Az iparban egyre nagyobb szerepet kapnak az idegtudományok, de az oktatás egyelőre nem nagyon törődik a személyiség, a motiváció és az érzelmek egyéni és csoportos teljesítményre gyakorolt hatásával. Lynda Shaw neurológus és kognitív pszichológus arról ír, miért kellene megérteni ezek szerepét.
Az „Education Today” cikke alapján – dr. Hunya Márta
Motiváció
Egy kísérlet során a patkányoknak két adag étel között kellett választaniuk, az egyik kisebb, a másik nagyobb volt. Az állatoknak egy kis kerítésen kellett volna átmászniuk, hogy hozzájussanak a nagyobb adaghoz.
Azt találták, hogy a csökkentett dopamin szintű állatok, (a dopamin egy a testben termelődő vegyület, hozzájárul az adrenalin felszabadulásához, a motiváció kialakulásához) vagyis amelyekben kisebb a motiváció, nem vállalnak kockázatot a nagyobb jutalom reményében, szinte mindig megelégszenek a kevesebb étellel is. Az oktatásra vetített tanulság az, hogy a jutalmazó, felszabadult környezetben megnő a motiváció, több erőfeszítés és jobb eredmények várhatók.
Pozitív stimulusok
A negatív késztetéseket nagyon hamar észrevesszük, hogy túléljünk egy-egy helyzetet. A pozitív késztetések hatására azonban nő az optimizmus, csökken a félelem és javul a teljesítmény. Vizsgák előtt például jobb hatása van annak, ha bátorítjuk, mint ha ijesztgetjük a tanulókat.
Lynda tanácsai
- Alkalmazzuk a laterális gondolkodást, feszegessük néha a határokat! (A laterális gondolkodás Edward de Bono által bevezetett fogalom: szokatlan dolgok társítása, meglepő helyzetek teremtése a kreatív gondolkodás ösztönzésére)
- Kis adagokban tálaljuk az információkat!
- A személyiség, az egyéni célok, képességek erősítésével, megfelelő kommunikációval elérhetjük, hogy a tanulók megbecsült, hiteles személyiségnek érezzék magukat, ami segít a sikeres és intuitív tanulási környezet megteremtésében.
Az eredeti, angol nyelvű cikk itt olvasható, a 19. oldalon.
