A minőségértékelés és az akkreditáció eljárásrendje a hazai felsőoktatás rendszerében

A tanárképzés akkreditációs szempontrendszerének kidolgozása során arra az alapvető kérdésre keressük a választ: mi határozza meg a tanárképzés minőségét? Amennyiben erre a kérdésre létezik válasz, azaz a minőséget meghatározó összetevők specifikálhatók, mérhetők és értékelhetők, vagy mérhetővé és értékelhetővé konvertálhatók, biztonsággal állíthatjuk, az alapvető akadályok elhárulnak az akkreditálási rendszer kidolgozása elől. Másképp fogalmazva: egy akkreditációs szempontrendszer kidolgozása elsősorban a tanítás-tanulás minőségéről való gondolkodás – azaz a minőség-összetevők feltárására irányuló kutatás – eredményességén múlik. Jelen áttekintés célja nem az, hogy az erre irányuló kutatások tartalmi elemeihez további adalékot nyújtson. Célunk elsősorban az, hogy áttekintsük azokat az eljárási és igazgatási szabályokat, amelyek a hazai felsőoktatás jelenlegi akkreditálási rendszerének meghatározó elemei, és ezzel párhuzamosan, az eljárásokból levonható következtetésekkel alapot és keretet adjunk a megújuló tanárképzés akkreditálási rendszerének, a rendszert alkotó folyamatoknak a kialakításához is.

A tanárképző központok működési standardjainak és akkreditációs szempontjainak kialakítása

A közoktatás működésével kapcsolatos elemzések egyértelműen megmutatták, hogy az eredményességre legerőteljesebben ható tényező a pedagógus, közelebbről a tanítók, tanárok szakmai tudása, felkészültsége. Az aktuális felkészültséget pedig három fő tényező határozza meg: az előzetes képzés, az intézményes pedagógusképzés (pre-service training), a folyamatos továbbképzés (in-service training, continuous professional development, CPD), és a gyakorlatban megszerzett tapasztalat. A tapasztalatok rendszerezésének és integrálásának lehetősége attól a szakmai tudástól és elméleti kerettől függ, amelyet a leendő tanárok egyetemi tanulmányaik alatt megszereznek. Elmélyült pedagógiai-pszichológiai ismeretek nélkül a gyakorlati tapasztalatokból levont következtetések megmaradnak a hétköznapi általánosítások szintjén, olyan sztereotípiákhoz, naiv modellekhez vezethetnek, amelyek nem segítik, néha kifejezetten hátráltatják az eredményes munkát.

A tanárképzés és oktatás fejlesztésének tudományos háttere

Az oktatás társadalmi-gazdasági fejlődésben játszott kiemelkedő szerepe ma már nem szorul bizonyításra. Egy tucatnyi olyan országot lehet említeni, amelyek alig néhány évtized alatt a világ élvonalába kerültek, és a gyors fejlődést elsősorban az oktatás modernizációján keresztül érték el. Ugyanakkor a magyar közoktatás teljesítményei stagnálnak, vagy romlanak. A nagy nemzetközi összehasonító vizsgálatok azt mutatják, hogy a magyar tanulók eredményei ma rosszabbak, mint másfél-két évtizeddel ezelőtt voltak. Már nem csupán azért kerülünk egyre távolabb a nemzetközi élmezőnytől, mert más országok nálunk gyorsabban haladnak, hanem azért is, mert a magyar iskolarendszer önmagához képest is egyre gyengébben teljesít. Például a TIMSS (Trends in Mathematics and Science Studies) szerint a magyar nyolcadikosok 2011-ben rosszabb eredményt értek el matematikából és természettudományból, mint 1995-ben (Martin, Mullis, Foy, és Stanco, 2012; Mullis, Martin, Foy és Arora, 2012). A PISA (Program for International Student Assessment) mérései szerint 15 éves tanulóink matematikából és természettudományból 2012-ben gyengébben teljesítettek, mint 2000-ben (OECD, 2013). A társadalmi-gazdasági fejlődés egyik kulcskérdése, hogy sikerül-e ezeket a negatív tendenciákat megfordítani.

A kutatásalapú tanárképzés: nemzetközi tendenciák és magyarországi lehetőségek

Különböző kutatási programok és elemzések egybehangzó következtetése szerint az oktatás hatékonyságának meghatározó tényezője a tanár[1]. Egyetlen oktatási reform sem lehet eredményes a tanárok aktív közreműködése nélkül. Minden oktatási innováció hatása attól függ, mennyire képesek és hajlandóak a tanárok élni az új lehetőségekkel. Miként más elemzések (l. OECD, 2007a; Csapó, 2007a) mellett a nagy visszhangot kiváltott McKinsey jelentés (Barber és Mourshed, 2007) is rámutatott, a világ legjobban teljesítő oktatási rendszereiben a legfelkészültebb tanárok dolgoznak.

Oldalak

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.