A TÁMOP 3.1.1. XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) – II. szakasz Egész napos iskola alprojekt;7. téma Jó gyakorlatok témájának keretében született az alábbiakban bemutatott tanulmány.
A közösségi szolgálat bevezetett fogalmának tisztázása és a társadalmi kontextus megrajzolása mellett ez a tanulmány az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek az implementáció segítése során szerzett tapasztalatai bemutatására és következtetéseinek megfogalmazására vállalkozik, tágabb kontextusba helyezve az iskolai közösségi szolgálat szerepét. A tanulmány kontextusát a Magyarországon 2012 szeptemberében bevezetett közösségi szolgálat kapcsán elsősorban a társadalmi felelősségvállalás, illetve az önkéntesség és a kötelező közösségi szolgálat viszonya adja. Az új helyzetben az oktatás maga is megújulhat, miközben szerepe felértékelődik össztársadalmi szinten is. A kutatás során aját és külső gyakorlati tapasztalatokat használtuk fel, felméréseket összegeztünk; fókuszcsoportos interjúkat készítettünk, dokumentumelemzéssel a hazai és nemzetközi szakirodalom feldolgozását és szintézisét végeztük el.
A kutatás eredményét összefoglaló ábra |
|
A kutatás megállapításai Az iskolai közösségi szolgálattal (továbbiakban: IKSZ) kapcsolatban nem kerülhető el ennek és az önkéntesség viszonyának alapos vizsgálata. Mind a vállalati, mind a közszférában teret nyert már a társadalmi felelősségvállalás aspektusa; ám az ezekben megjelenő önkéntesség alapvetően különbözik a közösségi szolgálattól. Mivel ez utóbbi az érettségi kötelező feltételeként lett előírva, rögtön hiányzik belőle az önkéntesség egyik alapkritériuma; mégis, mivel szellemiségük közös (szolgálat,állampolgári aktivitás, érzékenyítés), az IKSZ az önkéntesség egyik speciális peremterületeként fogható fel. Lényeges különbség ugyanakkor köztük a tevékenységek szervezési módja (szerződéses forma megléte), ideje (önkéntesség: már 10 éves kortól, szemben a másik 14-18 éves korosztályával), célja (a közösségi szolgálatnak kifejezett pedagógiai irányultsága van) és területe (önkéntesség: akár külföldön is). Az IKSZ hangsúlyozottan a helyi közösségre irányul és a közvetlen segítségnyújtás gesztusa jelenik meg benne. Főként ez utóbbi momentum jelzi, hogy az előzményként szolgáló angolszász fogalmak közül (service-learning: inkább tanórai jellegű és community service: tanórán kívüli) nálunk a kettő ötvözete szolgált mintaként. Az előbbiben a tanulás-szolgálat egyensúlyban van s ez közös elem a magyar gyakorlattal. Az utóbbiban a tanórán kívüli tevékenység domináns, s ez mutat rokonságot az IKSZ-szel. A törvényi bevezetés előtti, progresszív iskolai megvalósítások némelyike (budapesti Karinty Frigyes Gimnázium és egyes nemzetközi iskolákban) az angolszász szemléletet követte; a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium a Gottfried Adam-féle diakóniai-szociális tanulás fogalmának megfelelően a tapasztalat és reflexió kettősére épít. A Waldorf-intézmények 11. évfolyamát lezáró szociális gyakorlat pár hétbe sűríti azt a tevékenységet, amit az IKSZ három évre elosztva is lehetővé tesz, a rendszerességre helyezve a hangsúlyt. Az eddigi elszigetelt gyakorlatok után néhány évnyi tömeges alkalmazás tapasztalatai alapján érdemes lenne csiszolni a jogszabályban szereplő fogalmat, hogy a gyakorlat és a szabályozás összhangban legyen. A program bevezetését megelőző kutatások egyik fő szempontja a (hazai és külföldi) társadalom önkéntességhez való viszonya volt. Mind a KSH, mind a külföldi kutatások adatai azt mutatták, hogy a vizsgált, 15 és 74 év közötti korosztály az életkor előrehaladtával fokozódó mértékben folytat önkéntes tevékenységet, vagyis önkéntes szempontból „öregedő korstruktúrájú”. A hazai „önkéntességi kedv” megállja a versenyt a nemzetközi összehasonlításban, de figyelemre méltó, hogy az ilyen tevékenységek több mint fele rokonok javára folyik, így a társadalmi kohéziót alig erősíti. Az elemzők legtöbbje szerint közös érdek a társadalmi bizalom erősítése, és ennek javításában kulcsszerepe lehet az oktatásnak. Ezt alátámasztotta az első hazai kezdeményezések (Fényi, Waldorf, Karinthy) tapasztalata; annak ellenére, hogy különböző koncepcióval dolgoztak, hasonlóan hangsúlyozták a felkészítés-kísérés-reflexió fontosságát. A nemzetközi kutatások érdekes tanulsága, hogy a program kötelező/fakultatív volta nem befolyásolja annak eredményességét, illetve a service-learning típusú programok öt kulcsterületen (önismeret, iskolához és tanuláshoz való viszony, állampolgári elkötelezettség, szociális érzékenység, tanulmányi eredményesség) szignifikáns javulást érnek el a diákok attitűdjében, emellett az iskola és társadalom kapcsolatát is javítják. Az önkéntesség ezzel szemben a kutatások szerint nem ilyen eredményes e téren; érdekes például, hogy önkéntesség és demokratikus attitűd között nincs jelentős összefüggés. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 2013-as országos általános iskolák körében végzett felmérésének egyik tanulsága az, hogy a válaszadó intézmények 21%-a végez valamilyen közösségiszolgálat-féle tevékenységet; ezek többnyire (egyházi háttértől függetlenül) községi és városi iskolák. A 2011-es Társadalmi Szolidaritás Programban részt vevő 146 intézmény adatai pedig azt mutatják, hogy nem a régebbi, hanem az önkormányzati „beágyazottsággal” bíró iskolák voltak előnyben a partnerintézmények fellelése terén. A Program tapasztalata az is, hogy három hónap alatt megvalósítható 30 óra projektszerűen – ami megalapozni látszik az 50 óra három év alatti teljesíthetőségét. A közösségi szolgálat bevezetése idején a célt minden párt támogatta, de több kritika is megelőzte a folyamatot. Miután a szabad tevékenységválasztás révén sikerült eloszlatni a „kötelező önkéntesség” kapcsán jelentkező aggályokat, az Önkéntes Központ Alapítvány és több civil szervezet (Állásfoglalás, 2012) további javaslatait fontolták meg (és vették sokszor figyelembe) az előkészítést végzők. Néhány példa ezekre: a 9–11. évfolyamon kerüljön bevezetésre; a fiatalok hasznos tevékenységet lássanak el, a fogadó szervezet és az iskola között készüljön egy írásos megállapodás; diákokat, szülőket is vonjanak be a folyamatba; az iskola feleljen az adminisztrációért; a felkészítés és feldolgozás legyen része a programnak. Fontos eredménye a folyamatnak, hogy az IKSZ bevezetése nem váltott ki ideológiai vitát, a segítségnyújtás mindenki számára pozitív célnak bizonyult, ahogy történt ez a sokkal nagyobb ilyen hagyománnyal bíró Egyesült Államokban is. Lényeges, hogy mivel a közösségi szolgálat horizontálisan kapcsolódik a közneveléshez, és nem tantárgyi elemként él, magában hordozza a projektmódszertan elterjesztésének lehetőségét. Az IKSZ kereteinek egyik fontos előzménye az Egyesült Államok-beli National Youth Leadership Council idevágó hat alapelve volt: partnerség, változatosság, intenzitás és időigényesség, reflektálás, értelmes feladatok a szolgálatban, a program ellenőrzése. Ezek közül volt, ami a rendeletbe is bekerült (a reflektálás szükségessége), volt ami a Gyakran Ismételt Kérdések alapelvei része lett (partnerség, változatosság), és volt ami – legalábbis a kezdeti, bevezető szakaszban – nem lett adaptálva (az ellenőrzés). Az IKSZ annyiban tér el más, hasonló jellegű programoktól, hogy kifejezetten a személyes találkozásra épít (közvetlenség elve); egyszerre valósít meg szolgálatot és élménypedagógiát (kettős cél elve); anyagi érdekektől függetlenül és helyi közösségeket erősít egy szervezett együttműködés keretei között. Nem automatizmus, így kísérő érzékenyítést igényel, de fontos a kölcsönösség elve: a segítő és a segített is aktívan bevonódik a közös tevékenységbe. Említendő még a szabad választás, a változatosság és az arányosság elve (a korábban már meglévő tevékenységek elszámolásában), végül az együttműködés, a részrehajlás-ellenesség és a fenntarthatóság elve. Az első tanév után a pedagógusok tapasztalatait többek között az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet társszervezésében megtartott tájékoztató napok kérdőíveiből lehetett leszűrni. A 442 válaszadó közül sokan információhiányra panaszkodtak, és a jelenlevők négyötöde még nem vett részt a programban. Egyértelmű lett az is, hogy ahol még nem vettek részt hasonló programban, sokkal nagyobbak a félelmek és a kételyek vele kapcsolatban. Az OFI 2012 szeptemberére készítette el a szervezést-bevezetést támogató Közösségi Szolgálat Portált (www.kozossegi.ofi.hu), hírlevelet, majd Facebook-oldalt (facebook.com/kozossegi.szolgalat). A Portál hármas funkciót lát el: módszertani-jogi támogatást ad, adatbázissal közvetít iskolák és fogadó szervezetek közt (2014 januárjára 1700 szervezettel), illetve IKSZ-hez kapcsolódó jó gyakorlatokat disszeminál; forgalmának adatai azt mutatják, hogy nagy lendületet vett az IKSZ szervezése – miközben a Portálon kívül is szerveznek szolgálatot az intézmények. Összegzésül megállapítható, hogy indokolt az IKSZ élménypedagógiai értékalapú módszertanának bevezetése a köznevelés rendszerében: hatékony eszköz lehet a társadalmi kohézió erősítésére, az iskola társadalmi beágyazottságának növelésére és a diákok társadalmi felelősségérzetének kibontakoztatására egyaránt. A cél minden oktatáspolitikai szereplő számára elfogadható, ideológiától mentesen, az emberi méltóság értékének középpontba állításával. A közösségi szolgálat a köznevelési rendszer új elemeként abban is segítségére lehet a mindenkori oktatáspolitikának, hogy a módszertani megújulás meghonosítója legyen. A közösségi szolgálat magyar jogszabályok által körülírt fogalma szerencsésen ötvözi a nemzetközi szakirodalom által leírt elemeket és a hazai gyakorlat fontosabb elemeit, építve az egyházi iskolák szeretetszolgálat, diakónia programjaira és a Waldorf-pedagógia tapasztalataira. A bevezetett értékalapú projektmódszer alkalmas lehet a társadalmi szolidaritás erősítésére nagyobb hatékonysággal is, mint az önkéntesség önmagában. Mindazonáltal megfelelő szakmai támogatásra, módszertani ajánlásokra, térítésmentes, mindenki számára elérhető tanártovábbképzésekre van szükség a program szakszerűségének biztosításához, a fogadó intézményeknek pedig képzési program indítására, abból következően is, hogy ma még kevés a magyar pedagógusok gyakorlata ezen a területen, miként a fogadó szervezeteké is. | |
További olvasnivalók MÓDSZERTANI AJÁNLÁS az Iskolai Közösségi Szolgálat megszervezéséhez,2013. Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium honlapja, forrás: http://gimnazium.jezsu.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=306:szeretetszolgalat&Itemid=768. Közösségi Szolgálat Portál Gottfried Adam (2008): Diakóniai-szociális tanulás, Egy új koncepció eredete, jellege és távlatai, in: Lelkipásztor 83. évfolyam, 2008/12. szám 442-451.o. Link: http://archiv.evangelikus.hu/teologia/gottfried-adam-diakoniai-szocialis-tanulas-2013-egy-uj-koncepcio-eredete-jellege-es-tavlatai
Iskolai közösségi szolgálat, Társ-program, (szerk: Bodó Márton, Kamp Alfréd, Kormos József) Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011. forrás: http://www.kozossegi.ofi.hu/Contents/ShowContentByTitle?title=Let%C3%B6lt%C3%A9sek. Önkéntesen gazdagodva - Heti Válasz-interjú Kaposi Józseffel in: http://hetivalasz.hu/itthon/a-koznevelesi-torveny-uj-szabalya-a-most-kilencedikes-diakokat-erinti-eloszor-57997/
| |
Hozzászólási lehetőség – internetes elérhetőség Az Iskolai Közösségi Szolgálat Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által fenntartott facebook oldala: https://facebook.com/kozossegi.szolgalat | |
