Mayer József – Vígh Sára

Konfliktuskezelés a gyakorlatban

Bevezetés

A társadalmak történetének békés folyamatát számtalan alkalommal szakítják meg súlyos konfliktusok. Ha a szemben álló felek nem találnak a felmerülő problémákra megoldást, gyakran nyúlnak a fegyverekhez és folytatnak egymással szemben céljaik elérése érdekében háborúkat.

Arra is van persze példa, hogy az események nem fajulnak el a fegyveres konfliktusokig, de a „békésebb” összeütközések is feszültségeket okozhatnak az adott társadalom tagjai között, mindaddig, amíg a kérdés megoldása megnyugtató módon meg nem történik.

Az elmondottak természetesen igazak a kisebb közösségek (egy település lakossága, egy család tagjai stb.) esetében is. Ezért különösen fontos az, hogy minél többen kerüljenek/kerülhessenek olyan ismeretek birtokába, amelyek segítségével eredményesen tudják kezelni a hétköznapok során felmerülő konfliktusokat, problémákat.

Tudjuk, hogy a konfliktusok kezelése mindig is problematikus, hiszen az összeütközéshez vezető kérdéseket mindig több oldalról, több dimenzióban kell/lehet megvizsgálni ahhoz, hogy megfelelő módon tudjunk reagálni az adott szituációra.

E fejezet célja az, hogy tudatosítsa önmagunkban azokat a tulajdonságainkat, képességeinket, amelyeket már eddig is felhasználtunk munkánk során a konfliktusok megoldásában.

A program jellegének megfelelően a szóba kerülő konfliktusok többsége az iskola világát érinti, legyen szó a tanár–szülő vagy éppen a tanár és a tanuló kapcsolatáról. A konfliktusok sajátos – kiélezett – kommunikációs helyzeteket jelentenek, ahol érdekek (és értékek) sérülnek vagy erősödnek meg, de ugyanez mondható el az emberi kapcsolatokra is. Hangsúlyozni kell, hogy nem (meg)tanítani szeretnénk a kommunikációs konfliktuskezelő megoldásokat, technikákat, hanem a program résztvevőinek kívánunk segítséget, egyfajta iránytűt adni, ami a mindenkori jó megoldások kialakítását célozza. Ezt a fejezetet megítélésünk szerint a program minden résztvevője haszonnal forgathatja. Azt tapasztaltuk, hogy a program kezdete óta számos olyan (konfliktusos) helyzet alakult ki, amelyek ugyan megoldódtak, de mi azt szeretnénk, hogy a jövőben az ilyen helyzeteknek a kezelése tudatosabban, átgondoltabban történhessen meg.

Mi a konfliktus?

A szó jelentését az Idegen szavak és kifejezések szótára című kötet az alábbiak szerint adja meg:

összeütközés, összecsapás: egymásnak ellentmondó (nagy) erők, érdekek harca
harc, küzdelem
lelki konfliktus, lelki tusa, belső válság

A szó (fogalom) mindegyik jelentésének a mélyén az a probléma áll, hogy az, amit az egyik fél el akar érni, azt a másik fél saját érdekeit illetően sértőnek, számára (számunkra) hátrányosnak fogja fel.

A konfliktus akkor alakul ki, amikor az egyes csoportok (személyek) között világossá válik, hogy azok a javak, amelyeket el szeretnének érni, nem áll elegendő mennyiségben rendelkezésükre. A szűkös erőforrásokért az egyének és a csoportok között verseny alakul ki, amelyben egyértelművé válnak az érdekellentétek. Vagy olyan célt vagy célokat akarnak megvalósítani, amelyekkel a másik csoport nem ért egyet, annak céljaival ellentétes. Az egyik fél csak a másik fél kárára elégítheti ki igényeit, érheti el céljait.

A hétköznapok során mi magunk is számos alkalommal kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor érdekeink, céljaink összeütközésbe kerülnek mások érdekeivel, céljaival. Ha nincs mód arra, hogy a felmerülő problémát összeütközés nélkül oldjuk meg, akkor céljaink elérése érdekében konfrontálódunk a másik féllel. Ennek természetesen következményei lesznek, elsősorban az, hogy a konfliktus egyiküknek a győzelmével ér véget. Ez azt jelenti, hogy a győztes fél elérte a céljait, igaz, annak az árán, hogy eközben a mások érdekei sérültek.

Az igazán nagy problémát ilyenkor az jelenti, hogy a vesztes fél nem akar belenyugodni a kialakult helyzetbe és elhatározza, hogy mindenáron érvényesíteni fogja érdekeit. Ezekben az esetekben hosszan tartó, súlyos összeütközéseket is magában foglaló konfliktussorozatok alakulhatnak ki, amelynek a végén az is előfordulhat, hogy mindegyik fél vesztessé válik.

Nézzünk meg néhány olyan helyzetet, amelyek a hétköznapokban bármelyikünkkel előfordulhatnak!

Hétköznapi szituációk

Idézze fel, hogy az utóbbi időben milyen konfliktusaik alakultak ki a családon belül. Írja le röviden, hogy kik között robbant ki a konfliktus és azt, hogy mi volt az összeütközés oka, forrása!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hogyan oldódott meg a szóban forgó összeütközés?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ön milyen megoldásokat alkalmazott annak érdekében, hogy a konfliktusban részt vevők mindegyike elfogadja a megoldást?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A mindennapokat rendkívüli módon megnehezítik az ún. munkahelyi konfliktusok. Ezeknek a megoldása nem könnyű, ráadásul sok esetben a konfliktusban részt vevő, ám abból vesztesként kikerülő fél számára akár súlyos következményekkel is járhatnak.

Az iskola olyan munkahely, ahol sokszor kerülnek egymással ellentétbe az emberek. A kiváltó okokat könnyű megtalálni. Ilyen lehet például a tanárok és diákok eltérő helyzete, szerepe az iskolában (alá-, fölérendeltégi viszony), a diákok közötti vagyoni különbségek, a tanulók képességeiben megmutatkozó különbségek és még hosszasan lehetne a többit sorolni. Elevenítsen fel emlékeiben a közelmúlt iskolai történései közül két konfliktusos helyzetet: olyat, amelyben sikerült megoldani a problémát, és egy másikat, ahol nem sikerült megoldást találni:

Konfliktus – megoldással

Mi volt a konfliktus oka?
Milyen eszközök alkalmazásával próbálta megoldani a konfliktust?
Mi volt az a mozzanat, amikor érezte, hogy a probléma meg fog oldódni?
Milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy elkerülje az adott probléma újbóli kirobbanását?
Szerzett-e, és ha igen, akkor hogyan (milyen eszközökkel) bizonyosságot arról, hogy a konfliktusban részt vevők elégedettek voltak-e az Ön megoldásával?

A megoldatlan konfliktus

Mi volt a konfliktus oka?
Milyen eszközök alkalmazásával próbálta megoldani a konfliktust?
Mi volt az a mozzanat, amikor érezte, hogy a probléma nem fog megoldódni?
Hogyan ítéli meg a saját szerepét ebben az ügyben? Mi lehetett a kudarc oka?
Keresett-e (és kapott-e) külső támogatást a probléma megoldásához?
Milyen tanulságot fogalmazott meg önmaga számára az ügy kapcsán?

Az eddigi feladatokban vagy Ön volt a főszereplő, vagy pedig meghatározó szerepe volt a konfliktusok kezelésében, megoldásában (vagy akár megoldatlanságában). Most olyan esetekkel foglalkozunk, amelyek másokkal történtek meg. Itt az a célunk, hogy kívülállóként szemléljük az eseményeket és ebből a nézőpontból fogalmazzuk meg véleményünket.

1. esettanulmány

Az alábbi keretbe foglalt történet megtörtént esemény, amelyet az érintett iskola igazgatója mesélt el egy interjú kapcsán. Olvassa el figyelmesen a szöveget!

„Ha éhesen érkeznek a gyermekek az iskolába, akkor nem tudnak odafigyelni az órákon, ez nyilvánvaló. Én például ezért minden tanév elején azzal próbálkozom, hogy az első vagy a második szünetben tízórait adok a gyerekeknek, ami meleg teából, vajas vagy lekváros kenyérből áll. Viszont érdekes, ellentétes helyzet állt elő. A gyerekek közül szinte mindenki jelentkezett, hogy éhes. Mégis, sok esetben egész kenyereket találtunk a szemetesekben vagy lelocsolták teával a padlót. December körül aztán az egészet be kellett szüntetni. Nem megengedhető, hogy egész kenyerek a szemetesekben landoljanak. Úgy látszik, az ingyen kapott tízórainak sok esetben nincs a tanuló számára értéke.”

Foglalják össze a szövegben leírt probléma lényegét!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Hogyan ítéli meg az iskola vezetőjének a döntését a kialakuló konfliktus kapcsán?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ön hogyan orvosolná ezt a problémát? Milyen megoldásokat javasolt volna a konfliktussal kapcsolatban? (A válaszadáshoz segítséget nyújtunk az alábbi táblázattal.)

Mi az alapprobléma, amelynek a kapcsán ez a helyzet kialakult?	Van-e erre Önnek reális, az adott lehetőségeket figyelembe vevő megoldási javaslata?

Volt-e hasonló eset az Ön gyakorlatában?	Ön milyen megoldást alkalmazott a felmerülő probléma megoldására?

2. esettanulmány

A következő eset is valóságos történet, amelyet egy roma származású személy jegyzett fel, miközben az egyik kutatáshoz próbált anyagot gyűjteni. Előtte azonban gondoljuk át a következőket. Mit jelent számunkra az alábbi kifejezés?

Szegregáció

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ezt követően olvassuk el figyelmesen a szöveget.

„Egyik nap egy nagyon fontos és jellemző jelenetet láttam: az egyik »B« osztály megérkezett az ebédlő elé, és a gyerekek már indultak befelé, amikor is a tanár visszatessékelte a gyerekeket. A cigány osztálynak meg kellett várnia, amíg megérkezik (nem sokkal később) a nem cigány osztály. A nem cigány gyerekek bevonultak, megkapták az ebédjüket, majd csak ezután mehettek be a cigány gyerekek. Ezt szóvá tettem az egyik tanárnőnek, akivel éppen ebédeltünk, de ő az általam várt válasz helyett csak ennyit mondott, »így nem lesz gond«. Én naivan azt gondoltam, hogy ez az osztálybeosztás miatt történt, de nem!

Hasonló a helyzet az udvaron is. A két csoport teljesen külön, egymástól jól elválasztva (a tanár rájuk szól, ha az egyik közelít a másik csoporthoz) játszik. A két csoportnak külön játékszereik vannak, ezekért csatákat szoktak vívni egymással a gyerekek. Érdekes, hogy a verekedések még így elkülönítve is megvalósíthatóak!”

Miben látja az alapproblémát az elolvasott szöveggel kapcsolatban?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Hogyan próbálná meg orvosolni a leírt helyzetet?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Melyek lehetnek azok a tényezők, amelyek megkönnyítik, és melyek lehetnek azok, amelyek megnehezítik, esetleg lehetetlenné teszik a megoldást?
A probléma megoldását (meg)könnyítő tényezők A probléma megoldását megnehezítő tényezők

3. esettanulmány

Az 1. ábra egy folyamatot mutat be, amely végső soron (sok más mellett) olyan társadalmi helyzet kialakulást eredményezi, amelyet, mint ezt már korábban láttuk, szegregációként értelmezhetünk. Nézzük meg figyelmesen az ábrát, és mielőtt megbeszélnénk közösen, gyűjtsük ki azokat a kifejezéseket, amelyeket nem ismerünk; értelmezésükhöz kérjünk segítséget.

1. ábra. A gettóképződés modelje

Az ismeretlen szó	A szó jelentése

Olvassa el az alábbi szövegeket. Hogyan illeszthetők a szövegben megjelenő megállapítások a fenti modellfolyamatba?
A magasabb társadalmi státusú szülők megpróbálják a jobb színvonalú, speciális oktatást biztosító iskolákba íratni gyermekeinket, ezért elviszik őket az „elcigányosódó” iskolából.

A roma tanulókat nyolcszor nagyobb valószínűséggel mentik föl a mindennapi iskolába járás alól, mint nem roma társaikat. A magántanulóvá nyilvánítás azonban hosszú távon az iskolából való kiesést jelenti a cigány fiatalok számára: a tanuláshoz nem kapnak segítséget, vizsgázniuk viszont kell.

Sok esetben a pedagógusok meg vannak győződve arról, hogy csak külön osztályokban lehet az eltérő kultúrájú, szociális hátrányokkal küzdő gyermekeket tanítani. Ennek oka a tanárképzésben keresendő, amely túlságosan tantárgycentrikus és kevésbé problémaorientált, nem készíti fel a leendő pedagógusokat arra, hogy differenciáltan kezeljék a különböző gyerekeket.
Vitassák meg az idézett szövegek alapján azt, hogy milyen döntések segíthetik elő azt, hogy egy iskola (település), egy osztály szegregált helyzetbe kerüljön?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Az alábbi szövegek alapján állapítsa meg, hogy kik voltak (lehettek) azoknak a döntéseknek a meghozói, amelyek elindították azokat a folyamatokat, amelyek a szegregálódás irányába mutathattak?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Hogyan lehetett volna elejét venni ezeknek a kedvezőtlen irányú folyamatoknak?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. esettanulmány

Egy országos ügyről

Néhány évvel ezelőtt nagy vihart kavart a jászladányi iskola ügye. Olvassa el az alábbi újságcikket erről az esetről.

A jászladányi iskolaügy négy évvel ezelőtt kezdődött: 2001-ben határozták el helyi, jórészt nem roma szülők, hogy magániskolát indítanak a faluban. Az volt a legf~bb érvük a kezdeményezés mellett – s ezt több fórumon is hangoztatták –, hogy így a szorgalmas, törekvő diákok nyugodt körülmények között tanulhatnak, nem zavarja őket a roma gyerekek fegyelmezetlensége, nem tűnik el a ceruzájuk, nem veszik el az uzsonnájukat. Az intézmény létesítése ellen a helyi romák tiltakoztak, mondván: a tandíjas iskola kirekeszti a szegényebb sorsú roma tanulókat. A Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet Magyar Bálint oktatási miniszterhez fordult jogorvoslatért, aki 2002-ben törvényességi hiányosságokra hivatkozva nem engedélyezte az iskola működési azonosítójának kiadását. Így az intézmény egy nappal a tanévnyitó után bezárt, az ide beíratott kétszáz diákot pedig visszavette az önkormányzati iskola. A szülők tiltakoztak, utcai demonstrációkat szerveztek, majd a következő tanévben az alapítvány – némiképp módosítva alapszabályát – újból beadta az iskola működéséhez szükséges kérelmet, amelyet az oktatási miniszter 2003-ban jóváhagyott. Ekkor a helyi roma polgárjogi szervezet azért emelte fel a szavát, mert több roma gyereknek az alapítványi iskolába történő felvételi kérelmét elutasították. Az intézmény vezetője, Tóth Ibolya akkor helyhiánnyal indokolta ezt.

Közben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal keresetet nyújtott be a Szolnok Megyei Bírósághoz arra hivatkozva, hogy a jászladányi önkormányzat nem jogszerűen adta bérbe az önkormányzati iskola egyik épületszárnyát az alapítványi iskolának, s ennek kapcsán sérültek az önkormányzati iskolába járó tanulók jogai. Később jogerős döntés született arról, hogy a bérbeadás megfelelt a jogszabályban előírtaknak, s ezt az ítéletet – egy felülvizsgálati kérelem nyomán – a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta. A hivatal tavaly júniusban újabb keresetet nyújtott be, s ebben újból kifogásolta a bérbeadás körülményeit. A Szolnok Megyei Bíróság – mivel szerinte ebben az ügyben már létezik egy jogerős határozat – elutasította a közigazgatási hivatal keresetét. Csíkos Zoltántól, a megyei közigazgatási hivatal vezetőjétől tegnap megtudtuk: fellebbeztek a megyei bíróság határozata ellen, s az ügy a fővárosi ítélőtáblához került, de még nincs döntés.

Jászladányban több érintettet is megkérdeztünk arról, szerintük vajon elcsitultak-e a magániskola körüli viharok.

Berkes Anna, a helyi önkormányzati iskola igazgatója szerint a két intézmény jól megfér egymás mellett. Megtudtuk: noha hivatalos statisztika nem készült erről, a roma gyerekek többsége az önkormányzati iskolába jár. A következő tanévben az előrejelzések szerint az intézményben nő majd a gyereklétszám, így a tavalyi két első osztály helyett 2005 szeptemberében már vélhetően három első osztályt indítanak, csaknem hatvan tanulóval. Az iskola eszközparkja folyamatosan bővül, s elkezdték kidolgozni azokat a programokat, amelyek a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatását szolgálják. Arról, hogy hány elsős iratkozott be a 2004–2005-ös tanévben az alapítványi magániskolába, nem kaptunk tájékoztatást, mert Tóth Ibolya, az intézmény vezetője nem kívánt nyilatkozni lapunknak. Információnk szerint tavaly nyáron kilencven elsős korú gyerek került ki a jászladányi óvodából, akiknek kétharmada az önkormányzati iskolába jelentkezett.

Banyáné Suki Rita, a község cigány kisebbségi önkormányzatának vezetője azt mondta: mindkét iskolával jó a kapcsolatuk, s nem kaptak olyan bejelentést, hogy bármelyik iskolában hátrányos megkülönböztetés érné a roma gyerekeket.

(Forrás: Népszabadság On-Line)

Vitassák meg, hogy miért válhatott a jászladányi iskolában történtekből országos jelentőségű ügy?
Mi volt/lehetett a településen lezajló konfliktus kiváltó oka?
Milyen megoldásokat lehetett volna találni a konfliktus feloldására?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. esettanulmány

Olvassa el figyelmesen a következő szöveget! A történet a nyolcvanas évek elején játszódik, egy vidéki általános iskolában, de sajnos ez az eset bármely intézményben megtörténik, megtörténhet.

„Rudika 13 évesen elérte a negyedikes szintet. Termetét tekintve igen súlyosnak mondható, hiszen kortársainál jóval érettebb, testileg. Az értelmi képességeiről a tanáraitól bizonytalan képet kapunk, mert igazából nem tudják értelmezni a gyermek iskolában eltöltött idejének a minőségét. Rudika ugyanis a tanórák alatt folyamatosan eszik, elfoglalja magát, na persze nem az adott feladattal, hanem leginkább az élvezeti tárgyaival. Mint már említettük, eszik, ha valaki ebben őt zavarni próbálná, akkor egyszerűen elküldi őket nyomdafestéket nem tűrő »beszólásaival«. A tanerőt obszcén ajánlataival zavarja és kergeti ki az óráról. A tanároknak már az is sikert jelent egy-egy órán, ha annyira belefeledkezik aznap a tízórais csomagjába, hogy elfelejt Rudika bármilyen szinten is megnyilvánulni. A testület kétszer is javasolta, hogy a gyerek nem normál iskolába való, sokkal inkább a gyógypedagógia hatáskörébe sorolható, és ott tanuljon tovább. Az áthelyező bizottság viszont átlagos értelmi szintet állapított meg nála – nagyfokú motiválatlansággal és enyhébb fokú beilleszkedési zavarokkal –, ezért nem lehet kizárni az általános iskolai oktatásból.”

(Forrás: Szilágyi Gyula: Bukásra áll az iskola. Osiris Kiadó)

Ön hogyan oldaná meg a felmerülő problémákat (kit, kiket hallgatna meg, és milyen eszközökkel lehet korrigálni ezt a fajta konfliktussorozatot)?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Önnek volt-e ilyen vagy hasonló története? Ha igen, milyen módon reagált erre, és milyen következményei lettek a megoldásnak?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. esettanulmány

A következő szöveg elolvasása után próbáljunk meg megfelelő megoldást alkalmazni.

Az előző történetet folytatva egy újabb problémát szeretnénk megosztani Önökkel. Történt ugyanis, hogy Rudika az órákon nem megfelelő módon viselkedik. Misi bácsi, akit jól öltözött Tarzannak is hívtak, az órán az első papírzörgés után elvette az élelmiszert a tanulótól, és közölte, hogy majd szünetben fogyaszthat. Pár percig szóhoz sem jutott Rudika, majd ismételten és egyre hangosabban kifejezésre juttatta az obszcén véleményét Misi bácsihoz címezve.

Ön hogyan oldaná meg ezt a kínos problémát?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A munkája során találkozott-e hasonló konfliktushelyzettel, és azt hogyan tudta feloldani vagy megoldani?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Kitérő

Az elmúlt években vált egyre ismertebbé a mediáció mint konfliktuskezelési módszer. Ma már Magyarországon is számos esetben ezzel a megoldással igyekeznek a konfliktusokat feloldani. Nézzük meg, hogy miről is van szó?

A módszernek az a lényege, hogy felismerték, sokfajta metakommunikációs stratégiát (is) alkalmazva könnyebben lehet kezelni a felmerülő problémákat. Nem csodaszerről, hanem alternatív konfliktuskezelési eljárásról van szó, egy olyan újszerű módszerről, ami hozzásegítheti a szereplőket ahhoz, hogy más dimenzióban láthassák konfliktusaikat.

A mediáció eljárása sok mindent elárul(hat) a szereplőkről, ha a mediátor, aki segíti a megoldás folyamatát, határozott eszközökkel kezeli mind a szereplőket, mind a szóban forgó problémákat.

Ismerkedjünk meg a mediátor szerepkörével. A mediátornak minden esetben részletesen ismernie kell az adott problémákat. A mediátor szerepe nagy hangsúlyt kap az eljárás folyamán, hiszen a „színpadot” neki kell felállítania, megrendeznie és észrevétlenül alakítania a kommunikációs hálót úgy, hogy senki se sérüljön, és mindenkinek legyen érvelési és ellenérvelési lehetősége. A konstruktív konfliktuskezelés előfeltétele az, hogy a mediátornak rendelkeznie kell többek között az empátia, az asszertivitás és a kooperativitás kézségeivel.

Az alternatív kommunikációs modellnek érvényesülnie kellene az iskolákon belüli kommunikációs defektek megoldásakor. Szükséges lenne, hogy az intézmények alkalmazzák ezeket eljárásokat ahhoz, hogy nyíltabban, következetesebben tudjanak beszélni a felmerülő problémákról.

7. esettanulmány

A alábbi történet is megtörtént esemény. Mielőtt elolvasnánk, értelmezzük a következőket.

Mit jelent az alábbi kifejezés?

Előítélet

Ha ismerjük a szó jelentését, írjuk ide:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

– Te miért vagy itt?
– Rablásért.
– Hogy csináltad?
– Négyen voltunk, levetkőztettünk egy csajt.
– Mind a négyen lányok, vagy fiú is volt köztetek?
– Csak lányok voltunk.
– Miért vetkőztettétek le?
– Nekem kellett a kabátja.
– ???
– A többieknek meg, az egyiknek a cipője, a másiknak a cucca, szóval levetkőztettük pucérra. A bugyija is jó volt…
– És aztán?
– Megvertük.
– Miért?
– Mert kiabált.
– Te is kiabálnál, ha levetkőztetnének.
– Nekem nincsenek olyan jó cuccaim.
– És ha volna?
– Ne kérdezzen már marhaságot, nekem sohasem lesz.
– Miért?
– . . . . . . .

Ön szerint az utolsó kérdésre hogyan reagált az interjúalany?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Milyen problémákról lehet az eset kapcsán beszélni?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8. esettanulmány

Olvassuk el a szöveget, majd értékeljük!

Angol óra van. A tanárnő belép, köszön, majd naplót lapozgat…

Ma X Miklós felel – mondja határozott hangon. Miklós a tanárnőhöz viszi a házi feladatot és az ellenőrzőt. Amíg Miklós felel, a tanárnő a házi feladatát javítja. Hirtelen félbeszakítja a feleletet, és a tanulóhoz fordul.

– Jól oldottad meg a leckét. Segített neked valaki?
– A nővérem… – válaszolta zavarában Miki.

(Az osztály hangosan nevetett, mert Mikinek nem volt nővére. Én pedig egyre jobban veszélyben éreztem magam, verejtékeztem a helyemen. Azt szerettem volna, hogy most ne kelljen felelnem, mert akkor kiderül ez a turpisság.)

Ugyanis én adtam oda a füzetemet a fiúnak, hogy lemásolhatja a házi feladatomat. Sajnos rám került a sor, megtörtént:

– Hol csináltad, és mikor a házi feladatot? – kérdezte a tanárnő.
– Otthon és egyedül. – válaszoltam a kérdésre. A tanárnő nem kételkedett az állításomban, mert angolból jól álltam.
– Akkor, hogyhogy ugyanaz az egy hiba van mind a kettőtöknél? – kérdezte vallatóan.
– Tanárnő, higgye el, én otthon oldottam meg a házi feladatot – bizonygattam elkeseredve.
– Ezt elhiszem – válaszolt a tanárnő nyugalmat színlelve. – Mikinek viszont odaadtad a füzetedet.

Nem feleltünk, hallgattunk Miklóssal. A tanárnő ráérősen előkotorászott egy kézbevaló pálcát és Miki felé indult…

– Tanár néni – szólítottam meg reszketve – én mondtam Mikinek, hogy „itt a füzetem, írd le a házidat”.
– Még jó, hogy nem kérsz érte elismerést! – mondta tanárnő gúnyolódva.

Elfogyott a türelme: Mikit és engem is nagyon elvert. Először tenyereseket kaptunk, majd ott ütött, ahol ért.

Iszonyatos fájdalmat éreztem, de ugyanakkor gyűlöletet is a tanítónő iránt, amit azzal fokozott, hogy szorgalomból egyest kaptam. Ugyanakkor megígérte, hogy bármilyen is lesz a feleletem, hármasnál jobbat nem kapok. Így is történt.

Ítélje meg több szempontból a helyzetet mint iskolaigazgató, tanár, szülő, (ombudsman)!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9. esettanulmány

Az esettanulmányoknál igyekeztünk minél extrább változatott keresni, hogy legyen mód ezeket az eseteket végigbeszélni és megvitatni. A most következő történet is megtörtént eseményen alapszik.

„A kilencvenes évek elején jártam gimnáziumba. Bekerültem egy új osztályba, mert sajnos év végén megbuktam kémiából, és a pótvizsgám sem sikerült. Szeptemberben eljött a fizikaóra. A tanárnő kérte, hogy mindenki mutatkozzon be, akit eddig még nem ismert. Rám került a sor. Az osztályban a légy zümmögését is lehetett hallani. A tanárnő megkérdezte, hogy hívnak, és röviden mutatkozzam be. Én mondtam a nevemet (egyébként nagyon izgulós típus vagyok). »Hogy?« – kérdezett vissza elég arrogáns módon (és közben úgy nézett, mintha már feleltetne egyúttal engem). Most betűzzem? – kérdeztem. Erre ő kikelt magából, elöntötte a céklavörös méreg, és hangosan, rikácsolva közölte, hogy »paraszt, paraszt vagy és meg fogsz bukni év végén«. Akkor még szeptember volt, gondoltam csak elfelejti ezt az egész jelenetet. Sajnos nem így történt, a pedagógus júniusban valóban megbuktatott. Akkor voltam a gimnázium negyedik osztályos tanulója…”

Hogyan ítéli meg a tanár–diák párbeszédet?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ha Ön lett volna a fizikatanárnő/úr, a „hogy?” kérdésre milyen módon reagált volna?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ha Ön lenne az iskolaigazgató, akkor hogyan kezelte volna ezt, és az ehhez hasonló problémákat? (Az ilyen konfliktusforrásoknál milyen pedagógiai és vezetői eszközöket kell/lehet alkalmazni?)
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10. esettanulmány

Olvassa el figyelmesen az alábbi szöveget!

Az iskolában szeptembertől kétségessé válik, hogy elindulhat-e a hatodikos évfolyam, mert a gyermeklétszám kevés, így nagy valószínűséggel a közeli iskolában kezdenek a gyerekek, ha az iskola vezetése nem tudja megoldani ezt az igencsak kritikus és kényes problémát. Az igazgatónak sikerült egy megoldási alternatívát ajánlani a nevelőtestületnek. A szomszédos faluból el akarják hozni a szülei Tomikát, aki most hatodik osztályos tanuló, de az iskolában állandóan megverik a társai. Nem tudják a szülők, hogy mit lehetne tenni, mert a környéken csak az az egy speciális iskola van. Az igazgató elmondta, ha átvesszük a gyermeket, akkor újra kell járnia a hatodik osztályt. A kérdés az, hogy a befogadó iskolában a nevelőtestület fel tudja-e vállalni a speciális nevelést igénylő tanuló oktatását?

Ha Ön lenne az iskolaigazgató, milyen szempontok szerint érvelne a nevelőtestüket előtt?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Vitassuk meg, hogy az érintett évfolyamban tanító tanárok milyen álláspontra helyezkedtek a kérdést illetően!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Milyen következményekkel számolhat ilyen esetekben az iskola?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ha Ön lenne a pedagógus az adott osztályban, akkor hogyan vezetné elő az osztálynak az új tanuló érkezését?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Milyen prevenciós eljárásokat alkalmazna az osztályában, hogy elkerülje a nagyobb konfliktusokat az új tanuló érkezésénél?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11. esettanulmány

Az iskolájában, ahol Ön pedagógusként dolgozik, igazgatóválasztás van. A jelenlegi vezetőséggel jó kapcsolata alakult ki, bíznak Önben, és munkájával meg vannak elégedve. Többen viszont mondogatták, hogy ha új vezetője lesz az intézménynek, akkor az új igazgató egy Önnek kedves kollégáját el akarja küldeni az intézményből. Az igazgatóválasztás eredménye 50-50%-kal zárult. A iskola fenntartója azonban nem a régi igazgatónak szavazott bizalmat. Több kollégában felmerült, hogy petíciót nyújtanak be a fenntartónak, mert az új igazgatóval nem akarnak együtt dolgozni. Felkérik Önt, hogy csatlakozzon a petíciót aláírókhoz.

Ön csatlakozna a petíció aláírásához? (A véleményét, döntését indokolja meg)
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ezzel a döntéssel hogyan értékeli magát?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mit kell mérlegelnie a kialakult konfliktusban?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Milyen megoldást próbál alkalmazni, hogy elkerülje kollégájának esetleges elbocsátását?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12. esettanulmány

Olvassa el figyelmesen a szöveget!

A szülői értekezleten többen felháborodásuknak adnak hangot, amiért több roma tanulót felvesznek az iskolába. A szülők között többen roma származásúak. Tiltakoznak, hogy ne legyen sok roma tanuló az iskolában, mert rontja az osztály nívóját, és a gyerekek nem tudnak normális szinten haladni a tananyagban.

Ön hogyan reagál ilyen helyzetben? (Mint szülői értekezletet tartó pedagógus? Indokolja meg véleményét!)
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ön hogyan reagál az adott helyzetben, mint szülő? (Indokolja meg a döntését!)
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ön mint iskolaigazgató hogyan kezeli az adott problémákat?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. kitérő:

Konfliktusok a tananyagban

Irodalmi tanulmányaink során olvastuk Szophoklész: Antigoné című tragédiáját. A műben az egyes szereplők között több súlyos konfliktus is kirobban. Mi összegyűjtöttük ezeket, és most az a feladatuk, hogy értékeljék azokat! (A feladathoz az alábbi táblázat nyújt segítséget!)

A konfliktus szereplői	Mi az oka a konfliktusnak?	Hogyan oldódik meg a konfliktus?	Hogyan vélekedik Ön a megoldásról?
Antigoné–Kreón
Antigoné–Isméné
Kreón–Haimón

Konfliktusok az iskolán kívül

A korábban ismertetett esettanulmányok olyan konfliktusokkal foglalkoztak, amelyek az iskolában játszódtak vagy az iskolával összefüggő kérdések körül bontakoztak ki. Most olyan konfliktusok megoldására teszünk kísérletet, amelyek nem iskolai ügyek miatt robbantak ki. Az események nagy nyilvánosságot kapva bekerültek az országos lapokba, és más médiumok is hírt adtak róluk. (A szövegek forrása minden alkalommal a Népszabadság – On-Line archívum).

1. esettanulmány

„Egy héten belül kétszer vertek szét egy lajosmizsei presszót, utóbb lövöldözés is volt a Bács-Kiskun megyei kisvárosban.

Az elmúlt napokban mintegy nyolcvan – kapákkal és botokkal felfegyverkezett – roma vonult egy lajosmizsei presszó elé a hírre, hogy egy roma lányt a vendéglátóhely tulajdonosa bezárt a helyiségbe és prostitúcióra akart kényszeríteni. A járőrök megpróbálták megnyugtatni a kedélyeket (a lány nem volt a presszóban), ennek ellenére hat-hét férfi beverte az ablakot, tönkretette a világítótesteket és két parkoló autót is megrongált. Szerdára virradóra újra mintegy ötvenen vonultak a presszóhoz, agresszív szándékaikat egy autóból két férfi szította. A kiérkező rendőrök felszólították az autóban ülőket, hogy menjenek a rendőrőrsre. Az őrs előtt többedmagával megjelent a presszó tulajdonosa, megtámadták és rálőttek a rendőrökre váró két férfira. A járőrök azonnal odaindultak, de a presszós sportkocsijával elmenekült. Ez idő alatt a szórakozóhelyet újra szétverték.

Hortobágyi István, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta: egyetlen gyanúsítottat sem sikerült előállítani, így nem ismerhetik a konfliktus valós okát. A presszótulajdonos T. Rolandot és társait lőfegyverrel való visszaélés miatt körözik.

Zsigó Viktor polgármester szerint vélhetően érdekcsoportok háborújáról van szó. A lakosság biztonsága érdekében a városban megerősítették a folyamatos rendőri jelenlétet.”

Tisztázzuk, hogy mi volt a konfliktus kiváltó oka a településen!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kik között alakult ki a konfliktus?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Milyen események játszódtak le a konfliktussorozatban?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Hogyan oldódott meg az a konfliktus?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Hogyan lehet értelmezni a szóvivő alábbi szavait? „Egyetlen gyanúsítottat sem sikerült előállítani, így nem ismerhetik a konfliktus valós okát.”
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. esettanulmány

A második esettanulmány egy hosszabb történetet tartalmaz. Olvassuk el figyelmesen a szöveget!

Az arlói utcaháború

Lassan három hete, hogy a rendőrség 24 órás szolgálatot lát el az arlói Dózsa György utcában. A borsodnádasdi őrsről idevezényelt járőrök naphosszat sétálgatnak a házak között, ácsorognak valamelyik porta előtt, visszaköszönnek, ha valamelyik helybeli megemeli előttük a kalapját.

Amikor már nagyon unják az egy helyben toporgást, beülnek a szolgálati autóba, s lépésben végiggurulnak az utcán. Az utolsó háznál visszafordulnak, parancsuk szerint ugyanis az utcát nem hagyhatják el. Unalmasan, eseménytelenül telik így a szolgálat.

A nap végén megérkezik a váltás, akkortól kezdve két másik rendőr sétálgat ugyanígy az utcában. És ez így megy mindaddig, amíg Pinkóczi József ózdi rendőrkapitány vissza nem vonja az utca folyamatos őrzését elrendelő utasítását. A rendőrkapitány szerint azonban egyelőre korai lenne a járőrök visszahívása.

Az arlói Dózsa György utca két család évtizedek óta tartó viszályának helyszíne. Az utolsó összecsapás január 27-én történt: akkor ismeretlenek két házba is belőttek, az épületekre pedig Molotov-koktélt dobtak. Azóta csend van. Lehet, hogy ez vihar előtti csend, amely addig tart, míg a rendőrök ki nem teszik a lábukat az utcából, ahol a Bari család hosszú ideje háborúzik a Gulyás családdal.

Az arlói Bari családhoz tartozók egy száznyolcvan-kétszáz fös csoportot alkotnak, a velük szemben álló Gulyás család harmincöt-negyven tagot számlál. A családok időről időre súlyos konfliktusba keverednek egymással. Zsigray Árpád polgármester – aki maga is többször próbált békítőként közvetíteni a két család között – azt mondja: ma már senki nem tudja megmondani, mi volt az eredeti konfliktus, ami megmérgezte a felnövekvő generációk életét.

A rendőrök szerint egy három évtizeddel ezelőtti késelés lehet az ellenségeskedés hátterében. A családok viszont erre legyintenek, mondván, azt már senki nem tartja számon. Tény, hogy harminc évvel ezelőtt egy kocsmai veszekedés után Gulyásék fejbe szúrták a ma hetvenöt esztendős Bari Ernőt, aki sokáig élet-halál között lebegett. Maga a sértett azonban e sorok írójának azt mondta: a régi szurkálást rég elfelejtették, a támadóval azóta többször is együtt ittak. A két család közötti béke azonban azóta sem állt helyre, de egyszer sem alakult ki olyan mély és elhúzódó konfliktus, mint az utóbbi néhány hónapban.

Tavaly október 27-én egy utcai verekedés során a Gulyás család két tagjának kezét átlőtték sörétes puskával. Az incidens után mindkét fél bosszúra készült. Pinkóczi József alezredes, az új beosztását aznap elfoglaló ózdi rendőrkapitány így elevenítette fel a történteket:

– Az utcába elsőként kiérkezett járőr erősítést kért a helyszínre, ahol több száz roma vonult fel. A két rendőr helyesen járt el, amikor magukban nem kezdtek intézkedni. A kapitányság valamennyi bent lévő gépkocsiját Arlóra küldtük, még Putnokról is átirányítottuk az ottaniakat. Miskolcról elindult a bevetési egység, de még az edelényi kapitányság rendőrei is jöttek segíteni, és a közelben elérhető határőröket is Arlóra küldték. Rövid idő alatt száznál több rendőr jelent meg az utcában, ami egy kicsit lehűtötte a kedélyeket. De így is órákba telt, amíg a családok hangadóival folytatott tárgyalások eredményeként a tömeg szétoszlott.

Az ügyben nyomozás indult, a gyanúsítottak akkor szabadlábon maradtak. A történtek után hetekig járőröztek a rendőrök Arlón, majd amikor a kihelyezett járőrt visszavonták, a két család ellenségeskedése újabb konfliktusban csúcsosodott ki.

Az idén január 27-én a Gulyás család két házára több lövést adtak le sörétes puskából, az épületekre Molotov-koktélt dobtak a támadók. A tetőn összetört égő benzines palackoktól az egyik ház ki is gyulladt. Az utcai lövöldözésnek az vetett véget, hogy a támadók meghallották az elsőként kihívott tűzoltók szirénázva közeledő autóját, és elmenekültek. A rendőröket később értesítették, az ózdi kapitányság ez alkalommal is a megyei főkapitánysághoz fordult, miután fegyveres támadókat kellett elfogni. A civilek által kommandósokként emlegetett egység rajtaütött a Bari család egyik házán, és tizenegy férfit fogott el. Kihallgatásuk után hetet közülük hazaengedtek, négyet pedig őrizetbe vettek, majd a bíróság elrendelte a letartóztatásukat. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon több ember ellen elkövetett emberölési kísérlet miatt folyik eljárás ellenük.

A fegyvert vagy fegyvereket sem az előző, sem a mostani támadás után nem találták a rendőrök. Sem a kihallgatások, sem a több családtagnál tartott házkutatások nem vezettek eredményre, pedig az épületeket tűzszerészek közreműködésével, fémkeresővel vizsgálták át.

A Dózsa György utca közepén lakó 75 éves Bari Ernő három fia és a szomszédban élő 62 éves Bari Miklós legkisebb fia a négy gyanúsított. A két idős férfi váltig állítja: nem gyermekeik lőttek a másik család tagjaira. Azt állították, a Gulyás családhoz tartozó személyek sebesítették meg saját rokonaikat. Nemrégiben az idős emberek az arlói polgármesteri hivatalba is bementek, hogy fiaik szabadlábra helyezését sürgessék, mert szerintük nem az igazi lövöldözők vannak rács mögött. Ekkor újabb személyeket neveztek meg, bejelentésüket a hivatal a rendőrségnek továbbította.

A Bari és a Gulyás család hónapok óta kerüli egymást.

Gulyásék a Dózsa György út alsó végén laknak. Nem messze innen már a Bari család házai sorakoznak. Bariék nem mennek a kanyaron túl – Gulyásék nem jönnek fel a kanyarig.

A Dózsa György utca meglehetősen hosszú, a házak számozása csaknem kétszázig tart. Egyik oldalról egy régebben tarra vágott hegy határolja, a másik oldalon patak és mocsaras terület választja el a település többi részétől.

Az utca végében négy házban a Bari család lakott. Házaik tavaly októbertől üresen állnak, lakóik azóta nem mernek hazamenni. Bari Dezső feleségével, gyermekeivel egy poros kazánházban éjszakázik, Bari László pedig hatodmagával alszik egy ágyban, miközben szociálpolitikai támogatásból épített kétszintes háza berendezve várja az utca végében.

Csak éppen nem mer végigmenni az oda vezető úton.

Bariék szerint Gulyásék baltákkal, lándzsákkal felfegyverkezve támadtak rájuk, az életükért futottak, míg kiértek az utca alsó feléből. Bari Kálmán felesége néhány nappal az elmenekülésük után hazament, hogy összeszedje a legszükségesebb holmikat, de az utcára már nem mert kilépni, mert elmondása szerint botokkal, lándzsákkal felfegyverkezve várták őt Gulyásék. Végül rendőrt kellett hívnia, hogy kimentsék a saját házából. Nem sokkal az utca végi házak elhagyása után tragédia történt, egy féléves kisgyermek tüdőgyulladásban meghalt. Édesanyja állítja: ha nem kellett volna elmenekülniük otthonról egy hideg és poros melléképületbe, a kicsi ma is élhetne.

Gulyásék szerint szó sincs arról, hogy ők üldözték volna el szomszédaikat. Azt állítják: Bariék tavaly októberben azért hagyták el otthonaikat, mert a többiek figyelmeztették őket, hogy hamarosan támadás éri Gulyásék házait. Emlékeik szerint Bariék délután hagyták el az utca végi négy házat, és aznap este meg is lőtték a Gulyás család két tagját.

Zsigray Árpád több alkalommal is tárgyalt a két család képviselőivel. Miután nem sikerül összebékítenie őket, segítséget kért a Szociális és Családügyi Minisztériumtól, ahonnan egy konfliktuskezelő alapítványhoz továbbították megkeresését.

A szervezet két munkatársa akkor érkezett Arlóra, amikor Gulyás József és Gulyás Róbert átlőtt karral feküdt az ózdi kórházban. Az alapítvány békítő missziója egy nap alatt véget ért, a két munkatárs azóta sem jelentkezett. Zsigray Árpád ezt követően egy munkagéppel utat nyitott a Dózsa György út végéből Ózd hódoscsépányi városrésze felé, hogy a Gulyás család ne maradjon bezárva az utca végén.

Gulyás József a harmincas éveinek elején járó vállalkozó. Kisteherautót lízingel, s arról beszél, hogy Bariék szabályos blokád alá helyezték őket, a faluközpontba vagy a buszmegállóba tartó családtagjaiknak a mocsaras részen osonva, bujkálva kell közlekedniük. Rettegnek, ha boltba, orvoshoz, iskolába kell menniük. Miután nem tudnak elmenni otthonról, ketten már a munkahelyüket is elveszítették.

A gyerekek egy része mindkét családból hónapok óta hiányzik az iskolából. Szüleik a másik család támadásától tartva nem merik elengedni otthonról őket. A hiányzásokról megkérdeztük Tajti Gyula iskolaigazgatót, aki szerint a fenyegetettség nem elfogadható indok ilyen hosszú távollétre, hiszen az arlói iskola egyetlen alkalommal sem volt összecsapás helyszíne, a konfliktust mindeddig sikerült távol tartani az intézménytől.

– Tény, hogy a gyerekektől vascsövet, láncos botot és más verekedőeszközöket koboztunk el, amit a rendőröknek át is adtunk, de verekedés nálunk nem volt – mondja az igazgató. – Az októberi konfliktus után több felső tagozatos diákunk nem jött be, főleg a Gulyás családból maradtak távol. Megkerestük a szülőket, akik azt mondták, féltik a gyereket. Egy hónapig szemet hunytunk a távolmaradásuk fölött, tavaly decemberben azonban mindenkinek megüzentük, hogy a továbbiakban már nem tekinthetünk el a hiányzás következményeitől. A rendszeres távolléteket végül jelentettük a település jegyzőjének. A gyerekeknek, akik a tanórák több mint harminc százalékát elmulasztották, a jogszabályok értelmében osztályozó vizsgát kellett tenniük. A vizsga napján két rendőrautó kísérte el őket az iskola kapujáig, majd innen haza. Konfliktus nem történt. A gyerekek viszont azóta sem járnak iskolába.

A vizsga eredményéről az igazgató nem beszélt. Azt már Gulyásék mondják el, hogy valamennyi gyerek megbukott.

Az iskolakerülés miatt érkezett bejelentésre a szülők ellen szabálysértési eljárást kellett indítania a település jegyzőjének. Az oktatási törvény azonban nem rendelkezik arról, mi a teendő, ha a hiányzást a gyermek védelme indokolja. Határozat még nem született az ügyben. A település polgármestere időközben összeíratta a rendszeresen hiányzó gyerekeket. Kiderült, hogy tíz iskolás és öt óvodáskorú akad közöttük.

Zsigray Árpád az ózdi önkormányzattól azt kérte: vegyék át az érintett gyerekeket. A múlt héten azt a választ kapta: férőhely hiányában az ózdi intézmények nem tudják fogadni a gyerekeket, Arló pedig nem tartozik a beiskolázási körzethez. Zsigray Árpád a napokban az oktatási tárcától kért segítséget, arra hivatkozva, hogy a nem roma származású arlói családok összesen több mint száz gyermeke jár ózdi iskolákba. Várják a minisztérium válaszát Arlón.

A településen élők úgy látják, ma már szinte lehetetlen a két családot kibékíteni. Megoldást többek szerint az jelenthetne, ha az egyik család elköltözne a településről. Ennek lehetőségét már a képviselő-testület is vizsgálta, de az arlói önkormányzat nincs abban az anyagi helyzetben, hogy máshol vásároljon házakat az érintetteknek. Azt megvizsgálták, lehet-e erre a célra pályázati úton forrást nyerni, de kiderült, hogy nem.

A Dózsa György utcában lakó, egyik családhoz sem tartozó arlóiak villámgyorsan elköszönnek, amikor a konfliktusról érdeklődünk. Az utcán beszélgetők közeledtünkre szétrebbennek, a házakba menekülnek, és nem is nyitnak ajtót.

A Bari család tagjaitól azután órákon át hallgatjuk a Gulyáséktól elszenvedett sérelmeket, majd az utca végében Gulyásék állítják mindennek az ellenkezőjét. Az október 27-i eseményekről például Bari Miklós azt mondja: Gulyásék lőttek rájuk, csak a Gulyás József hirtelen széttárta a kezét, hogy megakadályozza a lövést, ezért fúrta át a sörét az ő karját.

A sérült ugyanezt másként meséli el. Szerinte Bariék megtámadták az utca közepén lakó Gulyásékat, ő pedig a gyerekeket menekítette a verekedésből. Szerinte aközben lőtték át a felkarját, amikor széttárt karokkal futott a gyerekek mögött, és a testével fedezte a kicsiket.

Az idén január 27-én megtámadott házakon ma is látszanak a lövések nyomai, az ablakokat nem üvegezték újra, még a cserepeket sem söpörték össze a padlóról. Gulyás Róbert és terhes felesége a két gyermekkel a hátsó szoba ablakán a fészer tetejére mászott ki, onnan a kerten keresztül menekültek el. Azóta csak a hátsó szobát használják, a férfi éjjelente a keze ügyébe készíti a vasvillát, hogy ha legközelebb rájuk törnek, legyen mivel védekeznie. A ház alsó szintjén lakó édesapja a feleségével a nyári konyhában tölti az éjszakát, mert ennek ablakát bádoglemezzel le tudja zárni, hogy ne lehessen belőni.

Az utca közepén álló házakat esténként elhagyják Gulyásék. A gyerekek és az asszonyok egy nagy házban közösen alszanak, mialatt a férfiak felváltva virrasztanak és őrködnek az utcán.

Álmatlanul telik az éjszaka a Bari család házainál is. Aki nyugovóra tér, a legrosszabbra készülve, felöltözve, ruhában, cipőben fekszik az ágyba. Éjjelente nyugtalanul figyelik a sötét hegyoldalban mozgó, cigarettázó árnyakat: nem tudják, fatolvajok iparkodnak-e az erdőbe, vagy az ellenséges család készül valamilyen akcióra?

Jellemző eset: a két család egy-egy tagjának ugyanaznap kellett megjelennie az ózdi munkaügyi kirendeltségen. Mindkettőjüket többen kísérték. Amikor meglátták a másik család tagjait, mindkét fél reflexszerűen a rendőrséget hívta, hogy védelmet kérjen a másik ellenében.

Az arlói Dózsa György utcában egyébként hetek óta semmilyen említésre méltó esemény nem történt. A körülbelül fél kilométeres utcában éjjel-nappal fel-alá sétálgató rendőröket elnézve úgy tűnhet: három hete ez a világ legunalmasabb szolgálata.

Mutassák be a cikk alapján az Arlón kialakult helyzetet!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mi áll a két család konfliktusának a hátterében?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mivel magyarázhatjuk azt, hogy szokatlanul hosszú időn keresztül megoldatlan a két család közötti kapcsolat?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A hatóság intézkedései mennyiben járulnak hozzá a konfliktus megoldásához?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Milyen konkrét lépések történtek a településen annak érdekében, hogy megoldhatóvá váljon a konfliktus? A válaszadáshoz használja az alábbi táblázatot!

Mutassuk be a konkrét lépést!	Kik voltak a szereplői ennek a megoldást elősegíteni kívánó lépésnek?	Hogyan ítéli meg Ön ennek a lépésnek a hasznosságát a konfliktus egésze szempontjából?

Irodalmi tanulmányai során találkozott W. Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájával. Elevenítse fel ismereteit erről a drámáról!
- Milyen hasonlóságot tapasztal a Capulet és Montague családok és az Arlón élő családok konfliktusa között?
- . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
- Shakespeare drámájában kik voltak azok a személyek, akik cselekedeteikkel meg akarták oldani a konfliktust, véget akartak vetni a viszálykodásnak?
- . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
- Mivel magyarázhatjuk azt, hogy tetteik hiábavalóak voltak?
- . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
- Milyen esemény hozta meg a békét a két család számára?
- . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
- Olvastuk, hogy Arlóról a konfliktus megoldásával megbízott személyek egy nap után (eredménytelenül) távoztak. Ha minket küldenének oda, milyen megoldási javaslattal állnánk elő a családi háború befejezése érdekében?
- . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A következő feladatokban a konfliktusokat nem szövegeken keresztül mutatjuk meg, hanem képekben.

1. kép

Mi történik a képen? Hogyan alakulhatott ki az a helyzet, amit a képen lát? Írja le a szituáció előzményeit!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A látott pillanatban mit mondhatnak a kép szereplői?
Nő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Férfi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Milyennek látjuk a két szereplő tekintetét?
Nő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Férfi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mi történhet a következő percekben? Több megoldást is ismertessünk!
1. megoldás 2. megoldás 3. megoldás

A második kép egy filmből kimerevített jelenetet tartalmaz. Felismerhetünk ugyan rajta híres magyar színészeket, próbáljunk meg azonban a film történetétől elvonatkoztatni és arra gondolni, hogy ha egy ilyen helyzetet látunk (kívülállóként), akkor mi juthat az eszünkbe?!

Készítsen egy, a képhez illeszkedő történetet. Olvassuk fel a többiek számára és vitassuk meg a történet konfliktusra utaló elemeit!

2. kép

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A harmadik kép ismert lehet a televíziók híreiből.

3. kép

Mi történhet a kép által nem bemutatott helyszín többi részén?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Tükröz-e valamit az eseményekből a képen látható szereplők tekintete?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Miért hajolhat előre az egyik szereplő? Mit (vagy kit) néz(het), és/vagy kinek és mit mond(hat)?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Összegzés

Az elvégzett feladatok és gyakorlatok megmutatták a számunkra, hogy a konfliktusok kezelése, kerüljön rájuk bárhol sor, nem egyszerű feladat. Teljesen tökéletes megoldásokat, biztos „recepteket” nem lehet adni a konfliktusok feloldására, ilyenek nincsenek. De vannak stratégiák, amelyek mentén végig lehet gondolni azt, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy a szemben álló felek között létrejöjjön a „tűzszünet”, amely elvezethet a tartósabb békéhez.

Ha a cél az, hogy megoldjuk a problémát, akkor:

Az első pillanattól kezdve arra törekszünk, hogy a kommunikációban megjelenítsük a szemben állók számára azt, hogy a konfliktus ténye mind a két fél számára kölcsönös probléma. (Ettől eltérő stratégia az, ha azt érzékeltetjük az első pillanattól fogva, hogy a konfliktus végén lesznek győztesek és vesztesek.)
A probléma megoldásához célokat kell keresni a szemben álló számára is. Így a felek egyaránt érdekeltté válnak ezeknek az elérésében. (Ettől eltérő megközelítés az, ha a felek csak a saját érdekeik érvényesítését tűzik ki célul.)
A probléma kezelésének egyik fontos eszközeként a kompromisszumok lehetőségét jelölik meg, amely azt jelenti, hogy szemben az addig követett gyakorlattal, most mindenki hajlandó engedni – a másik javára – valamennyit saját érdekeiből. Ehhez nélkülözhetetlen az is, hogy világossá váljon az, hogy a csoport- vagy személyes érdekek egyértelműen megjelenjenek a megoldási folyamatban. (Ettől eltérő stratégia az, ha a felek csak a saját érdekeiket és hatalmukat kívánják elérni annak érdekében, hogy a másik féllel szemben az erő pozíciójába kerülhessenek.)

Mind a két fél arra törekszik, hogy megértse a másik fél helyzetét, ezért a lehetséges hasonlóságokat, eltéréseket a problématerületeken igyekeznek feltárni. (– Nem akarják megérteni a másik helyzetét, elkerülik azokat a megoldásokat, amelyek alkalmasak lennének a tárgyalás folytatására.)

A tárgyalás során mind a két fél tudatosan törekszik arra, hogy a fenyegetések, az indulatok mint eszközök ne jelenjenek meg annak érdekében, hogy a másik felet védekezésre kényszerítsék. (A felek ezeket az eszközöket kívánják alkalmazni annak érdekében, hogy fölé- és alárendeltségi helyzetet alakítsanak ki a vita során.)
A vita során a felek arra törekednek, hogy minden kérdés megoldásánál a döntéshez vezető úton együttműködjenek, és a döntések is ily módon szülessenek. (Nem jó megoldás az, ha az egyik fél az együttműködésben rejlő lehetőséget a másik kihasználására igyekszik felhasználni.)

Az elmondottak megmutatták azt is, hogy a konfliktusok az emberi együttélés során keletkeznek. Mi ebben a füzetben arra törekedtünk, hogy arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a konfliktusokat meg kell oldani. Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy számos olyan helyzet (és ember) van, amikor azt tapasztaljuk, hogy a felek kerülik annak a lehetőségét, hogy megoldják a konfliktust. A konfliktuskerülésnek is lehetnek különféle formái. Nézzünk ezekre néhány példát:

Az egyik fél nem akarja a problémát a másik fél bevonásával megoldani, ezért annak fizikai vagy lelki megroppantására (súlyosabb esetben megsemmisítésére) törekszik. Ez a konfliktus további mélyülését (adott esetben eszkalálódását) hozza magával, amelynek a végeredménye csak az erőviszonyok pontos ismeretében „jósolható” meg.
Az is egy lehetőség, hogy a konfliktusban álló felek elkerülik egymást, kitérnek a konfliktus elől. Ez persze magát a problémát nem oldja meg, hanem inkább „elnapolja”.
Ismert megoldás az is, hogy az egyik fél elfogadja a kialakult – számára egyébként előnytelen – helyzetet.

Befejezésül érdemes egy pillantást vetni arra, amit a szakirodalom pszichoszociális jéghegynek nevez. Itt arról van szó, hogy az emberek közötti kommunikációt rendkívül csekély mértékben befolyásolják a tények és a jól látható elemek, szempontok. A többi (az érzések, a vélekedések, az ehhez kapcsolódó értelmezések) azok, amelyek döntő hatást gyakorolnak arra, hogy pl. a most tárgyaltakkal kapcsolatban hogyan viselkedünk majd egy-egy konfliktusos helyzetben.

Tags:

Prefix:

Konfliktuskezelés a gyakorlatban

Jelenlegi hely

Mayer József – Vígh Sára

Konfliktuskezelés a gyakorlatban

Bevezetés

Mi a konfliktus?

Hétköznapi szituációk

1. esettanulmány

2. esettanulmány

3. esettanulmány

4. esettanulmány

5. esettanulmány

6. esettanulmány

7. esettanulmány

8. esettanulmány

9. esettanulmány

10. esettanulmány

11. esettanulmány

12. esettanulmány

1. esettanulmány

2. esettanulmány

Összegzés