Ez a kiadvány már nem vásárolható meg, kizárólag elektronikusan érhető el.
Vajon bővíthető-e az oktatáspolitikai döntéselőkészítés az iskolai tapasztalatok és tudás felhasználásával? A kérdés aktualitását többek között az adja, hogy a szakpolitikai célok az elmúlt években általában a nemzetek feletti szinten megfogalmazott diagnózisokból indultak ki, kevésbé figyeltek az intézmények tapasztalataira, belső útkeresésére. Az irányítók a rendszer alacsony „implementációs képességét” tették szóvá, az iskolák pedig úgy érzékelték, hogy a felülről indított kezdeményezések időnként túlterhelik a pedagógiai praxist.
A kötet a megoldást jelentő kommunikációbővítés alapelveit keresi az iskolák policy-alkotó szerepét indokló rendszerelméleti megfontolásokkal; deliberációs technikák bemutatásával; valamint két empirikus kutatás tanulságai ismertetésével. Az egyik a 2010 előtti oktatásügyi döntési folyamatokról alkotott intézményvezetői véleményeket összegzi, a másik a szakbürokrácia, az érdekegyeztető csoportok és az önkormányzati irányítók szempontjainak figyelembevételére törekszik.
A kötet megjelenését az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.1.1-08/1-2008-0002 számú, "21.századi közoktatás - fejlesztés, koordináció" című projektje támogatta.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
