A felsőfokú szakképzés bevezetése óta vitatott képzési formája a felsőoktatásnak és a szakképzésnek. Miközben a kormányzat és a képző intézmények évről évre jelentős erőfeszítéseket tesznek e képzési forma népszerűsítésére, a jelentkezők száma eddig messze alatta maradt a várakozásoknak. 2009 volt az első olyan év, amikor sikerült hallgatókkal feltölteni a rendelkezésre álló kapacitásokat, amelynek hátterében – valószínűleg – a párhuzamos finanszírozási struktúra bevezetése áll.
A felsőfokú szakképzés fogyasztói eddig elsősorban azok a fiatalok voltak, akik első próbálkozásra nem kerültek be a felsőoktatás valamely diplomaadó képzésébe. A kétszintű felsőoktatási struktúra bevezetését követően az alapképzésbe járók számára a kettős finanszírozás lehetőségét nyitotta meg az állam, vagyis a Bsc-hallgatók párhuzamosan részt vehetnek a felsőfokú szakképzésben is. Ugyanakkor a mindennapi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felsőfokú szakképzettséggel rendelkezők elhelyezkedési esélyei nem nagyok, jelentősek a szakmák szerinti különbségek, és csak néhány olyan akad, amelynek valóban jó a munkaerő-piaci értéke.
Vizsgálatunk arra vállalkozott, hogy bemutassa a felsőfokú szakképzés nemzetközi tapasztalatait, ismertesse az elmúlt tíz év hazai gyakorlatát, felderítse a képző intézmények motivációit. A kutatás a felsőfokú szakképzésben végzettek továbbtanulási ambícióit, a képzéssel való elégedettségét és munkaerő-piaci esélyeit is elemzi. Összegyűjtött empirikus adataink lehetőséget nyújtanak a felsőfokú szakképzés helyzetének áttekintésére, valamint a képzési formára vonatkozó további fejlesztési elképzelések megalapozására.
