Szerző: 
Megjelenés éve: 
2015

Jelen tanulmány szerkezete eltér a többi országtanulmány szerkezetétől, mivel a tanári pályára vonatkozó alapvető japán adatokról könnyen elérhető magyar nyelvű forrásból is lehet tájékozódni (Gordon Győri, 2012).  Bár ez a közlemény közel 10 éves, alapvető vonásaiban továbbra is megfelelően jellemzi a japán tanárok társadalmi, presztízsbeli, képzési és munkakörülményeit.

 

Ezért jelen tanulmányt nem bontjuk tematikus pontokra, mint a többi tanulmány esetében tettük, valamint egyes elemekre nem térünk ki, viszont olyan témákat igyekszünk taglalni és példákat mutatni rájuk, amilyenekre a többi országtanulmány esetében nem volt módunk kitérni.

Mindazonáltal a tanulmányunk elején röviden jellemezzük a japán társadalmat, és a tanárképzés és tanári pálya néhány naprakész jellemzőjét is bemutatjuk.

Japán Kína mellett Kelet-Ázsia gazdasági és oktatásügyi szempontokból egyaránt legfontosabb országa. A még néhány évtizede is 120-130 millió, etnikailag majdnem teljesen homogén lakosság a születés tartósan alacsony rátája miatt jelenleg is folyamatosan és gyorsan csökken, és a társadalom emiatt, illetve a hosszú átlagos élettartam miatt rapidul öregszik. E folyamatoknak nemcsak általános társadalmi, hanem oktatásügyi vetületei jelentősek. Például Japánban vált először igazán értelmezhetővé és kezdett el társadalmilag jelentős szerepet betölteni a világon az élethossziglani (majd az élet egész szélességében is értett tanulás, a life long learning, illetve life wide learning) valamint jelenleg állandó téma, probléma a életkori közösségek csökkenő létszáma, amely miatt oktatási intézményeket kell bezárni, a tanárok létszámát csökkenteni; az elmúlt években már könnyebbé vált a Japánban egyébként hagyományosan igen szelektív bejutás az egyetemre/főiskolákra és hasonlók.

Bár a tanári professzió történetileg mindig is megbecsült volt Japánban, az értéke, megbecsültsége különösen megnőtt a Meidzsi restauráció korában, amikor is a feudális rendszer meghaladása, egy progresszív, új társadalom létrehozása érdekében a korábbi társadalmi funkciójuktól megfosztott, különösen magas presztízzsel rendelkező szamurájok közül több tízezren áramlottak át a tanári pályára. Azt, hogy a tanári pálya a konfuciánus hagyományokkal rendelkező Japánban mai napig magas presztízsű mesterség, a tanári fizetések törvény által biztosított magas nívója is mutatja: egyrészt meghaladják az OECD-átlagot, másrészt magasabb, mint más japán közalkalmazottak fizetése. Valamint: a számos bonusnak és egyéb kiegészítő jövedelemnek megfelelően még a statisztikák által mutatott alapjellemzőnél (kb. 43-44,000 $) is jóval magasabbak a tanári fizetések (hasonlóak a szingapúri és dél-koreai tanári fizetésekhez).  Ugyanakkor a magas fizetés a tanári pályára irányulás egyik legfőbb motívuma a legmagasabban képzett fiatalok körében, hiszen a fizetésük a tanári pályán a mérnökökével is vetekszik. A legjobb képességűből lett tanárok aztán minden nemzetközi összehasonlítás alapján kiemelkedő színvonalon oktatja a jövő generációinak tagjait, amiért is a hálás nemzet továbbra is szívesen invesztál a tanárokba, akik megint csak a legjobbak közül kerülhetnek ki.

A japán oktatást erősen meghatározza a nemzeti alaptanterv. Lényegében ez a legfőbb eszköz annak érdekében, hogy az ország iskoláiban azonos standardok alapján, azonos témákat, közel azonos módokon tanuljanak gyerekek, ily módon valósítva meg az egyébként az oktatásügy terén is erősen versengő japán társadalomban az oktatási esélyegyenlőséget. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tanároknak közel azonos standardok alapján, hasonló képzettséget kell szerezniük az ország valamennyi pontján, valamennyi tanárképzésében. 

Az oktatásügyi szempontból erősen centralizált, az oktatásügy terén a MEXT (Ministry of Education, Culture, Sport, Science and Technology) által irányított országban számos tanárképzési program szolgálja a tanárképzést. A tanárképzésbe való bejutás szelektív; öt tudásterületen mérik össze a jelentkezőket, és csak a legjobbakat és legrátermettebbeket veszik fel a tanárképzésbe.

A tanári certifikáció életkori szintjét (vagyis hogy milyen korú tanulókat oktathat egy tanár) az határozza meg, hogy főiskolai vagy egyetemi szintű tanárképzésben vett-e részt valaki. Érdekes jellegzetessége a japán tanárképzésnek, hogy a többi mellett itt létezik ideiglenes tanári diploma is: ez a legalacsonyabb tanári képzettség esetén érvényes, de csak 15 évre, tehát nem élethossziglanra szólóan[1].

A tanárképzés befejeztével egy meglepően rövid gyakorlati idő következik (3 hét), amelynek funkciójáról máshol már részletesebben szóltam (Gordon Győri, 2002).  A tanári diploma megszerzését követően egy ugyancsak igen szelektív álláskereső procedúrán kell keresztülmennie a tanítani kívánóknak: a tartományi pedagógiai bizottságok előtt kell több fordulós vizsgát letenniük. A tanárokat ez a testület, nem pedig az iskola alkalmazza. A tanári állások betöltése mindig igen kompetitív folyamat volt: hagyományosan 6-7 jelentkező is jutott egy állásra. Mára azonban ez a helyzet tovább nehezedett, mert a fogyatkozó tanulói létszám miatt egyre kevesebb tanári állásra van szükség. Így jelenleg Japánban nem a tanárreekrutáció a legfőbb kérdés, hanem az, hogy lehetőleg ne túl sok képzett tanár legyen. Így is, jelenleg a tanári diplomát szerzettek közel 60%-a nem tud elhelyezkedni a pályán.

A kezdő tanárok sok kedvezményben és mentorálási támogatásban részsülnek. A szakmai pályájuk sok tucat fizetési osztályon keresztül vezet(het) a legmagasabb szintekre; ugyanakkor a tanári pálya lényegében csupán háromféle szinten kínál szakmai lehetőségeket a benne résztvevőknek

  •  tanár (általános vagy szaktanári vagy specializációs végzettséggel)
  • középvezető (munkaközösség-vezető; évfolyamfelelős tanár; szakmai programfelelős tanár stb.)
  • vezető (igazgató).

A tanári proefessziót űzők munkakörülményeiről ismét érdemes a korábban már említett forrást áttekinteni (Gordon Győri, 2002). Itt röviden csak annyit, hogy mivel a tanárok közalkalmazottak, egész napos munkaidőben dolgoznak, a nap 8+ órájában bent kell tartózkodniuk az iskolában, valamint vezetniük kell a délutáni-esti klubfoglalkozásokat, szakköröket, hétvégi sport- és egyéb versenyeket, nyáron ügyelniük kell az iskolában és így tovább.  

A továbbiakban – a többi országtanulmány sémájától némiképp eltérve - arra térünk rá, hogy a tanárretenciónak, vagyis a pályán lévő tanárok pályán tartásának, valamint a kívánatos, ideális tanárkép és a tanári pálya preszítzse fenntartásának milyen kihívásokkal kell szembenéznie Japánban.

[1] http://www.ncee.org/programs-affiliates/center-on-international-education-benchmarking/top-performing-countries/japan-overview/japan-teacher-and-principal-quality/. Jelen tanulnányrészlet nagy mértékben épít e forrásra.

Címke: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.