Nyitott oktatás – szabad hozzáférésű tananyagok és eszközök

A technológia és a nyílt oktatási források – lehetőség az európai oktatás átformálására

Minden egyes jelentős új technikai eszköz megjelenésekor azt jósolták, hogy forradalmasítani fogja az oktatást. Így volt ez a rádió, a televízió, a CD-ROM-ok, az internet esetében, és most ezt várják ettől a magyarul elég idegenül hangzó új csodától: a szabadon használható ingyenes tananyagoktól és platformoktól, melyeket általában angol rövidítésükkel OER-nek, open educational resources[3]-nek neveznek. A témakör másik új fogalma, a MOOC szintén angol rövidítés, a massive open online courses[4], a neten szabadon hozzáférhető komplex tananyagokat, egy-egy teljes tantárgy vagy egy egész képzés teljes anyagát értik alatta, - a képzés elvégzésének lehetőségével együtt.

Az oktatás azonban meglehetős egykedvűséggel figyeli az egymást követő felhevüléseket – és nem forradalmasodik az istennek sem. Azt a már közhelyszerű igazságot szokták az oktatás múltban való megrekedésének érzékeltetésére felhozni, hogy míg egy 100 (vagy akár 20) évvel ezelőtti orvos képtelen lenne egy mai rendelőben, műtőben elboldogulni, addig a tanárok feltalálnák magukat egy mai osztályteremben. Kutatások igazolják, hogy az informatika által kínált lehetőségeket használó pedagógusok többsége is a hagyományos oktatás színesítésére, nem pedig átalakítására törekszik. Az eszközök pedig nem tudnak forradalmasítani, csak a felhasználók.

Milyenné kellene válnia az oktatásnak?

Egy a felsőoktatásra vonatkozó európai kutatás szerint az intézményvezetők 96%-a hisz abban, hogy a kor kihívásaira készítik fel diákjaikat, de csak a végzősök 14%-a osztja ezt a véleményt, a munkaadók körében pedig csak 12%-os az egyetértés. Nem hiszem, hogy a közoktatás vizsgálata jelentősen eltérő eredménnyel járna.

Évek óta ajánlom akciókutatási témának az egyes tanárok és nagyobb projektek szintjén is az időmérést. Annak vizsgálatát, hogy ki mit és mennyi ideig csinál egy tanítási órán a közoktatásban. A hipotézisem az, hogy rendszeressé lehet tenni az olyan órákat, át lehet alakítani az oktatást úgy, hogy a tanár ne szerepeljen többet látványosan, ne legyen aktívabb, tevékenyebb, mint egy átlagos diák. Jó kis tanórakutatási[5] téma lenne. Elég hozzá 2-4 egy osztályban tanító tanár, akik ciklikusan a tanulók aktív idejének növelését célzó óraterveket készítenek, ezeket kipróbálják és megfigyelik, megbeszélik és a tapasztalatok alapján módosítják, majd az új tervet kipróbálják és megfigyelik, megbeszélik…. Addig, amíg eljutnak a célig, az eredményes aktív tanulásig.

Tartható ugyan, de nem igazolható az a helyzet, hogy a tanulók „szabadon” más módszerekkel tanulnak, ha szeretnének megtudni valamit, mint az iskolában. Csak néhány jellemző: önkéntes tanulásuk általában probléma és kutatás alapú. Egy-egy gyakorlati probléma megoldására feltétlenül használják az internetet, nagyon gyakran okostelefonon. Nem olvasnak hosszú szövegeket, hanem gyors és azonnali megoldást keresnek. Nem elméletben, hanem gyakorlatban tanulnak, kísérletezéssel, próbálkozással, egymás megkérdezésével. Az „egymás” lehet barát, padtárs és a neten bárki, akit elérnek, vagyis a tanulás társas közegben folyik, változó szereplőkkel, akik között véletlenül gyakran van szakértő is. A keletkező tudás általában deduktív és nagyon gyakorlatias, vagyis a tevékenységek tanulságaiból származik. Nem megtanulnak valamit, hogy aztán gyakorlással elmélyítsék ezt a tudást, hanem „gyakorolnak”, kísérleteznek, próbálkoznak és tanulnak belőle.

Miért nem ilyen az oktatás?

Ennek szerintem három alapvető oka van: a tanterv túlzsúfoltsága és a pedagógusok felkészületlensége, valamint az ösztönzők hiánya.

A NAT és a kerettantervek is maximalisták: jó szándékú összeállítóik igyekeztek minden korszerű és hagyományőrző ismeretanyagot beléjük gyömöszölni. Ha a pedagógus meg akar felelni a tartalmi szabályozásnak, akkor folytonos hajszában él diákjaival együtt. Így aztán a magyar oktatás nem bíbelődik, nem pepecsel a témákkal, nem fedez fel és nem szed ízekre, nem szagol, nem tapint, nem ízlel, tehát nem kell összeszerelnie sem azt, amit atomjaira szedve megvizsgált, így nem kínálja a felfedezés, a megértés és a megismerés élményét.

Sok pedagógus felismerte már a módszertani változtatás szükségességét, és a TÁMOP projektek sem múltak el nyomtalanul, a kompetencia alapú oktatás és a kooperatív tréningek sem voltak hatástalanok. Ám kiderült, hogy ezekben a nagy, szemléletformáló országos projektekben az iskolák és így a pedagógusok negyede sem vett részt, és a szélirány fordulása sem kedvez a korszerű módszerek fenntartható fejlődésének és terjedésének. A továbbképzések kínálata és elérhetősége e projektek lezárulása óta folyamatosan csökken, önmagukban pedig amúgy sem képesek a bevett gyakorlat átalakítására. A változatos módszertani kultúrának nincs piaca, nem sikk, nem kurrens cikk. Gyakran hiányoznak a szükséges informatikai kompetenciák, az iskolákban nem alakult ki az együttműködés és a tudásmegosztás gyakorlata.

Hiányoznak az ösztönzők is: a pedagógus életpályába épített kompetenciaterületek és indikátorok túlzottan közvetett eszközök és „túl sokan vannak”, ahhoz, hogy könnyen megbarátkozzunk velük, nyelvezetük is idegen. Bevezetésük során nem hangsúlyozzák azt a szerepet, amelyet az oktatás szükséges változásában iránytűként betölthetnének. Az igazgatók többsége még nem talált rá a „pedagógiai vezető” szerepre, és arra az időre sem, ami felszabadult volna a menedzsment feladatok szűkülése következtében. Az oktatásról, az iskolákról szóló közbeszédben nincs jelen az évszázados lemaradás behozatalának szükségessége. Hiányoznak azok az akciókutatások is, amelyek magyar körülmények között vizsgálnák a különböző módszerek tanulói motivációra és a tanulás eredményességére gyakorolt hatását.

Hogy áll Európa az OER és MOOC terén?

Az Európai Bizottság létrehozott egy honlapot a nyitott oktatás népszerűsítésére és a nyitott tananyagokhoz, képzésekhez való hozzáférés biztosításra és az innovatív oktatással kapcsolatos kutatás [6] ösztönzésére. Máris sok olyan képzés érhető el – a néhány hetestől a néhány hónaposakig, főként angolul, de számos idegen nyelven – amely egy-egy szakterület megismerését teszi lehetővé bárki számára, legyen az hobbi vagy szakma. A képzéseken van tutor, tehát nem bármikor lehet ezeket elkezdeni, de a többségüket nem csak egyszer indítják. Ez nagyon jó annak, aki tanulni szeretne. De miért jó annak, aki a képzést kifejlesztette és biztosítja, adminisztrálja és segíti a beiratkozókat? Általában azért, mert ha mégis szeretnénk a tanultakról bizonyítványt kapni, akkor fizetnünk is kell. Ugyanakkor európai szinten erőteljes törekvés az is, hogy elismerjék a nem formális keretek között szerzett ismereteket. Valószínű motiváció az is, hogy a jó ingyenes képzések népszerűsítik az intézményt, és vonzzák a hallgatókat. Egyelőre a felsőoktatás uralja a terepet, de nagy jövőt jósolnak a közoktatás „megnyitásának” is. Magyarországról egyelőre csak a Miskolci Egyetem töltött fel négy kurzust, nem a MOOC-ok, hanem a tanfolyamok között. Ez azt jelenti, hogy a tananyagot hozzáférhetővé tették, de csak egyénileg lehet tanulni, nincs szabad hozzáférésű távoktatás.

Ugyan nincs benne az EU-s adatbázisban, de „a magyarországi felsőoktatási intézmények közül elsőként az Óbudai Egyetem négy kurzussal indítja el ezt a hasznos és jövőbe tekintő kezdeményezést, amely így kiszolgálja a Kárpát-medencében és különösen a határon túli magyar tannyelvű képzést folytató felsőoktatási intézményeket. A hallgatók megismerkedhetnek a jazz kultúrtörténetével, egyéni és csoportos problémamegoldó technikákkal, a pedagógia alapjaival és az ergonómia területével.” (Az egyetem honlapja, 2014. szept.)

A közoktatásnak szóló tananyagok (nem képzések) a honlapon a „Források” között találhatók. Hasznos például a közösségi média tanulási célú használatát oktató – igaz, angol nyelvű - tananyag[7]. Magyar nyelvű forrásokat eddig senki nem töltött fel, holott bárki megtehetné. Nyitott tananyagok azonban nem csak az Open Education Europa portálon találhatók, hanem elszórtan és gyűjtemény formájában is számtalan honlapon, portálon.

David Puttnam, az egykori, nagyon sikeres hollywoodi producer 10 Oscar után visszavonulva az oktatásnak szenteli az idejét, írországi otthonából – sok egyéb tevékenysége mellett – öt egyetemen tanít távoktatásos formában. Az Oktatás a digitális korszakban című brüsszeli konferencián ő hívta fel a figyelmet arra, hogy folyamatban van egy alulról építkező, modern oktatási reform. Példaként a Tes Connect[8] portált mutatta be, ahol már több mint 800 000 nyitott forrás található, ezek majdnem felét pedagógusok töltötték fel. Magyarországról több mint 14 000 letöltést regisztráltak. Egy kutatásra hivatkozva azt mondta, hogy a tanárok kétharmada jobban kedveli a kollégák által készített tananyagokat, mint a profi tananyagfejlesztőkét.

Nálunk a közoktatás számára államilag és az EU által finanszírozott ingyenes tananyagok tömege áll rendelkezésre a Sulinet portálon, és a nemzeti digitalizálási projektek is rendkívül sok értékes forrást tettek elérhetővé. Egyelőre nem érvényesül hiánytalanul az az alapelv, hogy a bármely fejlesztő által közpénzen létrehozott minden tananyagnak, forrásnak minden esetben nyilvánosnak és elérhetőnek is kell lennie.

Fordított tanítás

Kurrens téma a „flipped classroom”, azaz a fordított osztályterem vagy fordított óra is, egy olyan koncepció, amely különösen videókkal gyarapíthatja a közoktatás számára elérhető ingyenes tananyagok számát. Egyre több pedagógus próbálja ki, hogy érdekes videók vagy látványos prezentációk formájában előre feladja a következő tanítási óra anyagát. Így a főként képi információk passzív befogadása vagy a motiváció felkeltése megtörténik otthon. Az órán kerül sor az olyannyira szükséges tevékeny, társas tanulásra, a témáról való kommunikációra és a korábban leginkább házi feladatul szolgáló gyakorlásra is. A professzor kiemelte, hogy nagyon ritka a témák érzelmi megközelítése, holott erre igen nagy szükség lenne az érzelmi intelligencia fejlesztése érdekében. Jó példaként bemutatott egy rövidke videó részletet az amerikai polgárháborúval kapcsolatban[9], amelyet egy fordított óra előtt kellett megnézni a tanulóknak. Fotókból áll, alámondásos formában ismerteti egy frontkatona feleségéhez írt szerelmes levelét, és így érzékelteti a háború borzalmait.

Senki nem tanítja a „felállás” képességét.

A brüsszeli konferencián David Puttnam hívta fel a figyelmet arra az alaptételre, hogy a digitális korszakban a szöveg alapú információszerzés helyét átveszi a kép alapú, vizuális információ. Alig 20 perces előadásában[10] legalább hat video-részletet mutatott be, és csak 4 dián szerepelt több mint 2 sor. 48 diájából 12 tartalmazott beírt szöveget, a többi mind kép és videó volt. „A kreativitás izom”, - vallja a professzor. Az egyik legfontosabb tulajdonság ezen belül pedig az, hogy képesek legyünk újra kezdeni, felállni, megbirkózni a változásokkal.

 

A TED[11] portál is az oktatási anyagok, videók és animált prezentációk gazdag tárháza. A tanárok által megálmodott tananyagokat profi webdizájnerek, animátorok keltették életre, és az előadások is inspirálhatják azokat, akik szeretnének megújulni.

A konferencia tanulsága végül is az, hogy ne azt csináljuk másképp, amit eddig is tettünk, hanem ragadjuk meg ezt az új világot, használjuk ki a technika adta lehetőségeket, valamint az ifjúság vizuális fogékonyságát, és alkalmazkodjunk egyrészt új tanulási szokásaikhoz, másrészt olyan készségekkel igyekezzünk felruházni őket, amelyeknek valóban hasznát is veszik. Legyen a tanulás relevánsabb és hatékonyabb!