Az óvodáztatás transznacionális környezete
Napjainkban az egyes országok rendre egyre átfogóbb és részletesebb célkitűzéseket fogalmaznak meg kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerük fejlesztésére. Felismerve a korai években megvalósuló fejlesztés kulcsfontosságát, igyekeznek a minőség kérdéskörére koncentrálva emelni a nevelés és gondozás színvonalát. Az elmúlt bő egy évtizedben az átalakuló családformák, a nők egyre nagyobb arányú munkába állása, növekvő igényt eredményezett a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokra.
Az országok között jelentős eltérések mutatkoznak a kisgyermekkori nevelés és gondozás színvonalát illetően. Az elmaradott országok felzárkóztatásához globális összefogás szükséges, az ott sikeres módszerek, gyakorlatok tökéletesítésével, figyelembe véve az egyes térségek sajátos helyzetét és igényeit. A releváns szakpolitikák összehangolása és harmonizációja mellett kiemelt fontosságú a nemzetközi szervezetek ajánlásainak beépítése a kisgyermekkori nevelést és gondozást alakító intézkedések körébe. A pedagógusok minimum képzettségi szintjének emelésével, a pedagógusok arányának növelésével és az óvodai fejlesztést célzó kiadásokkal, valamint a gyerekcsoportok méretének csökkentésével mérsékelhetők a minőségbeli különbségek.
A színvonalas, mindenki számára hozzáférhető kisgyermekkori nevelés és gondozás az esélykiegyenlítő szerepe mellett egyúttal zökkenőmentes átmenetet biztosít a gyermekeknek az iskolarendszerbe, a későbbi eredményes, egész életen át tartó tanulás alapjainak erősítésével.