Figyelemre méltó és régóta várt kötetet vehet kezébe az olvasó, hiszen mintegy öt esztendő telt el az utolsó Jelentés a magyar közoktatásról kiadása óta. A 2011-ben megjelenő kiadvány a kevésbé tájékozott olvasó számára talán megtévesztő lehet, amennyiben a jelen oktatási viszonyainak bemutatását feltételezi.
"A Jelentés, ahogyan a korábbiak is, 1995-től kezdődően a tényekre alapozott módszertant, leírásmódot, nyelvhasználatot képviseli. Jóllehet teljességre nem törekszik, a feldolgozott időszakra vonatkozó forrásértékét nehezen vitathatják olvasói, felhasználói. Az elmúlt másfél évtizedben a következetes szerkesztési elvek, a struktúrájában közel azonos, de tartalmilag folyamatosan bővülő tematika, az idősoros táblázat- és adatrendszer minden bizonnyal meggyőzik az olvasót arról, hogy a közoktatás alkotó és alakító tényezőiről, mindennapi folyamatairól és változási tendenciáiról – ha egyes elemeiben esetenként vitatható, de összefüggéseiben – differenciált megközelítésű, objektív látásmódra törekvő és több szempontú elemzéssel vázolt képet kaphat. Ugyanakkor ez a módszertan is felvethet általánosabb érvényű kérdéseket.
A tényekre alapozás nem hagy-e feltáratlanul olyan jelenségeket, tendenciákat, amelyekről nincs adatunk, vagy amelyek nem is adatolhatóak? A tények és adatok kiválasztása, magának a választásnak a mozzanata nem kedvez-e egy-egy kitüntetett nézőpontnak, míg más megközelítéseket nem fed-e el? Nem maradnak-e rejtve a kutatói vizsgálódás előtt problémák, értékek, látásmódok? Tudjuk, hogy bármily sok adat is áll rendelkezésünkre, azok feldolgozása nem tudja leírni az oktatás gazdag szövevényű világát, annak egészét, valóságos mindennapi történéseit és jövőbeli hatásait. E kétely minden empirikus kutatás folyamatában felmerül, a kétkedés elemi joga tehát minden tényre alapozott megállapítás kapcsán felmerülhet.
A Jelentések sajátossága, hogy a feldolgozott adatok és tények értelmezésében egyrészt megjelenik a személyes hang, valamint a kutatói attitűdből fakadó, a közoktatási jelenségek, változások feltétlen megértésének igénye, másrészt a helyi pedagógusi tevékenységek, erőfeszítések, a kis lépések megbecsülése iránti elkötelezettség. A kötet a maga nemében egyedülálló adatgazdagságával bizonyára számos vitához nyújthat érvet és ellenérvet. A kiadó sem tehet mást, mint jó szívvel ajánlja a kötet tárgyszerűségre való törekvését mintaként, példaként a jövendő vitázóknak. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet nevében örömmel venném, ha a közoktatási ágazat kutatási, fejlesztési feladatainak eredményesebb megoldása érdekében a felhasználók az olvasás, a szakmai elemzés vagy interpretálás során szerzett tapasztalataikat megosztanák a szerzőkkel, szerkesztőkkel az érdemi társadalmi-szakmai párbeszéd érdekében." (Kaposi József)
A könyv ezúttal kisebb példányszámban – de a korábbiakhoz hasonlóan vaskos terjedelemben (592 oldal), mintegy 200 táblázatot tartalmazó Függelékkel – jelenik meg, ezért javasoljuk mielőbbi megrendelését.
