felsőoktatás

A munka során végigkísért bennünket furcsa sejtés, vagy benyomás, mely arra vonatkozott, hogy a „gondjainkra bízott” két jelenségkör valójában inkább csak egy, már ami lényegét illeti. A társas kultúra különböző elemei tulajdonképpen az önismeret szociális leképeződéseinek felelnek meg inkább. Ezt jelezte az a tény, hogy a Nemzeti Alaptantervben (NAT) is szignifikánsan többször fordult elő az önismeret kifejezés, mint a társas kultúra. Ezt tapasztaltuk az interjúalanyok megnyilvánulásai során is, sőt amikor a nemzetközi gyakorlatra próbáltuk pár példát keresni, a társas kultúrának az oktatásban, nevelésben való szerepével kapcsolatosan, nagyon kevés találat jött fel az interneten, s pl. európai nem is nagyon volt köztük. (Ausztrál és újzélandi példákat találtunk…)

A másik dilemmánk a modell ajánlásának címzésére vonatkozott. Mindnyájan úgy láttuk, hogy a nevelési célokhoz kapcsolódó modellajánlásoknak legalább két színtéren lehet relevanciája. A tanárképzésben éppúgy, mint a végzett tanárok pedagógiai munkája során a közoktatás intézményeiben. Közelebb kerülve azonban egyre inkább úgy látszik, hogy a gyökerek teljesen azonosak, sok átfedés is lehetséges, s csupán egy-két speciális „leágazás” tesz különbséget közöttük. Ahol lehetetett, párhuzamosan kezeltük.