Bodóczky István

Rajz, vizuális kultúra tantárgy tanítása a középiskolában– A 2003-as obszervációs felmérés tapasztalatai

A tantárgyi obszervációs munkálatok során 2003-ban végzett kérdőíves adatgyűjtés eredményeként 139 iskolából 166 tanár válaszolt a Rajz, vizuális kultúra tantárgyra vonatkozó kérdésekre.

A 139 iskola közül
27	6, illetve 8 évfolyamos gimnázium
43	4 évfolyamos gimnázium
38	szakközépiskola és szakiskola
20	szakközépiskola
11	szakiskola

 

Az iskolák tantestületének létszáma
57 iskolában	a tantestület 46 fő vagy több
45 iskolában	a tantestület 26–45 fő között van
37 iskolában	a tantestület 25 fő vagy kevesebb

A válaszoló iskolák településtípusonkénti megoszlása:
30 a fővárosban, 42 megyeszékhelyen, 66 egyéb településen működik.

A tantárgyat tanító tanárok végzettsége

A rajz, vizuális kultúra középiskolában történő tanítására a kizárólag a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Magyar Iparművészeti Egyetem (illetve ezek főiskolai elődei) képeznek tanárokat. Középiskolában (14 éves kortól) tehát csak az itt végzett tanárok taníthatnának rajzot. Ez a helyzet a 6, illetve 8 évfolyamos gimnáziumok indításakor tarthatatlanná vált: az általános iskolára képzett (tanárképző főiskolai végzettségű) rajztanárok tanítanak sok helyen a 9. és 10. évfolyamokon is.

A felmérés eredménye szerint a 139 iskolában 166 tanár tanítja ezt a tantárgyat, vagyis 27 iskolában (ezek valószínűleg a szakközépiskolák) egynél több rajztanár tanít.

A tanárok végzettségére vonatkozó válaszokból kiderül, hogy
77 fő	főiskolai tanár szakos diplomával tanít (tanárképző főiskola),
17 fő	művészeti főiskolai (a mai művészeti egyetemek elődjeinek egyikén szerzett) diplomával tanít,
10 fő	főiskolai, nem tanár szakos diplomával tanít,
25 fő	egyetemi tanár szakos diplomával tanít,
17 fő	művészeti egyetemi diplomával tanít,
12 fő	egyetemi nem tanár szakos diplomával tanít,
5 fő	diploma nélkül tanít.

Arra a kérdésre, hogy van-e rajztanításhoz megfelelő szakképesítése, a 163 tanár közül 26-an válaszoltak nemmel. Vagyis a rajzot tanító tanárok 16 százalékának egyáltalán nincs erre a területre szakképesítése! Ez az arány az általános iskolaihoz hasonló.

De a számokból az is kiderül, hogy a 9., 10. évfolyamon a 163 tanár közül csak 42 fő rendelkezik olyan szakképesítéssel, amely ezekre az évfolyamokra is érvényes. Ez azt jelenti, hogy legalább 97 iskolában (ez 69 százalék!) ezeken az évfolyamokon nincs megfelelően képesített rajztanár erre a feladatra!

Némiképp szépíti az összképet, hogy a tantárgyat tanító tanárok jelentős része aktív. Az iskola pedagógiai programjának kidolgozásában a válaszolók közül 85-en részt vettek, legtöbbjük a tantárgy jellegének megfelelően kreatív, a nagy többségnek (117 tanár) vannak saját fejlesztésű taneszközei. Persze nem tudható, hogy ez mennyire érvényes a megfelelő képesítéssel nem rendelkező tanárokra.

Továbbképzések

Az a tény, hogy 26-an szakképesítés nélkül tanítanak rajzot, a tantárgy alacsony presztízsét jelzi. Az iskolai vezetés nyilván nem tartja kardinális kérdésnek e tantárgy tanítását. A szakképesítés nélkül tanító tanár nem csupán azért probléma, mert kétséges a pedagógiai kompetenciája, de azért is, mert tantárgya érdekeit kevésbé tudja hatékonyan képviselni. Ez pedig tovább rontja a tantárgy helyzetét. (Igazán fontosnak tartott tantárgyaknál fel sem merülne, hogy nem megfelelően képzett tanár tanítsa a tantárgyat!) Magukról a rajztanárokról tájékoztat viszont az, hogy milyen területen érzik továbbképzés szükségességét. Pozitívumként is értékelhetnénk, hogy a számítógép és az internet használatát milyen sokan igényelnék, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a „szaktudományt”, vagyis a tantárgy tanításához szükséges ismereteket csak 32-en említették (többet is megjelölhettek a felsoroltak közül.) Pedig ezen a területen óriási hiányosságok vannak, különösen a távoli földrészek kultúrája, valamint a médiaismeret terén. Ezek ugyanis a jelenleg tanító legtöbb rajztanár képzéséből még kimaradtak. Ugyancsak súlyos a helyzet a kortárs művészettel kapcsolatosan. A tantárgy ugyanis éppen azért nem tud megfelelni a jelen kihívásainak, mert a mai vizuális kultúrával, művészettel nincs megfelelő kapcsolata. A tanárok egy része érzi a problémát és (a felmérés adatai alapján) úgy érezheti, hogy ezen a korszerű médiumok megismerésével és a módszertan fejlesztésével javíthatna.

  1. ábra
A továbbképzések tartalma a tanárok igényei szerint

Nyilván egzisztenciális okai vannak annak, hogy a választható továbbképzési formák közül legtöbben (50) a posztgraduális képzést említették. Ezzel a tanárképzőt végzett rajztanárok a 9., 10. évfolyamra is „jogosítványt” szerezhetnek, egyúttal magasabb fizetési kategóriába léphetnek.

  2. ábra
Továbbképzési formák a tanárok igényei szerint

Didaktika, módszertan

A tantárgy egyik problémája, hogy a tanárok jelentős része nem rendelkezik korszerű módszertani ismeretekkel, vagy a körülmények folytán (rövid idő, nagy osztálylétszám, szaktanterem hiánya) nem tudja azokat alkalmazni.
A felmérésben kértük, hogy jelölje az ötfokú skálán a megfelelő szám bekarikázásával, hogy az alábbi tanulásszervezési formákat milyen gyakran alkalmazza oktató-nevelő munkájában.

1. táblázat • Tanulási formák

Tanulásszervezési formák	átlag
Tanári magyarázat	4,41
Önálló tanulói munka	4,36
Frontális osztálymunka	4,02
Differenciálás	3,46
Csoportmunka	3,13
Pármunka	2,66
Projektmódszer	2,60
Terepmunka	2,50

A válaszokból látható, hogy a rajztanárok által alkalmazott módszerek között más tantárgyakhoz hasonlóan a legelterjedtebb tanulásszervezési módszer a tanári magyarázat. Ez alátámasztja azokat a feltételezéseinket, hogy a rajzóra sok helyen a szaktantermek hiánya és a szűk óraszám következtében inkább az „elméleti órákhoz” kezd hasonlítani. Sajnos azoknak is a megkövesedett, korszerű módszereket nélkülöző formájához.

A tantárgy jellegének megfelelően az átlagosnál erősebb a könyvtárhasználat, bár a projektmódszer és általában az önálló tanulásra, kutatásra nevelés ennél jobb eredményt indokolna. A kifejezetten alacsony számítógép-használat viszont komoly figyelmeztetés az informatikát tanító tanárok számára is: meglepő, hogy a vizuális kommunikáció tanulására hivatott tantárgy és az informatika kapcsolata ennyire gyenge és esetleges!

2. táblázat • Információs és kommunikációs technika a tanításban

	Átlag
Könyvtárhasználat	3,46
Számítógép-használat	2,55

Más kérdésekre adott válaszok alapján úgy tűnik, hogy az önálló tanulói munkának nagy tere van a rajzórákon, és a felmérés egy másik részében is úgy nyilatkozott a tanárok nagy többsége, hogy az órákon többnyire gyakorlati munka folyik, és az órákon nagy tere van az alkotásnak. A vizuális kultúra tanítása csak akkor lehet igazán eredményes, a tantárgy a NAT-ban is felsorolt fejlesztési feladatait csak akkor tudja teljesíteni, ha az ismeretek átadása, a készségek, képességek kialakítása a művészet mélyebb megértését is lehetővé tevő alkotó jellegű feladatokon keresztül valósul meg. (Az persze a válaszokból nem derül ki, hogy egy-egy órán mennyi idő jut a tanulói tevékenységekre.)

A fentieknek megfelelően arra a kérdésre, hogy milyen tanulói produktumok alapján értékeli/osztályozza növendékei teljesítményét, a legtöbben a gyakorlati produktumot jelölték meg.

3. táblázat • Értékelés, követelmények

	Átlag
Gyakorlati produktum	4,65
Házi dolgozat, önálló feladat	3,06
Dolgozat, röpdolgozat	2,90
Szóbeli felelet	2,45
Projektmunka produktuma	2,16
Számítógépes feladatok	1,68

Más kérdésekre adott válaszokból ugyanakkor kitűnt, hogy a tantárgy sajátossága és nagy lehetősége: a munkák egész osztály bevonásával történő értékelése már jóval kisebb mértékben valósul meg (a válaszolók 44%-ánál). A tanárok túlnyomó többsége pedig kijelentette, hogy számára az osztályozás nem jelent problémát.

Ez elvileg megnyugtató lehetne, ha nem lenne köztudott, hogy szakterületünkre semmiféle objektív értékelés nincs kidolgozva, az egyetlen (első és utolsó alkalom) az érettségi, amikor – ha homályosan is – de némileg körvonalazott kritériumok alapján értékelik a tanuló teljesítményét. Köztudott, hogy a vizuális művészeti nevelésben az értékelés terén teljes szubjektivitás uralkodik, jobb esetben az értékelés normatív, vagy a jó osztályzatok a biztatást szolgálják, rosszabb esetben a fegyelmezés eszközei. Ehhez képest csak 11 tanár igényelné a továbbképzést ezen a területen! Az oktatás minőségének emelését szolgáló lehetőségek közül az iskola által kidolgozott teszteket 29, a központi teszteket 32 tanár választotta (és csak 6 a szakfelügyeletet).

Az értékelés problémája is az ördögi kört formázza: az iskolai tantestületek többsége eltéríthetetlenül képviseli azt a teljesen téves felfogást, hogy a rajz (és általában a művészetek) „készségtantárgy”, ezért nem osztályozható szigorú kritériumok alapján (hiszen a gyermek nem tehet róla, ha nem „ügyes”). E a vélemény figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a rajzolás, a vizuális művelődés elsősorban szellemi tevékenység, és a rajztanárokat az „elnéző osztályzásra” készteti. Ugyanakkor éppen a viszonylag objektívabb értékelés hiánya az, ami ugyancsak csökkenti a tantárgy presztízsét.

Tartalmi változások – kereszttantervi tanulságok

A gyakori tantervi változtatások ellenére a tantárgy problémái felsorolásánál a tantervet csak 6 tanár említi. 85 fő részt vett pedagógiai programjának kidolgozásában (63%), és 117-en, vagyis a nagy többség rendelkezik saját fejlesztésű taneszközökkel (tankönyv, tanári kézikönyv, jegyzet, írásos segédanyagok, illusztrációs tablók stb.).

A NAT a tantárgyi fejlesztési feladatok mellett a műveltségi területek közös feladatait is rögzíti, tehát úgynevezett kereszttantervi elvárásokat is megfogalmaz. Olyan kiemelt fejlesztési feladatokat ír elő, amelyeknek minden tantárgyban vagy műveltségi területen meg kell jelenniük valamilyen szinten. A kérdőíves felmérés azt is tudakolta, hogy milyen mértékben adnak lehetőséget erre az egyes tantárgyak. A válaszoló tanároknak ezt százalékos arányban kellett megbecsülniük, majd azt kellett ötfokú skálán értékelniük, hogy ők maguk saját tanóráikon mennyire élnek a kereszttantervi témák tanításának lehetőségével (1 = egyáltalán nem, 5 = kiemelkedően). A rajztanárok közül erre átlagosan 130-an válaszoltak (nem mindenki válaszolt meg minden kérdést).

A lehetőségeket és átlagosztályzatokat az alábbi táblázat mutatja.

4. táblázat • A közös követelmények megvalósítása a rajz és vizuális kultúra tantárgyban

Kiemelt fejlesztési feladatok	Lehetőség %-ban	Mennyire él ezzel a lehetőséggel a tanórákon? (1-től 5-ig)
Hon- és népismeret	46,47	3,25
Kapcsolódás Európához és a nagyvilághoz	47,26	3,42
Környezeti nevelés	48,65	3,56
Kommunikációs kultúra	48,65	3,59
Testi, lelki egészség	30,70	2,98
Tanulás	39,78	3,08
Pályaorientáció	28,38	2,82

A táblázatból jól leolvasható, hogy a tanárok tisztában vannak a tantárgy különösen kitűnő lehetőségeivel a hon- és népismeret, a nemzetközi kultúra megismerése területén, valamint azzal, hogy nagymértékben hozzájárulhat a környezeti neveléshez, a kommunikáció fejlesztéséhez.

A NAT bevezetése, valamint a kerettantervi „átdolgozás” idején sok vita volt a tanítási tartalmakat illetően. Most, hogy az új NAT 2003 a képességfejlesztést helyezte a középpontba, a tananyagok bővítése, illetve szűkítése már nem váltott ki túl nagy érdeklődést.

5. táblázat • A tantervi változtatás iránti igény

Mivel bővítené a tananyagot? (82 válaszolóból)	Említések száma
Kifejezés – képzőművészet (önálló alkotások)	14
Művészettörténet	13
Vizuális kommunikáció	12
Tárgy- és környezetkultúra	10
Kortárs művészetek	8
Népművészeti alkotások	7
Különféle technikák	6

Szinte ugyanazok a témák szerepelnek a bővítésre, illetve a szűkítésre javasoltak között. A szűkös óraszámra hivatkozva pedig senki sem venne be újabb témákat.

6. táblázat • A tantervi változtatás iránti igény

Mivel szűkítené a tananyagot?	Említések száma
Művészettörténet	5
Vizuális kommunikáció	4
Tárgy- és környezetkultúra	3
20. századi művészet	2
Ókori művészetek	2

Tankönyvek és taneszközök

Zavarba ejtő, hogy milyen sokan elégedettek a tankönyvkínálattal, sőt 11-en egyenesen bőségesnek tartják azt, miközben igazi kínálatról szakterületünkön szinte nem is beszélhetünk.

  3. ábra
Vélemények a tankönyvválasztékról

Az iskolatípusonkénti bontásból az is kiderül, hogy a 4 évfolyamos gimnáziumokban és szakközépiskolákban (ahol tehát csak a 9. és a 10. évfolyamon van rajz), a tanárok fele elégedett a választékkal. Ha meggondoljuk, hogy a 14 évesnél idősebb korosztályok számára szinte csak művészettörténeti tankönyvek vannak forgalomban, ebből arra következtethetünk, hogy a rajzóra ezeken az évfolyamokon többnyire elméleti jellegű, így a rajztanárok itt más tankönyvet nem is igényelnek. Ugyanakkor a 166-ból csak 120 tanár jelezte a Sorolja fel a három leggyakrabban használt tankönyvet, tanári kézikönyvet (szerző, cím) kérdésre válaszolva, hogy használ ilyen könyveket. Legtöbben (48-an) Beke László Műalkotások elemzése című könyvét használják, majd Szabó Attila Művészettörténet vázlatokban (illetve Művészettörténet képekben) című kötetei következnek (ezeket 30-an említették).

Ezeken kívül szerepel még néhány könyv, de többségük nem is tankönyv vagy tanári kézikönyv, egyszerűen csak a tanári felkészülést segítő szakkönyv. (Jelzés értékű, hogy több, 40-50 éve kiadott könyv is szerepel közöttük.) Megállapítható tehát, hogy csak kevesen használnak tankönyvet, pedig a művészeti ismeretek, művészettörténet, műalkotás elemzés tanulása tankönyv nélkül szinte elképzelhetetlen!

Vélemények a taneszközválasztékról

A tankönyv- és taneszközválaszték megítélésére is jellemző, hogy a vidéki iskolákba kevésbé jut el az információ. A „nincs elég információm”-mal válaszolók többsége nem budapesti iskolában tanít.

A taneszközök választéka	válaszszám
1. hiányos	50
2. megfelelő	50
3. bőséges	18
4. áttekinthetetlen	2
5. nincs elég információja	17

A Jelölje a megfelelő szám bekarikázásával az alábbi táblázatban, hogy oktató munkájában mennyire használja az informatikai eszközöket! kérdésre adott válaszok átlaga összecseng a korábban már kérdezett számítógép-használattal (átlaga 2,55 volt). A prezentációkészítés többinél is alacsonyabb átlaga (1,85) kilóg a sorból, pedig ez a mi szakterületünkön különösen gyakran és széles körben használható lenne. Ehhez persze az kellene, hogy megfelelő eszközkészlet álljon a rajztanár rendelkezésére. A Milyen eszközöket igényelne tantárgya tanításához? kérdésre adott válaszokból kiderül (hármat jelölhettek meg), hogy sok helyen még a videólejátszás, sőt a diavetítés is akadályba ütközik! (Videólejátszót 52, diavetítőt 50, számítógépet 49 fő igényelne).

7. táblázat • A rajztanár rendelkezésére álló korszerű eszközök

	Válaszolók száma	Átlag	Minimum	Maximum
Kereskedelmi forgalomban vásárolt	130	2,32	1	5
Házilagosan készített digitális taneszköz	127	2,22	1	5
Ingyenesen juttatott/letölthető	126	2,10	1	5
Internet	131	2,39	1	5
Prezentációkészítő	127	1,85	1	5
Szövegszerkesztő, táblázatkezelő	129	2,33	1	5

A tanulói képességek megítélése

A középiskolákba kerülő diákok tanulmányaik megkezdésekor már sok olyan képességgel, ismerettel rendelkeznek, amelyre az egyes tantárgyak tanítása során építeni lehet. Megkérdeztük a rajztanárok véleményét egyes előzetesen elvárt képességek, ismeretek fontosságáról. 1-től 5-ig terjedő osztályzattal kellett értékelniük azt, hogy a középiskolába lépő tanulók felkészültségére mennyire jellemző az adott ismeret vagy képesség, illetve a tanárok mennyire tartják fontosnak ezek előzetes meglétét. Az alábbi táblázat az átlagosztályzatokat tartalmazza, iskolatípustól függetlenül. (Az osztályzatok szórása körül mozog.) Az iskolatípusokat is figyelembe véve nem találunk nagy eltéréseket, bár általában jobb jegyeket adtak a gimnáziumi tanárok, míg a leggyengébben a szakiskolát elkezdő diákok hozott és megszerzendő ismereteit, képességeit értékelték tanáraik.

8. táblázat • A tanulók képességei a középiskolai tanulmányok kezdetén

Az iskolába jövő tanulók felkészültségére jellemző	Ismeretek, képességek	Fontos lenne, hogy az iskolába jövő tanulók rendelkezzenek vele
2,93	Magabiztos írni-olvasni tudás anyanyelven	4,63
2,64	Szilárd alapismeretek, szaktárgyi tudás	4,00
2,70	Gyakorlati számítások önálló végzése	3,82
2,98	Talpraesettség, gyors döntési képesség	4,13
3,17	Együttműködési képesség és hajlandóság	4,47
2,74	Problémamegoldó képesség	4,28
3,13	Számítógép használatának ismerete	3,80
2,40	Önművelés, a saját teljesítmény fejlesztése	4,21
2,95	Szóbeli, írásbeli, rajzos utasítás megértése	4,47
2,74	Önismeret	4,20
2,67	Társadalomban való tájékozódás képessége	3,98

Az iskolát elhagyó növendékek képességei és az ideálisnak mondható szint közötti különbséget mutatja a következő táblázat. Megállapítható, hogy a legtöbb képesség, ismeret tekintetében – a tanárok szerint – az iskolát elhagyó gyerekek még a (korukhoz képesti) belépéskor elvárt szintet sem érik el. Az együttműködési képesség esetében magyarázza ezt, hogy az alkalmazott tanulásszervezési módszerek között a páros munka csak 2,66 átlagot, a csoportmunka pedig 3,13-at ért csak el. A problémamegoldó képesség fejlesztését legnagyobb mértékben segítő projektmódszer pedig csak 2,6 átlagú.

9. táblázat • A középiskolát befejező tanulók képességei a rajztanárok szerint

Az iskolát befejező tanulók felkészültségére jellemző	Ismeretek, képességek	Fontos, hogy az iskolát befejező tanulók rendelkezzenek vele
3,71	Magabiztos írni-olvasni tudás anyanyelven	4,79
3,59	Szilárd alapismeretek, szaktárgyi tudás	4,52
3,43	Gyakorlati számítások önálló végzése	4,24
3,66	Talpraesettség, gyors döntési képesség	4,53
3,76	Együttműködési képesség és hajlandóság	4,59
3,55	Problémamegoldó képesség	4,59
3,97	Számítógép használatának ismerete	4,45
3,38	Önművelés, a saját teljesítmény fejlesztése	4,55
3,78	Szóbeli, írásbeli, rajzos utasítás megértése	4,65
3,50	Önismeret	4,59
3,61	Társadalomban való tájékozódás képessége	4,58

Érettségi

Érzékelhető, hogy a rajz érettségi sok helyen javította a tantárgy presztízsét. Ez különösen a vizsga részét képező művészettörténetnek köszönhető, mivel ennek értékelése inkább emlékeztet más tantárgyak (pl. magyar vagy történelem) értékelésére.

10. táblázat • Az elmúlt három évben hányan érettségiztek rajz és vizuális kultúra tantárgyból

	Válaszolók száma	Átlag	Min.	Max.
6 vagy 8 évfolyamos gimnázium	20	9,55	0	32
4 évfolyamos gimnázium	31	10,32	0	54
Szakközép- és szakiskola	18	0,22	0	2
Szakközépiskola	11	0,82	0	9
Szakiskola	3	1,00	0	3
Összesen	83	6,35	0	54

A következő táblázat azt mutatja, hogy hány iskolában folyik a tanulók felkészítése a záróvizsgák valamelyikére. A kérdés arra is vonatkozott, hogy véleménye szerint fel tudják-e készíteni növendékeiket a vizsgákra.

11. táblázat • Felkészítés a záróvizsgára

Vizsga	Iskola, ahol erre felké-szítés folyik	Iskolák száma, ahol képesek erre felkészíteni	Iskolák, ahol nem tudnak erre a vizsgára felkészíteni
Alapműveltségi vizsga	75	64	11
Középszintű érettségi	91	72	19
Emelt szintű érettségi	61	29	32

A tantárgy megítélése, helyzete

A kérdésre, hogy Véleménye szerint iskolájában a szülők és a gyerekek mennyire tartják fontosnak a tantárgyat?, a tanárok válaszának átlaga (az 1-től 5-ig skálán történő osztályozás alapján) közepesnél gyengébb a szülők tekintetében (2,63 átlag), ami teljesen megegyezik az általános iskolákban kapott eredménnyel.

A 6, illetve 8 évfolyamos gimnáziumokban	2,84 (1–4 között)
A 4 osztályos gimnáziumokban	2,81 (1–5)
A szakközépiskola és szakiskolákban	2,34 (1–4)
A szakközépiskolákban	2,59 (1–5)
A szakiskolákban	2,45 (1–4)
Átlag	2,63

Figyelmeztető jel lehet, hogy a tanárok szerint a gyerekek a gimnáziumban az általános iskolához képest is kevésbé tartják fontosnak ezt a tantárgyat (ott 3,2 volt az átlag).

A 6, illetve 8 évfolyamos gimnáziumokban	3,08 (2–4)
A 4 osztályos gimnáziumokban	2,88 (1–5)
A szakközépiskola és szakiskolákban	2,5 (1–4)
A szakközépiskolákban	3,0 (1–4)
A szakiskolákban	2,64 (1–4)
Átlag	2,81

A tantárgy iránti érdektelenség problémaként a következő kérdés során is megfogalmazódik. A kérdésre, hogy Ön szerint mi a tantárgy három legsúlyosabb problémája?, összesítve a következőket említették a legtöbben.

  4. ábra
A rajz és vizuális kultúra tantárgy problémái

Legtöbben a kevés időt említették. Az oktatási törvény a 9. és 10. évfolyamokon még előírja kötelezően a rajz tanítását, a 11. és 12. évfolyamokon az érettségire készülők fakultációban tanulhatják ezt a tantárgyat, illetve van egy „művészetek” sáv, amely az iskola döntése szerint lehet rajz, ének-zene vagy mozgóképkultúra és médiaismeret, esetleg dráma. A felmérésből azonban kiderül, hogy némely iskolában már a 9. és 10. évfolyamokon sem tartanak rajzórát. A felsőbb évfolyamokon javítja a statisztikát az a néhány iskola, ahol érettségire is készülnek diákok.

12. táblázat • A rajz, vizuális kultúra tanítása, óraszámai

		válaszoló	átlag	Minimum	Maximum
9. évfolyam	6 vagy 8 évfolyamos gimnázium	26	1,08	1	2
	4 évfolyamos gimnázium	37	1,19	1	2
	szakközép- és szakiskola	33	1,06	0	2
	szakközépiskola	3	1,00	1	1
	szakiskola	10	1,20	1	2
	összesen	109	1,12	0	2
10. évfolyam	6 vagy 8 évfolyamos gimnázium	24	1,00	0	2
	4 évfolyamos gimnázium	36	1,19	1	2
	szakközép- és szakiskola	30	1,13	1	2
	szakközépiskola	4	1,25	1	2
	szakiskola	10	1,30	1	2
	összesen	104	1,14	0	2
11. évfolyam	6 vagy 8 évfolyamos gimnázium	20	1,05	0	2
	4 évfolyamos gimnázium	24	1,21	0	2
	szakközép- és szakiskola	24	1,13	1	2
	szakközépiskola	19	1,21	1	3
	szakiskola	3	1,67	1	2
	összesen	90	1,17	0	3
12. évfolyam	6 vagy 8 évfolyamos gimnázium	12	0,75	0	2
	4 évfolyamos gimnázium	19	1,21	0	2
	szakközép- és szakiskola	10	1,10	0	3
	szakközépiskola	3	1,67	1	3
	szakiskola	2	1,50	1	2
	összesen	46	1,11	0	3

A heti egy óra olyan kevés idő, amennyi alatt nem lehet komoly gyakorlati munkát is végezni. Tehát az idő rövidsége valóban az első olyan tényező, amely lehetetlenné teszi, hogy ez a tantárgy megfelelően teljesítse feladatát. Az a sok és szerteágazó képesség, amelynek fejlesztésére a rajz, vizuális kultúra tantárgy hivatott, egyetlen évfolyamon sem valósítható meg heti egy órában.

Másodikként a felszerelés hiányosságát említették legtöbben, ezen a rajztanárok az órai gyakorlati munkához szükséges rajztáblát, papírt és festékeket értik elsősorban. Ezek nagyon drágák, és alig van olyan hely, ahol az iskola gondoskodik róluk. Beszerzésüket a tanár nem teheti kötelezővé a szülők számára. Ezek nélkül lehetetlenné válik a gyakorlati munka, a rajzóra egyre inkább „elméleti órává” válik, lemondva így egyik fontos sajátosságáról, a tapasztalati ismeretszerzésről, a kreatív manuális tevékenységekről. Ezért sem csoda, hogy egy másik helyen 35 tanár jelentette ki, hogy a munkát nem vagy csak kissé akadályozza a tanulók hiányos felszerelése. Ebből és további más, kapcsolódó probléma megjelöléséből (szakterem, szertár, csoportbontás) úgy tűnik, hogy a legtöbb középiskolában már nem is igénylik a tanárok a gyakorlati munka lehetőségét.

A szakmai elismerés hiányát 31-en jelölik meg problémaként (ez az általános iskolában hasonló számú mintából csak 8 volt). Vagyis a középiskolában a rajztanárok súlyosabbnak ítélik a presztízsvesztést.

Ennek okait kutatva további felméréseket kellene végezni, de már itt is van néhány jelzésértékű adat. A tanulásszervezési módszerek és a kiemelt fejlesztési követelmények hiányosságai mellett kiderült az is, hogy az iskolák alig több mint felében (59%) volt csupán az elmúlt három évben vizuális művészeti pályázat, és ugyanennyien jelezték, hogy növendékeik részt vettek iskolán kívüli pályázatokon. A tanároknak csak 23 százaléka állította, hogy az iskola külső megjelenésének kialakításában komoly része van.

13. táblázat • A rajz és vizuális kultúra tanításának problémái

	Említések száma
A gyerekek érdeklődése	25
Kevés idő	80
Szakterem hiánya	4
A felszerelés hiánya	57
Nagy osztálylétszám	11
A szakmai elismerés hiánya	31
Továbbképzés hiánya	3
Tanterv	6
Szaktanár, személyi feltételek	4
XX. századi művészeti és társadalmi ideológiák	1
Nincs	2

A legmagasabb értékek mellett érdemes az alacsonyakat is megvizsgálni.
Feltűnő és elgondolkodtató, hogy a szakterem hiányát csak 4 tanár említi, pedig 85 iskolában (62%!) nincs rajz szaktanterem, a szertár pedig 87 iskolában hiányzik! A szaktanterem hiányának hátrányai nyilvánvalóak: alkalmatlan munkakörülmények: szűk hely, nem megfelelő világítás, rajzbakok, rajzasztalok hiánya stb. Az amúgy is szűkös rajzórákból sok időt elvesz, amikor más tárgyakkal közös tanteremben kell a munkafeltételeket óráról órára kialakítani, majd a tantermet eredeti állapotába visszaállítani. Szertár nélkül ezt a tantárgyat szinte nem is lehet tanítani! A szükséges anyagok, eszközök, a szemléltető tárgyak, modellek mellett komoly helyigényük van a már elkészült és a több héten keresztül készülő munkáknak is. Ezt egy szekrénnyel nem lehet megoldani.

A nagy osztálylétszámot 11 fő említi, pedig a 139 iskolából 122-ben nincsen csoportbontás rajzórán. A nagy létszám még szaktanterem esetén is szinte lehetetlenné teszi a gyakorlati, alkotó munkát, a differenciált oktatásnak pedig esélyt sem ad!

A szaktanár, illetve a személyi feltételek hiányát, továbbképzés hiányát csak négyen említik, pedig – mint már jeleztük – nagy számban vannak a megfelelő képesítéssel nem rendelkező tanárok.

Arra a kérdésre, hogy A tanítás/tanulás megfelelő színvonalának biztosításához, a felsoroltak közül melyiket tartja a leghatékonyabbnak?, a következő válaszokat kaptuk.

  5. ábra
A tanítási színvonal emeléséhez szükséges fejlesztés

A tantárgy problémáinak egyik legsúlyosabb oka a tanárok tájékozatlansága a pedagógiai módszerek és a kortárs vizuális kultúra, illetve a kortárs művészet területén. Ez a felmérés számos részében kifejezésre jutott.

A tankönyvek és tanári kézikönyvek címei igen árulkodóak voltak: több közülük kifejezetten korszerűtlen, és csak egyetlen könyvet említettek, amely a mai művészetet is érinti. A Leginkább régebbi korok művészete érdekel állítással 44-en teljesen egyetértettek, 48 tanár pedig csaknem teljesen egyetértett. Az Új Művészet című művészeti szaklapot 82-en hasznosítják a tanítás során, viszont a kifejezetten kortárs művészettel foglalkozó Balkont csak 4 fő említi, az egyetlen „naprakész” (tehát még nyitva tartó kiállításokról is tudósító) lapot, a Műértőt is csak 10-en!

De a mai kultúrához való gyenge kötődést jelzi a számítógép alacsony átlagú használata is. Ugyanakkor 47-en egyetértenek, 69-en pedig fenntartással ugyan, de egyetértenek azzal az állítással, hogy „Kellően tájékozottnak érzem magam szakterületemen”!

Összegzés

A rajz, vizuális kultúra tantárgy a középiskolákban jelenleg nem tud megfelelni a „képkorszak” kihívásainak, és nem tudja kihasználni a tantárgyban rejlő óriási lehetőségeket a nevelés, az önismeret, a nemzeti és egyetemes összetartozás alapját is képező vizuális kultúra elsajátítása, a kommunikációs képességek, a problémamegoldó képesség és a kreativitás fejlesztése területén.

Ennek okai egyrészt a tantárgy tanításához szükséges tárgyi, másrészt a személyi feltételek hiányosságaiban találhatók.

Az óraszámok nincsenek arányban a tantárgy jellegével és a kiemelt fejlesztési feladatok megvalósításának lehetőségével.

A gyakorlati alkotó munkát is lehetővé tevő szaktanterem és szertár, valamint a megfelelő korszerű eszközök (vetítő, videokamera, lejátszó, számítógép, projektor) hiánya.

Hiányzik a differenciált oktatást és a gyakorlati alkotó munkát lehetővé tevő csoportbontás.

A tanárok (tanárképzés) részéről a legnagyobb probléma a tájékozatlanság: a tanulásszervezési módszerek, az értékelés lehetőségei; továbbá a kortárs vizuális kultúra ismeretének tekintetében.