A kézikönyvben írunk az iskolai közösségi szolgálat mint pedagógiai eszköz céljáról, alapelveiről, a felkészítés és feldolgozás módszertanáról és gyakorlatáról, valamint projekteket mutatunk be. Külön fejezetet szentelünk a dokumentációnak, azok számára, akik még bizonytalanok a program bevezetésének mikéntjében. Azoknak a pedagógusoknak is szól egy fejezet, akik még jobban elmélyülnének ebben az új szerepben, és egy adott osztállyal vagy csoporttal lehetőségük van hosszabban dolgozni. A felkészítésnél használható kisfilmeket is csokorba gyűjtöttük, valamint a fogadó szervezeteknek is írtunk egy külön fejezetet.
A kézikönyvet nem kizárólag az osztályfőnökök számára állítottuk össze, bár őket tartottuk leginkább szem előtt, hiszen legkönnyebben az osztályfőnöki munkához kapcsolható a közösségi szolgálat támogatása. Természetesen a szaktanári munka részévé is válhat, ha olyan feladatok elvégzésében támogatják a diákokat, amelyek során tantárgyi tudást használnak segítő tevékenységük közben. (Például történelemből korrepetálnak rászoruló gyerekeket, számítógépes segítséget adnak idős embereknek, számadatokat értelmeznek és elemeznek egy környezetvédelmi projektre való felkészülésükkor.)
Azt reméljük, hogy az iskolavezetőségtől kezdve az iskolapszichológusokon, iskolai szociális munkásokon keresztül az érdeklődő szülőkig, a fogadó szervezet koordinátoráig mindenki talál a kézikönyvben inspiráló, segítő fejezeteket, ötleteket, gondolatokat. Fontosnak tarjuk, hogy mindenki lássa, az 50 óra közösségi szolgálat elvégzésének támogatása pedagógiai feladat. Fontos továbbá, hogy ez a tantestület közös feladata, és az adott iskola vezetőségére és pedagógusaira van bízva, hogy megbeszéljék, pontosan kinek mi a szerepe, felelőssége ebben. A koordinátor szerepe lehet kiemelt, de semmiképpen sem egyedül az ő feladata és felelőssége az IKSZ támogatása. Miként a fogadó szervezet is belátása és kapacitásai mértékében vállalhat szerepet ebben a pedagógiai munkában.
Szeretnénk azt is hangsúlyozni, hogy a cél az, hogy a diákok tapasztalatokat, jó élményeket szerezzenek a segítségnyújtás, felelősségvállalás területén. Több fajtája, mélysége van a segítő tevékenységeknek, de mindegyiknél annak az alapelvnek kell érvényesülnie, hogy a diák tudja és értse, kinek és miért segít, és utána lássa és belássa, segítsége hasznos volt-e (amennyiben nem, akkor miért nem). Mindenképp köszönjük meg a diák munkáját, és kapjon visszajelzést.
Végezetül mi, a kézikönyv szerzői is szeretnénk köszönetet mondani minden pedagógusnak és szervezetnek, akiknek az elhivatott munkája és tapasztalata nélkül nem születhetett volna meg ez a kézikönyv.
