A tanulmányban az önkéntesség és a felelősségvállalás témájára fókuszálunk a hazai tanárképzésben. Ehhez a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének gyakorlatát vesszük górcső alá, azon belül is egyrészt egy komplex hallgatói önkéntes programot, másrészt a törvény által deklarált kötelező közösségi pedagógiai gyakorlatot, harmadrészt pedig a téma tantárgyközi (cross-curriculáris) megjelenését mutatjuk be. Mindez összességben modellértékű összetevője lehet a tanárképzés pedagógiai kultúraváltásának, mely kultúraváltásnak párhuzamosan a közoktatásban is be kell következnie. Ahogy azt egyik interjúalanyunk is megfogalmazta:
„Igazából nem tudok olyan dolgot mondani, ami itt és most fontosabb lenne, mint a társadalmi felelősségvállalás kérdése, képessége. És szerintem nem csupán a tanárképzésben fontos ez, hanem magának az értelmiségi létnek is az egyik nélkülözhetetlen összetevője. A pedagógustársadalomnak attitűdváltáson kell átesnie, illetve gazdagítania kell a módszertani repertoárját ahhoz, hogy képes legyen ezen a téren pozitívan hatni, formálni. Ez azonban számára is kizárólag saját élményű tanulással fejleszthető és sajátítható el.”
