ismérvek szerint vette számba a kulturális tevékenységeket. Miután az igénybevétel sűrűségére is rákérdeztek, így ennek alapján differenciált pontszámokat alakítottak ki. Arra viszont már nem volt mód, hogy a kulturális fogyasztás tartalmi ismérveit is számba vegyék. Az így elért pontok összegéből alakították ki az átlagos művelődés mutatóját. A következő tevékenységeket vették számba: moziba, színházba, hangversenyre, kiállításra, múzeumba járás, könyvtári tagság, saját könyvek száma, könyvvásárlási szokások, olvasás, idegennyelv-tudás, tanulás. A következő átlagos pontértékeket kapták iskola- és településtípus szerint:

4. táblázat
A pedagógusok általános művelődési mutatójának átlagos pontértékei, 1970

Iskolatípus  Budapest  Vidéki város  Község 
Általános iskola       
alsó tagozat  23  24  19 
napközi  24  20*  22 
felső tagozat  30  26  23 
Szakközépiskola  29  29  25 
Gimnázium  36  30  25 

* N=19

Az akkori adatok nagy különbségeket fedtek fel mind iskolatípus, mind településtípus szerint. A községi alsó tagozaton tanítók művelődési indexe 19 volt, szemben a budapesti gimnáziumi tanárok 36-os indexével. A kilencvenes adatok alapján létrehoztunk egy hasonló indexet, amely nagyon leegyszerűsített, hiszen itt még az igénybevétel sűrűségéről sincs információnk, nemhogy a tartalmáról. Ennek ellenére az arányokból itt is lehet következtetni. A következő tevékenységeket vettük be az elemzésbe: mozi, színház, hangverseny, múzeum, olvasás, tanulás, továbbképzésben való részvétel, nyelvtudás, számítógépes tudás4. Az indexet úgy alakítottuk ki, hogy minden tevékenység említése egy pontot jelentett. Az index minimális értéke 0, maximális értéke 8. A művelődési index pontjainak gyakorisága normális eloszlást mutat. A pedagógusok átlagosan 4-5 tevékenységet említettek.

Az átlagos pontértékek az 1996/97-es vizsgálat során is jelzik a települési lejtő hatását, így magasabb pontértékek adódnak Budapesten, mint a községekben, viszont az iskolatípusok közötti különbségek kevésbé tapinthatóak, mint húsz évvel ezelőtt (lásd a 5. táblázatot).

5. táblázat
A pedagógusok általános művelődési mutatójának pontértékei, 1996/97

  Budapest  Város  Község 
Általános iskola       
alsó tagozat  4,97  4,27  3,96 
napközi  4,74  4,41  3,73 
felső tagozat  5,01  4,34  4,11 
Szakközépiskola, szakiskola  5,06  4,33   
Gimnázium  4,82  4,64  4,58 
Csak általános iskola  5,00  4,31  4,05 
Általános iskola és gimnázium  4,73  4,81  4,41 
Csak gimnázium  5,18  4,42  5,35* 
Gimnázium és szakközépiskola  4,68  4,65  3,38** 
Csak szakmai iskola  5,06  4,33   

* N=14
** N=8

A táblázat első része azt mutatja, hogy míg Budapesten a gimnáziumban tanítók művelődésének átlagos pontszáma a legalacsonyabb, addig vidéken éppen fordítva, az itt tanítók átlagos pontszáma a legmagasabb. A táblázat második része pedig azt mutatja, hogy Budapesten a tiszta iskolatípusokban magasabb a művelődési index átlagos pontszáma, vidéken inkább a kevert típusokban magasabb az ott tanítóké. Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy a település típusa vagy az iskola típusa határozza-e meg jobban a pedagógusok művelődését, akkor egyértelműen jóval erősebb hatása van a településtípusnak. Ez természetszerűleg adódik abból is, hogy falun kevesebb alkalom adódik bizonyos kulturális tevékenységek végzésére. A városokban nincs szignifikáns kapcsolat a művelődés mértéke és az iskola típusa között, viszont falun az iskolatípus is mérvadó. Ezek az eredmények mind azt mutatják, hogy azokon a helyeken, ahol többféle lehetőség adódik, könnyebb az esetleg meglévő hátrányok kompenzálása is. A 6. táblázat mutatja, hogy a települési lejtő általában működik a különböző tevékenységek esetében is, de az iskolatípusok között már nem lehet egyértelműen rangsort felállítani ebből a szempontból.

A számítógéptudás és a nyelvtanulás esetében a szakmai középiskolákban tanító tanárok a legaktívabbak, míg a mozi, színház és múzeum látogatása esetén nincs különbség az általános iskola és a gimnázium között, sőt Budapest esetében az általános iskolák tűnnek fel kedvezőbb színben. Amíg a települési hátrányok a hetvenes évekhez képest kevéssé vagy egyáltalán nem csökkentek, addig a különböző művelődési tevékenység dimenziójában már nem lehet a kilencvenes években felfedezni a gimnázium, szakközépiskola és általános iskola közt azt a merev hierarchiát, ami a hetvenes éveket jellemezte.

6. táblázat
Különböző tevékenységek említésének gyakorisága iskola- és településtípus szerint (%)

  Budapest  Város  Község 
  számítógépet használ 
Általános iskola  57,3  36,3  34,9 
Gimnázium  57,6  51,2  56,9 
Szakmai középiskola  70,8  58,3   
  idegennyelv-tudás 
Általános iskola  68,3  47,4  50,9 
Gimnázium  72,2  63,6  64,0 
Szakmai középiskola  63,0  50,6   
  hangversenyre jár 
Általános iskola  41,9  34,7  19,7 
Gimnázium  44,7  37,2  39,2 
Szakmai középiskola  37,5  27,4   
  moziba, színházba jár 
Általános iskola  78,4  70,5  65,7 
Gimnázium  72,9  76,5  66,7 
Szakmai középiskola  83,3  67,6   
  múzeumba jár 
Általános iskola  86,0  71,2  61,5 
Gimnázium  70,7  71,5  78,4 
Szakmai középiskola  70,8  66,6   
  nyelvtanulás 
Általános iskola  29,1  19,3  22,2 
Gimnáziu m  33,6  21,9  29,4 
Szakmai középiskola  46,8  20,6   

A művelődésnek ez a fajta mérése természetesen igen felszínes, hiszen a konkrét tartalmat nem vizsgáljuk. Másrészt pedig hangversenyre, színházba járni valóban a városiaknak van alkalmuk inkább, viszont azt nem vizsgáltuk, hogy hányan hallgatnak komolyzenét, színházi közvetítést a rádióban, néznek a tévén. Az olvasási szokásokról sem tudunk pontosabb képet alkotni, hiszen olvashatnak újságot, ponyvát vagy szépirodalmat, jelen esetben nem tudunk különbséget tenni közöttük. Mindazonáltal a skála két végpontja valamit valóban jelezhet a különböző tanári csoportok művelődési szokásairól. Ezért három csoportra osztottuk a tanárokat aszerint, hogy kevésbé művelődnek (2 vagy kevesebb művelődési tevékenység említése), átlagosan művelődnek (3-5 említés), vagy az átlagosnál intenzívebben művelődnek (6-nál több említés). A hetvenes évek során a 7. táblázatban látható iskolatípusokban találtak kiemelkedő arányokat.

7. táblázat
A magasabb vagy alacsonyabb művelődési fokozat 40%-osnál nagyobb arányban való előfordulása

Magasabb művelődési fokozatok   
Budapest, gimnázium  72 
Budapest, általános iskola felső tagozat  53 
Vidéki város, szakközépiskola  49 
Vidéki város, gimnázium  48 
Budapest, szakközépiskola  45 
Alacsonyabb művelődési fokozatok   
Község, általános iskola alsó tagozat  68 
Budapest, általános iskola alsó tagozat  50 
Község, általános iskola felső tagozat  48 
Vidéki városi, általános iskola alsó tagozat  46 
Község, középiskola  41 

Az 1996/97-es vizsgálat során sokkal kiegyenlítettebb képet kaptunk. Az inkább művelődők csoportjában a legmagasabb százalékos arány 50% körüli, míg a kevésbé művelődők kategóriájának legmagasabb előfordulási aránya 19,5%. A legnagyobb arányban a budapesti általános iskolák felső tagozatán találunk művelődő pedagógusokat. A kevésbé művelődő tanárok pedig változatlanul a községi alsó tagozatos általános iskolákban fordulnak elő a legnagyobb arányban. A 8. táblázat jól szemlélteti, hogy a más-más iskolatípusban tanító pedagógusok közötti művelődésbeli különbségek Budapesten szinte teljesen eltűntek. A gimnáziumokban működő tanárok az első helyüket ilyen tekintetben elsősorban vidéken tartották meg. Amennyiben a hetvenes években használt tipológia helyett a mai iskolaszerkezetet jobban lefedő iskolatipológiát használjuk, jól látszik, hogy Budapesten a tiszta iskolatípusok pedagógusai vezetnek, míg a vidéki városokban éppen fordítva, a vegyes iskolákban tanítók művelődőbbek. A községekben ez a dimenzió - bár az arányokat szerepeltetjük - a kis elemszám miatt kevésbé értelmezhető. Az mindenképpen látszik, hogy ma a települési lejtő sokkal inkább okoz egyenlőtlenségeket a pedagógusok közt, mint az iskolák típusa.

8. táblázat
A művelődő és kevésbé művelődő tanárok megoszlása iskola- és településtípusonként

    Általános iskola
alsó tagozat 
Általános iskola
felső tagozat 
Gimnázium  Szakközép-
iskola 
Budapest  kevésbé  4,4  8,1  6,8  2,1 
átlagosan  58,0  48,8  56,4  60,4 
nagyon  37,7  43,1  36,8  37,5 
Város  kevésbé  11,2  13,0  7,9  13,2 
  átlagosan  66,7  63,8  60,0  64,6 
  nagyon  22,1  23,2  32,1  22,2 
Község  kevésbé  19,5  14,5  5,9   
  átlagosan  64,0  67,2  66,7   
  nagyon  16,5  18,3  27,5   
    Csak
általános
iskola 
Általános
iskola és
gimnázium 
Csak
gim-
názium 
Gimnázium és
szakmai 
Csak
szakmai 
Budapest  kevésbé  6,8  8,2  3,0  7,8  2,1 
átlagosan  52,1  55,1  54,6  58,8  60,4 
nagyon  41,2  36,7  42,4  33,3  37,5 
Város  kevésbé  12,3  5,5  10,1  8,4  13,2 
  átlagosan  65,0  57,8  66,1  57,3  64,6 
  nagyon  22,7  36,7  23,9  34,3  22,2 
Község  kevésbé  16,6  3,5  7,1  12,5   
  átlagosan  65,9  75,9  42,9  75,0   
  nagyon  17,6  20,7  50,0  12,5   

A szabadidős tevékenységek struktúrája5

Érdekes lehet megvizsgálni azt is, hogy ezek a szabadidős tevékenységek vajon struktúrába rendeződnek-e, és ha igen, milyen ez a struktúra.6 Többváltozós elemzési módszerrel négy fő tevékenységnyalábot (faktort) tudtam megkülönböztetni (lásd a 9. táblázatot). A táblázatban az ún. faktorsúlyok láthatók. Minél inkább közelít az értéke az 1-hez, annál inkább jellemző az adott változó (jelen esetben az adott tevékenység) az adott faktorra (tevékenységnyalábra).

9. táblázat
A szabadidős tevékenységek faktorai*

  1. faktor:
hagyományos,
kevésbé költséges művelődés
és kikapcsolódás 
2. faktor:
társasági, sportos szórakozás 
3. faktor:
magas kultúra 
4. faktor:
nem kulturális
jellegű, magába zárkózó
kikapcsolódás 
  főkomponens- elemzés  főfaktor- elemzés  főkomponens- elemzés  főfaktor- elemzés  főkomponens- elemzés  főfaktor- elemzés  főkomponens- elemzés  főfaktor- elemzés 
Múzeumba jár  0,66  0,58      0,34  0,30     
Moziba, színházba jár  0,62  0,37    0,33      -0,27   -0,30 
Kirándul  0,60  0,49          0,22   
Barátokkal összejár  0,52  0,26  0,27  0,34         
Kártyázik  0,39      0,22  -0,31     0,32   
Teniszezik      0,75  0,32         
Úszik      0,60  0,40    0,30     
V endéglőbe jár  0,30    0,58  0,47         
Művészeti
tevékenységet végez 
        0,72  0,28  0,21   
Hangversenyre jár  0,31        0,63  0,55     
Horgászik              0,87  0,24 

* A számok a 0,2 feletti faktorsúlyok.

A tevékenységek első halmaza hagyományos szabadidős tevékenységcsoportot mutat, ahol a kirándulás, barátokkal összejárás, múzeumba, moziba és színházba járás került egy nyalábba. Nem jellemzőek a költségesebb tevékenységek, de ez a faktor tulajdonképpen egyfajta gyűjtő faktorként működik, hiszen magában foglalja azokat a tevékenységeket, amelyeket a tanárok leginkább végeznek. Ezért ez a halmaz tekinthető a leginkább jellemző tanári szabadidő-eltöltési csoportnak. A második faktor elsősorban a társasági és sportos szórakozási formákat foglalja magában. A harmadik nyaláb olyan, a magas kultúrára utaló tevékenységeket fog össze, mint a hangversenyre járás, a múzeumlátogatás, illetve művészeti tevékenység végzése. Nem jellemző viszont a horgászás és a kártyázás, sőt ez utóbbi negatív értéke azt mutatja, hogy az elit kulturális tevékenységek igen távol állnak a kártyázástól. A negyedik nyalábban találjuk a horgászást, valamint megjelenik itt is a kirándulás, kártyázás. Ellentétesen mozognak ezek a tevékenységek viszont a moziba, színházba járással, ami mutatja, hogy ez a faktor kifejezetten a nem kulturális, nem intellektuális, illetve nem társasági kikapcsolódási formákat tartalmazza, vagyis egyfajta zárkózottabb és természetközelibb életmódot sugall.

A tevékenységstruktúra további elemzését teszi lehetővé a többdimenziós skálázás módszere, ahol lehetőség nyílik arra, hogy felfedezzünk olyan dimenziókat, amelyek mentén ezek a tevékenységek csoportosulnak. A tevékenységek struktúrája mögött az egyik fontos dimenzió az, hogy az adott tevékenység költséges-e vagy nem. A kevésbé költségigényes szabadidős tevékenységek (barátokkal való összejárás, kirándulás, múzeum, mozi, színház) élesen elkülönülnek a tömöttebb pénztárcát igénylő szabadidős tevékenységektől (horgászás, teniszezés, vendéglőbe járás, kártyázás, úszás, hangversenyre járás) (lásd 1. ábra). A másik dimenzió, amely mentén szétválnak a tevékenységek, a szórakozás, illetve a nagyobb elmélyülést igénylő kulturális kikapcsolódás dimenziója. Egy harmadik dimenziót jelentett volna a barkácsolás, amely a kétkezi, illetve a szellemi jellegű kikapcsolódás dimenzióját adhatta volna. Ezt a tevékenységet viszont az érthetőbb struktúra miatt kihagytam, mivel ez a tevékenység - szinte egyedül képviselve a kreatív kétkezi és egyben inkább introvertált tevékenységeket - nagyon különbözően viselkedett, mint az elemzésbe bevett többi tevékenység, és ezáltal az egyébként meglévő dimenziókat nagymértékben elhomályosította.

A sokdimenziós skálázás és a faktorelemzés eredményeképpen kaptuk az 1. ábrát. Az ábrán jól láthatjuk, hogy a tanári szabadidős tevékenységek legjellemzőbb faktora az olcsó-drága tengely bal oldalán található. A nyomott tanári bérstruktúrát tekintve ez nem is meglepő. Viszont ez a tevékenységhalmaz magában foglalja a könnyebb szórakozást és a tartalmasabb kulturális kikapcsolódást is. Tehát a tanárok szeretnek szórakozni is, kulturálisan kikapcsolódni is, de ezen belül lehetőségük inkább a kevésbé költségigényes szórakozási formákra adódik. A második faktor, a társasági, sportos szórakozások halmaza a jobb felső sarokban helyezkedik el, vagyis ezek drágább szórakozási formák, amelyek inkább a könnyed kikapcsolódást segítik elő. A harmadik tevékenységnyaláb a jobb alsó sarokban helyezkedik el, ez a drága, de tartalmasabb kikapcsolódást jelentő tevékenységek halmaza. A negyedik faktor kissé szegényes, hiszen csak a horgászás található benne, és kevésbé értelmezhető e két tengelyen. Viszonylag a drágább mulatságok közé tartozik, de valószínű, ha bevettük volna a barkácsolást, a kézimunka-tevékenységet is, akkor mindkét tevékenység egyfajta introvertált-extrovertált harmadik tengelyen helyezkedett volna el az introvertált oldalon.

1. ábra

Nemcsak magukat a tevékenységeket lehet csoportosítani, hanem a sokaságot is tipizálhatjuk a szabadidős tevékenységek alapján. Az eredeti 15 szabadidős tevékenység alapján klaszterelemzés módszerével csoportokat alkottam a sokaságból. A horgászás és vadászás tevékenységek nem voltak szignifikánsak a csoportképzésben, ezért kihagytam őket. A megmaradt 13 tevékenység alapján négy jellemző csoportra lehet osztani a tanárokat. E négy csoport igazán két élesen elváló csoportot jelent. Az egyik az a csoport, amelynek tagjai szinte mindenfélét csinálnak szabad idejükben, a másik a passzívak csoportja, akik szinte alig csinálnak valamit a szabad idejükben e tevékenységek közül. Valószínűleg, ha a tévézés is bekerült volna a tevékenységek közé, ez a csoport inkább jeleskedett volna benne. Az aktívak kétfele oszlanak: az egyik csoport tagjai inkább a kulturális kikapcsolódást kedvelik, míg a másik aktív csoport inkább a sportosabb, könnyedebb szórakozásokat. A passzívak egyik csoportja az, amelynek tagjai sokat kézimunkáznak. A másik passzív csoport viszont egy tevékenységben sem jeleskedik (lásd a 10. táblázatot).

10. táblázat
A tanárok négy jellemző csoportja a szabadidős tevékenységek alapján*

  Passzív  Kulturálisan
aktív 
Szórakozó  Barkácsoló,
otthon ülő 
Hangversenyre jár  1,94  1,48  1,61  1,84 
Kártyázik  1,93  2,00  1,00  1,97 
Kirándul  1,48  1,10  1,08  1,13 
Moziba, színházba jár  1,57  1,04  1,13  1,61 
Művészeti tevékenységet végez  1,92  1,78  1,81  1,87 
Múzeumba jár  1,99  1,04  1,16  1,15 
Barátokkal összejár  1,37  1,07  1,10  1,74 
Teniszezik  1,93  1,93  1,91  1,98 
Úszik  1,84  1,64  1,60  1,83 
Vendéglőbe jár  1,93  1,76  1,69  1,97 
Barkácsol, kézimunkázik  1,68  1,53  1,43  1,34 
Olvas  1,09  1,01  1,01  1,03 
Lovagol  1,99  1,96  1,97  1,99 
Létszám  568  962  394  470 
Arány  24%  40%  16%  20% 

* A számok a klaszterek magpontjai: minél inkább közelít az egyhez, annál jellemzőbb az adott tevékenység az adott csoportra; míg minél inkább közelít a kettőhöz, annál kevésbé.

A tanároknak mintegy 40%-a tartozik a kulturálisan aktív csoportba, 16%-a a sportos szórakozók közé. A passzívak viszonylag sokan vannak, összességében a minta 44%-a, és nagyobb arányban vannak azok (a teljes minta 24%-a), akik szabad idejükben egyáltalán nem aktívak. Felmerül a kérdés, vajon milyen tanárokat takarhatnak ezek a csoportok. A kereszttábla-elemzéssel módunk van arra, hogy megvizsgáljuk, milyen háttéradatok jellemzik ezeket a tanárokat, és vajon mely tulajdonságok azok, amelyek valóban jellemzőek egy adott csoportra.

A Mellékletben található VI. táblázatból kiolvasható, hogy a szabadidős aktivitást alapvetően az életkor és a gyerekek száma befolyásolja. Minél fiatalabb valaki, annál aktívabb, míg a gyermekesek jobban otthonhoz vannak kötve, így körükben jellemzőbb a passzivitás. Ugyanígy a lakhely is befolyásolja a szabad idő eltöltésének mikéntjét. A városokban aktívabb pihenésre van lehetőség, a községekben kevesebb az ilyen lehetőség, másrészt a ház körüli teendők miatt itt talán kevesebb a szabad idő. A családi háttér is számít, az iskolázottabb és magasabb presztízsű apák gyermekei inkább aktívak a szabad idő eltöltésében, mint a kevésbé iskolázott apák gyermekei. Evidenciaként hatnak ezek az összefüggések, hiszen a családi szocializáció, a település és a családi állapot, a gyermekek száma alapvetően behatárolják a szabadidős tevékenységek aspirációit és az adott lehetőségeket. A szabadidő-eltöltési szokások természetesen összefüggnek a nyaralási szokásokkal is. Táblázatunkon jól látható, hogy az otthon ülő csoport tagjai kevesebbet nyaraltak az aktív csoport tagjainál. Talán több magyarázatra szorul az, hogy miért is található ilyen jelentős összefüggés az aktivitás-passzivitás, valamint a tanárok neme, szakja és az iskola típusa között. Feltűnően sok a kulturálisan aktív a magyar-történelem tanárok, illetve a gimnáziumi tanárok közt. A szakiskolákban tanítók, illetve a szakmai tárgyakat tanítók közt viszont feltűnően sok a passzív. E mögött egyrészt a férfi és női tanárok közötti művelődési szokásbeli különbségek állnak, de állhatnak mögötte a különböző iskolatípusok, illetve programok közötti meghatározó különbségek is. Egy szakmai jellegű iskolában, amelynek kevésbé célja a továbbtanulásra való felkészítés, az általános műveltség sem kap akkora hangsúlyt. Mindazonáltal valószínűleg kedvezőbb lenne, ha az aktív kikapcsolódás, kulturált szabadidő-eltöltés a szakmai iskolákban tanító tanárok körében is magasabb arányú lenne, hiszen talán éppen ennek hiánya lehet az egyik magyarázat arra, hogy az itt tanuló diákok rendre rosszabbul teljesítenek gimnáziumi társaiknál, holott ezt a képességeik közötti színvonalkülönbség nem magyarázza.7

Tanári életmód - egy lakossági vizsgálat tükrében

1997-ben sor került a lakosság körében is egy reprezentatív vizsgálatra, amely a szabadidős tevékenységeket is feltérképezte. Ez lehetővé teszi, ha korlátozott mértékben is, hogy összehasonlítsuk a tanárok szabadidős tevékenységstruktúráját a lakosságéval. Az összehasonlítás kedvéért a változókat össze kellett vonni, valamint bizonyos egyszerűsítésekkel is kellett élni8, ami miatt az összehasonlítás eredményeit bizonyos óvatossággal kell értelmezni. Mind a tanárok, mind a lakosság körében a három legkedveltebb tevékenység az olvasás, a kirándulás és a barátokkal való összejárás (lásd a 11. táblázatot). A tevékenységek rangsorában még hasonló helyen szerepel a két csoportnál a sportolás és a nyelvtanulás. A tanárok kevésbé barkácsolnak, kézimunkáznak és járnak vendéglőbe, mint a lakosság, viszont többet járnak hangversenyre, többet használják a számítógépet. A moziba, színházba járás mindkét csoportnál a rangsorban hasonló helyen szerepel, de a tanárok sokkal inkább említették ezt a tevékenységet. Megfigyelhető, hogy a barkácsolást, kézimunkázást, illetve a vendéglőbe járást leszámítva minden tevékenységet gyakrabban említettek a tanárok, vagyis feltételezhető, hogy a szabad idejüket intenzívebben töltik, mint a lakosság általában. (A tevékenységek sorrendjéről lásd a Melléklet VII. táblázatát.)

Kérdés, vajon a tevékenységstruktúra mennyiben tér el a két vizsgált csoport között. Főkomponens-elemzéssel négy faktorra oszlottak a tevékenységek.9 Ezek a nyalábok sokban megegyeznek a két sokaság között, de vannak eltérések is (lásd a 12. táblázatot). A négy tevékenységnyalábból az egyik mindkét sokaságnál tulajdonképpen magába ötvözi a legtipikusabb tevékenységeket. A lakossági fő tevékenységhalmaz kevésbé differenciált, szinte minden tevékenység része, kivéve a barkácsolást és a hangversenyre járást. A tanároknál sajátosan negatív előjelet kapott a barkácsolás, kézimunkázás. A korábbiakban már volt arról szó, hogy ez a tevékenység nem illeszkedik a sajátosan szellemiorientált pedagógusi tevékenységstruktúrába. Egy újabb különbség az, hogy a hangversenyre járás része e nyalábnak, szemben a lakossági fő tevékenységhalmazzal, ami mutatja, hogy a tanárok szabad idejének inkább része az elitkultúra. A számítógép-használat, illetve a nyelvtanulás itt azért nem része a tanári fő tevékenységnyalábnak, mert ezek azok a tevékenységek, amelyek igazán strukturálják a pedagógusok szabadidejének eltöltését. A második, kommunikációkedvelő tevékenységfaktor színesebb a lakosság esetében, mint a pedagógusoknál. A lakosság esetében ez inkább alkot egy elitkultúra-fogyasztást mutató blokkot, míg a tanárok esetében a hangversenyre való járás esetében bipolaritást tapasztalhatunk, tehát itt elsősorban a kommunikáció a lényeg (barátokkal való összejárás, nyelvtanulás, vendéglőbe járás). A következő tevékenységnyaláb foglalja magában az olyan hagyományos gyakran végzett tevékenységeket, mint az olvasás, kirándulás, a barátokkal való összejárás. Itt megjelenik a kézimunkázás, barkácsolás a pedagógusoknál, míg a lakosság esetében a számítógép-használat negatív előjellel szerepel, tehát ezzel a tevékenységgel nem jár együtt a többi hagyományos szabadidős tevékenység a lakosság esetében. E két sajátosan viselkedő tevékenység, a barkácsolás, kézimunka, illetve a számítógép-használat összekerül a negyedik nyalábban, amely nyaláb (a tanároknál az olvasással ellentétesen járva) kifejezetten a nem intellektuális szabadidős tevékenységeket foglalja magában. Azt mondhatjuk, hogy azoknak a hagyományosan kulturális tevékenységeknek az esetén (olvasás, barátokkal való összejárás, mozi, színház, kirándulás, sportolás), ahol az említések gyakorisága, illetve a tevékenységnek a tevékenységsorrendben elfoglalt helye megegyezett a két populáció között, ott azok a struktúrában is hasonlóan helyezkednek el. Azok a tevékenységek viszont, amelyek művelésében igen nagy a különbség a lakosság és a tanárok közt (hangversenyre járás, barkácsolás, nyelvtanulás, számítógép-használat), másképpen rendeződnek el a két mintában.

12. táblázat
A lakosság és a pedagógusok tevékenységstruktúrája*

 
  Fő tevékenységhalmaz  Kommunikációkedvelő  Hagyományos  Nem
intellektuális 
  lakosság  tanár  lakosság  tanár  lakosság  tanár  lakosság  tanár 
Barátokkal való összejárás  0,749  0,453    0,229  0,178  0,293     
Barkácsolás, kézimunkázás    -0,251         0,725  0,974  0,192 
Hangverseny    0,609  0,763  -0,192   0,239       
Kirándulás  0,613  0,328  0,240    0,275  0,587     
Mozi-, színházlátogatás  0,691  0,658  0,371           
Nyelvtanulás  0,221    0,784  0,923         
Olvasás  0,185        0,898  0,516    -0,373  
Sportolás  0,479  0,494  0,562        0,252 
Számítógép-használat  0,393    0,580    -0,193    0,171  0,871 
Vendéglőbe járás  0,777  0,535  0,206  0,286         

* A cellákban a 0,15 feletti faktorsúlyok találhatóak.

Érdemes megvizsgálni, vajon ezek a tevékenységek hogyan strukturálják az adott népességet. A már előbb elemzett 10 tevékenység alapján négy jellemző csoportra osztottuk a pedagógusokat és a lakosságot. Mindkét populációban jellemzően elkülönül az aktívak és a passzívak csoportja (lásd a 13. táblázatot). A lakosság esetében teljesen tisztán képződik ez a két csoport, vagyis az egyik minden tevékenységet nagyon gyakran végez, a másik viszont egyik tevékenységet sem végzi gyakran. A pedagógusok esetében a passzívak csoportja szintén ritkán végzi az adott tevékenységeket, kivéve egyet, a barkácsolást, kézimunkázást. Sajátos módon, míg a kézimunkázás a lakosság esetében együtt jár más tevékenységek végzésével, addig a pedagógusok esetében ez egyfajta passzivitást sugall. A lakosságnak mintegy 38%-a bizonyult teljesen passzívnak, míg a tanárok esetében ez csak 27%. Mindkét mintában kialakult egy olyan csoport, amely szeret olvasni, moziba járni, és viszonylag keveset sportol. A mozirajongók tábora - érdekes egybeesés! - mindkét csoportban 21%-ot tesz ki. A pedagógusok esetében két aktív csoporttal is találkozunk, a modern és a hagyományosan aktívakkal, míg a lakosság esetében csak eggyel, amely csoport viszont mindent igen intenzíven csinál. A lakosság 22%-a mondható igazán aktívnak, míg a tanárok esetében ez 16%, de ha idevesszük a hagyományosan aktívakat is, akkor ez az arány már 51%.

A pedagógusok, mint láthattuk, aktívabbnak bizonyultak a lakosságnál, sajátos pozíciójuk és a társadalomban betöltött szerepük is természetesen erre predesztinálja őket. A magyar népesség - a tanárokat beleértve - szívesen tölti szabad idejét olvasással, a barátokkal, kirándulással, moziba járással. A költségesebb, illetve modernebb tevékenységek már jobban megosztják mind a tanár, mind a szélesebb lakosság csoportjait. Mindazonáltal a tanárok tevékenysége talán nem annyira struktúrájában, mint inkább intenzitásában különbözik a teljes népességétől.

13. táblázat
A lakosság és a pedagógusok jellemző csoportjai a szabad idő eltöltését tekintve*

Lakosság  Passzív  Mozi-
rajongó 
Közepesen
aktív, passzív, de nem jár moziba 
Aktív 
Barátokkal való összejárás  1,72  1,10  1,03  1,03 
Barkácsolás, kézimunka  1,23  1,17  1,15  1,13 
Hangversenyre járás  1,99  1,83  1,96  1,62 
Mozi-, színházlátogatás  1,98  1   2   1,04 
Nyelvtanulás  1,99  1,96  1,93  1,4 
Olvasás  1,15  1,01  1,04  1,01 
Számítógép-használat  1,97  1,85  1,9  1,36 
Sportolás  1,97  1,91  1,79  1,07 
Kirándulás  1,82  1,25  1,25  1,03 
Vendéglőbe járás  1,96  1,45  1,52  1,08 
Fő  569  317  276  334 
Arány  38%  21%  18%  22% 
Pedagógus  Passzív  Mozi-
rajongó 
Hagyományos
aktív 
Nem barkácsoló,
modern társas aktív 
Barátokkal való összejárás  1,47  1,23  1,2  1,2 
Barkácsolás, kézimunka  1,54  2   1   1,98&nbs p;
Hangversenyre járás  1,91  2   1,63  1,02 
Mozi-, színházlátogatás  2   1   1,03  1,05 
Nyelvtanulás  1,84  1,77  1,76  1,67 
Olvasás  1,06  1,04  1,01  1,01 
Számítógép-használat  1,69  1,63  1,61  1,51 
Sportolás  1,83  1,67  1,63  1,55 
Kirándulás  1,33  1,19  1,11  1,15 
Vendéglőbe járás  1,97  1,8  1,8  1,69 
Fő  659  502  855  394 
Arány  27%  21%  35%  16% 

* Klasztermagpontok a cellákban: minél jobban közelít az 1-hez, annál inkább jellemző a tevékenység az adott csoportra.

Nyaralási szokások

Az 1970-es tanári életmódot vizsgáló kutatók még azt írták, hogy ismerve a kialakulatlan vakációkultúrát, kedvezőnek kell tekinteni azt az adatot, hogy a hetvenes évek elején Budapesten a pedagógusok 40-50%-a és vidéken is 20-30%-a mind a két vizsgált évben nyaralni volt. Akkor a következő arányokat kapták:

14. táblázat
Voltak-e nyaralni a pedagógusok az utolsó két évben, 1970 (%)

  Budapest  Vidék 
  általános iskola  gimnázium  szakközépiskola  általános iskola  gimnázium  szakközépiskola 
Nem volt nyaralni  22  14  30  27  24 
Egyik évben két hetet vagy kevesebbet, vagy egyik évben több mint két hetet  23  24  16  32  29  28 
Két évben két hetet vagy kevesebbet, vagy két évben, egyikben két hétnél többet  27  23  39  26  21  31 
Mindkét évben több mint két hetet  28  39  37  12  23  17 
Összesen  100  100  100  100  100  100 

Míg a korábbi vizsgálat két év nyaralási szokásait firtatta, az 1996/97-es vizsgálat csak egy évre kérdezett rá, ezért az összehasonlítás sajnos igen nehézkes. 1996/97-ben a budapesti tanárok 61%-a, a vidéki tanárok 45%-a volt nyaralni (lásd a 15. táblázatot).

15. táblázat
Volt-e nyaralni az idén, 1996/97 (%)

  Budapest  Vidék 
  általános iskola  gimnázium  szakiskola  összesen  általános iskola  gimnázium  szakiskola  összesen 
Nem volt nyaralni  39  39  42  39  56  48  60  55 
Kevesebb mint egy hetet  23  20  17  21  22  26  16  22 
Egy-két hetet  19  22  13  19  14  14  11  13 
Több mint két hetet  19  20  29  21  12  12  10 
Összesen  100  100  100  100  100  100  100  100 

A pedagógusok közül ma a hetvenes évekhez képest úgy tűnik kevesebben nyaralnak. Különösen igaz ez a szakmai középiskolákban tanító pedagógusok esetében (lásd a 16. táblázatot). Érdekes módon míg a hetvenes évek során a budapesti tanárok körében sokkal nagyobb eltéréseket lehetett tapasztalni a különböző iskolatípusban tanítók közt a nyaralást illetően, addig vidéken kiegyenlítettebb volt a kép. Ez a tendencia a kilencvenes évekre éppen megfordulni látszik: Budapesten minden iskolatípusban közel egyenlő mértékben voltak a pedagógusok nyaralni, míg a vidéken tanítók esetében, amellett, hogy a hetvenes évekhez képest még jobban leszakadtak a budapestiektől, a különböző iskolatípusok közt ebben a dimenzióban, úgy tűnik, felerősödtek a különbségek.

16. táblázat
A megkérdezés évében nyaralók aránya 1970-ben és 1996/97-ben az adott csoporthoz tartozók százalékában10

  Budapest  Vidék 
  általános
iskola 
gimnázium  szakiskola  általános
iskola 
gimnázium  szakiskola 
1970  66  74  84  54  58  62 
1996  61  62  59  45  52  39 

Forrás: számolt adat a két kutatásból

Mind az 1970-es vizsgálat, mind a mostani vizsgálat rákérdezett a vakáció eltöltési módjára is. Az 1970-es vizsgálat során, mivel időmérleget mértek, a nyári nyolc hét megoszlását vizsgálhatták, amelyből kitűnt, hogy a szabadidő felét otthon, passzív pihenéssel töltik a pedagógusok. A legfrissebb adatok, lévén nem időmérlegadatok, ezzel az információval nem szolgálhatnak, de a nem otthon töltött vakáció megoszlására már tudunk valamilyen összehasonlítást végezni. Úgy tűnik, történtek változások az elmúlt negyedszázad folyamán. A legszembetűnőbb, hogy a nyaralási szokásokat tekintve is ma már egységesebb a kép. A kilencvenes évek folyamán Budapest és a vidék között eltűnni látszik a vidéki és a fővárosi tanárok nyaralási szokásai között a különbség, mint ahogy a különböző iskolatípusok pedagógusai között is kisebb az eltérés ebben a tekintetben (lásd a 17. táblázatot). A másik szembetűnő tendencia az, hogy habár örvendetesen megnövekedett a külföldi utazások aránya, ez nagymértékben a belföldi utazások rovására történt. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy ezen a téren sajnos romlás történt. A falusi turizmus még kevéssé fejlett, illetve az információk nehezen hozzáférhetőek. A hetvenes évek során a beutalói rendszer magasan tartotta a belföldi utak iránti keresletet, de ez a fajta szociális üdültetés a kilencvenes évek folyamán jószerivel teljesen megszűnt, ma pedig a külföldi programok gyakran mind áraik, mind kínálatuk tekintetében vonzóbbak, mint a magyarországiak.

17. táblázat
A rokonoknál, telken, magyarországi illetve
külföldi üdülésen eltöltött idő (%)

  Budapest  Vidék 
  általános iskola  gimnázium  szakiskola  általános iskola  gimnázium  szakiskola 
1970             
Rokonnál, telken  30  32  29  40  50  58 
Üdülés Magyarországon  39  32  50  40  32 
Külföldön  30  35  21  20  18  33 
1996             
Rokonnál, telken  41  55  46  42  40  44 
Üdülés Magyarországon  25  21  25  29  24  24 
Külföldön  34  25  28  30  37  32 

Felmerül a kérdés, vajon milyen tényezők hatnak a nyaralási szokásokra. Regresszióelemzést végezve arra a meglepő eredményre jutottam, hogy a pedagógusok havibére, illetve éves jövedelme nem befolyásolja azt, hogy voltak-e nyaralni vagy nem.11 (Azt természetesen már befolyásolhatja, hogy hol nyaralt, de itt elsősorban az érdekelt, hogy az az igény, hogy valaki a szabad idejét ne csak otthon töltse, mitől függ.) A nyaralási hajlam nagymértékben együtt jár az egyéb szabadidős tevékenységekkel. Ezért, hogy jobban áttekinthető legyen, ezekből a változókból kreáltam egy aktivitási indexet.12 A legnagyobb kapcsolódást a nyaralás és az aktivitási index, az apa és a házastárs végzettsége között találtam (a korrelációs együtthatókat lásd a Melléklet VIII. táblázatában). Minél aktívabb valaki, annál inkább nyaral is. Minél magasabb az apa és a házastárs végzettsége, annál valószínűbb, hogy a pedagógus volt nyaralni.13 Minél fiatalabb valaki, annál inkább elmegy nyaralni, mint ahogy a telektulajdon is megkönnyíti a nyaralást. Gyenge, de szignifikáns a kapcsolat a nemek és a nyaralási szokások között: a nők inkább elmennek nyaralni.

Az, hogy a nyaralás ilyen formában egyáltalán nem látszik összefüggeni a jövedelemmel, talán további magyarázatot igényel. Ennek egyik oka az lehet, hogy a jövedelem bevallása általában pontatlan egy ilyen kérdőíves vizsgálatnál. Másrészt a tanári bérek annyira nyomottak, hogy nem igazán tudnak differenciálni a pedagógusrétegek közt. Ezen túl pedig, úgy tűnik, hogy a nyaralási kultúra leginkább a családi szocializációval és az egyéni adottságokkal magyarázható. Amennyiben a magyarázó változókat kiszűrjük, látható, hogy az aktivitási index, a házastárs végzettsége és a telektulajdon erős hatása megmarad, de csökken az életkor, a nem és az apa végzettségének a szerepe (lásd a 18. táblázatot). Az apa végzettségének hatását közvetetten az aktivitási indexen, valamint a házastárs végzettségén át fejti ki, hiszen mind az életmód kialakulása, mind a házastárs kiválasztása általában családi mintákat követ. A magasabb végzettségű apák gyermekei aktívabbak és általában házastársul is magasabb végzettségűt választanak.

18. táblázat
A nyaralás és a többi hat változó közötti kapcsolat, a másik öt változó hatását kiszűrve

Parciális korreláció  Volt nyaralni 
Aktív  0,2321 
Házastárs végzettsége  -0,1195  
Van telek  0,1326 
Életkor  0,0964 
Neme  -0,0748  
Apa végzettsége  -0,0662  

Aktivitás, művelődés, innovativitás

A tanárok aktivitásán, illetve művelődésén kívül a kérdőíves felmérés rákérdezett a tanári tevékenységek egy harmadik nagyon fontos aspektusára is, az innovatív tevékenység végzésére. Ez a terület nem függ össze annyira a szabad idő eltöltésével, de önként adódott az az ötlet, hogy érdemes lenne a tanárok aktivitását, műveltségét és innovativitását összehasonlítani. Vajon ugyanazok a tényezők hatnak ezen készségek kialakulására? Mennyire függenek össze ezek a területek? Az összehasonlítás érdekében létrehoztam egy innovativitásindexet is.14 Először érdekességképpen megvizsgáltam, hogyan néz ki ez a három dimenzió a különböző szaktárgyakat tanító pedagógusok között (a három dimenzió alapértékeit mutatja a Melléklet X. táblázata). Látható, hogy átlagon felül innovatívak a biológia-kémia szakos tanárok, valamint a szakmai tanárok. Ez elsősorban annak tudható be, hogy - mint később látni fogjuk - az innovativitás együtt jár az életkorral, és a férfiakra inkább jellemző. Feltűnő, hogy ez gyakran az átlagosnál alacsonyabb aktivitással és műveltséggel jár együtt, ami miatt felmerül az a gyanú, hogy az innovatív tevékenységekhez jutás esélye - mivel az általában többletjövedelmet is jelent - nem egyenlő, vagy legalábbis nem biztos, hogy a képességek szerinti a hozzájutás. Az átlagosnál műveltebbek az idegen nyelv és a magyar-történelem szakos tanárok, amely természetesen adódik humán érdeklődésükből. Az átlagosnál aktívabbak az idegen nyelv és a testnevelés szakos tanárok, ami leginkább a fiatalabb korukkal függ össze (lásd a 2. ábrát).

2. ábra

Megvizsgáltam e három dimenzió átlagos mértékét a település- és iskolatípusok szerint is. Ugyanazt tapasztalhatjuk itt is, mint amit már láthattunk a tanári művelődést vizsgálva, hogy a kisebb lélekszámú település felé haladva csökkennek az értékek, míg az adott településtípuson belül nem találunk nagy különbséget az iskolatípusok közt. Más szóval a települési lejtő mindegyik dimenzióban érvényesül, viszont az iskolatípusok közötti régebben meglévő különbségek - úgy tűnik - a kilencvenes évekre igencsak elhalványultak (lásd a 19. táblázatot).

19. táblázat
Az aktivitás, innovativitás és művelődés átlagos pontszámai településtípusonként és iskolatípusonként

  Főváros  Város  Község 
  aktív  innovatív  művelődő  aktív  innovatív  művelődő  aktív  innovatív  művelődő 
Általános iskola  8,87  1,20  5,00  7,73  0,96  4,32  7,37  0,80  4,05 
Gimnázium  8,45  1,12  4,83  8,15  1,12  4,64  8,22  1,00  4,59 
Szakiskola  9,04  1,50  5,06  7,77  1,02  4,33  ..  ..  .. 
Összes  8,74  1,21  4,95  7,86  1,02  4,41  7,44  0,81  4,10 

Az aktivitás és műveltség természetesen együtt jár, hiszen hasonló változókból képeztem, de kérdés, hogy vajon az innovativitás is együtt mozog-e vele. A szaktanárokról készült ábrán már láthattuk, hogy nem feltétlen jár együtt. A korrelációs tábla (lásd a Melléklet IX. táblázatát) arról tanúskodik, hogy e három dimenzió együtt jár, de míg a művelődést, aktivitást a családi háttér, település, a házastárs végzettsége alapvetően befolyásolja, addig az innovativitás nem függ össze a szocializációs háttérrel, az sokkal inkább az életkorral, a nemmel, az éves jövedelemmel, a vezetői pozícióval, a továbbképzéseken való részvétellel jár együtt. Érdekes módon míg a férfiak esetében szerepet játszik az aktivitásindex és az életkor, addig a nőknél a művelődés és a továbbképzésen való részvétel. Klaszterelemzés segítségével négy csoportot alkottam a tanárok sokaságából, aszerint hogy mennyire aktívak, művelődők, illetve innovatívak. Itt is szétválik a nagyon aktívak, művelődők, innovatívak, illetve az ezekben a dimenziókban egyaránt gyengén teljesítők két csoportja, akárcsak a szabadidős tevékenységek elemzésénél (lásd a 20. táblázatot). A másik két csoport sajátos ellenpontjai egymásnak: az egyik csoport innovatív anélkül, hogy túlságosan aktív vagy művelődő lenne, míg a másik csoport aktív és művelődő anélkül, hogy innovatív lenne. A tanárok 40%-a sorolható a teljesen passzívak közé, ami viszonylag nagy arány, de hasonló ahhoz, amit a szabadidős tevékenységeknél tapasztaltunk. Minden szempontból magas értékkel bír a tanárok 12%-a. Amennyiben a másik kevert két csoportot is beszámítjuk, úgy a tanárok mintegy 37%-a számít innovatívnak, és mintegy 35%-a aktívnak és művelődőnek.

20. táblázat
A tanárok jellemző csoportjai az aktivitás, művelődés és innovativitás szempontjából*

  Innovatív,
de passzív,
kevéssé művelődő 
Aktív, művelődő,
de nem
innovatív 
Aktív,
innovatív
és művelődő 
Egyik sem 
Aktív  1,46  2,67  2,72  1,68 
Innovatív  2,71  1,41  3,00  1,24 
Művelt  1,84  2,71  2,79  1,84 
Fő  587  532  286  952 
Arány  25%  23%  12%  40% 

* A cellákban klasztermagpontok: minél nagyobb, annál inkább jellemző az adott dimenzió az adott csoportra.

Vajon mi jellemzi ezeket a csoportokat? Erről ad részletesebb információkat a XI. táblázat a Mellékletben. Ebből jól látszik, hogy az innovatív csoportokban az átlagosnál több a férfi. Az aktív, innovatív és művelődő tanárok közt nagyobb arányban találunk fővárosi, megyei jogú városi gimnáziumokban tanító, már valamikor vezető beosztásban dolgozott férfi tanárokat, akiknek az éves jövedelme a legmagasabb a többi csoportéhoz viszonyítva, holott életkoruk nem sokkal magasabb, mint az átlag. A másik innovatív csoportban szintén az átlagot meghaladó mértékben találunk férfiakat, akik a legidősebb csoportot alkotják, és az átlagnál nagyobb mértékben találhatók itt vidéki városokban tanító szakmai tanárok. Számarányát tekintve természetesen mindkét csoportban több a nő, hiszen az egész sokaságot tekintve is sokkal több. Az aktív és művelődő, de nem innovatív csoportban a fiatal, nagyvárosokban tanító női tanárok, idegennyelv-tanárok találhatók az átlagot meghaladó arányban, akik még általában nem voltak vezetői pozícióban. A passzívak csoportjában főleg a községekben tanító tanárok találhatók az átlagot meghaladó arányban. Ez is jól mutatja tehát, hogy a valamilyen módon aktívak csoportjai a városokban találhatók, a passzívak nagy tömege pedig a községekre koncentrálódik, tehát ebben a dimenzióban is elsősorban a települési lejtő hatását fedezhetjük fel, másrészt a férfiak és nők közötti pozicionális és bérezési különbségeket.

Összegzés

Azt tapasztaltuk, hogy a pedagógusok szabad idejének eltöltését sokkal inkább befolyásolja az otthonról hozott családi, kulturális minta és az egyéni adottságok, mint a jövedelmi helyzet. A tanári társadalom az egész népességhez viszonyítva általában aktívabban, intenzívebben tölti el a szabad idejét és ebben nagyobb szerepet kap a kultúra. A pedagógusok azonban nem alkotnak homogén csoportot, így a szabad idő eltöltését, a művelődési és nyaralási szokásokat tekintve nem csekély különbségeket is találhatunk közöttük. Habár a lakossághoz viszonyítva aktívabbak, mégis mintegy 40%-ra tehető azoknak az aránya, akik a szabad idejüket inkább passzívan töltik el.

A hetvenes években a különbségek két dimenzió - település és iskolatípus - mentén alakultak ki. A kilencvenes évekre az egyenlőtlenségek létrejöttében szinte kizárólagos szerep jut a település típusának. Az általános iskola felső tagozatán, a gimnáziumban és a szakközépiskolában tanító tanárok közt ma nincs igazán szignifikáns különbség. A községi iskolák pedagógusai számára a művelődési lehetőségek igen korlátozottak, így a városi és a falusi iskolák tanárai között a hetvenes évek óta nem csökkent érdemlegesen a szakadék.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.