A CIDREE-évkönyv tanulmányainak ismertetése 3/1.
A CIDREE az európai oktatáskutató intézetek közös szervezete, amely minden évben megjelentet egy tematikus évkönyvet, amelyben a tagországok egy-egy tanulmánnyal képviseltetik magukat. 2016-ban a kötet írásai valamilyen módon a hátrányos helyzetből fakadó tanulmányi esélyegyenlőtlenséghez kapcsolódnak. A tizenhárom tanulmányból három az értékeléssel foglalkozik, és ezek mindegyike arra hívja fel a figyelmet, hogy az értékelés a módszertani kultúra szerves része, és mint ilyen szintén megújulásért kiált. Ez a három részből álló cikksorozat ezeket az értékeléssel kapcsolatos tanulmányokat mutatja be, az első a finn, a második a luxemburgi, a harmadik pedig a szlovéniai példáról szól.
A finn oktatás példamutató esélyegyenlőséget biztosít. Szinte mindegy, hogy az ország melyik területén vagy egy-egy nagyváros melyik iskolájába[1] jár egy gyerek, ugyanazt a minőségi oktatást kapja. Nincs is szabad iskolaválasztás, néhány specializált iskola kivételével lakókörzet szerint történik a beiskolázás. Finnország elég gyéren lakott, és annak ellenére, hogy megfigyelhető az iskolák számának csökkenése, az általános iskolás korú gyerekek 93%-a öt kilométeren belül lakik iskolájától, a többieket pedig iskolabusz viszi a legközelebbi iskolába. Az oktatás szőröstől-bőröstől ingyenes.
A szülők egyetértenek az „egyforma iskolát mindenkinek” alapelvvel és azzal, hogy minden gyerek képes fejlődni, ha ehhez lehetőséget és megfelelő támogatást kap. Ennek megfelelően alakították ki a tanulástámogató és a gyermekjóléti rendszert. A 2014-ben megújított nemzeti alaptanterv hangsúlyozza minden gyermek egyediségét, értékességét és jó oktatáshoz való jogát, azt hogy lehetőségeit kiteljesítve fejlődjék. Ehhez bátorítás, személyre szóló segítség kell, és az, hogy meghallgassák és elismerjék az iskolai közösségben. Érezniük kell, hogy a közösség számára fontos, hogy hogyan tanulnak, és hogy érzik magukat.
A finnek örülnek ugyan a nemzetközi méréseken elért kiváló eredményeknek, és igazolva látják az „egyforma iskolát mindenkinek” alapelvet, de nem akarnak versenyezni más országokkal ezeken a teszteken. Rámutatnak, hogy a mérések figyelmen kívül hagynak számos fontos területet, például a kreativitást, a szociális kompetenciákat és az erkölcsi fejlődést. Saját, 2014-ben alapított oktatás-értékelési központjuk a nemzeti alaptanterv alapelveinek érvényesülését, céljainak teljesülését vizsgálja, de az intézmény megalapítása előtt is rendszeresen mérték a tanulók teljesítményének alakulását, és ezek a mérések is kevés eltérést mutatnak földrajzi és társadalmi alapon vagy az iskolák között. Az új nemzeti alaptanterv figyelembe veszi, hogy eltérés mutatkozik a fiúk és a lányok teljesítménye között, és módszereket ajánl a fiúk erőteljesebb motiválására is, valamint annak az enyhe hanyatlásnak a korrekciójára, ami a matematika és a szövegértés terén az utóbbi években mutatkozik.
Finnországban az oktatás egészének fejlesztése mellett ugyanolyan hangsúlyos követelmény minden egyes gyermek fejlődésének biztosítása. 2012-ben kormányrendeletbe foglalták, hogy az egyenlőséget és méltányosságot megfelelő oktatás és támogatás formájában minden egyes gyermek számára biztosítani kell. Az új nemzeti alaptanterv ennek megfelelő tanulásfelfogást és iskolai kultúrát közvetít. Egyszerre támogatja és kihívás elé is állítja az iskolákat, a pedagógusokat, hogy újragondolják, milyen tanulási tapasztalatokat szereznek az egyes tanulók, milyen tevékenységeket végeznek, milyen érzéseik vannak, élvezetes-e számukra a tanulás, mit jelent számukra az együttműködés és milyen értékelésben van részük.
Az új tanterv tanulásfelfogása korszerű: a tanulókat a tanulás aktív szereplőinek tekinti, akik tudásukat és kompetenciáikat együttműködésben, változatos közösségekben és tanulási környezetekben szerzik. A tanulás cselekvésközpontú. A tevékenység lehet egyéni és csoportos, megkívánja a tervezést, a kutatást, a felfedezést, a tanulási folyamat változatos, a tanulás tartalmához, idejéhez és helyéhez kapcsolódó értékelését. Folyamatos egyéni támogatást kell biztosítani ahhoz, hogy a tanulók megismerjék és tudatosan alkalmazzák saját tanulási stílusukat, fejlesszék munka- és gondolkodási képességeiket, megtanulják, hogyan tervezzék saját tanulási folyamatukat. A tanterv tanulási koncepciója szerint a tudás és a képességek megszerzése kumulatív folyamat, amely hosszú távú, kitartó gyakorlást igényel. A tanulók érdeklődése, érzelmei és tapasztalatai és magukról, mint tanulóról alkotott képük befolyásolja tanulásukat és motivációjukat. Tanulási céljaikat meghatározza magukról alkotott képük és önbecsülésük. Ezért is fontos, hogy bátorító támogatást kapjanak, amely megerősíti őket. A sokoldalú, pozitív, de reális értékelés fokozza a tanulás eredményességét.
Az új tanterv kiemeli iskolai kultúra meghatározó szerepét a tanulás sikerességében. Az iskolát tanulóközösségnek tekinti, amelynek középpontjában természetesen a tanulás áll, de még fontosabb, hogy az iskola olyan közösség, amely minden tagja számára biztosítja a tanulás, a fejlődés lehetőségét, megteremti az együttműködés és a közös tanulás előfeltételeit. Párbeszédben fejlődik, olyan környezetet hoz létre, amelyben élvezetes, lelkes és sikeres felfedezés és a kísérletezés zajlik, és támogatja, hogy mindenki kipróbálja és megvalósítsa önmagát. Megfelelő kihívásokkal szolgál, segíti, hogy az egyén és a közösség is felismerje erősségeit, és ezekre épít. Segíti a tanulókat abban, hogy pozitív énképet alakítsanak ki magukról.
Az alapfokú oktatás tartalmát, céljait és követelményeit az új alaptanterv három szakaszra, az 1-2, a 3-6. és a 7-9. évfolyamra bontva tartalmazza. A követelményeket és az értékelési módokat a két átmeneti pontra és az alapfokú oktatás végére határozza meg. Az átmeneti pontokon eddig nem volt kötelező ellenőrzés, most azzal a céllal vezették be, hogy a tanárok pontosabb képet kapjanak az egyes tanulók fejlődéséről, és ennek megfelelő további egyéni, személyes segítséget tudjanak nyújtani. A finn rendszerben a tanárok végeznek minden ellenőrzést, így szükség van nemzeti kritériumokra az egységesség érdekében. Az oktatási szakaszok tartalmának és követelményeinek évfolyamokra bontása a helyi tantervekben a fenntartó feladata.
Az egyes tantárgyak követelményeit, céljait a tanulókra és a tanárokra, tehát a tanulásra és a tanításra nézve is tevékenységek formájában határozták meg. Minden egyes tantárgyi célhoz kapcsolódik értékelési kritérium, hogy segítsék a pedagógusokat a célok megértésében és a tanulói teljesítmények megítélésében (1. táblázat).
[1] Ezen a területen vannak negatív jelek, egy-egy szociálisan hátrányosabb nagyvárosi régióban alacsonyabb az iskolák teljesítménye.
