A skót oktatás állami esélyegyenlőségi programja

A iskolai eredményesség fejlesztése érdekében indított program fókuszában a szegénységből eredő fejlődési különbség csökkentése, a méltányosság fokozása áll. A program jelentőségét érzékelteti, hogy a miniszterelnök bocsátotta útjára 2015 februárjában. Az új kezdeményezés összhangban van a skót nemzeti fejlesztési stratégiával, a nemzeti alaptantervvel és a korábban meghirdetett gyermek-esélyegyenlőségi programmal is. Az átfogó, új, kiemelt program végrehajtásával megbízott alapítvány alaptőkéje 750 millió font, ezt a 2016/17-es tanévtől megtoldják évi 100 millió fonttal, amely az adóreform következtében folyik be, és közvetlenül az iskolákhoz kerül. Ez utóbbit a teljes iskolahálózatban osztják el a hátrányos helyzetű gyerekek arányában, a hátrányos helyzet indikátora az ingyenes ebéd.

Skócia 32 régióból áll, a kilenc elmaradottabb régió helyi önkormányzatának óvodáiban és általános iskoláiban folyik a program, idén pedig már 133 középiskola is bekapcsolódott. Más régiók iskolái is részt vehetnek a fejlesztésben, ha magas a hátrányos helyzetű tanulók száma, és kivétel nélkül minden iskola kap a kreativitás növelését szolgáló extra költségvetési keretet.

Az összeg elköltését és a tanulók egyéni fejlődésének monitorozását az 32 önkormányzat az óvodákkal és az iskolákkal együttműködve tervezi meg központi útmutató alapján. Az útmutató az iskolavezetés, a tanulás és a tanítás, valamint a szülőkkel való kapcsolat terén javasol újításokat az írás-olvasás, a matematikai kompetencia és az egészség, a „jóllét” szintjének emelése érdekében. E három kiemelt területre irányul az óvodások és általános iskolai tanulók esélyegyenlőségét és az eredményességét segítő program, mert alapvetése szerint ezek fejlesztése járulhat hozzá leginkább az esélyegyenlőség javításához, az eredményesség fokozásához. Az önkormányzatok átfogó fejlesztési tervét, amely tartalmazza a bevonandó intézményeket és a beavatkozások időrendjét, valamint költségigényét, szakmai bírálóbizottság hagyta jóvá. A stratégiai tervet aztán konkrét munkatervre és projektekre kellett lebontani, ehhez szakértői segítséget kaptak az előmeneteli tanácsadóktól (lásd később).

Valójában jó gyakorlatokon és adatokon alapuló, helyi szükségletekre és körülményekre szabott kollaboratív intézményfejlesztésről beszélhetünk, amelyet folyamatos mentorálás, sokoldalú szakmai támogatás és szakszerű monitorozás kísér. Az önkormányzatok általában nem egyszerre vonják be a régió összes iskoláját, hanem fokozatosan, és minden évben módosítanak a programon a tapasztalatok tükrében. Az óvodák és az iskolák szakmai segítséget kapnak ahhoz, hogy a központi célkitűzések megvalósítását szolgáló, a helyi szükségleteknek megfelelő részletes fejlesztési programot kidolgozzák és megvalósítsák. A támogatásból költhetnek pszichológusra, logopédusra, bármilyen szükségesnek ítélt szakemberre, de mindenképp fejleszteni kell a pedagógusok és a vezetők szakmai potenciálját, és együtt kell működni más, hasonló helyzetű intézményekkel.

Az aberdeeni régióban például az első évben bevont négy általános iskola vezetői úgy döntöttek, hogy közösen dolgoznak, mert hasonlóak a nehézségeik. A vezetők műhelyeken, kölcsönös tanulással és szakmai segítséggel fejlesztették magukat, és közben számos segítő szakember közreműködésével kidolgozták a program első beavatkozásának részletes tervét az anyanyelvi képesség, konkrétan a szókincs fejlesztésére. Adatok alapján megállapították, hogy milyen szintről indulnak, kidolgozták a monitorozás, az adatgyűjtés és a négy intézmény együttműködésének módját, és megállapították, hogy milyen segítségre van szükség az eredményesség érdekében. Már az első évben is jelentős bővülést mutatott a bevont tanulók szókincse.

Az Inverclyde-i önkormányzat egy coach és mentor csoport felállítása mellett döntött, ők az osztálytermi munka során segítik a pedagógusokat a tanulók matematikai és anyanyelvi kompetenciáinak, valamint egészségének és jóllétének fejlesztésében. Ebben a csoportban részt vesz a három fejlesztési terület egy-egy pedagógus szakértője is. Ők a vezetőkkel, a pedagógusokkal és közvetlenül a veszélyeztetett tanulókkal is foglalkoznak. Az első évben hat iskolát választottak a rendelkezésre álló veszélyeztetettségi mutatók alapján. A második és a harmadik évben újabb három-három iskolát vonnak be a programba, és a résztvevő intézményeket hálózati tanulásra is ösztönzik. A programban nagy szerepe van az adatokkal való szakszerű munkának és a folyamatos, adatokon alapuló értékelésnek. A pedagógusok adatelemzésre, valamint az adatokra alapozó beavatkozások hatásának vizsgálatára való képességét kutatók segítségével is fejlesztik. A résztvevők nem csak tapasztalataikat, hanem a fejlesztésben használt szakmai anyagokat is megosztják egymással.

Nyilvános pályázat útján mind a harminckét skóciai régióba kineveztek egy-egy előmeneteli tanácsadót (attainment advisort), nem csak a kilenc kiemelten hátrányos helyzetű önkormányzathoz. Ők a skót oktatási hivatalnak[1] felelősek, munkájukat főtanácsadó irányítja, és ők gondoskodnak együttműködésükről és folyamatos szakmai fejlődésükről, a releváns hazai és nemzetközi kutatási eredmények megismeréséről is. Az előmeneteli tanácsadó új pozíció a skót oktatásügyben, más országok példájára, de a helyi igényeknek megfelelően alakították ki feladatkörüket. Többségük olyan pedagógus, aki intézményét otthagyva teljes munkaidőben a helyi önkormányzat fejlesztési tervének megvalósítását segíti, és vannak részmunkaidősek is, ők főállásban az oktatási hivatalban dolgoznak. Mindannyian a három kiemelt fejlesztési területen segítik az önkormányzatokat és közvetlenül az iskolákat is. Tapasztalataikat a pedagógusokkal és a döntéshozókkal is megosztják, így a program helyi és központi alakulására is hatással vannak, ők az információáramlás katalizátorai.

Az Education Scotland a hálózati tanulás erősítésére, a vezetők és a tanárok bevonására, valamint a módszertani és kutatási anyagokhoz, valamint a jó gyakorlatokhoz való hozzáférés érdekében „Nemzeti Fejlesztési Csomópont” néven létrehozott egy folyamatosan bővülő tartalmú online platformot is.

Az iskolai önértékelésnek és az iskolák külső értékelésének is jól működő, hosszú gyakorlata van Skóciában. A kettő azonos indikátorokkal mutatja meg, hogy „Milyen jó a mi iskolánk”[2]- Az 1996 óta működő, folyamatosan gondozott értékelési keretrendszer, mint az önértékelésen alapuló iskolafejlesztés eszköze, nemzetközileg elismert márka lett. Az önértékelésnek és a szakfelügyeletnek is kiemelt témája az esélyegyenlőség fokozása, a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb társadalmi hátterű tanulók teljesítménye közötti szakadék csökkentése. Az önértékelést az előmeneteli tanácsadók is segítik, majd az eredmények ismeretében támogatják az önkormányzatot és az iskolát a prioritások meghatározásában és a beavatkozások tervezésében, megvalósításában. Kiválasztanak például néhány, az adott intézmény vagy intézmények számára kihívást jelentő indikátort, és ezek alapján tartanak fejlesztő célú műhelyeket. Műhelyeken tervezték például a „tanulás irányításának” fejlesztési lehetőségeit, de az önértékelési keretrendszerből kiindulva olyan eszközrendszert is fejlesztettek, amely kifejezetten a teljesítménykülönbség csökkentésének tervezését segíti.

A programok, projektek minden régióban, minden iskolacsoportban vagy egyedi intézményben eltérően, a helyi igényeknek megfelelően alakulnak, de úgy, hogy felhasználják a hálózatban megismert jó gyakorlatokat, hasznos kezdeményezéseket. Az inverclyde-i önkormányzat a bevont iskolákkal és az előmeneteli tanácsadóval közösen „Örömszerző olvasás” címmel dolgozott ki programot az anyanyelvi kompetencia fejlesztésére. A tanárok elemezték, hogy mennyire szolgálja a tanterem az olvasás megszeretését, és egy írás-olvasásra szakosodott coach-mentorral megtervezték és megvalósították a sikeresebb olvasást segítő környezetet a tanulás mind a négy kontextusában: az iskolai életben és közösségben; a tantervben és a tantárgyak tartalmában; a kereszttantervi területeken és az egyéni fejlődési lehetőségekben. A könyvtárosok történet-mesélést fejlesztő foglalkozásokat tartanak, az iskolák élményszerű olvasásra szolgáló könyveket szereztek be, a helyi könyvtárakkal és gyermekkönyv szerzőkkel alakítottak ki együttműködést. A szülőket is bevonva „nyári olvasási kalandot” hirdettek.

A skót esélyegyenlőségi program terve tehát három egymással interaktív kapcsolatban lévő szinten született meg, és megvalósítása is intenzív együttműködésben zajlik. A központilag megszabott kereteket az Education Scotland dolgozta ki és megvalósítását kiemelt állami programként kezelik. Az önkormányzatok a központi tervet saját, szakszerűen és nyilvános kritériumok alapján kiválasztott iskoláikra szabták úgy, hogy a konkrét feladatok helyi szükségleteknek megfelelő tervezésébe bevonták a vezetőket és a pedagógusokat is. A tervező munka és a megvalósítás szakszerűségét jelentősen növelik a hozzájuk kifejezetten erre a feladatra kinevezett előmeneteli tanácsadók, akik ügyelnek arra is, hogy a programok az önértékelés eredményére épüljenek, és mérhető legyen az eredményességük. Az országos fejlesztési program sikerét az is előre jósolja, hogy megfelelő anyagi források állnak rendelkezésre, hogy a külső szakértők, segítők széles körét bevonhassák. Fontos, hogy a program három határozottan megnevezett területre koncentrál, ezek az írás-olvasás, a matematikai kompetencia, valamint az egészség, a „jóllét”. Minden beavatkozásnak ezeken a területekre kell koncentrálnia, és a szegénységből fakadó teljesítménykülönbséget kell csökkentenie az önkormányzatok, az egyes iskolák és az egyes tanulók szintjén is, így aztán egész Skóciában.

 

[1] Education Scotland

[2] Ez az értékelési keretrendszer címe, most a 2015-ben kiadott V4 van érvényben: HGIOS?4: http://www.educationscotland.gov.uk/resources/h/hgios4/introduction.asp