A TÁMOP 3.1.1. program kutatási alprojektjében a középiskolába történő továbbtanulás trendjeit feldolgozó vizsgálat több szempontból is lényegi információkat nyújt az oktatásban szereplők számára a jelenlegi helyzetkép feltárását, valamint a jövőbeni potenciálok alakulását tekintve egyaránt.
A vizsgálat alapjául a KIFIR (Középfokú Intézmények Felvételi Információs Rendszere) 2013-as adatbázisa szolgált, melyből a statisztikai jellegű információk kinyerésével általános és konkrét beiskolázási tendenciák kerültek bemutatásra.
Megállapítható, hogy Budapest és Pest megye kivételével szinte minden jelentkezőt az általa megjelölt első helyre vettek fel, ám ha ezt képzés típusonként (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola) elemezzük, sokkal változatosabb képet kapunk. Bár az egyes térségek társadalmi, gazdasági jellemzői eltérőek, a felvételi arányt mégsem ezek a differenciálok befolyásolják, sokkal inkább a helyi tényezők.
Országos viszonylatban közel kétszer annyi helyet hirdettek meg a különböző középiskolák, mint amennyit valójában betöltöttek. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a meghirdetett helyek száma lényegesen több a 14 éves korúak létszámánál. A képzéstípusoknál a magasabb presztízsű intézmények felől az alacsonyabbak felé haladva a helyek és a felvettek közti egyre nagyobb különbség egyértelmű. A felvételi arány a gimnáziumokban a legmagasabb, ezt követik a szakközépiskolák, majd a szakiskolák.
Fenntartók oldaláról szemügyre véve, legkevésbé az alapítványi és magán fenntartású intézmények iskolapadjai teltek be, de megyénként jócskán eltérőek az arányok (10-100%-ig). Ezzel ellentétben az állami fenntartású iskolák közel 2/3-os feltöltöttséget mutattak, míg az egyházi intézményekben ez az arány alacsonyabb volt (50%), de itt is fennáll a megyék közti eltérés jelensége. Országosan igaz, hogy a nem állami szerepvállalásban (egy megye kivételével) mindenhol az egyházi dominál.
Területileg az átlagos tagozatonkénti férőhelyek viszonylatában nincsenek kimagasló különbségek, képzési típusonként azonban árnyaltabb a kép. A gazdaságilag vezető színvonalú megyék esetében a gimnázium és a szakközépiskola preferáltabb, míg a szakiskolai jelentekézések a gazdaságilag elmaradottabb megyékben a legmagasabbak.
Jelentős súllyal bír – a tanulók jelentkezési mutatóit illetően – egy-egy körzet ágazati húzóereje is, hiszen vannak olyan területek, ahol a versenyképes ipar a magas színvonalú szakképzés kialakulását segíti elő. Ilyen esetben a szakiskolai vagy szakközépiskolai iskolatípus a népszerűbb. Másrészről vannak megyék, ahol a felsőfokú oktatást is megalapozó gimnáziumot választja a többség. Megállapítható, hogy megyénként a felvételi arányok hasonló megosztást mutatnak; a gimnáziumok esetében érvényes a túljelentkezés.
A részletes adattáblákból kiolvasott információk alapján ez az analízis átfogó képet nyújt a középiskolai bekerülési esélyekről, a meghirdetett helyek feltöltöttségéről, továbbá területi és fenntartói oldalról is informálja az olvasót.
A fenti megközelítéseken keresztül jól kirajzolódnak a különböző országrészek, megyék közti különbségek, melynek okozati feltárása alapvetően nem célja e kutatásnak. Ilyen például Budapest és Pest megye specifikus státusza, ahol az elszívó hatás jelentős, csakúgy, mint Hajdú-Bihar megye esetében.
Megalapozott vizsgálatok jó bázisaként szolgálhat e tanulmány, hiszen a jövőbeni tendenciák előrevetítéséhez számos befolyásoló tényező elemzése szükséges, melyek közül a középiskolás korú tanulók országos és területre vetített létszámváltozása – azaz a demográfiai mutatók alakulása – is kulcsfontosságú.
