Az iskolai bántalmazás az utóbbi években Magyarországon is aktuális probléma és egyre inkább a figyelem középpontjába került. Nem véletlen ezért, hogy a köznevelési intézményekben a bántalmazás megelőzése, annak kezelése egyre fontosabb feladattá válik.
Hazánkban az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet szakmai kezdeményezésével és támogatásával 2016-ban három, egymástól eltérő környezetben, feltételrendszer közepette működő iskolában vezették be kísérletképpen a Turkui Egyetem kutatói által kidolgozott KiVa-programot. A módszert Finnországban a mai napig alkalmazzák és más országokban is elterjedt. A KiVa-program célja az iskolai bántalmazás csökkentése, illetve kezelése. Ennek során elsődleges szerepet kap a prevenció, vagyis a közösség erejét felhasználva igyekeznek megelőzni az iskolai bántalmazást (különböző foglalkozások, játékok a kiközösítés elkerülése érdekében), valamint hangsúlyos szerepet kap annak erősítése a tanulókban, hogy a bántalmazás semmilyen körülmények között nem elfogadható.
Az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetének kutatói a kezdetektől figyelemmel kísérték mindhárom iskolában a program bevezetését. A KiVa-programot kísérő hazai kutatás két évig tartott kérdőíves és interjús eszközökkel. A 2016. májusi bemeneti mérést egy évvel később követte az első változásokat mérő vizsgálat, majd a 2017/18. tanév végén egy újabb online kérdőív. A tanulói és pedagógus kérdőíves adatfelvételek mellett egyéni és fókuszcsoportos interjúkra is sor került több alkalommal, így a folyamatok jól nyomon követhetővé váltak.
A kutatási eredményeket több fórumon is bemutatták a részt vevő kutatók, többek között az iskolák képviselőinek is. A közelmúltban pedig megjelent a XVII. Országos Neveléstudományi Konferencia konferenciakötetében az a tanulmány, amely az egyik iskola tapasztalatait mutatja be.
A fővárosi iskola eddig is próbált tenni a bántalmazások csökkentése érdekében, így alapvetően pozitív várakozással voltak a program irányában. A kutatás során kiderült, hogy a zaklatási probléma a jó családi háttérrel rendelkező tanulók és az ilyen jellegű problémákra korábban is érzékenyen reagáló tantestület ellenére is aktuális: a bántalmazás a mindennapokban jelen volt, s az eltelt időszakban megfigyelt csökkenés ellenére is jelen van, a tanulók csaknem felét érik ilyen atrocitások.
A kutatás eredményeként az is kirajzolódott, hogy a KiVa-program könnyebben bevezethető és adaptálható egy olyan iskolában, ahol a tanárok egy része már rendelkezik bántalmazáskezelési kompetenciákkal. Azonban a program sikerességéhez az intézmény, a tantestület befogadási készsége is szükséges.
A program pozitív hatása nem csak közvetlenül a bántalmazás visszaszorításában lelhető fel, hanem közösségépítő, szemléletváltoztató szerepében is, a tanulók passzivitásának a feloldásában, a közösen végzett munka örömében. A kutatásból még egyelőre nem látható, hogy az előrelépések mennyiben a program, és mennyire a tantestület egyéb tevékenységének hatására keletkeztek, viszont a tanárok elismerik, hogy a KiVa jelentősen bővítette pedagógiai tevékenységük eszköztárát.
A kutatás eredményeiről a XVII. Országos Neveléstudományi Konferencián, Nyíregyházán tartottunk előadást, a tanulmány megjelent az „Új kutatások a neveléstudományokban” konferenciakötetben és itt is olvasható: link
