A kétezres évek első felétől szakmai körökben azt vártuk, hogy az oktatási kormányzatok megkezdik a felkészülést a 2008–2010 közötti időszakra, amikorra az 1998-ban iskolába lépő korosztály eléri, majd meghaladja a korábbi tankötelezettségi korhatárt. Nem így történt. Kormányok jöttek, mentek, de a tankötelezettségről szinte szó sem esett, a más országokban szerzett tapasztalatok áttekintése elmaradt. Olyan intézkedésről, amelyet ehhez kapcsoltak volna, nem tudunk. Azt lehetett tudni, hogy a fiatalok döntő hányadánál nem fog gondot okozni a megemelt tankötelezettség, hiszen a lakosság magasabb iskolai végzettséggel próbálja életesélyeit javítani. Még a szakiskolában tanulók fele-háromnegyede is az érettségi megszerzését tűzi ki célul. De azt is lehetett tudni, hogy lesznek olyanok, akiknek még az iskolában való megjelenés biztosítása is konfliktussal terhelt folyamat lesz, nemhogy fejlesztése. Azt is meg lehetett becsülni oktatási statisztikák és felmérések alapján, hogy egy-egy korosztály legalább 5 és legfeljebb 10%-ánál lesz problematikus az iskolázás. Ennyien voltak ugyanis, akik a 16 éves tankötelezettség idején már nem jártak iskolába 18 évesen. Ez évente nagyjából 5-10 ezer fő, egy évtized alatt 50-100 ezer. Ha képzésükkel kudarcot vallunk, döntő hányaduk bizonyosan munkanélküli lesz. Ez nekik maguknak is hatalmas teher, ahogy a társadalomnak is. Nagy tehát a tét.
A kötet megjelenését az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.1.1-08/1-2008-0002 számú, "21.századi közoktatás - fejlesztés, koordináció" című projektje támogatta.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
