Kovácsné dr. Bakosi Éva

főiskolai tanár
Debreceni Egyetem
Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskolai Kar

Játék és tanulás az óvodában

Bevezetés

1. A játék és tanulás elméleti bevezetője

A játékot és a tanulást, mint tevékenységet az óvodáskorban és az óvodában a két tevékenység kapcsolatában tudjuk leginkább bemutatni és jellemezni.
A két tevékenység kapcsolatának elemzését három kérdés köré csoportosíthatjuk:

1. Hogyan érvényesülnek a két tevékenység meghatározó vonásai a másik tevékenységben, ill. melyek az azonos és melyek az eltérő vonásaik?
2. A tanulás jelenlétének konkrét formái a játékban.
3. A játék érvényesülésének konkrét formái a tanulásban.

1.1. A két tevékenység meghatározó vonásai, tisztázandó fogalmak a játék és tanulás kapcsolatában

E kérdéskörön belül néhány alapfogalmat is tisztázunk, ezért témakifejtésünk egy kissé részletesebb lesz. Először a játékról és a tanulásról, hasonló és eltérő vonásairól szólunk. Ha pszichológiai értelemben közelítjük meg a tanulást, azt látjuk, hogy a tanulás megelőzi a játékot, majd pedig a játék lesz az a színtér, ahol legeredményesebb lesz a tanulás. A szabad játék abban különbözik a játék más formáitól, hogy annak kereteiben csak a spontán tanulásnak van létjogosultsága.

Az utóbbi időben a játék elkerülhetetlenül összefonódott a tanulással, miközben nem mindig tisztáztuk, hogy milyen tanulásról van szó - pszichológiai vagy tanuláselméleti értelemben vett tanulásról -, de annak eldöntése sem volt mindig fontos, hogy milyen játékról beszélünk: nevezetesen a szabad játékról vagy a játék más megjelenési formájáról, amely még a játék határain belül van, vagy éppen valamilyen játék elemet hordozó tevékenységgel kerültünk kapcsolatba.

A gyermek játéka olyan önként vállalt, szabad, örömteli és többnyire különböző vágykielégítő tevékenység, amelynek célja a játékon belüli, a játékban önmagában van. A kisgyermekeknek azért elsődleges (meghatározó) tevékenysége, mert nincs semmi olyan egyéb tevékenység ebben az életkorban, amely olyan mértékben volna képes hatni a gyermek szinte valamennyi pszichés, motoros és szociális személyiségkomponensére, mint a játék. Játékkal, játszás közben fedezi fel, ismeri meg környezetét, s ismeri fel önmaga lehetőségeit és korlátait is. Felfedező hajlama, kíváncsisága, tevékenységi vágya, a felnőtthöz való hasonlítás igénye, szocializációs indítékai a pszichikus szükséglet rangjára emelik a játékot. A játék két formájában - szabad játék és a kezdeményezett, vagy más néven inspirált, pedagógiai játék - az óvodapedagógus szerepe eltérő¹

A tanulásra utaló sokféle modern megközelítés és irányzat közös vonása szerint a tanulás az egyén viselkedésében és személyiségében bekövetkezett tartós változás, ami magában foglalja az új ismeretek és készségek elsajátítását, valamint a meglévő képességek további fejlődését.

Ez a meghatározás az óvodás korra akkor alkalmazható igazán, ha a tanulás minden mozzanatában játékos jellegű. Ez jelenti a gyermeki tevékenységre általában jellemző közös vonásoknak, továbbá a játék sajátos jegyeinek érvényesülését a kiegyensúlyozott, szeretetre és bizalomra épülő, önállóságot és önmegvalósítást biztosító, alkotó pedagógiai légkörben.

Először felvázoljuk a közös, majd pedig az eltérő vonásokat.

A két tevékenység közös vonásai:

• teret ad a gyermek önállóságra törekvésének
• tevékenységi lehetőséget biztosít
• alkalmas a gyermek igénye szerinti gyakorlásra, ismétlésre
• folyamatosan jelentkező problémahelyzetek megoldásában örömet ad a gyermeknek
• a tevékenységek jellemző sajátosságához igazodó hatások közvetítésével a személyiségformálás eszközei (tapasztalatok, képességek, tulajdonságok stb.)

Közös elemek:

utánzás			utánzó játék - utánzásos tanulás
motorikusság			mozgásos játék - motoros tanulás
megfigyelés			megfigyelést fejlesztő játék - megfigyeléses tanulás
szocializáció			társas, környezeti hatások a játékra, társas, közösségi játékok - szociális tanulás
gyakorlás			gyakorlójáték - begyakorlásos tanulás

Az előbbi felsoroláshoz három megjegyzést kell megfogalmaznunk:

• Ötödikként ide sorolhatnánk az értelmi képességeket, melyek mindkét tevékenységben aktivizálódnak és fejlődnek, továbbá a verbális tanulást is, de itt más fogalmi besorolásról van szó.
• Amikor megemlítettük a játék és a tanulási formák közötti hasonlóságok konkrét előfordulásait, semmiképpen sem akartuk az említett tevékenységekre leszűkíteni azokat. Mindegyik általános érvényű is egyben.
• A két tevékenység közötti párhuzamot csak az óvodáskorra értelmeztük, jelezve azok fontosságát a játékra és a tanulásra.

Nézzük a két tevékenység eltérő vonásait!

• Minden játék, de különösen a szabad játék a tanulással szemben a gyermek szabad elhatározásából születik és abban is ér véget. Ezzel szemben az óvodai életben vannak olyan tanulási helyzetek, tanulásszervezeti formák, amelyeket a felnőtt - óvodapedagógus - pedagógiai szándékkal teremtett meg a gyermek számára.
• A játék célja maga a játszás, melyet a gyermek fogalmaz meg, s amely az örömszerzés által motivált.
• A két tevékenység közös elemei (vonásai) első indítékaik és dinamikájuk tekintetében eltérőek.
• A mindkét tevékenységi formában döntő szerepet játszó utánzás, gyakorlás, ismétlés, problémahelyzet megoldás ugyan sokszor áthatják egymást, de el is térnek egymástól.
• A játék és tanulás kapcsolata az életkortól, a játékfajták természetétől, struktúrájától, illetve a tanulási formáktól függően módosul.
• Az óvodapedagógus szerepe mindkét tevékenységi formában meghatározó. Az óvodapedagógus az általa teremtett tanulási helyzetekben nem feledkezhet meg a tanulás játékos jellegéről, a tanulásban is érvényesülő gyermeki igényekről, szükségletekről. A játékban pedig az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége és a gyermekek igénye, szüksége szerinti játéka szolgálja a játék kibontakozását a gyermekek szabadságának és önállóságának teljes értékű tiszteletben tartásával.
• A játéknak és a tanulásnak egyaránt szervezeti kerete az óvoda (csoportszoba, udvar, az óvoda közeli és távolabbi környezete). A tanulás számára ezen túl még külön szervezeti forma is alkalmazható: a kezdeményezett foglalkozások.

A két tevékenység kapcsán még néhány alapfogalomról szót kell ejtenünk, ilyen pl. a játékosság, az óvodáskorú gyermek utánzása, a megfigyelés, a kisgyermek kérdései, a problémamegoldás, a gyakorlás.

A játékosság az óvodai életnek és benne a tanulásnak is olyan szinguláris elve, amelynek célja a gyermek játékos beállítódásának és a játék dominanciájának figyelembe vétele a tanulás folyamatában. Tehát egyfelől jelenti az óvoda egész légkörének, mint a különböző tanulási formák színterének játékos hangulatát, másfelől jelenti (a kezdeményezett /irányított/ tanuláshoz kapcsolódva) azoknak a belső és külső feltételeknek a megteremtését, amelyek révén a játékban megnyilvánuló, ill. a játékra jellemző vonások, játékelemek a tanulási tevékenység alkotó részévé válnak.

Melyek a játékosság kritériumai?

• A tanulás gyermek-közeli tartalma.
• A gyermeki önállóság, kezdeményezés biztosítása.
• A gyermeki szabadság és kötetlenség biztosítása a tanulás adta lehetőségeken belül.
• A lazább és többféle szervezeti forma és szervezési mód.
• A tanulási vággyal összefüggő feltételek biztosítása a jelentkező igények kielégítése (ismétlés, próbálkozás, kérdezés stb.)
• Utánzási alkalmak teremtése.
• Nyitottság a variálásra, újszerű megoldások keresésére.
• A gyermeki tevékenységre épülő spontán tanulási alkalmak biztosítása.
• A derűs, vidám légkört biztosító, játékos beállítódású óvodapedagógus.

Az óvodáskorú gyermekek utánzása

Az utánzás az óvodás korban döntő meghatározója a játéknak és a tanulásnak. A két tevékenységbeli utánzás között néha nehéz különbséget tenni. Eligazításul a tevékenység célja, a gyermek szándéka szolgálhat.

Utánzás a játékban

Három éves korban megkezdődik a nemi szerepek utánzása, az identitás erősödése. A fiúk még együtt játszanak a lányokkal a babasarokban, még elvállalják a női szerepeket is.
Négy éves korban már kevésbé játszanak női szerepbeli játékokat, öt éves korra pedig teljesen eltűnnek a fiúk számára ezek a játékok.
Négy éves korban a lányok és a fiúk eltérő módon utánozzák a felnőtteket: a fiúknál a huzakodásos játék a döntő, a lányok visszafogottabban játszanak; a fiúk játékszerként inkább a közlekedési eszközöket, a konstruáló játékot preferálják, a lányok inkább a családi játékhoz kötődő játékszereket.
Öt éves korban a gyermekek már kizárólag nemi hovatartozásuknak megfelelő szerepet vesznek fel. A fiúk új szerepekben jelennek meg: hősöket, kalandvágyókat, ismert személyeket utánoznak. Mindkét nem szívesen veszi át a pedagógus játszó szerepét. Mindkét nem szívesen vállalkozik tudatos szerepcserére, mindkét nem szívesen játszik jellemeket. A fiúk elsősorban a konstrukciós játékokat, az utazásos felfedezéseket kedvelik, amihez alkalmanként a lányok is csatlakoznak. A lányok kommunikatívabb szerepeket utánoznak, míg a fiúk inkább az alkotó tevékenységre koncentrálnak s másodlagossá minősül a konkrét szerepek utánzása.

Utánzás a tanulásban

A játékbeli utánzások egyben a tanulás alapjai is. Ezen kívül vannak a tanulással összefüggő utánzások is. Ezek nem játékok, de játékos jellegűek. Ilyenek a készségeket fejlesztő tevékenységek: eszközök készítése, eszközök használata (mintakövetéses, szociális tanulási formák), a beszédnek, a dallamoknak, a mozgásoknak az elsajátítása (népi tánc, a zenei képességfejlesztést kísérő mozgások, testnevelés mozgásai, szabadidős mozgások).
Ezen kívül probléma megoldási stratégiákat, magatartásformákat sajátíthat el a gyermek akár a felnőtt, akár kortársai tevékenységének megfigyelésével, utánzásával. A mintaadást az teszi indokolttá óvodás korban, hogy a 3 - 6 évesek számára könnyebb látva utánozni és "mímelni", mint instrukciók alapján megérteni, cselekedni.

A megfigyelés

A megfigyeléses tanulás lehet önálló tanulási forma, az utánzásos tanulás előzménye és kísérője, és a gyakorlati tevékenység része. Mindhárom változatban lehet spontán és irányított, a játékhoz kapcsolt (de nem játék!) tanulási forma.

A megfigyelés útján szerzett információk fokozatosan módosítják a gyermek reprezentációját, ezért mint információforrás serkentője, stimulálója a játéknak, a világban való tájékozódásnak, s fejleszti a személyiségkomponenseket.

A megfigyelés képességének fejlődése, fejlesztése több tényezőtől függ. Ezek mindegyikének helyet kell adni az óvoda mindennapi életében. A gyermekek sokat és szívesen szemlélődnek. Ezért a megfigyeléshez:

• Nyugodt körülményekre,
• megfelelő időre van szükség.
• A tárgyaknak, eseményeknek a gyermek közelében kell lenniük.
• A figyelem és az inger erősség megfelelő szintje mellett folyó gyakorlás eredményeként egyre bonyolultabb jelenségek és összefüggések megismeréséhez jut el a gyermek.
• A megfigyelt tárgyak, események, jelenségek elraktározásának és tartós megőrzésének képességére is szükség van.
• A megfigyelt jelenségek megértését nagyban segíti az óvodapedagógus néhány szavas megjegyzése és a minél többszöri megfigyelési és gyakorlási alkalom biztosítása.

A kisgyermek kérdései

A kisgyermek kérdései révén is kap választ és segítséget a környezetéből szerzett benyomásai, tapasztalatai megértéséhez, kérdései segítségével rendeződnek az őt ért tagolatlan környezeti hatások. A válaszok hozzájárulnak a környezetében elfoglalt státuszának megértéséhez, a társakhoz, felnőttekhez fűződő viszonyának tisztázásához, önismeretének kibontakozásához.

A kérdések legtöbbször játék közben és a megfigyelések eredményeként fogalmazódnak meg. A kérdésekben a gyermeknek a kérdezett iránti bizalma fejeződik ki. Válaszaink közben rendkívül fontos a kapcsolat megőrzése és elmélyítése. Ennek érdekében:

• A válaszok harmonizáljanak a gyermek fejlettségével és igényével.
• A gyermek érezze kérdései iránti őszinte érdeklődésünket.
• Figyeljünk válaszaink megértésére.
• A derűs légkör bátorítólag hasson.

A derűs légkörre a társakhoz intézett kérdések megfogalmazásához is szükség van. A társak közötti kérdésfeltevések legtöbbször beszélgetések közben fogalmazódnak meg.

A kölcsönös kérdésmegfogalmazások annál sokoldalúbbak és bizalmasabbak, minél magasabb a csoport szocializációs indexe, illetve minél szorosabb kapcsolat jellemzi a beszélgetőket.

Problémamegoldás

Mindenfajta játék során előfordulhat problémamegoldásra váró szituáció. (Szinte minden játék velejárója a problémahelyzet az elgondolás megszületésétől a befejezésig.) A problémamegoldás minden tanulási formának lehet a kiegészítője (része), ugyanakkor önálló tanulási formaként is szerepelhet.

A problémamegoldások játékfajtáktól függően eltérő módon fordulnak elő.
A gyakorlójátékban a tárgyak újszerű összeillesztése, újszerű csoportosítása, az új mozgáskombinációk, az új nyelvi kifejezések megtalálása, felfedezése jelzi a kreatív gondolkodás jelenlététét.
A szerepjátékban a mintha helyzetek kitalálása és megvalósítása, a szerepek elrendezése, a játszók közötti összhang megteremtése, a tárgyi feltételek előteremtése, kiválasztása egyaránt igényli a kreatív gondolkodást.
Az építőjáték a maga tárgyi eszközeivel és azok variatív felhasználásával kínál lehetőséget a kreatív gondolkodáshoz.

A felmerülő problémahelyzetek megoldásához néha szükség van az óvodapedagógus segítségére, ugyanakkor a problémahelyzetek kívánják meg a legtöbb önállóságot és a legnagyobb erőfeszítést a gyermektől. Ezért a gyermekeknek nyújtott segítés nagy szakértelmet és türelmet igényel az óvodapedagógustól. Ha a kreatív gondolkodás említett eseteiben nem kapnak megfelelő önállóságot a gyermekek, akkor a kreativitásérzékenység, s maga a gyermeki kreativitás fejlődése szenved csorbát.
Úgy segítsünk, hogy az önállóságot ne vegyük el a gyermektől, hogy övé legyen a megoldás sikerélménye, hogy legyen kedve a további tevékenykedésre.

Számtalan szándékosan teremtett tanulási szituációban teremthetünk problémahelyzetet, s eközben problémamegoldási stratégiákat építünk ki, hozzájárulva egyben a gyermeki önállóság, aktivitás és az önbizalom fejlődéséhez is.

A gyakorlás

A gyakorlás szintén lehet egyfajta tanulási forma, amely a játék megnyilvánulási formája is egyben. Az óvodáskorú gyermekek közismerten a játékukba építik be az érdeklődésükre számot tartó élményeiket, tapasztalataikat - gyakorolva ezzel meglévő és alakuló képességeiket. A játék legfőbb ereje éppen az, hogy a gyermek benne teszi, próbára nyiladozó személyiségét, gyakorlás közben, saját kedvére alkot, s közben minden külső kényszer nélkül, saját elhatározásából gyakorol, s észrevétlenül "bejátssza" személyiségébe az individualizációhoz és a szocializációhoz szükséges létfontosságú elemeket.

A nevelő által kezdeményezett gyakorlást is szívesen fogadja a gyermek, ha az tartalmában érdekes, ha maga a gyakorlási forma vonzó, ha eredménnyel kecsegtet.

A mindkét tevékenységhez kapcsolódó gyakorlásnak néhány változata:

• Ismétlő. Indítékai: az ismétlés öröme,
  a végrehajtás ritmusának öröme,
  a tevékenység végzésének könnyedség érzése,
  sikerélmény.
• Alkalmazó. Előfordulásai: az elemi ismeretek alkalmazása segítséggel,
  alkalmazás önállóan,
  alkalmazás új helyzetben,
  alkalmazás bonyolultabb helyzetben.
• Komplex. A korábbi elemi ismeretekhez és készségekhez kapcsolódó új tapasztalatok beépítése gyakorlással, az új ötletekhez kapcsolódó korábbi képességek felhasználása, újszerű gyakorlása.

A nevelő által kezdeményezett gyakorlások motiválása az említett változatokra történő hivatkozással valósulhat meg legkönnyebben.

1.2. A tanulás jelenléte a játékban

Abból kiindulva, hogy a tanulás színtere a játék, az is következik, hogy:

• Minél inkább belefeledkezik a gyermek a játékba, annál inkább megindulnak benne a tanulást előidéző folyamatok.
• Minél többféle játékban vesz részt a gyermek, annál többféle tanulási hatások érik.
• A folyamatos és rendszeres játék hatására kialakuló új szükségletek mind bonyolultabb játékokhoz teremtik meg a belső, pszichés feltételeket.
• A játékhoz kapcsolódó, kiemelten kedvezményezett (preferált) képességek fejlődésükben jóval meghaladják a többi képességet.
• A valamilyen területen lemaradt, valamilyen részfunkció fejlődési ütemében megkésett gyermekek a megfelelően összeállított játékkészlet segítségével behozhatják lemaradásukat.

Tehát:

Nincs helye a szabad játékba szervezett tanulásnak, mert a szabad játék a gyermekek szabad képzettársításaira épül, s benne csak a spontán tanulási forma érvényesülésének van egyedül létjogosultsága.

Olyan előfordulhat, hogy a szabad játék közben a gyermek részéről jelentkezik valamilyen konkrét problémafelvetés, amely a meglévő tapasztalatok kiegészítését, újrarendezését igényli, s olyan spontán módon keletkező tanulási helyzet jön létre, amelyet az óvodapedagógus a játék átmeneti felfüggesztésével tanulási célzattal "kihasznál". Ennek a játék közbeni intermezzónak a játék folytatása a célja, nem pedig az óvodapedagógus tanulási céljainak elérése. Ebből adódóan a szabad játék folyamatában nem oldhatunk meg direkt tanulási feladatokat. A játékot nem zavarhatjuk meg kérdezgetésekkel, tanulási szándékú ötletekkel, pl.: "Miért gondolod, hogy ez így van?", "Mit gondoltok?", "Ki tudná másképpen megfogalmazni?", "Hol találkozunk még ilyennel?", "Hoztam én is…", "Mutatok egy másik …", "Meg tudjátok-e mondani, hogy …?" és hasonló kérdések, amelyek már az óvodapedagógus tanulásirányítási szándékára utal, azaz a játék helyett a szándékos tanulást helyezi előtérbe.

Ebben a megközelítésben külön meg kell vizsgálnunk az úgynevezett képességfejlesztő játékokat. Először is abból indulunk ki, hogy az adott játékok is játékok, és nem olyan játékfeladatok, amelyek a játék alapvető jellemzőinek hijján vannak (a játék az szabad, önkéntes, variálható, többféle megoldást tesz lehetővé, interaktív, kapcsolatra épül, örömszerzés a célja stb.). A különböző képességfejlesztő játékok is belső tartalmukkal és struktúrájukkal, szabályaikkal hatnak a gyermekekre. A képességfejlesztő játék is játék, éppen ezért a játszás folyamatában meg kell elégednünk azon spontán tanulási hatásokkal, amelyeket ezek a játékok önmagukban hordoznak, mellőzve ezzel minden további szándékos tanulási mozzanatot. Higgyük el, éppen elég tanulási lehetőség az, ami az örömmel végzett képességfejlesztő gyakorlás közben éri a gyermeket. Ezeknél a játékoknál sem beszélhetünk játékba szervezett tanulásról. A játékban önmagában benne van a spontán tanulási lehetőség, melyet ugyan az óvodapedagógus ajánl, kezdeményez, készít elő, de e kezdeményezésnek továbbra is játéknak kell maradnia.

A játékon belüli tanulás az is, amikor kialakul az egyéni vagy az óvodapedagógus által szervezett tapasztalatokra épülő közös játék. Ilyenkor a gyermekek minden változtatás nélkül fogadják el egymás ötleteit, az új játékot, vagy közös megegyezéssel hoznak létre közös játékot. Az ilyen játékokban több (spontán) tanulási elem, mozzanat is felfedezhető, mint pl.: a kezdeményező gyermek élménybeszámolója, mint motiváció, a cselekmény, esemény részekre bontása, majd transzformálása, csoportos vagy egyéni problémamegoldás, gyakorlás stb., vagy ott van pl. a késleltetett utánzás vagy begyakorlás is, mint tanulási forma. De a pszichikus és motoros tanulási alkalmak mellett a szociális tanulásnak is a legszélesebb és legintenzívebb színterei a képességfejlesztő játékok. A játékok kereteiben megvalósuló kommunikáció, kooperáció, a viták és azok megoldása, a vezető és vezetett kapcsolata, az alkalmazkodás és hatni tudás képessége mind mind a tanulás sajátos lehetőségei.

1.3. A játék jelenléte a tanulásban

A játék többféleképpen lehet jelen a tanulásban:

• A játék beépül a tanulási folyamatba.
• Kezdeményezett játék formájában.
• A tanulási folyamat színeződik egy-egy játékos mozzanattal.

1. Amikor a játék beépül a tanulási folyamatba:
2. • Klasszikus példa erre az énekléshez és a mozgáshoz kapcsolódó játék. Az alkalmazásra néhány megoldás: hangulatteremtés szándékával játékkal indul a foglalkozás; a játékok végig kísérik az egész foglalkozást; a tanulási folyamatban többször visszatér a játék, de nem a játék tölti ki az egész foglalkozást; játékkal zárul le a foglalkozás.
   • A külső világ tevékeny megismeréséhez kapcsolódó játékok elsősorban szabályjátékok, azok közül is inkább az értelemfejlesztő játékok, de sikerrel alkalmazható szimulációs játék is. Többnyire ezek a játékok a foglalkozások egy részét töltik ki.
   • A festés, rajzolás, mintázás közbeni vizuális játék önmaga is egy játékforma, amely a gyermek alkotó képzeletére, egyéni elhatározására épül, s ugyanúgy önkifejezésének, s tanulásának is eszköze, mint a játék.
3. Kezdeményezett játék formájában²
4. • A gyermekek által kezdeményezett játékok (gyakorló-, szerep-, építő-, szabályjátékok) igen sokoldalúan járulnak hozzá tanulásukhoz. (tapasztalataik bővüléséhez, viselkedésformáik alakulásához, képességeik fejlődéséhez). A gyermek által megteremtett játékhelyzetek önmagukban - minden külső "megtámogatás nélkül" - hordozzák a tanulás lehetőségét. Ezért ezzel kapcsolatban az óvodapedagógusnak nincs különleges tanulást befolyásoló tennivalója, mert miközben megteremti a játék kibontakozásának feltételeit, egyben megteremtette a spontán játék adta spontán tanulás lehetőségeit is.
   • A nevelő által kezdeményezett játékok tanulási funkciója az elmúlt években felértékelődött. A kezdeményezett játékok azon csoportja, amelyben az óvodapedagógus részéről tanulási cél is megfogalmazódik, tartalmukat tekintve közelítenek vagy teljesen megegyeznek a tanulási tartalommal. Ezek a játékok adják a foglalkozások egy részét. Esetleg több játék ki is tölthet egy egészfoglalkozást. Az ilyen játék szervezetileg lehet a tanulási folyamat elkülönült, önálló része, de bennük a játék, s nem az irányított tanulás törvényszerűségei érvényesülnek.
5. A harmadik variációban a játék a tanulásban csupán elemeiben van jelen. Ez a játékosság kereteiben érvényesülő játékjellemzők jelenléte és a derűs, vidám hangulatos légkör feltételei mellett lehetséges. A gyermekre jellemző játékos beállítódás miatt természetes követelménye az óvodai tanulásnak, hogy szinte minden helyzete hordozzon, tartalmazzon valamilyen játékelemet vagy játékra utaló vonást.

2. Mérőeszközök ismertetése a játék és tanulás témakörének vizsgálatához

2.1. A VIZSGÁLAT CÉLJA

Annak feltárása, hogy milyen a játék és tanulás kapcsolata az óvodai nevelőmunkában, hogyan vélekedik e kapcsolatról az óvodapedagógus, s hogyan van ez összhangban a helyi-, illetőleg
"Az óvodai nevelés országos alapprogramjával".

2.2. A VIZSGÁLAT TERJEDELME

A vizsgálat kiterjed az óvodai intézmény valamennyi óvodapedagógusára és óvodai csoportjára - amennyiben a helyi program beválásának mérése a cél - az alábbi területeken:

• Játékban tanulás, avagy spontán tanulás a játékban.
• Tanulásban a játék, azaz játékok az óvodapedagógus által szándékosan előidézett tanulási helyzetekben.
• A tanulás lehetséges formáinak előfordulása.
• A játékosság érvényesülése.

A felsorolt vizsgálati területek jelzik, hogy a vizsgálattal arra keresünk választ, hogy hogyan érvényesül az adott intézményben a játék meghatározó szerepe, illetőleg biztosított-e a játék szabadsága, hogyan kap tág teret a játék a tanulásban, s a játékosság jellemző vonása e az irányított tanulásnak.

A méréshez készített eszközök részeiben is alkalmasak meghatározott területek mérésére, azokból célzottan lehet válogatni.

2.3. A VIZSGÁLAT ELVI ALAPJA ÉS INDOKA

Az óvodai intézmények - az országos felmérésen és a Comenius programon túl - a közeljövőben elkezdik áttekinteni és értékelni saját óvodai programjukat a helyi programhoz kidolgozott minőségbiztosítási szempontok alapján. Akkor, amikor a játék és tanulás kérdéskörének vizsgálatára kerül sor, mindenekelőtt az országos alapprogram³ elveire építkező helyi programoknak a két tevékenység kapcsolatában az alábbiakkal való megfelelést kell mutatniuk:

"A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze…

1. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon és időkeretekben valósul meg.
2. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás lehetőségének biztosítása.
3. A tanulás lehetséges formái az óvodában:
4. • az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása);
   • a spontán játékos tapasztalatszerzés;
   • a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés;
   • az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés;
   • a gyakorlati probléma- és feladatmegoldás;
   • az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás."

A vizsgálat ezen elvek figyelembe vételével épül fel és az említett tartalmakra terjed ki.

2.4. A VIZSGÁLAT MÓDSZEREI

A vizsgálathoz több módszert érdemes együttesen alkalmazni. A leghatásosabb és legeredményesebb módszer a megfigyelés lehet, amely kiegészül a kérdőív, az interjú, az attitűdskála készítésével, valamint a dokumentum elemzés módszerével. A megfigyelésekről a vizsgált kérdéshez, témaegységhez összeállított minta (kérdéssor, szempontsor, táblázat, értékskála) segítségével jegyzőkönyv készül.

A kapott adatokat adott instrukciók segítségével értékeljük.

2.5. A VIZSGÁLAT KRITÉRIUMAI

A vizsgálat célzottan egy-egy óvodai csoport óvodapedagógusára, óvodapedagógusaira vagy akár az egész óvodai testületre kiterjedhet, amennyiben a helyi program játék - és tanulásfelfogása érvényesülésének áttekintését tűztük ki célul. A vizsgálat tehát kiterjedhet egyénekre, de lehet teljes körű is.

A gyermekek megkérdezése, ill. megfigyelése, továbbá a szülők megkérdezése lehet teljes körű vagy mintavételes. Mintavételes vizsgálat során célszerű a kiválasztásnál a véletlenszerűség szempontját betartani. A 25 %-os minta vizsgálatát már reprezentatívnak mondhatjuk, tehát elégséges.

A megfigyelés

Attól függően, hogy a megfigyelés az óvodapedagógusra vagy a gyermekekre terjed e ki, a megfigyelést végezhetjük egyénileg és a gyermekekre vonatkozóan egyénileg és csoportosan is az előre elkészített (s itt ismertetett) jegyzőkönyv, szempontsor, táblázatminták felhasználásával.

A megfigyeléshez célszerű időtervet készíteni, s a megfigyelés részterületeihez témasorrendet felállítani. Az időpont tekintetében ajánlatos a délelőtt preferálása, tekintettel arra, hogy az un. szervezett, irányított tanulás inkább a délelőtti időszakra esik, továbbá a gyermekek is fogékonyabbak, jobban aktivizálhatóak. A délutáni tevékenységek megfigyelése kiegészítő információval szolgálhat.
Fontos a megfigyelés előre eltervezett időtartamának rögzítése is. Ezt célszerű a megfigyelt óvodapedagógussal is megbeszélni.

A megfigyelés helyszíne lehet mind a csoportszoba, mind pedig az óvoda udvara, sőt a kirándulás, séta és egyéb élményszerzés alkalmával az óvodán kívüli környezet is. Az egyes tevékenységek helyszínének megválasztására az óvodai életrend, a csoport napirendje, az óvoda feltételei lehetnek befolyással.

Kérdőív az óvodapedagógus számára

Attól függően, hogy a vizsgálat kiterjed-e az egész óvodára vagy csak egy-egy óvodapedagógusra, a kérdőívet vagy az egész óvodai testület vagy csak a kiválasztott óvodapedagógus(ok) tölti(k) ki. A kérdőív az önértékelés lehetőségével párosulva vizsgálja elsősorban az óvodapedagógusok játék és tanulásfelfogását, a játékosság értelmezését, a játék és tanulás kapcsolatának az országos, ill. a helyi program kívánalmai szerinti gyakorlati megvalósítását.
A kérdőív és a megfigyelés adatainak összevetése összehasonlító elemzésre ad lehetőséget, s egyben információkat kapunk az óvodapedagógusok önértékelésének objektivitásáról is.

Kérdőív a szülők számára

A vizsgálatba érdemes a szülőket, mint fogyasztókat is bevonni. Érdekesek és fontosak lehetnek azok az információk, amelyeket ezen kérdőív segítségével szerezhetünk a vizsgálat során. Ezekből a szülői véleményekből kitűnhet, mi az amivel segítik a szülők az óvodai nevelőmunkát a játék és tanulás területén, s mi okozhat nehézséget, esetleg teremthet olyan kényszerhelyzetet, amelyhez az óvoda (óvodai csoport) a szülők határozott igényének kielégítésére kénytelen alkalmazkodni.

Kérdőív az általános iskolai tanítóknak

Az óvoda-iskola átmenet zökkenőmentessé, zökkenő-mentesebbé tétele nagyban függ a két intézmény kapcsolatától. Az óvoda külső kapcsolataiban így jelentős az az információáramlás, pedagógiai konzultáció és tapasztalatcsere, amely az óvoda és az érdekeltségi körébe tartozó iskola között kialakul. A tanítóknak összeállított kérdőív többek között arra keresi a választ, hogy a tanítók hogyan vélekednek az óvodai nevelőmunkáról, mit preferálnak, milyen igényeket fogalmaznak meg az iskolába lépő gyermekkel szemben stb. E kérdőív segítségével tájékozódhatunk az iskolának az iskolába lépő gyermekekkel kapcsolatos elégedettségéről, amely csak akkor lehet véleményformálás alapja, ha az iskolai igények nem lépnek túl az óvoda rendeletben rögzített funkcióin.

Interjú a gyermekekkel

A gyermekek megkérdezése lehet teljeskörű vagy mintavétel szerinti. Az interjú kérdései lehetővé teszik, hogy valamennyi óvodáskorú gyermekkel elvégezhető.

Az interjúban a játék közbeni tanulásról és a játékosság megvalósulásáról, a gyermekek érdeklődésének figyelembe vételéről, tanulási helyzetekben való magatartásukról, tanulási helyzetekhez való viszonyukról, érzéseikről érdeklődünk.

Az interjú helyéül nyugodt, csendes, ismerős helyet válasszunk. Fontos, hogy ismerős személy vegye fel az interjút (óvodavezető, másik csoport óvodapedagóusa stb.), segítve ezzel a biztonságos környezeti feltételek megteremtését a gyermek megnyilatkozásához. Külső szakértőnek nem, vagy csak kellő ismerkedés után mintavétel szerint ajánlott e módszer alkalmazása.

Az adatok pontosabb rögzítése érdekében szerencsés, ha az interjúról magnófelvétel készül.

Dokumentum és egyéb írásos anyag elemzése

A dokumentumok (Helyi program, csoport pedagógiai programja, feljegyzések, emlékeztetők, híranyag stb.) tájékoztatást adnak az óvodapedagógus és az óvoda játék- és tanulásfelfogásáról, a játékosság érvényesítésének szándékáról, a tevékenységek feltételeinek megteremtéséről, a pedagógiai tudatosságról és tervszerűségről az adott témában.

A dokumentumok és egyéb írásos anyagok tanulmányozását a helyszínen végezzük!

A felsorolt és ismertetett módszerek mintául is szolgálhatnak újabb vizsgálati kérdéssor, szempontsor stb. összeállításához. Az alkalmazott módszerek segítségével meglehetősen átfogó képet kaphatunk a vizsgálat céljaként megjelölt területekről.

A vizsgálatról összefoglaló értékelés is készülhet a kidolgozott mérőlap segítségével, mely irányt adhat a további feladatok megfogalmazásához.

Mérőeszközök a téma vizsgálatához

Játékban tanulás
(Spontán tanulás a játékban)

Cél: Annak vizsgálata, hogy a szabad játék keretében a spontán tanulás milyen területen érvényesül, s a játékbeli spontán tanulás lehetőségei milyen mértékben segítik elő a gyermekek harmonikus fejlődését.

A megfigyelt személy: gyermek(ek).

Instrukció:

A spontán játék tanulásértékének megállapításához több gyermek több alkalommal történő megfigyelése adhat hiteles adatot.
A gyermekek megfigyelt szabad játékában a spontán tanulás érvényesülésének mértéke a különböző területeken:

5 = igen jellemző
4 = jellemző
3 = közepesen érvényesül
2 = kevésbé jellemző
1 = egyáltalán nem jellemző

A spontán játék tanulásértékét a kérdezett területen az előbb felsorolt számokkal lehet jellemezni. A szabad játékban az alábbi területeken figyelhető meg spontán tanulás, melynek mértékét 1-től 5-ig kell értékelni.

A spontán tanulás területei	igen jellemző	jellemző	közepesen érvényesül	kevésbé jellemző	nem jellemző
1. Az értelmi funkciók gyakorlása:
a) érzékelés, észlelés
b) figyelem
c) emlékezet
d) képzelet
e) gondolkodás
2. A kommunikációs képességek gyakorlása
a) verbális kommunikáció
b) nonverbális kommunikáció
c) metakommunikáció
3. Az érzelmi megnyilatkozások előfordulása:
a) öröm
b) félelem
c) szomorúság
d) harag
e) meglepődés
f) undor
g) szeretet
h) lelkesedés, ujjongás
i) bánat, bánkódás, elkeseredés
j) agresszió, düh, aggódás
k) bizalom
l) gyönyörködés
m) figyelmesség
n) győzelem feletti sikerélmény
o) káröröm
p) irigység
q) megsértődés
r) izgalom
A spontán tanulás területei	igen jellemző	jellemző	közepesen érvényesül	kevésbé jellemző	nem jellemző
4. Akarati tulajdonságok:
a) akaraterő
b) határozott szándék a csel. végrehajtására
c) kitartás
d) belátás
5. A magatartás szociális jellemzőinek gyakorlása:
a) alkalmazkodó képesség
b) kezdeményező képesség
c) irányító képesség
d) elutasító magatartás
e) közömbösség a társas hatásokkal szemben
f) visszahúzódás
g) együttműködő képesség
h) önállóság
i) a hatni tudás képessége
j) beilleszkedés
k) sodródás
l) szemlélődés
m) magányosság
6. A mozgás és a motorikus képességek közül az alábbiakat gyakorolták a játékban:
a) nagymozgások
b) finommozgások
c) kondicionáló képességek (erő, állóképesség)
d) koordinációs képességek:
- egyensúlyérzék
- mozgásos téri tájékozódó képesség
- ügyesség
7. Élmények elmélyülése, tapasztalatok felidézése:
a) tapasztalatok bővülése
b) tapasztalatok rendeződése

Értékelés

A gyermekeket ért fenti hatások a fejlődésük szempontjából:

kiválóak

jók

megfelelőek

elégségesek

nem megfelelőek

Az óvodapedagógus pedagógiai tevékenységének értéke a játékon belüli spontán tanulás lehetőségének biztosítása terén:

kiváló (5)

jó (4)

elfogadható (3)

gyenge (2)

nem megfelelő (1)

Játékban tanulás
(Spontán tanulás a játékban)

Cél: annak feltárása, hogy az óvodapedagógus a szabad játékban a játék jellemzőinek figyelembe vételével teremtette-e meg a spontán tanulás lehetőségeit.

A megfigyelt személy: az óvodapedagógus

Kérdések	Válaszok
	igen sokszor többször gyakran	nem	ritkán keveset részben
1) Biztosítottak-e az elmélyült, tartalmas játék feltételei?
2) Személyes közreműködésével adott-e utánozható mintát a gyermekek játékához?
3) Játék közben hosszasan magyarázott-e?
4) Tett-e fel az ismeretek meglétét ellenőrző kérdéseket?
5) Tett-e olyan észrevételt, hogy ezt nem így vagy másképpen szokták csinálni?
6) Az óvodapedagógus szükség szerint kíséri-e beszéddel a cselekvését?
7) Játékbeli magatartásával hozzájárult-e a gyermekek indirekt spontán tapasztalat bővítéséhez?
8) Megzavarta-e a gyermeki játék önállóságát és szabadságát az óvodapedagógus pedagógiai szándékának érvényesítése?
9) Teremtett-e szándékos tanulási helyzetet az óvodapedagógus a spontán játékban?
10) Személyes közreműködésével teremtett-e problémahelyzetet a játékban?
11) A problémahelyzet megoldásával a játék keretein belül maradtak-e? Játékként folytatták-e a tevékenységet?

Értékelés:

A spontán tanulás lehetőségeit akkor biztosítja az óvodapedagógus a szabad játékban a játék jellemzőinek megfelelően, ha:

• biztosítottak az elmélyült játék feltételei
• utánozható mintája és játékon belüli megnyilatkozásai segítségével biztosítja az indirekt tapasztalatbővülést és problémamegoldást
• kerüli a magyarázatokat, de különösen a hosszas témakifejtést
• nem igazítja ki a gyermekek játékelgondolását a valóságos tapasztalatoknak megfelelően
• nem teremt szándékos tanulási helyzetet a szabad játékban.

Játékban tanulás
Az óvodapedagógus önértékelése

A játék jellemzőihez igazítottan biztosítom a spontán tanulás lehetőségeit a szabad játékban, mert:
(A megfelelő négyzetbe helyezzen x-et!)

körültekintően megteremtem a tartalmas játék feltételeit

személyes részvételemmel utánozható mintát adok a gyermekeknek

megmagyarázom, ha valamiben elakadnak

kiegészítem hiányzó ismereteiket

kihasználom az adódó spontán alkalmakat tanulási helyzetek teremtésére

cselekvéseimet általában beszéddel kísérem

az adódó problémahelyzeteket a játékhelyzetnek megfelelően megbeszéljük és folytatjuk a játékot

az adódó problémahelyzeteket megvitatjuk, megbeszéljük, bővítve ezzel tapasztalataikat, fejlesztve gondolkodásukat

játék közben kérdéseket teszek fel elgondolásaik helyességének ellenőrzésére

a tapasztalat- és élményelmélyítés szándékával igyekszem a szokásokhoz, a tapasztalatokhoz és élményekhez igazodóan befolyásolni a gyermekek játékát.

Értékelés:

A megfigyelés adataival összevetve megállapítható, hogy mennyire reális az óvodapedagógus önértékelése, ill. milyen mértékben képes igazodni a játék jellemzőihez a spontán tanulás biztosítása terén.

Játékban tanulás
A gyermek általános jellemzői a játékban
(félévenkénti áttekintéssel)

Instrukció:

Az óvodapedagógus lehetőleg félévenként egyszer minden gyermeket megfigyel a táblázatban szereplő szempontok szerint. A megfigyelés mellett megjelölt igen, nem részben vagy néha válaszok az adott jellemző meglétét, hiányát, ill. részleges meglétét jelenti. Az összegyűjtött megfigyelések jelzik a fejlődés tendenciáját, s segítenek a gyermek egyéni fejlődését elősegítő kedvező pedagógiai hatások megfogalmazásában.
A megfigyelések adatainak elemzése után ajánlatos félévenként röviden rögzíteni a legfontosabb feladatokat.

  A gyermek általános jellemzői a játékban

   (megfigyelés évente kétszer)

Kérdések	4 év				5 év
	igen	nem	részben, ritkán	többnyire	igen	nem	részben, ritkán	többnyire
1) Elmélyülten játszik-e?
2) Kezdeményező-e a játékban?
3) Vezető egyéniség-e a játékban?
4) Inkább vezetni engedi magát?
5) Csatlakozik-e a játszókhoz?
6) Részt vesz-e az óv.ped. által kezdeményezett játékban?
7) Tud-e alkalmazkodni játék közben?
8) Teremt-e a konfliktushelyzetet a játékban?
9) Jellemzi-e indulatkitörés, agresszió játék közben?
10) Tud-e hatni társaira játék közben?
11) Vannak-e egyéni, kreatív ötletei a játékhoz?
12) Gazdag élmény- és tapasztalatháttér jelenik-e meg játékában?
13) Érzelmeit kifejezik-e a játékban?
14) Értelmi funkciói elég aktívan működnek-e a választott játékokban?
- érzékelés, észlelés
- figyelem
- képzelet
- emlékezet
- gondolkodás
15) Hatásosan kommunikál-e?
16) Gyakorolja-e játék közben a finommozgásokat?
17) Gyakorolja-e játék közben a nagymozgásokat?
18) Elég kitartó-e játék közben?
19) Önálló-e a játékban?
20) Jellemző játékformájának megnevezése:
Kérdések	6 év				7 év
	igen	nem	részben, ritkán	többnyire	igen	nem	részben, ritkán	többnyire
1) Elmélyülten játszik-e?
2) Kezdeményező-e a játékban?
3) Vezető egyéniség-e a játékban?
4) Inkább vezetni engedi magát?
5) Csatlakozik-e a játszókhoz?
6) Részt vesz-e az óv.ped. által kezdeményezett játékban?
7) Tud-e alkalmazkodni játék közben?
8) Teremt-e a konfliktushelyzetet a játékban?
9) Jellemzi-e indulatkitörés, agresszió játék közben?
10) Tud-e hatni társaira játék közben?
11) Vannak-e egyéni, kreatív ötletei a játékhoz?
12) Gazdag élmény- és tapasztalatháttér jelenik-e meg játékában?
13) Érzelmeit kifejezik-e a játékban?
14) Értelmi funkciói elég aktívan működnek-e a választott játékokban?
- érzékelés, észlelés
- figyelem
- képzelet
- emlékezet
- gondolkodás
15) Hatásosan kommunikál-e?
16) Gyakorolja-e játék közben a finommozgásokat?
17) Gyakorolja-e játék közben a nagymozgásokat?
18) Elég kitartó-e játék közben?
19) Önálló-e a játékban?
20) Jellemző játékformájának megnevezése:

Tanulásban a játék
(szándékosan előidézett tanulási helyzetekben a játék)

Cél: az időskála segítségével megállapítani, hogy mit mutat a vizsgált tevékenységek aránya egy napi pedagógiai folyamat során.

A megfigyelés tárgya: a napirendi tevékenységek közül a játék és a szervezett tanulás

Tevékenységi forma		megfelelő	sok	kevés	egyéb jellemző
szabad játék
kezdeményezett játék
tanulás	szervezett kötelező
	szervezett kötetlen
	kötelezően választható

Kérdés: Mit mutat a játék jelenléte a szervezett tanulás során a különböző műveltségtartalmak közvetítésekor?

A foglalkozás megnevezése	A játék jelenléte
	megfelelő	sok	kevés	nem jellemző
irodalom
vizuális
ének-zene
a környezet megismerése - matematika
testnevelés

Tevékenység időskála
a játék dominanciájának méréséhez

Óvodai nyitvatartás	Tevékenység(ek)
7.00
10
20
7.30
40
50
8.00
10
20
30
40
50
9.00
10
20
30
40
50
10.00
10
20
30
40
50
11.00
10
20
30
40
50
12.00 - 13.00	Ebéd
10
20
30
40
50
14.00
10
20
30
40
50
15.00
10
20
30
40
50
16.00
10
20
30
40
50
17.00

Tevékenység megnevezések: szabad játék, kezdeményezett játék, kötelező foglalkozás, kötetlen (kezdeményezett) foglalkozás, kötelezően választható tevékenység, szabadon választható tevékenység, sajátszeméllyel kapcsolatos tevékenység, megbízatás, séta, beszélgetés, egyéb.

Tanulásban a játék
(Szándékosan előidézett tanulási helyzetekben a játék)

Cél: annak feltárása, hogy a tanulásirányítási stratégia mennyire épít a játékra, játékosságra, s hogy hogyan érvényesülnek a gyermek alaptermészetéhez igazodó szervezeti formák és módszerek?

A megfigyelt személy: óvodapedagógus

Tanulásirányítási stratégia elemei			Foglalkozások
			irodalom	ének	vizuális	mozgás	körny. (mat.)
Munkaforma	együttes (csoport)
	egyéni
	páros
Szervezeti forma	kötetlen
	kötött	kötelező (egy adott tev.)
		kötelezően választható
Helyszín	óvoda	csoportszoba
		udvar, egyéb
	óvodán kívül
példa
szemléltetés, bemutatás
mesélés
elbeszélés
beszélgetés(megbeszélés)
magyarázat
cselekedtetés
gyakorlás
példa
játék
bábjáték
projekt
bíztatás, bátorítás
elismerés
helyeslés
személyes dicséret
nyilvános dicséret
egyéb pozitív megerősítés
játékosság
kíváncsiság fokozása
pozitív indítékkeltés
választási lehetőség bizt.
döntési helyzet teremtése
önállóság terének növelése
elmarasztalás
figyelmeztetés
utasítás
parancs
meggyőzés
a kényszerítés egyéb eszközei
a gátlás egyéb eszközei

Értékelés

A szervezett tanulás akkor felel meg az OAP szellemiségének, ha többnyire a kötetlenség, a választás, a gyermeki önállóság dominál, prioritást élvez a kiscsoportos tanulási forma, az ösztönző, tevékenységre, utánzásra, variálásra lehetőséget adó módszerek.

A tanulás lehetséges formáinak előfordulása az óvodában

A mérés áttekintést ad az óvodában előforduló különféle tanulási formák előfordulásáról, jellemző megvalósulásukról.
Az egyes tanulási formákról összegző értékelést is tudunk készíteni a részmegfigyelések adatainak felhasználásával. Az összegzésből kitűnik a tanulási formák jellemző jelenléte, s néhány szempont alapján megvalósulásuk sikere. (A szempontok tovább bővíthetőek.)

A részmegfigyelések az alábbi lehetséges tanulási formára térnek ki, melyekről külön-külön készül jegyzőkönyv:

• utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása)
• spontán játékos tapasztalatszerzés
• gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
• az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés
• gyakorlati probléma- és feladatmegoldás
• az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás

A téma természetéből adódóan az adatok akkor hitelesek, ha folyamatos (napi pedagógiai tevékenység) és többszöri megfigyelés során gyűjtöttük azokat. Bizonyos napirendi időszakok váltakozó megfigyelése is segíthet a téma, illetve tevékenység áttekintésében.

A tanulás lehetséges formáinak előfordulása
A) Utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás
(szokásalakítás)

Instrukció: a jelölés módjául választhatjuk a függőleges vonalat vagy az X-et a megfelelő rublikába.

A mintaadás területei	Az előfordulás gyakorisága a tevékenységekben
	Játékban			Játékon kívül
	többször	néha	nem jellemző	többször	néha	nem jellemző
utánzáson alapuló indirekt magatartás- és viselkedés tanulásra mintát ad az óvodapedagógus a játékban
minta a kapcsolatépítésre
modell konfliktusmegoldásra
minta toleranciára
minta az együttműködésre
minta az elfogadásra
minta a kudarctűrésre
minta a siker átélésére
minta a kitartásra
udvariassági szokásokra
higiénés szokásokra
a kultúrált étkezésre
a hiteles kommunikációra
az eszközökkel való bánásmódra
a problémahelyzet megoldására
a segítségadásra
a szabály betartására
az önfegyelemre

A tanulás lehetséges formáinak előfordulása
B) Spontán játékos tapasztalatszerzés

Instrukció: a jelölés módjául választhatjuk a függőleges vonalat vagy az X-et a megfelelő rublikába.

A spontán játékos tapasztalatszerzés területe	Az előfordulás gyakorisága
	gyakran	néha	nem jellemző
játék közbeni problémamegoldás
versenyhelyzet saját személye körüli teendők ellátásakor
megbízatások teljesítésekor váratlan helyzet megoldásakor
bármilyen tevékenység önkéntes elvállalásakor
naposi munka közben
növény- és állatgondozás közben
kirándulás alkalmával
séta, látogatás során
beszélgetés közben
képeskönyv nézegetés közben
egyéb alkalom 1.
egyéb alkalom 2.
egyéb alkalom 3.

A tanulás lehetséges formáinak előfordulása
C) Gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés

1) A gyermekekre mennyire jellemző a kérdésfeltevés, kérdezés?
nagyon	kevésbé	kevésbé
2) Melyik területen aktívabbak a gyermekek a kérdésfeltevésben? Állítson fel sorrendet! Jelölje 1-gyel, amelyik területről a legtöbb kérdést teszik fel a gyermekek!
természeti környezet:
élő
állat
növény
ember
élettelen
társadalmi környezet
technikai, műszaki jelenségek
művészetre vonatkozó kérdések
irodalom
zene
képzőművészet
mozgásművészet
Egyéb tartalmú kérdések: . . .
3) Mire kérdeznek rá a gyermekek leggyakrabban? Állítson fel sorrendet! A leggyakrabban előfordulót jelölje 1-gyel!
a jelenségek okára
a jelenségek miértjére
a jelenségek hogyanjára
a jelenségek jellemzőire
4) A kérdés milyen területen segíti a jobb megértést, tájékozódást? (Többet is meg lehet jelölni.)
játék
felnőttek munkája
gyermek munka jellegű tevékenysége
külső környezeti hatások
5) Kielégítő, ill. megfelelő választ kapnak-e a gyermekek a kérdéseikre?
igen	nem	részben

A tanulás lehetséges formáinak előfordulása
D) Az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés

Kérdések	Válasz
	igen	nem	részben, ill. keveset
1) A gyermekek aktuális érdeklődéséből fakad-e a megfigyelés, tapasztalatszerzés?
2) A gyermekek játékérdeklődése adta-e a megfigyelés, tapasztalatszerzés témáját?
3) Az óvodapedagógus által szükségesnek tartott, előre kiválasztott téma-e a megfigyelés, tapasztalatszerzés tárgya?
4) Érvényesül-e a játékosság?
5) Tevékenykednek-e a gyermekek?
6) Vannak-e kérdései a gyermekeknek a témához?

7) A színhely:							óvoda	óvodán kívüli
8) A megfigyelés, tapasztalatszerzés előkészítése:
kiváló					jó	elfogadható	gyenge	nem megfelelő
9) A megfigyelés, tapasztalatszerzés lebonyolítása:
kiváló					jó	elfogadható	gyenge	nem megfelelő
10) Milyen a gyermekek érdeklődése, aktivitása?
kiváló					jó	elfogadható	gyenge	nem megfelelő
11) A kiválasztott és alkalmazott módszerek milyen mértékben szolgálták a megfigyelés, tapasztalatszerzés sikerét?
kiválóan					jól	elfogadhatóan	gyengén	nem megfelelően

A tanulás lehetséges formáinak előfordulása
E) Gyakorlati probléma és feladatmegoldás

1) Milyen tevékenységben jelentkezett?

játékban

tanulási feladatban

a gyermek munka jellegű tevékenységében

egyéb helyzetben

Kérdések	Válasz
	igen	nem	többnyire, ritkán, részben
1) Felismerte-e az óvodapedagógus az adódó helyzeteket?
2) Előre tervezte-e a gyakorlati probléma- és feladathelyzetet?
3) Érthetővé tudta-e tenni a gyermekek számára?
4) Biztosította-e a gyermekek önállóságát?
5) Bíztatta-e a gyermekeket a gyakorlati probléma megoldására?
6) Ösztönözte-e a gyermekeket több, újszerű megoldásra?
7) Jellemző volt-e a játékosság?
8) Elérte-e az óvodapedagógus a probléma és feladatmegoldás melletti kitartást?
9) Érdekes volt-e, érdekelte-e a gyermekeket?
10) Fejlődött-e a gyermekek gyakorlati probléma- és feladatmegoldó képessége?
11) Erősítette-e az "ahá" élményt az adott probléma- és feladatmegoldás?

A tanulás lehetséges formáinak előfordulása
F) Az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás

Instrukció: jelölés x-szel.

A tanulás jellemzője	Foglalkozási ág
	irodalom	ének	vizuális	mozgás	körny. (matematika)
játékos
kötetlen
kötelező
kötelezően választható
hat az értelmi funkciók fejlődésére
hat a mozgásfejlődésre
hat az esztétikai ízlésre
hat az erkölcsi tulajdonságok alakulására
hat a képességek fejlődésére
hat az önállóság fejlődésére
hat a kitartás, akarat fejlődésére
hat a kommunikáció fejlődésére

Instrukció: jelölés az 5-ös értékskála szerint.

5      kiváló
4      jó
3      még elfogadható
2      gyenge
1      nem megfelelő

A szervezett tanulás	Értékelés
	5	4	3	2	1
témája
tartalma
szervezeti formája
alkalmazott módszerek
gyermeki megnyilatkozások figyelembe vétele
alkalmazott eszközök

Az óvodapedagógus önértékelése
A különböző tanulási formák megvalósulásáról

Cél: az óvodapedagógus saját tevékenységének értékelésével tárja fel azon erősségeket és gyengeségeket, amelyek a vizsgálat időszakában a különböző tanulási formák jellemző jelenlétében és megvalósulásában érvényes.
Az önértékelést végzi: az óvodapedagógus.

Instrukció: az önértékelést érdemes hosszabb távon többször megismételni.

1) Hogyan vélekedik a különféle tanulási formák előfordulási arányáról?

Tanulási forma	Előfordulása
	optimális	sok	kevés
A) utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás
B) spontán játékos tapasztalatszerzés
C) gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
D) óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés
E) gyakorlati probléma- és feladatmegoldás
F) az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás

2) Mennyire játékosak a szervezett tanulási helyzetek, az egyes tanulási formák?

Tanulási forma	A játékosság mértéke
	optimális	túlságosan	kevésbé
A) utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás
B) spontán játékos tapasztalatszerzés
C) gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
D) óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés
E) gyakorlati probléma- és feladatmegoldás
F) az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás

3) Mennyire sikerült megvalósítani a differeciált bánásmódot az egyes tanulási formáknál?
kiválóan	jól	elfogadhatóan	gyengén	nem megfelelően
4) Mennyire sikerült az egyes tanulási formáknál elősegíteni a differenciált fejlődést?
kiválóan	jól	elfogadhatóan	gyengén	nem megfelelően

Kérdések	A megvalósulás értékelése
	5	4	3	2	1
5) Milyennek értékeli a lehetséges tanulási helyzetek felismerését és kihasználását?
6) Milyennek tartja módszerei megválasztását és alkalmazását?
7) Hogyan értékeli a szervezett tanulás előkészítését, lebonyolítását?
8) Mennyire volt sikeres az eszközök megválasztása?
9) Milyennek minősíti a szervezeti forma megválasztását?
10) Mennyire volt sikeres a megválasztott munkaforma?
11) Milyen volt a gyermekek egyéni megnyilvánulásainak figyelembe vétele?

A tanulás lehetséges formáinak előfordulása az óvodában
(ÖSSZEGZÉS)

Cél: annak feltárása, hogy az OAP-ban felsorolt tanulási formák hogyan fordulnak elő a csoportban.

Instrukció: több napos, ill. többszöri és folyamatos megfigyelés és jegyzőkönyvezés alapján lehet a megjelölt cél szerint adatokat gyűjteni a napirendi tevékenységek követése segítségével.
A megvalósulást minősítő értékek: 5 = kiváló, 4 = jó, 3 = elfogadható, 2 = gyenge, 1 = elfogadhatatlan.
A megadott helyre az előfordulás gyakorisága alapján írjunk majd be X-et!

5     igen jellemző
4     jellemző
3     még elfogadható mértékben jellemző rá
2     kevésbé jellemző
1     egyáltalán nem jellemző

Tanulási forma	Megvalósulás					Előfordulási jellemző
	5	4	3	2	1	5	4	3	2	1
A) utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás
B) spontán játékos tapasztalatszerzés
C) gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
D) óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés
E) gyakorlati probléma- és feladatmegoldás
F) az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás

Értékelés:

Az értékelésnél mérlegelni kell a korosztályhoz igazodást, a gyermekek jellemzőihez való alkalmazkodást, valamint annak érvényesülését, hogy "Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely nem szűkül le az ismeretszerzésre", s az egész nap folyamán jelen van.
A tanulási formák megvalósulásáról és jellemző előfordulásukról a megfigyelés alkalmával gyűjtött adatokat vessük össze az óvodapedagógus önértékelésével. Ezzel a módszerrel felderíthetjük a megegyezéseket és az eltéréseket. A konklúzió segít a különböző tanulási formák alkalmazása tekintetében a további feladatok megfogalmazásában, s hozzájárul az óvodapedagógus önértékelésének fejlődéséhez.

A játékosság érvényesülése "A"

Cél: annak vizsgálata, hogy a tervezett tanulási folyamatban, tanulási helyzetben az óvodapedagógus mennyire vette figyelembe a legtipikusabb gyermeki sajátosságokat, óvodáskori jellemzőket.

A megfigyelt személy: az óvodapedagógus és a gyermekek.

Instrukció: A tanulási folyamatról, illetve a tanulási helyzetekről készítsünk feljegyzéseket a felsorolt gyermeki jellemzők megfigyelésével, amelyek figyelembe vételét az 5 fokozatú skálán minősítsük. A táblázatba a figyelembe vétel mértékét szám beírásával rögzítsük!

Gyermeki jellemző	A figyelembe vétel mértéke
	kiváló	jó	elfogadható	gyenge	nem megfelelő
játékosság
önállósulási törekvés
kiváncsiság
fokozott mozgásigény
tevékenységi vágy
felnőtthöz hasonlítás igénye
érzelmek dominanciája
ismétlési, próbálkozási törekvés
szabadságvágy
figyelem labilitása
az ingerületi folyamatok túlsúlya
a gátlási mechanizmus kialakulatlansága

A fenti táblázat adataiból megítélhető a gyermeki sajátosságok figyelembe vételének minősége.

A gyermeki jellemző (kori sajátosság) figyelembe vétele pontokban	A figyelembe vétel minősége
60 - 56 pont között	kiváló
55 - 45 pont között	jó
44 - 36 pont között	elfogadható
35 - 26 pont között	gyenge
25 pont és alatta	elfogadhatatlan

A játékosság érvényesülése "B"

Cél: annak feltárása, hogy a játékosság elemei hogyan érvényesülnek a szervezett tanulás során a foglalkozásokon és a szándékos tanulási helyzetekben.

A megfigyelt személy: az óvodapedagógus és a gyermekek

Instrukció: a megfigyelés során a táblázat megfelelő részébe írjunk az ötös skálának megfelelő értéket, amely a jellemző jegy érvényesülésének mértékét mutatja!

Jelölés az 5-ös értékskála szerint.

5 kiváló
4 jó
3 még elfogadható
2 gyenge
1 nem megfelelő

A játékosság elemei, jellemzői	Foglalkozások
	irodalom	ének	vizuális	mozgás	környezet, matematika
kötetlenség
újszerű tartalom
érdekes eszközök
derűs légkör
a felfedezés lehetősége
új megoldások, kitalálások lehetősége
többszöri ismétlés, próbálkozás
tevékenységi vágy kielégítése
lehetőség a hosszantartó cselekvésre
önállóság biztosítása
problémahelyzet teremtése
lehetőség utánzásra, modellkövetésre
lehetőség "mintha helyzet" teremtésére
lehetőség a választásra

Kérdőív óvodapedagógusok részére

Cél: annak feltárása, hogy az óvodapedagógus hogyan értelmezi a játék és tanulás kapcsolatát, a játékban tanulást és a játék alkalmazását a szándékos tanulási helyzetekben, s hogyan értelmezi a játékosságot.

1) Alkalmas-e a szabad játék minden tanulási forma alkalmazására?

igen

nem

részben

2) Alkalmas-e a szabad játék minden tanulási tartalom közvetítésére?

igen

nem

részben

3) Alkalmasnak tartja-e a szabad játékot tanulási helyzet teremtésére?

igen

nem

részben

4) Alkalmas-e a kezdeményezett játék minden tanulási forma alkalmazására?

igen

nem

részben

5) Alkalmas-e a kezdeményezett játék minden tanulási tartalom közvetítésére?

igen

nem

részben

6) Ki tudja-e használni a nap folyamán adódó tanulási helyzeteket?

igen

nem

részben, ritkán

7) Jelölje meg az igaz állítást, állításokat!

A szabad játék:

a spontán tanulás tere

a szervezett tanulás tere

az irányított tanulás tere

a tanulás tere

a tudatosan befolyásolt tanulás tere

a szándékos tanulás tere

8) Támogatja-e a szabad játékból indított szervezett tanulási folyamatot?

igen

nem

ritkán

9) Sorolja fel, hogyan, mivel biztosítja a játékosságot!

. . .

10) Igaz-e a következő állítás? Az óvodás gyermek miközben játszik tanul és tanulás közben játszik.

igaz

hamis

Indoklás: . . .

11) Egyetért-e a következő állítással? "Játék során számtalan lehetőség nyílik fejlesztő beszélgetésekre."

igen

nem

Indoklás: . . .

12) Elfogadja-e a következő állítást? "A játék keretében szervezetten feldolgozásra kerülő ismeretanyag feltételeit előre meg lehet tervezni. Ezen feltételek a játékban folyamatosan kialakíthatóak."

igen

nem

Indoklás: . . .

13) Az Ön gyakorlatában hogyan fordul elő a játék a szervezett tanulási folyamatban?
(a megfelelő helyre x-et írjon)

A játék előfordulása a szervezett tanulásban	Az előfordulás gyakorisága
	ritkán	gyakran	mindig	nem jell.
a foglalkozások játékosak, ezért nincs játék
egy játékot tervezek
két játékot tervezek
több játékot is játsszunk
az egész foglalkozáson játsszunk

Interjú a gyermekekkel

Cél: a gyermekek véleményének megismerése a játékos tanulásról, az óvodapedagógus tanulásirányítási tevékenységének gyermeki fogadtatásáról.

A megkérdezettek: a gyermekek

Instrukció: A bevezetőben a módszerismertetésnél leírtak figyelembe vétele feltétele a sikeres megkérdezésnek. Az 5 év körüliek már értékelhető válaszokat adnak.
A kérdések száma csökkenthető, helyi jellemzőhöz átalakítható, a sorrendiség is változtatható.

1. Téged mi érdekel legjobban, amit óvónéni csinál?
2. Zavar-e téged, amikor játékidőben, játék közben az óvónéni valami érdekeset kezd el csinálni a gyerekekkel?
3. Az óvónéni meg szokott-e hallgatni, amikor mondani akarsz valamit?
4. Kipróbálhatod-e te is, amit a többi gyerek?
5. Te is a kezedbe szoktad-e venni, amit az óvónéni mutat?
6. Miért szeretsz sétálni?
7. Miért szeretsz kirándulni?
8. Mit jelent ez a szó, hogy "tanulni"?
9. Mit gondolsz, sokat vagy keveset tanulsz az óvodában?
10. Szoktál-e izgulni? Mikor?
11. Szeretsz-e te válaszolni a kérdésekre vagy megvárod míg mások válaszolnak?
12. Szoktál-e kérdezni az óvónénitől? Mi érdekel leginkább?
13. Amikor az óvónéni is ott van, szoktál-e szerepelni ugyanúgy, mint a többi gyerek?
14. Hagyja-e az óvónéni, hogy egyedül csináld azt, amit egyedül akarsz csinálni?
15. Ismételhetsz, gyakorolhatsz-e annyit, amennyit szeretnél?
16. Van-e olyan, hogy te mutatod meg a többieknek, hogy valamit hogy kell csinálni?
17. Kíváncsi vagy-e, amikor az óvónéni készülődik valamihez? Oda szoktál-e menni? Ott maradsz-e végig?
18. Miért érzed jól magad ezeken a "foglalkozásokon"?
19. Gyakran abba kell-e hagynod a játékot, mert az óvónéni szeretné, ha részt vennél abban, amit ő a gyerekekkel csinál?
20. Van-e elgondolásod arra, hogy hogyan csinálja az óvónéni, milyen legyen az, amikor a gyerekek valamit tanulnak?

Kérdőív tanítók részére

Cél: annak vizsgálata, hogy az óvodás gyermekeket fogadó első osztályos tanítók hogyan látják az iskolába érkező volt óvodásokat, s hogyan vélekednek az óvodai nevelőmunkáról.

Milyenek az iskolába lépő gyermekek?

1) A gyermekek érdeklődése:

motiváltak

nehéz őket     motiválni

közömbösek

változó érdeklődésűek

Akadályozó tényező:

túlzottan játékosak

túlzottan mozgékonyak

túlzottan önállóak

túlzottan lelkesek

Egyéb: . . .

2) A gyermekek többsége a tanítási órán (a megfelelő aláhúzandó):

a)

nyugodt

kiegyensúlyozott

nyugtalan

változó

zárkózott

agresszív

dacos

passzív

aktív

sírós

szorongó

nyílt

élénk

közlékeny

mozgékony

b)

igyekvő

kitartó

mind jobb teljesítményre törekvő

hamar feladja

nem próbálkozik újra:

sír

agresszív

játékot csinál belőle

bohóckodik

c) tempója:

megfelelő

gyors

lassú

d) alkalmazkodásuk:

jó

elfogadható

gyenge

3) Milyen területen szeretné, ha fejlettebbek lennének a gyermekek?

nagymozgások

finommozgások

értelmi képességek (megfelelő aláhúzandó):

érzékelés

észlelés

figyelem

emlékezet

képzelet

gondolkodás

kreatív gondolkodás

beszéd

szociális, társas kapcsolatok (megfelelő aláhúzandó):

kapcsolat a gyermekekkel

viszony a felnőtthöz

A magatartás mely területét tartja gyengének? . . .

tanuláshoz való viszony

Mi a véleménye az óvodai nevelőmunkáról?

1. Melyek az óvodai nevelés erősségei?
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   
2. Melyek az óvodai nevelés gyengeségei?
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   
3. Mit hiányol, mit kívánna az óvodai neveléstől?
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   
4. Mi az, amivel az óvodai nevelés segíteni tudná az Ön pedagógiai munkáját?
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   
5. Mi az Ön véleménye a játék, a játékosság érvényesítéséről az iskolai nevelőmunkában?
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   
6. Egyéb észrevétel, javaslat:
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….
   ………………………………………………………………….

A kérdőív arra ad választ, hogy:

1. reális elvárásokat fogalmaz-e meg az iskola az óvodai neveléssel szemben,
2. tekintettel van-e az óvoda alapfunkcióira,
3. figyelembe veszi-e az óvodában érvényesülő játékdominanciát.

Kérdőív szülők részére

Cél: annak feltárása, hogy hogyan vélekednek a szülők az óvodai tevékenységekről, mit preferálnak, mennyire elégedettek a kérdezett témában.

Módszer: kérdőív vagy interjú

1) Mit tart fontosnak az óvodában a gyermeke szempontjából?
A kockákba az alábbi jelöléseket alkalmazza: (Ugyanaz a szám többször is előfordulhat.)			jelölje 1-el, amit legfontosabbnak tart,
			jelölje 2-vel, amit fontosnak tart,
			jelölje 3-al, amit kevésbé tart fontosnak,
			jelölje 4-el, amit nem tart fontosnak.
érezze jól magát
minél többet játsszon
játékosan tanuljon
barátkozhasson, legyen játszótársa
értelmileg fejlődjön
érzelmileg fejlődjön
fejlődjön mozgása
biztonságos helyen legyen
legyen mellette felnőtt, aki segíti, vigyáz rá
tanulja meg a viselkedés szabályait
tanuljon meg az igazáért küzdeni
gyakorolja az önállóságot
életkorának megfelelő étkezést kapjon
tanuljon, készüljön fel az iskolára
tudjon külön foglalkozásokon résztvenni
egyéb 1 (nagyon fontos, ami kimaradt a felsorolásból): . . .
egyéb 2 (fontos, ami kimaradt a felsorolásból): . . .
2) Meg szokta-e kérdezni gyermekétől, hogy mit tanultak az óvodában?
minden nap	gyakran	néha	nem ezt kérdezem
3) Meg szokta-e kérdezni gyermekétől, hogy mit vagy mivel vagy kivel játszott aznap?
minden nap	gyakran	néha	nem ezt kérdezem
4) Véleménye szerint tanul-e a gyermek, amikor játszik?
igen			nem
5) Fontosnak tartja-e Ön a foglalkozásokat?
igen			nem
6) Eleget tanulnak-e a gyermekek az óvodában?
igen			nem
7) Ön jónak tartja-e, ha az óvodában a gyermekeknek kötelezően részt kell venni a tanulásban?
igen			nem
8) Egyetért-e Ön azzal, hogy mi felajánljuk a tanulást a gyermekeknek, és ők dönthetnek a résztvételről?
igen			nem
9) Véleménye szerint az óvodai nevelés (az óvodai játékos tanulás) alkalmassá teszi-e a gyermekét az iskolai tanulás megkezdésére?
igen		nem	részben
10) Tudja-e Ön segíteni a gyermekek óvodai tanulását az alábbiak közül valamelyikkel?
szívesen bemutatom hobbymat
értek .. kézműves mesterséghez, melyet megmutatok
otthoni ház körüli teendőkhöz szívesen fogadom a gyermekeket
érdekes munkámat, foglalkozásomat megismerhetik a gyermekek
részt tudok venni kiránduláson, sétán a gyermekekkel
szívesen vállalok gyűjtőmunkát
Egyéb módon: . . .
11) Igényli-e, hogy az óvoda külön foglalkozásokat szervezzen a gyermekeknek?
igen			nem
Ha igen, melyikre íratná be? (aláhúzással többet is megjelölhet.)
külön torna			balett
népi tánc			zeneovi
idegen nyelv			képzőművészeti foglalkozás
bábjáték			játszóház
Egyéb: . . .
12) Befolyásolta-e Önt az óvoda megválasztásában, hogy ott milyen külön foglalkozásokat szerveznek a gyermekek részére?
igen		nem	részben

13) Kérem, tekintse át a következő táblázatot! A táblázatból arra vagyunk kíváncsiak, hogy az Ön véleménye szerint az óvodában a felsorolt tevékenységekre elegendő figyelmet, időt fordítanak-e.

Ha: meg van elégedve, az "elegendő" oszlopba írjon egy X-et,
ha soknak tartja az azzal a tevékenységgel eltöltött időt, az arra fordított figyelmet, tegyen X-et a "sok" oszlopba,
ha kevésnek tartja a ráfordított időt, figyelmet, tegyen X-et a "kevés" oszlopba.

Tevékenység	Idő, figyelem
	elegendő	sok	kevés
játék
mozgás
mese
éneklés, zene
rajzolás, festés, mintázás, kézimunka
beszélgetés
pihenés, alvás
kirándulás
séta, levegőzés
tanulás
szokások alakítása
a gyermek egyéni tulajdonságainak figyelembe vétele

Dokumentum és egyéb írásos anyag tanulmányozása

Cél: A megfigyelések, az önelemzése, továbbá a szülőknek, tanítóknak kiadott kérdőív adatainak megerősítése, kiegészítése, ill. a gyűjtött adatok egy részének kontrollja.

Szempontok az adatfeltáráshoz és elemzéshez

1. A Napirend idő- és tevékenységszerkezetének áttekintése.
2. A csoport Pedagógiai Programjában:
   a tevékenységek,
   szervezeti és munkaformák,
   tanulási formák
   (esetleg a megnevezett módszerek)
3. A gyermekek fejlődéséről készített személyiségnaplóban a játék, játékosság és a tanulás témakörében készült feljegyzések értékelése.
4. Emlékeztető szülői értekezletekről. Volt-e téma és milyen megközelítésben a "Játék és tanulás"?
5. Hirdetmények a szülők számára.

Az értékelés

A dokumentumok, írásos anyagok akkor mutatnak pozitív képet, ha:

1. Napirend: rugalmas, tevékenységi arányok megfelelőek, életkorhoz igazodóak, egyértelmű a játék elsődlegességének érvényesülése.
2. Pedagógiai program: gazdag óvodai és óvodán kívüli program, dominál a kötetlenség, a gyermekek életkorához kellő arányban alkalmazza az egyéni és kiscsoportos szervezeti formát, ösztönző, játékos módszereket alkalmaz az óvodapedagógus.
3. Személyiségnapló: kellő figyelem a játékra, van utalás a játékon belüli és a játékkal tanulásra, a játék által történő fejlődésre.
4. Szülői értekezlet: volt téma a játék, a játékosság és a játékos tanulás.
5. Hirdetmények: információkat tesznek közzé a szülők számára a játékról, játékos tevékenységekről, a tervezett tanulásról.

Összefoglaló értékelés
Játék és tanulás az óvodában

Az óvodapedagógus tevékenységének értékelése

Az összefoglaló értékeléshez néhány kiemelt szempont:

Kérdés	Válasz
	igen	nem	részben
1. A játékban tanulás a játék jellemző jegyeinek figyelembe vételével valósult-e meg?
2. A játékban tanulás során tud-e érvényesülni a kitűzött játékcél?
3. A játékban tanulás lehetőségei a gyermekek várható egyéni fejlődését biztosítják-e?
4. A játékok tanulási helyzetben való alkalmazása során a játékok megtartják-e játék jellegüket?
5. Megfelelő-e az egyes műveltségtartalmakhoz a játékok megválasztása és játszása?
6. A tanulás lehetséges formáinak megválasztásában és alkalmazásában tükröződik-e az OAP ajánlása?
7. Törekszik-e az óvodapedagógus a játékosság eszközeinek széleskörű alkalmazására?

Összegző minősítés

Milyennek ítéli meg?
1. A játékban tanulás (spontán tanulás) megvalósulása:
kiváló				jó	elfogadható	gyenge
2. A játékok alkalmazása a spontán adódó és tudatosan teremtett tanulási helyzetekben:
kiváló				jó	elfogadható	gyenge
3. A tanulás lehetséges formáinak előfordulása:
kiváló				jó	elfogadható	gyenge
4. A választott szervezeti- és munkaformák, módszerek alkalmazása:
kiváló				jó	elfogadható	gyenge
5. Az óvodai tevékenységrendszer struktúrája, időskálája:
kiváló				jó	elfogadható	gyenge
6. A játékosság érvényesülése:
kiváló				jó	elfogadható	gyenge

Irodalom

1. Bakonyi Anna: Minőséget minőséggel. Óvodai nevelés 2000. 7. sz. 293 - 295. o.
2. Érték és minőség az ezredforduló óvodáiban. Szerkesztette: Balogh Tibor. Bp.
3. Fábián Katalin - Laminé Antal Éva: Mérőeszközök, felmérőlapok gyűjteménye az óvodai minőségbiztosítás elkészítéséhez. FABULA BT. 2000.
4. Hegyi Ildikó: Hová tűntek az óvodai foglalkozások? Óvodai Nevelés, 2000. 7. sz.
5. Hegyi Ildikó: Fejlődési lépcsőfokok óvodáskorban. okker Oktatási Kiadó, 1999.
6. Horváth Attila: Minőségbiztosítási technikák óvodában és iskolában. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999.
7. A játék … az gyönyörű! Szerkesztette: Gellér Tibor. Novum Kiadó, Szeged, 1998.
8. Kovács György: A játékban jelentkező új vonások. Óvodai Nevelés, 1996. 5. sz.
9. Kovács György - Bakosi Éva: Játék az óvodában. Debrecen, 1998.
10. Kovács György - Bakosi Éva: Óvodapedagógia 2. - Óvodai tanulás = játékos tanulás. Debrecen, 1999.
11. Kovácsné Bakosi Éva: A játék védelmében? Óvodai nevelés, 1997. 6. sz.
12. Kovácsné Bakosi Éva: Kezdeményezett játékok az óvodában. Óvodai Nevelés, 1993/6.sz.
13. Kósáné Ormai Vera: A mi iskolánk. IF Alapítvány. ADUPRINT Kiadó, Bp. 1998.
14. Makai Katalin: Iskolai önértékelés, hogyan? Minőség és gyakorlat. Bp.
15. W. Mikó Magdolna: "Komolyan" a játékról. Óvodai nevelés, 1998. 5.sz. 155 - 158. o.
16. Nagy Jenőné: Helyzetelemzés, önmeghatározás, döntés. OKI, Bp.
17. Nagy József: PREFER - Preventív fejlettségvizsgáló rendszer 4 - 7 éves gyermekek számára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.
18. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja. 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet
19. Stöckert Károlyné: A foglalkozás újraértelmezése. Óvodai Nevelés 2000. 7. sz.
20. Stöckert Károlyné: Darázsfészekbe nyúltunk? Óvodai Nevelés 2001. 1. sz.
21. Brian és Shirley Sutton-Smith: Hogyan játsszunk gyermekünkkel (És mikor ne?) Gondolat, Bp. 1986.
22. Takács Bernadett: Játék, játék, játék … avagy mégsem? Óvodai Nevelés, 1997. 3. sz.
23. Trencsényi László: Minőségbiztosítás a pedagógiai programban, hogyan? OKI, Bp.
24. Trencsényi László - Villányi Györgyné: Minőségbiztosítás az óvodai nevelési programban, hogyan? OKI, Bp.
25. Zsoldos Z. Júlia: Indul az Országos óvodai projekt. Óvodai Nevelés 2001. 1. sz.