Villányi Györgyné
Képességfejlesztés az óvodai nevelésben
A képességfejlesztés és/vagy ismeretátadás az iskoláskor előtti nevelés területén is kiemelt vitatéma a pedagógusok, pszichológusok körében. Évtizedekig uralta a pedagógusképzést, egész gondolkodásmódunkat az az elv, hogy ha a lexikális tudás megvan, sikeres emberek leszünk. Ezért törekedtek szülők ezrei, tízezrei arra, hogy minél hamarabb biztosítsák gyermekeik számára az "aranyat érő" tudást. Az iskolai alkalmasság kritériumai között nemcsak a gyermek magatartása, viselkedési szokásai kerültek nagyító alá, hanem a lexikális tudás, az ismeretek mennyisége is dominált. A didaktikai elvek szerint felépített foglalkozások rendszerében a tanítás folyamata erősen rányomta bélyegét az óvodai nevelés gyakorlatára. Évekkel ezelőtt sokszor elhangzott a mondat: "Kérem, hogy hozza be gyermekét a foglalkozásra, mert nem fogja tudni..." Hittük és vallottuk, hogy tőlünk tanulja meg a gyermek, hány lába van a kutyának, és melyik állat testét fedi toll stb.
A lexikális tudás az utóbbi években vesztett fontosságából. A mindennapok információhalmazában, gyorsan fejlődő és változó világunkban rádöbbentünk arra, hogy talpon maradásunk és sikerességünk érdekében képességeink fejlesztése fontosabb a tudás megszerzésénél. Persze kell a tudás a képességfejlesztéshez, de nem a mennyisége a meghatározó, valamint nem minden területet érintően szükséges.
Az elmúlt időszakban kollégákat kérdeztem meg: hogyan látják a képességfejlesztés és az ismeretátadás arányát az óvodai nevelésben, és mivel indokolják válaszukat. A válaszok heterogén képet mutatnak. Nem lehetünk nyugodtak, ha ezekben a fontos, meghatározó kérdésekben nem látunk tisztán.
A begyűjtött válaszokból vett idézeteket minden rendszerezés és szépítés nélkül tárom a nyilvánosság elé:
 |
Óvodánkban inkább az egyéni képességfejlesztés dominál. Háttérbe szorul a tanítandó anyag mennyisége és sokszor a minősége is. Nehezen tudják a kollégák ezt összhangba hozni. |
|
Az óvodai nevelés területén a képességfejlesztést tartom fontosabbnak a tananyagnál. Érveim a következők. Minden gyermek más-más képességekkel kerül az óvodába. A gyermek megismerése után mi, óvodapedagógusok fejlesztjük tervszerűen képességeiket. Így lesz eredményes nevelésünk. |
|
Óvodánkban kiemelten kezeljük a képességfejlesztést, amit főleg a játékba építünk be. |
|
Többet beszélünk a képességfejlesztésről a jelenben. A gyakorlatban az ismeretszerzés hol tananyagként, hol eszközként, hol célként szerepel. |
|
A képességfejlesztést és az ismeretátadást is fontosnak tartom, hogy melyik a domináns, az a gyerekektől, a csoporttól függ. Gyakran a kevesebb több elvét vallom. |
|
Jelenleg inkább az ismeretátadás dominál, ahogyan azt sok éven át csináltuk. Most kezd előtérbe kerülni és nagyobb teret kapni a tudatos képességfejlesztés. Az ének-zenei nevelésben eddig is hangsúlyt kapott, de más területen véleményem szerint nem volt elég tudatos, tervszerű. |
|
Mindenképpen közel egyenlő arányban vannak jelen az óvodai nevelésben. Hiszen a képességfejlesztő játékok, kezdeményezések, foglalkozások magukban foglalják az ismeretátadás lehetőségét is. Az óvoda elsősorban nevelési intézmény, tehát a képességfejlesztés kap nagyobb hangsúlyt. Saját nevelési programunkban is arra törekszünk, hogy az ismereteket minél több játékkal, képességek fejlesztésével adjuk át. |
|
Most a minőség fontos és nem a mennyiség. Keveset, de jól. A cél a gyermek egyéni képességfejlesztése. Az óvodapedagógusnak tudnia kell, hogy a gyermek hol tart az egyéni fejlődésében. Ha a képességét megfelelő módon fejlesztjük, növeljük az ismeretanyagot is. |
|
Az óvodában a képességfejlesztés és az ismeretátadás aránya gyakran az ismeretátadás felé csúszik el. Pedig a 3-6 éves gyerek képességeinek fejlesztése fontosabb, mint a megszerzett ismeret. Sok óvodában még divat az iskolásdi, például sok a feladatlap, kötött formájú a matematikafoglalkozás, daráltatják a tanult verseket stb. |
|
Saját programunkban nőtt a játékos képességfejlesztés aránya, a játékon keresztül sokkal szabadabban, kötetlenebbül történik az ismeretek átadása is. A gyermek úgy érzi, hogy egész nap játszik, de az óvodapedagógus tudja, hogy az adott napon mi volt a fejlesztés, mi az ismeretátadás. |
|
A tervezésben a képességfejlesztés, az összegzésben az ismeretátadás szerepel. |
|
Azt vallom, hogy a gyermekek képességei a játékon, a tevékenységeken keresztül jobban fejlődnek. Nevelési programunkat is ennek szellemében terveztük meg, és azon vagyunk, hogy ez meg is valósuljon. |
|
A képességfejlesztés általában jelen van a nevelési programokban. A különböző területeken történő ismeretátadás függ az adott intézmény profiljától. Kik mit vállaltak fel programjukban? Azt tapasztalom, hogy nagyban befolyásolja az ismeretátadás arányát az intézmény kiemelt területe, az óvodapedagógusok felkészültségi szintje, beállítódása. |
|
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja lehetőséget adott arra, hogy a saját nevelési programunkban a gyermekek képességeinek fejlesztését hangsúlyosabbá tegyük. Nem az a fontos, hogy a gyermek tud-e például tíz mondókát, hanem az, hogy képességei a neki megfelelő szinten fejlődjenek, illetve hétéves korára testileg, érzelmileg, értelmileg éretté váljon az iskolára. |
|
Óvodánk helyi programjában kiemelt szerepet szánunk a "játszva ismerd meg" szerepnek. Nem kisiskolát kívánunk megvalósítani, hanem a gyermekek egyéni szükségleteire épített képességfejlesztésre törekszünk. Az ismeretátadásnál hangsúlyosabban foglalkozunk a képességfejlesztéssel. |
|
Vannak ismeretek, melyeket minden gyermeknek át kell adnunk, melyek fontosak a nevelés folyamatában a gyermekek egyéni adottságaitól és képességeitől függetlenül. Például sok ismeretet nyújtunk a gondozás, az egészséges életmódra nevelés terén. A képességfejlesztés pedig akkor eredményes, ha differenciáltan érvényesül az egyéni bánásmód. Ha megadunk minden lehetőséget a gyermekek képességeinek fejlesztésére. |
|
Óvodánkban az ismeretek átadását és a képesség fejlesztését tevékenységeken keresztül valósítjuk meg. A tevékenységek során szerzett ismeretek jobban tudatosodnak a gyermekekben, a tapasztalás során képességeik jobban fejlődnek. |
|
Elsősorban képességfejlesztésre törekszünk, és ebben a folyamatban derül ki, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek a gyermekek, ezek rendszerezésére vagy ismeretek pótlására van szükség a fejlesztés érdekében. |
|
Az ismeretátadás háttérbe szorítása sok helyen cél, átvette szerepét a tevékenységekhez kötött ismeretszerzés. Ezen a téren az óvodavezetők beállítódása sokat változott. Az ismeretek rendszerezésére sem fordítunk olyan hangsúlyt, mint régen. A képességfejlesztés az óvodapedagógusi munka tudatosabb, tervezett részévé vált. Sajnos egyensúlya csorbát szenved, ha az intézmény csak a kognitív képességek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. |
|
Az a baj, hogy az ismeretátadás mellett a képességfejlesztésre nem jut elég idő a gyermek élete során. Az óvodában a szabad játék, a különböző szervezett tevékenységek során a képességfejlesztés megvalósul. |
|
Nevelési programunkban egészséges arányban szerepel a képességfejlesztés és az ismeretátadás. Mivel kézműves óvoda vagyunk, évek óta ebben a szellemben és tevékenységi körben élünk. A kézműves és a hagyományőrző programban a képességfejlesztés széles területet lefed, és az ismeretanyag során régi szavakat, hagyományokat ismernek meg a mai kor gyermekei. A képességfejlesztés érdekében külső szakemberek segítségét is kérjük. |
|
A nevelőmunka folyamatában mindenféleképpen dominál az óvodapedagógus egyénisége: saját adottságai, affinitása, kedvenc területei behatárolják a képességfejlesztés és az ismeretátadás arányát. Például a hangszeren játszó, zeneileg művelt, gyönyörű hangú kolléga csoportja mindig fejlettebb az ének-zenei nevelés terén, mint a többi csoport. Az olvasottság, a műveltség, az egyéni irányultság nagyon különböző az óvodapedagógusok körében. |
|
A képességfejlesztés fontos alapja az ismeretátadás mennyisége és minősége. Megfelelő ismereteket kell nyújtani annak érdekében, hogy fejleszteni tudjuk a képességeket. Az ismeretátadás tehát nagyobb arányú a képességfejlesztésnél. |
|
Sajnos még ma is az ismeretátadás van túlsúlyban. Valószínűleg azért, mert könnyebb a gyermek fejébe tölteni a tudást, mint a képességeit fejleszteni. |
|
A kisgyermek a környező világból rengeteg ismerethez jut. Az óvodában az eligazodás segítése, a mindennapokra való felkészítés, a neveltségi szint megfelelővé tétele a feladatunk. |
|
Az ismeretek nagy részét közvetlen tapasztalás és játékos tevékenykedés útján nyújtjuk. Megismerve a gyermekeket tudom, kinek milyen területen vannak hiányosságai. A két fogalom egymást áthatva, egymásra épülve van jelen az óvodai nevelésben. |
|
Még mindig az ismeretátadás felé billen a mérleg, bár nagyon nagy hangsúlyt kap a gyermekek megismerése, és a megismerést követően a szintjéhez mért fejlesztés tervezése és megvalósítása. A miértre az a válaszom, hogy nagyon lassan megy végbe az óvodapedagógusok szemléletének megváltozása, és a szülők teljesítmény-központúsága is erősen befolyásol. |
|
Nagyon lényegesnek tartom, hogy a szülők körében is beszéljünk a témáról, mert nem az ismeretdömping a lényeg, hanem a képessététel. Az eligazodás segítése a világban fontos feladat. |
A válaszokat elemezve felmerül a kérdés: hogyan alakult ki ez a heterogén kép?
A pedagógusképzésben a szakmódszertanok tematikájában központi helyen szerepel az ismeretközlő, oktatást erősítő elméleti tananyag (új ismeretek átadása, bemutatás, magyarázat stb.). Ez a herbarti didaktikaelmélet rányomja bélyegét az óvodai fejlesztőmunka tartalmára.
Az általános iskola elvárásai az iskolába lépő gyermekkel szemben erősen befolyásolják az óvodapedagógus ismeretközpontú beállítódását. Az iskolára való felkészítés esetleges sikertelensége miatti félelem befolyásolja és sokszor elviszi az óvodai nevelőmunkát az ismeretek sulykolása felé.
A szülői igények sokszor negatív hatással vannak az óvodai nevelésre. Egyes szülők teljesítmény-központú nevelést várnak az óvodától. A szülők másik része pedig a korai fejlesztés híve, arra hivatkozva, hogy minél korábban minél többet tudjon az ő gyermeke. Ezek az elvárások szintén az ismeretátadás mennyiségének növelését követelik meg az óvodától. A helyi társadalmi igények kielégítése és az óvoda megmentése érdekében a gyermekeknek nem megfelelő módszerek alkalmazását is felvállalják az óvodapedagógusok. A magán- és alapítványi óvodákban folyó nevelőmunka is sok esetben áthágja a gyermeki fejlesztés "határait".
Ezek a negatív jelenségek is hozzájárulnak ahhoz a bizonytalansághoz, amely az óvodapedagógusok körében a témával kapcsolatban kialakult.
Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának szellemisége, elvi megállapításai jó szemléletet igyekeznek megalapozni az óvodai nevelésben. A dokumentum az ismeretanyag mennyiségét és tartalmának mélységét a gyermeket jól ismerő óvodapedagógusra bízza. Az óvodák elfogadott és jóváhagyott nevelési programjaikban megfogalmazták azokat a célokat, feladatokat, tevékenységi formákat, melyeket meg kívánnak valósítani annak érdekében, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelően fejlődjenek. Az óvodai ismeretszerzés és képességfejlesztés folyamata tevékenységek sorozatában valósul meg. Egyik támogatja a másikat, illetve egyik elmaradása akadályozza a másik fejlődését. A tevékenységek során derül ki, hogy melyik gyermek milyen ismeretekkel rendelkezik, van-e olyan ismerethiánya, amely képességeinek a fejlődését akadályozza.
A tartalmi szabályozás megvalósult az ország óvodáiban. Most a bevezetés és a beválás vizsgálata következik. A gyakorlati nevelőmunka egyrészt megerősítheti a megfelelő képességfejlesztést és ismeretbővítést, de az ellenkezője is történhet. A minőségbiztosítás folyamatában, a mérések előtérbe kerülésével fellép annak a veszélye, hogy a jó szemléletű tartalmi szabályozás elferdüljön. A könnyen és gyorsan kimutatható, a nyilvánosság számára is egyértelműen megfogalmazható eredmények növelhetik a teljesítményközpontúság, az ismerethalmozás, az ismeretsulykolás arányát. Háttérbe szorulhat a nehezebben kimutatható képességfejlesztés.
