Megjelenés éve: 
2014

Korunk tanárainak tevékenységi köre nem korlátozható csupán a követelményekben előírt szaktudás átadására. Egy mai pedagógus feladat-, kompetencia- és attitűd listájának igen széleskörű skálán szükséges mozognia ahhoz, hogy oktató-nevelő munkája sikeres, illetve hatékony legyen. Hivatástudata által motiválttá kell válnia arra, hogy szakmai pályája során folyamatosan fejlessze önmagát, továbbá megvizsgálja saját munkáját, mellyel szintén szakmai színvonalát, ezzel végeredményben tanulóit erősíti.

Jelen tanulmány egy kétszintű – online kérdőíves és mélyinterjús – kutatás eredményeit mutatja be részletesen a kérdésektől az értékelésig, mely a magyar közoktatásban aktív pedagógusok továbbképzéssel kapcsolatos véleményét, annak szerepét, hatásait, továbbá a tanári önreflexióhoz fűződő gyakorlat megvalósulási szintjét vizsgálta meg.

Az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódó kompetenciák elsajátíttatása a jelen és jövő nemzedéke számára kulcsfontosságú, ám ennek megvalósulása azt feltételezi, hogy maga a pedagógus is rendelkezik ezzel az attitűddel. Lényeges kritérium, hogy a pedagógus a gyakorlati életben hasznosítható tudást tudjon megtanítani diákjainak, akik így az oktatási rendszerből kikerülve a munkaerőpiacon vélhetően jól helyt tudnak állni.

Mivel a közelmúltban a tanításról, tanulásról alkotott nézetek paradigmaváltáson mentek keresztül, egészen más alapokra helyeződtek a tudás-modellek. Erre a kihívásra a tanári tevékenységek, valamint a pedagógus szerepének újraértelmezése ad választ, melyhez segítséget többek között a továbbképzések tudnak nyújtani.

Az oktatás sikere a diákokon keresztül valósul meg. A diák sikeressége pedig a tanítói, tanári hozzáadott értéktől is függ, így tehát, attól mennyire sikeres a pedagógus. „A mai tanítási folyamatban a pedagógus irányító, facilitátor (támogató), koordinátor, értékelő, megfigyelő, innovátor szerepet tölt be.” Ennek a szemléletnek a tükrében nem csupán a képzésből kikerülő, hanem már a pályán lévő, gyakorlattal rendelkező kollégáknak is egyfajta tudat-, valamint attitűdváltáson szükséges keresztülmennie. Mindehhez a gyors változásokat igénylő, modernizációs folyamathoz igazodva kínálnak fejlődési lehetőséget a különböző pedagógus-továbbképzések mind szakmai és módszertani, mind személyiségfejlesztés területén.

A kutatás következtetéseiből jól körvonalazódik, hogy a továbbképzéseket a pedagógusok jelentősnek tartják a tanári munka hatékonyságának növelésében, mert az új ismeretek szerzésén túl, jó terepet biztosítanak tapasztalatcserére, továbbá együttműködési lehetőségekre is. Főként azokat a képzéseket részesítik előnyben, melyek saját érdeklődésükhöz leginkább közel állnak és aktívan bekapcsolódhatnak, tevékenykedhetnek az ismeretszerzés során. Meghatározó tényező, hogy a pedagógus maga dönthessen arról, melyik továbbképzésen vesz részt, hiszen ez szoros összefüggésben állhat azzal, hogy az ott tanultakat a napi munkája során is ténylegesen alkalmazza. Az így megszerzett tapasztalatok hétköznapi oktató-nevelő munkába való beépülésének létrejöttéhez pedig olyan továbbképzésekre van szükség a megkérdezettek szerint, melyek helyi sajátosságokra építkezve kerülnek összeállításra.

Önreflexió nélkül egyéni és szakmai fejlődés is nehezen jöhet létre, mely a pedagógusok esetében még hangsúlyozottabban érvényes szakmai előmenetelük, saját hivatástudatuk, és nem utolsó sorban, a tanulók minél sikeresebbé válása érdekében. A felmérés rámutat arra, hogy leginkább a pályán már több évtizede dolgozó, gyakorlottabb kollégák végzik el a tényleges és folyamatos reflexiót, előbb-utóbb a pályakezdőknél is megjelenik ez a lényeges munkafázis szakmai igényességük magasabb lépcsőfokra emelése végett.

A pedagógus munkája tehát, összetett, ok-okozati összefüggéseket mutat, ahol az egyes lépések egymásra épülnek és hatást gyakorolnak az oktatásban szereplőkre – közvetetten pedig a gazdaságra – a különböző folyamatok során. Ehhez aktualizált kompetenciákra van szükség, így a pedagógus szerep felvállalásában az innovatív továbbképzések központi szerepet töltenek be jelenleg. Az önreflexió gyakorlati megvalósulása pedig olyan kritikus tényező a pályaalkalmasság szempontjából, melyet a potenciálok sorába célszerű állítani már a pedagógusképzés során is.

A jövőbeni kutatási területeket illetően megfogalmazható, hogy a szakmai előmenetel során az egyén belső motivációja, fejlődés iránti igénye, illetve az intézményen belüli és intézmények közötti tapasztalatcserék jelenthetnek előrelépést olyan továbbképzések által, melyek a meglévő folyamatokhoz illeszkednek.

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.