Számos kutatás támasztja alá, hogy a pedagógussá válás folyamatában a pályakezdés időszakának sajátos és kiemelkedően fontos szerepe van. A pedagógus ekkor próbálja meg ötvözni a felsőoktatási tanulmányai során elsajátított elméleti ismereteket a mindennapi iskolai gyakorlattal. A képzés ideje alatt már szerzett tapasztalatokat: a gyakorlóhelyén eltöltött időszakban tanított, gyerekek közelében tevékenykedett, és különböző pedagógiai feladatokat is ellátott, de ekkor még nem önállóan, hanem mentora (szakvezető tanára) segítette, folyamatosan látogatta az óráit, és rendszeres konzultációkat, szakmai támogatást biztosított részére. A diploma megszerzése utáni álláskeresés, az önálló pedagógusi pálya megkezdése azt is jelenti, hogy olyan új helyzetbe kerül, amelyben folyamatosan tanulnia kell. Ilyen például a szervezetbe való beilleszkedés, az önálló pedagógiai tevékenység több osztállyal napi több tanórában, és idetartozik a tanórán kívüli feladatok ellátása is. Az új kihívásoknak való megfelelés eredményességét, a közösségi beilleszkedést, a tanítás iránti motiváció megtartását segítheti az a szakmai támogatás, amely – bár a gyakorlóiskolainál kevésbé szoros –, mégis egyfajta biztonságot adhat a pályakezdés első éveiben. A szervezett támogatás biztosítása azért is kiemelkedő jelentőségű, mert – mint azt kutatási eredmények mutatják – hosszabb távon a pályán maradást is alapvetően befolyásolják az első években szerzett tapasztalatok. Kérdés lehet ugyanakkor, hogy kiket tekintünk pályakezdő pedagógusnak, milyen hosszú ideig tart ez a támogatott időszak. A különböző kutatások leggyakrabban az első három évről beszélnek mint a legkritikusabb időszakról.
