Szerző: 
Megjelenés éve: 
2015

Nem elsősorban az ország méretéből, és nem is a népesség diverzitásából eredően, hanem történeti/jogi okokból következően az Egyesült Államok oktatásügye szélsőségesen decentralizált[1]: az ország alkotmánya ugyanis az oktatásügyet nem sorolja fel a szövetségi feladatkörök között, minthogy ezt alapvetően helyi irányítást igénylő, az adófizetők pénzéből az ő helyi igényeiknek megfelelően működő feladatkörnek tekinti. Nem meglepő tehát, hogy az Oktatásügyi Kabinet (Department of Education) létrejöttét és feladatkörének kijelölését is több mint 100 éve heves vita övezi, és állandó változás jellemzi. Ma az Oktatásügyi Kabinet feladatköre elsősorban az oktatásra vonatkozó adatok szövetségi szintű gyűjtése és rendezése, különféle pénzügyi források által a szövetségi szinten kívánatosnak talált oktatási tendenciák és programok ösztönzése (alkalmasint számos szervezet és egyén által már élesen elutasított feladatként, mondván, hogy ez túlságosan növeli a központi kormányzat szövetségi szintű és helyi hatását, vagyis gyengíti az adófizetők és világnézetileg egymástól lényegesen különböző egyének és társadalmi csoportok autonómiáját az oktatásban). Feladata az oktatásügy eredményességnövelésének támogatása, illetve a méltányos oktatás lehetőségei fejlesztésének támogatása a rászoruló egyének és közösségek számára.

 

[1] A közel hasonló területű, de az USA-nál jóval népesebb Kína oktatásügye például sokkal centralizáltabb.

Az oktatásügy decentralizáltságából fakad, hogy az Egyesült Államokban mintegy 18,500 oktatási körzet működik jelenleg, és mivel valamennyi széles körű autonómiával rendelkezik, ezért minden egyes oktatási körzetben mások és mások az oktatás szervezeti, strukturális, tartalmi és egyéb, például tanárképzési, tanárfoglalkoztatási jellemzői, már csak azért is, mert egy sor kis körzet alá mindössze 1,500 tanuló tartozik, míg a legnagyobb oktatási körzet, a New York Public Schools több mint 1,000,000 tanulót szolgál ki.     

        Így az USA-ban az oktatás számos vetületét tekintve csak tendenciákról vagy szokásos megoldásokról beszélhetünk, de nem közös törvényi vagy egyéb szabályozás által rögzített, kikényszerített jellemzőkről. Így például az USA államaiban jellemzően nincsenek (állami fenntartású) óvodák, az oktatás az iskolába lépést megelőző évtől kötelező, és szokásos módon a gyerekek 18 éves koráig kidolgozott a közoktatás (amit aztán természetesen a felsőoktatás különféle lehetőségei követnek). Így az USA-ban jellemzően K-12-es oktatásról beszélnek (ahol is a K az óvodát, kindergartent jelöli, a 12 pedig a 12 évfolyamot) (Kimmel; Gordon Győri). Az oktatási szintek szerkezete rendkívül variabilis: a legtipikusabbnak a 6 év elemi iskola, 3 év alsó középiskola és 3 év felső középiskola mondható (sok helyen az e szinteket követő post-szekunder szintű oktatással a 18-19 éves fiatalok számára), de ettől lényegesen elütő szerkezeti formák is léteznek. Az 50 állam közül 44 önkéntesen elfogadta ugyan a két alaptantárgy (angol/nyelvi ismeretek, illetve matematika) szövetségi alaptantervét (National Common Core for English/Language Arts and Mathematics), de ennek, illetve más szövetségi és állami szintű kurrikulumoknak a betartása, vagy akár csak a szoros követése a legtöbb helyen nem kötelező.

        Hasonlóképp a tanárképzés is diverz, többek között attól is függően, hogy főiskolai vagy egyetemi szintű képzésről van-e szó.

Címke: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.