I. Nyomtatott sajtó :: Bevezetés az újságolvasásba

1. Előszó

Meglepő lehet ez a cím, amelyet ez a fejezet visel. Látszólag egyszerű és a hétköznapokban sokak által gyakorolt dologról – újságolvasásról – van szó, amelyhez látszólag nem szükségesek speciális ismeretek, „tudások” vagy bármiféle gyakorlati célú bevezetés. Természetesnek tűnik, hogy az emberek mindennap olvasnak újságot.

Jól tudjuk, hogy ez azonban nincs így, ugyanis

• az emberek egy része egyáltalán nem olvas újságot, illetve
• az emberek egy másik része más forrásokból szerzi meg azokat az ismereteket, amelyek a hétköznapokban való elemi tájékozódáshoz szükségesek lehetnek.

A média világa napjainkban ehhez számos lehetőséget kínál, mégis azt gondoljuk, hogy a nyomtatott sajtónak az elektronikus sajtó (és más médiumok mellett) jelentős térhódítása mellett továbbra is van jelentősége az emberek tájékozódásában, világképük formálásában, és ez indokolttá teszi a vele történő iskolai szintű foglalkozást.

Ez a modul ezért arra tesz kísérletet, hogy a szerzők szándékai szerint segítséget, támogatást nyújtson ahhoz, hogy a felnőttoktatásban tanító pedagógusok

• akár a „társadalomismeret”,
• akár más (esetleg irodalom) tantárgy kapcsán könnyebben taníthassák meg azokat az ismereteket a média világával kapcsolatosan, amelyek eddig nem vagy csak nagyon periférikusan kerül(het)tek oktatásra.

Nem kell különösebben érvelni e dolog fontossága mellett. Egyetlen kérdés merülhet fel csupán, amely inkább technikai jellegű: vajon hol lehet ezeknek az ismereteknek helyet találni a középiskola programjában?

Tudjuk jól, hogy elvben az ésszerű tananyagcsökkentés korát éljük, ám a gyakorlatban ebből még szinte semmit sem tapasztalhatunk. Mindenki egyetért abban, hogy lépni kellene ezen a területen, ám amikor az egyes tantárgyak tartalmi kérdéseire kerül sor, nincs olyan szaktanár, aki meggyőzhető lenne arról, hogy az ő tantárgyában a tananyagcsökkentés szükséges, sőt elkerülhetetlen lépés lehetne.

Feltehetőleg a következő években lesz elegendő számú személy, akik főiskolai – egyetemi tanulmányaikat olyan szakokon végezték, amelyek képessé teszik őket e terület professzionális oktatására. De addig is, amíg ez az optimális helyzet nem áll rendelkezésünkre, az a javaslatunk, hogy a tárgy tanítását olyan személy vállalja, aki érdeklődik a média (és a politika) világa iránt, ezen a területen aktivitást mutat (rendszeres újságolvasó, fogyasztja az egyes tévécsatornák hírműsorait, és esetleg a helyi politikai, társadalmi életben is szerepet játszik).

2. Néhány előzetes módszertani megjegyzés

Az első kérdés nyilván az, hogy hol lehet a helye ennek a moduláris elemnek?

Mikor célszerű tanítani?

Melyik évfolyamon?

Hány órában?

Azt gondoljuk, hogy a modul tanítása előtt lényeges:

• egyrészt egy olyan stúdium, ahol a tanulók megbízható módon megszerzik azokat az alapkompetenciákat, amelyek birtokában már a modulban megjelenő kérdésekről érdemben lehet beszélni (olvasni). Ez azt jelenti, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatás bevezető szakaszában (1–4. alapozó évfolyamok) sem tartjuk elképzelhetetlennek azt, hogy e modul bizonyos elemeit néhány órában tárgyaljuk,
• másrészt valósuljon meg azoknak az ismereteknek az elsajátítása, amelyek az általános kommunikációs ismeretekhez sorolhatók. Ez azt jelenti, hogy akár a felső tagozaton (5–8. évfolyam), akár pedig a középfokú képzésben (9–12. évfolyam) sort keríthetünk e programra.

Ami az óraszámokat illeti, úgy véljük, hogy a modulhoz tartozó ismeretek mindegyike 6–12 órában érinthető, ismertethető. Nyilvánvaló, hogy ha csak a program egyes elemeit akarjuk felhasználni, akkor ennek megfelelően csökkenthetjük az óraszámot.

Az óraszámnövelés eszközeként számos megoldás kínálkozik, például az, hogy más tantárgyak oktatásakor az itt szerzett alapismereteket mélyíthetjük, bővíthetjük. Ezekre a lehetőségekre később – példákkal – még visszatérünk.

A másik, általunk jobban pártolt megoldás az, hogy a csekély iskolai óraszám mellett bátran támaszkodjunk arra, hogy a feladatokat tanulóink otthon, egyéni vagy csoportos munka során oldják meg. Ezt a tárgy természete meg is követeli. Ehhez mintaként bemutatunk néhány feladatot, amelyekkel a tanulók otthoni tevékenysége is nyomon követhető, felkészülésük az adott anyagrészből irányíthatóvá, eredményesebbé tehető.

Középiskolában a program alkalmazása nincs szigorúan helyhez – évfolyamhoz, hónaphoz, naphoz stb. – kötve. Annyit azért érdemes átgondolni, hogy azok után kerítsünk sort rá, amikor már néhány alapfogalommal más tárgyak tanulása kapcsán tanulóink megismerkedtek. Így például a kommunikáció fogalmával a nyelvi órákon, vagy éppen a nyilvánosság fogalmával a történelemórákon. Az is szempont lehet, hogy az adott programot akkor építjük be az éves anyagba, amikor annak különleges aktualitása van (illetve lesz). Ilyennek tekinthető például egy-egy médiabotrány (egy lap megszűnése) vagy egy-egy esemény kapcsán a média kiemelkedő szerepe (jó lehetőséget kínált erre például az iraki háború vagy szeptember 11. eseményeinek jó néhány mozzanata.)

3. A tananyag

Az alapfogalmak tisztázása

3.1. Bevezető óra(k)

Először ismertessük meg a tanulókat a szó jelentésével:

Tömegkommunikáció: nagy tömegek tájékoztatása, sokak számára hozzáférhető eszközök útján

A tömegtájékoztatási eszközök (újság, rádió, televízió stb.) idegen neve: média – latin származású, angolból átvett kifejezés, egyes száma a médium.¹

Érdemes megvizsgáltatni a további jobb tájékozódás kedvéért a szómagyarázat egyes elemeinek jelentéstartalmát:

• Elsőként arra kell gondolnunk, hogy a tömegkommunikáció a közvetett kommunikáció egyik megjelenési formája.
• A tömegkommunikáció esetében a kommunikációs folyamat többnyire egyirányú, mert az információ technikai közvetítő eszközök útján jut el a társadalom kisebb vagy nagyobb csoportjaihoz.
• Fontos eleme a folyamatnak, hogy a tömegkommunikáció esetében az információkat szakemberek állítják elő és dolgozzák fel oly módon, hogy azok „fogyaszthatóvá” váljanak az emberek számára.

Ezen az órán a központi problémát a tanulók médiafogyasztásának a feltárása jelenti. Ezt kell világossá tennünk annak érdekében, hogy a későbbiekben mindenki számára egyértelmű legyen a cél: gyakorlatilag is hasznosítható ismereteket szeretnénk számukra nyújtani, olyanokat, amelynek a mindennapokban is hasznát látják!

Ehhez önkitöltős kérdőívet használunk, amelyet az óra megkezdése előtt annyi példányban lemásolunk, ahány „kitöltőre” számítunk. A kitöltéshez szükséges információkat az óra egy korábbi fázisában már tisztáztuk, ezért a technikai információkon túl egyebeket nem kell közölnünk a hallgatókkal, mert akkor „torzítjuk” a végeredményt!

Mielőtt a kérdőívek kitöltéséhez fognánk, rögzítsünk néhány alapadatot!

Nem:

• férfi
• nő

Életkor:.........év

Lakóhely:

• főváros
• város
• falu
• egyéb......

A) Elsőnek a napilapok „fogyasztását” vizsgáljuk tanulóink körében:

Újság neve	Naponta olvassa	Hetente	Ritkábban	Nem olvassa
Népszabadság
Népszava
Magyar Nemzet
Magyar Hírlap
Regionális lap (pl. Kelet-Magyarország)
Helyi lap (pl. Hegyvidek – Budapest XII. kerületének lapja)
Bulvárlapok (pl. Mai Nap, Blikk, Reggel stb.)

Kitöltési útmutató:

a nemleges választ – jellel,

míg az igenlőt + jellel kérjük!

Hívjuk fel a figyelmet a kitöltés pontosságára! Ha a válasz nem egyértelmű, a későbbi feldolgozás nehézkessé, sőt lehetetlenné válik!

B) Másodszor érdemes a heti- és havilapok terén vizsgálódni, még akkor is, ha ezen a téren szerényebb eredményekre számítunk!

Újság neve	Naponta olvassa	Hetente	Ritkábban	Nem olvassa
Heti Világgazdaság
168 Óra
Magyar Narancs
Hócipő
Élet és Irodalom
Kritika
Figyelő

C) Harmadszorra azoknak a lapoknak a fogyasztását vizsgáljuk, amelyeknél „biztosabb eredményre” számítunk! Ezért a kérdést is megváltoztattuk, az általánosabb vizsgálódás helyett is konkrétan kérdezünk.

Melyek azok a lapok, amelyeket rendszeresen olvas?

Újság neve	Rendszeresen (amikor a lap megjelenik) olvassa	Miért ezt a lapot olvassa?

D) Milyen lapokat olvasna, ha a tevékenységhez minden szükséges feltétel (anyagiak, idő stb.) a rendelkezésére állna?

Újság neve	Rendszeresen (amikor a lap megjelenik) olvassa	Miért ezt a lapot olvassa?

E) A következőkben az elektronikus média-fogyasztását vizsgáljuk.

Tévécsatorna neve	Naponta	Hetente	Ritkábban	Egyáltalán nem
	nézi
MTV
RTL Klub
TV 2
Duna Televízió
M2

Tudjuk, hogy ma már számos tényezőtől (részben fizikai okok, részben anyagi természetűek) függ az, hogy otthonában kinek hány tévécsatorna áll rendelkezésére.

F. A „hozzáférhetőség” feltárása kulcskérdés, mert ez a médiafogyasztás megállapításakor alapvető információkkal lát el bennünket:

Tévécsatorna neve	Rendelkezésemre áll	Nem áll rendelkezésemre
HBO
Magyar ATV
Viasat3
Hír TV
Spektrum
National Geografic Channel
Discovery Channel
Sport 1
Sport 2
Egyéb csatorna, ami a listán nem szerepelt:

G. A rádióhallgatásról is kérünk adatokat:

Rádió neve	Naponta	Hetente	Ritkábban	Egyáltalán nem
	hallgatja
Kossuth
Petőfi
Bartók
Sláger
Danubius
Juventus
Info
Egyéb adó:
Helyi rádió Neve:...........

H) A következő részt az internethasználat feltárásának szánjuk.

1. Használ-e számítógépet

munkája során	igen	nem
a tanulás kapcsán	igen	nem
szabadidejében	igen	nem

2. Ha nem használ, akkor ennek az az oka, hogy

• nem ért hozzá
• nem áll a rendelkezésére ez az eszköz
• ért hozzá, de nem érdekli
• ért hozzá, de sem a munkájában, sem pedig a szabadideje eltöltésében nincs rá szüksége

3. Ha használ számítógépet, akkor melyek azok a portálok, weboldalak, amelyeket a leggyakrabban látogat meg:

Portál, weboldal neve (címe)	Naponta	Hetente	Ennél ritkábban
	látogatja

Ennél a feladatnál nem adunk meg internetes „újságcímeket”. A feldolgozásnál láthatjuk meg azt, hogyan alakul ezeknek (pl. Index, Origo, napilapok on-line változatai stb.) a fogyasztása vagy „nem fogyasztása”.

A felmérés eredményeit hasznosítanunk kell. Erre a legjobb megoldásnak az tűnik, ha:

• az összegzést, amely az egyes hallgatók válaszaiból született, együtt készítjük el és beszéljük meg. Célszerű ehhez akár a táblán, akár nagyobb papírokon, esetleg számítógépen elkészíteni a táblázatokat, és az eredményeket azonnal rögzíteni. Az összeszámolást követően a legegyszerűbb – százalékos – kimutatást készítsük el, és beszéljük meg a tapasztaltakat.

Önmagában az eredmény nem sokat ér, ezért érdemes kontrollcsoportokban elvégezni a felmérést, és a kapott eredményeket összevetve már összetettebb következtetéseket is meg tudunk majd fogalmazni.

Néhány javaslat:

• mi magunk is elvégezhetjük a felmérést a tantestület vagy az iskola minden dolgozója bevonásával,
• de az is jó megoldás, hogy a hallgatókat kérjük meg arra, hogy családjuk, ismerőseik körében végezzenek hasonló felmérést ugyanezekkel a táblázatokkal. Mindkét esetben célszerű a megkérdezettek életkorát és iskolai végzettségét rögzíteni a jobb összevethetőség kedvéért!

Érdemes az eredmények ismeretében még egy kérdést megvizsgálni: azt, hogy a hallgatók időfelhasználása a médiafogyasztás kapcsán hogyan alakul?

Tevékenység	Naponta (óra/perc)	Hetente (óra/perc)
Tv–nézés
Rádióhallgatás
Újságolvasás

Ahhoz, hogy az itt nyert adatokat tudjuk értelmezni, az alábbi segédletet használhatjuk fel (az alábbi két ábra egy korábbi kutatásunkból való, amelyet a KSH-val közösen végeztünk).² Mindkét esetben bemutathatjuk hallgatónk számára az „országos tapasztalatokat”, legalább néhány fontosabb összefüggés feltárásával. Ezt követően lehetőség nyílik az osztályban nyert (akár egyéni) adatok és az ábrán látottak összevetésére.

Néhány javasolt szempont:

• a férfiak és a nők adatainak az összevetése,
• a tévézésre felhasznált napi idő(csúcsok) elemzése, illetve
• hogyan alakult az „egyéb” médiafogyasztás a tévézés időtartamához képest?

A harmadik ábra a nappali tagozaton tanulók tévénézési szokásait rögzíti egy átlagos hétköznapon, szombaton és vasárnap. Ez is lehetőséget kínál összevetések elkészítésére, különösen azokban az esetekben, amikor az osztályban fiatal felnőttek tanulnak.

1. ábra. Aktív kereső férfiak tevékenységeinek szerkezete a nap 24 órájában, a vizsgált napon oktatási intézményben tanultak

Forrás: Időfelhasználás és felnőttoktatás.

2. ábra. Aktív kereső nők tevékenységeinek összetétele a nap 24 órájában, a vizsgált napon főfoglalkozású munkát végeztek

Forrás: Időfelhasználás és felnőttoktatás.

1. táblázat. Nappali tagozaton tanulók tévénézési ideje

	Általános iskola			Gimnázium			Szakközépiskola		Szakiskola
	4. évf.	6. évf.	8. évf.	8. évf.	10. évf.	12. évf.	10. évf.	12. évf.	10. évf.
Hétköznap	1:36	1:58	2:03	1:35	1:34	1:25	2:03	1:49	2:10
Szombat	3:28	3:41	3:37	3:08	3:02	2:43	3:35	3:06	3:32
Vasárnap	3:19	3:23	3:24	2:56	2:53	2:33	3:19	3:01	3:30

Forrás: A tanulók munkaterhei Magyarországon.³

A témát „lezáró” beszélgetést érdemes úgy irányítani, hogy a hallgatók számára egyértelművé váljon, hogy a tömegkommunikáció nyújtotta információk a tömegkommunikációs eszközök révén válnak észlelhetővé, „megfoghatóvá”. Ezért mind a hagyományos, mind pedig a modern eszközök használata és igénybevétele ma már elengedhetetlen velejárója a mindennapi tájékozódásuknak, információszerzésüknek.

Érdemes felhívni a figyelmüket arra, hogy mindezeknek a hiánya milyen hátrányokat jelenthet számukra a mindennapokban, pl. álláskeresésnél, vásárlásnál stb.

3.2. A tömegkommunikáció funkciói

Mielőtt sorra vennénk az egyes tömegkommunikációs eszközöket, nézzük meg, hogy milyen funkciói vannak, illetve lehetnek a tömegkommunikációnak a társadalom és az egyén életében. A bevezető órák tapasztalatai alapján ezen az órán (órákon) az információ fogalmát kell a középpontba állítani.

Melyek azok a kérdések, amelyeket mindenképpen szemügyre kell vennünk?

Látható, hogy itt már olyan problémák merül(het)nek fel, amelyek megválaszolása előismeretek nélkül nem vagy csak nehézségek árán lehetséges.

Nyilvánvaló, hogy ennek kapcsán olyan kérdésekről van szó, amelyeket nem tudunk bármelyik iskolafokozatban megtanítani.

A kérdésekre adandó válaszokat vita során célszerű tisztázni, amelynek lebonyolítását segítheti az, ha a tanulók kezébe újságokat adunk az érvek, álláspontok, vélemények kialakításához. Nem célszerű csak és kizárólag „elmondani” előadásszerűen ezt a témát, sokkal eredményesebb lesz a munkánk, ha már előre elkészítjük azokat a lapokat, amelyeket az órán használni tudunk. Mindig a teljes újságot adjuk a hallgatók kezébe, sohasem szabad egy-egy oldallal dolgozni!

Első téma

A világ számos országában történt dolgokról, eseményekről a modern tömegtájékoztatási eszközök nélkül szinte semmit sem tudnánk. Ugyanakkor ezek az eszközök elképesztő mennyiségű információval látnak el bennünket.

A hatalmas mennyiségű információ – még ha rendelkezésünkre is állna – bizonyos mértékig „holt anyag” maradna, mert rendszerezni, feldolgozni, egyáltalán végigolvasni nem állna módunkban.

Lehetséges megközelítés:

• információrobbanás (Gutenberg – könyvnyomtatás)

Az ismeretek elmélyítéséhez:

• Irodalom: a reformáció irodalma (anyanyelvűség: Bornemissza, Balassi, Rimay János, Alvinczy–Pázmány vita stb.)
• Történelem: az információrobbanás a kódexek és a könyvnyomtatás kontextusában
• Informatika–technikatörténet: a gyorssajtótól az Internetig

Második téma

Ahhoz, hogy az információk kezelhetővé váljanak, rendszerezni, csoportosítani, feldolgozni kell őket. Lehetőség nyílik a könyvtári rendszer ismertetésére – ebből a szempontból. Ha az iskolában van könyvtár, akkor ezt az alkalmat mindenképpen használjuk fel gyakorlatra!

Harmadik téma

További fontos kérdés, hogy vajon minden eseményről hírt kell-e, hogy adjon a média. Nyilván nem. Az azonban, hogy mi kerül az újságokba, a rádióba vagy éppen a tévé képernyőjére, nem a véletlenen múlik, hanem azon, hogy melyik esemény válik „hírré”.

Az alapkérdés az, hogy mi a hír?

Tételmondat, hogy

a hír mindig információ, de az információ nem mindig hír.

Ennek a témának az elindítása egyszerű, hiszen elég a nyelvhasználatra hivatkozni:

„Nézzük vagy hallgassuk meg a híreket!” – sokszor mondjuk vagy halljuk ezt a mondatot. Beszéljük meg, hogy mire gondol(hat)nak azok, akik ezt nap mint nap elmondják.

A bevezető beszélgetés eredménye az alábbi (egyik lehetséges) definícióban történő megállapodás.

Hír az, ami rendkívüli eseményről ad tájékoztatást.

Lehetséges feladatok, vitakérdések, amelyeket otthoni munkára is feladhatunk:

• Az előző nap látott hírműsorok anyagának elemzése:
• • Minden hír rendkívüli volt?
  • Mi az, hogy rendkívüli? Mi tesz egy eseményt rendkívülivé?
  • És kinek a számára rendkívüli?
• Próbáljunk választ keresni (és remélhetőleg találni is), hogy az elmúlt hetekben, napokban melyek voltak azok az események, amelyeknek a hírei a legjobban érdekeltek bennünket.

Célszerű, ha a hallgatókból csoportokat alakítunk (3–5 fő) és a csoportnak jelöljük ki a feladatot!

Fontos, hogy készítsük elő számukra ezt a (nyilván) szokatlan tevékenységet:

• Rögzítsék írásban azt, hogy a csoportban kinek mi lesz a konkrét feladata!
• Rögzítsék azt, hogy a munkájukhoz milyen időráfordításra van szükség, valamint azt is, hogy melyek lesznek azok a napok, amelyeken a feladatot meg kívánják valósítani! Erre többek között azért van szükség, hogy mi magunk is készülni tudjunk a következő órákra!
• Rögzítsék azt is, hogy ki(k) és milyen módon fogják a többiekkel megismertetni munkájuk eredményét!

Az előző pontokban foglaltak részét képezik a házi feladatnak.

Az otthoni munka előkészítését segíthetik a következők:

Az alábbi táblázatot az óra végén töltetjük ki azért, hogy az otthoni feladat elkészítése előtt még egyszer tisztázzuk a munkához szükséges alapfogalmakat, valamint azt, hogy hallgatóink informáltsága az adott feladat szempontjából elégséges-e.

A hír fajtája, jellege	A legfontosabb (rendkívüli) hírek	Miért?
Politika
Sport
Egyéb

A másik megoldás az lehet, hogy a házi feladat előkészítéséhez készíttetünk egy „TOP-listát” az adott hét rendkívüli(nek tartott) híreiről!

Ha van még idő, érdemes összehasonlítani a férfiak és a nők, valamint az idősebbek és a fiatalabbak véleményét tükröző listákat!

Sorszám	A hír	Indoklás
1.
2.
3.
4.
5.

Lehetséges konklúzió, a téma lezárásaként:

Az esemény rendkívüliségének a felismerése és megítélése nem egyszerű dolog. A hírszerkesztők számára fontos válogatási elv, hogy az esemény „híre” minél több embert érintsen, érdekeljen.

Negyedik téma

Meddig hír a hír?

Ezt az új témát kezdhetjük az alábbi bejelentéssel:

Nincs unalmasabb dolog, mint az előző napi újságot olvasni!

Állítsuk vele szembe az alábbi mondatot!

A hír velejárója az újdonság.

A két mondattal kapcsolatban szinte magától adódnak feladatok:

Állapítsuk meg, hogy

• az osztályban,
• az iskolában,
• a településen a beszélgetés időpontjában mi a legfontosabb „hír”! Ezeket, ha erről „közmegegyezés” születik, rögzítsük!

Idővel az újdonságok is elveszítik különös, az első időszakban meglévő érdekességüket. Az emberek még a legszenzációsabb dolog fölött is előbb vagy utóbb, de napirendre térnek. Ez különösen akkor van így, amikor valakit az adott esemény nem személyében érintett, tehát mintegy kívülállóként szemlélhette a dolgok alakulását.

Az egyik bank tönkrement. Az esemény jelentős hatással van az ország gazdasági életére, mert félő, hogy komoly gazdasági-pénzügyi (pl. azzal, hogy egyes termékek ára emelkedni fog) következményekkel kell számolni. Ahogy múlnak a napok, a kezdeti izgalom csökken. Az emberek vásárlásaik alkalmával nem érzik az esemény által beharangozott súlyos következményeket, vagy ha van is következmény, azt elviselhetőnek tartják, úgyhogy a bankról érkező híreket egyre közönyösebben olvassák, hallgatják, esetleg nézik. Más a helyzet azokkal, akiknek a pénze odaveszett a bankcsőd alkalmával. Őket sokkal tovább érdeklik a témával kapcsolatos hírek, ők még a legapróbbnak tűnő információra is figyelnek, hiszen az események kedvező vagy továbbra is kedvezőtlen alakulásától sok minden függhet.

A történet elmondását követően érdemes szituációs játékot kezdeményezni.

Ezzel kapcsolatban készíttessünk a hallgatókkal elemzést a következő módon: végezzék el a rendelkezésre álló napilapok elemzését (célszerű, ha a kiválasztott sajtótermékek között országos és helyi lap egyaránt helyet kap) néhány szempont alapján!

Szempontok:

• Vizsgálhatjuk azt, hogy a lapok főoldaláról hogyan szorul ki idővel az általunk kiválasztott téma (hír)

A hír (és a vele kapcsolatos információ) terjedelme a címlapon:

Az esemény időpontjában:

Egy hét múlva:

2 hét múlva:

1 hónap múlva:

Itt is célszerű csoportok számára kiadni a feladatot!

• Hogyan változik meg a szóban forgó hír (információ) helye az adott újságban? (címlap, x. oldal stb.)
• Melyek lesznek azok a hírek, amelyek elhomályosítják az eredeti hír hírértékét?

A fenti feladatot végezzük el szóban terjedő, a helyi közösséget érintő hír kapcsán is. A helyi közélet, sportélet stb. hírei mellett vegyük számba a pletykákat is!

Mindenki számára ismert esemény a szeptember 11-én történt terrortámadás. Érdemes az eseménnyel kapcsolatban a korabeli sajtóban megnézetni az anyagot az egyszer már alkalmazott szempontok alapján. Ez a feladat egyúttal lehetőséget teremt arra is, hogy a különféle típusú archívumok (hagyományos, e-alapú) használatára felhívjuk a hallgatók figyelmét. Ugyanakkor nem szabad elszalasztani annak a lehetőségét, hogy a feladat kapcsán megteremtsük a tantárgyak közötti kapcsolatot.

Néhány lehetőség:

• Értelmező szótár használata: a hírrel kapcsolatos fogalmak tisztázása: terror, terrorista, anarchista, fundamentalista, fundamentalizmus stb.
• Merényletek, terrortámadások elemzése a történelem során (J. Caesar, Erzsébet királyné, Matuska Szilveszter, Kennedy-testvérek stb.)
• Társadalomismeret: szubkultúrák és a belőlük kinövő terrorszervezetek vizsgálata (Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, maffia, Vörös Brigádok stb.)

A témát célszerű archív felvételek bemutatásával alátámasztani, izgalmasabbá és színesebbé tenni!

Ötödik téma

Nem kerülhető meg az sem, hogy feltegyük azt a kérdést: mitől függ egy hír hírértéke?

Mielőtt ezt a kérdést kezdenénk tárgyalni, mondjuk el (beszéljük meg), hogy mi a hírszerkesztők feladata.

A hírszerkesztés legfontosabb „kérdései”:

Ki/mi, mit, mikor, hol, miért, hogyan?

Ha hírnek a feldolgozott, ellenőrzött és valósnak bizonyult információt tekintjük, akkor szükséges a hírszerkesztés szempontjából a következőkre kitérni:

• A hírszerkesztői munka a híranyag megismerésével kezdődik, általános tájékozódási képességet igényel.
• A nyers információt a hírszerkesztők teszik „feldolgozottá”, olyan formájúvá, mely a megfelel a közlő médium jellegének, valamint kiegészítik minden olyan információval, amely utal az előzményekre, következményekre, összefüggésekre (háttér-információk).
• Minden információt ellenőrizni kell, és csak a valósnak bizonyultak közölhetőek hírként – azokat az információkat nem szokás ellenőrizni, amelyek bevett és kipróbált médiumoktól származnak (hírügynökségek, MTI), egyszerre több helyről erősítették meg (pl.: szemtanúk), illetve hivatalos helyről származnak (szóvivő által megerősített, kiadott anyagok).
• Formai szempontból a jól szerkesztett hír:
• • Közérthető (amennyiben lehetséges, kerülni kell az idegen és szakszavakat)
  • Tömör (csak a szükséges és elégséges információt tartalmazza)
  • Pontos (tény- és adatszerű)
  • Félreérthetetlen – egyértelmű
  • Tárgyilagos, mértéktartó

A hírszerkesztés alapelvei között lényeges megemlíteni azt, hogy:

• A hírek megfogalmazása nem sértheti az olvasók meggyőződését – kerülni kell a minősítő jelzőket (feladat lehet erre ellenpéldákat keresni).
• Egy-egy adott ügyben minden érintettnek lehetőséget kell adni véleménye közlésére.
• A forrást – kivételes esetektől eltekintve – közölni kell.
• Az újságíró nem keltheti azt a benyomást, hogy már eleve értékítélete van az adott témáról – kerülni kell, hogy az újságírót azonosítani lehessen egy meghatározott állásponttal.

Az újság anyagát a szerkesztőségben dolgozó munkatársak – ma már számítógéppel – állítják össze. A lapban megjelent anyagokért elsősorban a főszerkesztő a felelős, ő dönti el, hogy mi kerülhet az aznapi lapszámba, és minek kell kimaradnia.

A főszerkesztő munkáját az egyes témákra szakosodott (pl. belpolitika, külpolitika, sport, gazdaság stb.) szerkesztők segítik.

Az információk egy része a Magyar Távirati Irodából érkezik, másik részét a lap újságírói és más munkatársak, esetleg egyéb hírügynökségek gyűjtik öszsze. A hírügynökségek kialakulásáról, történetéről részletesen a Függelékben olvashatunk.

Az egyes lapszámok elkészítését – a szöveg tördelését, a képek, ábrák beillesztését – technikai munkatársak biztosítják.

Mivel az egyes hírek között a lap szerkesztői válogatnak, ezért különös jelentőséget kaphat a tömegek, az olvasók álláspontjának, véleményének a manipulációja az információk segítségével. A média manipulatív tevékenysége szoros kapcsolatban áll a gazdasági és politikai élet ügyeinek az alakulásával. Az álláspontok, a szándékok befolyásolásának egy speciális területe a reklám. Ezzel külön fejezetben foglalkozunk.

Javaslatok:

• Egyszerű politikai szándék
• Nemzetbiztonsági szempontok

Az említett két szempont mellett itt érdemes végiggondolni a cenzúra szerepét is.

Javasolt megközelítések:

• Liberális és diktatórikus rendszerek esetében hogyan és miért működtetnek cenzúrát?
• Hozzunk történeti példákat! (1848/49, I. világháborús hazai sajtó, Kádár- korszak stb.)

Kossuth Lajos, miután nem rendelkezett sem nyomdával, sem pedig a cenzor engedélyével, az országgyűlésen elmondott képviselői beszédeket egyetemistákkal leíratta, majd az egyes példányokat több tucat példányban lemásoltatta. Így teremtett magának és az adott ügynek a képviselőház falán túlnyúló nyilvánosságot. Az alkalmazott technika – a kézzel történő másolás – azonban erősen behatárolta és korlátozta a lehetőségeket.

Petőfi és társai 1848. március 15-én Pesten lefoglalták a nyomdát. Erre az emlékezetes eseményre valószínűleg mindenki emlékszik még olvasmányélményei kapcsán. Elevenítsük fel ismereteinket erről az epizódról, majd próbáljunk választ adni arra a kérdésre, hogy mi volt Petőfi és a márciusi ifjak célja a nyomdagép lefoglalásával?

A cenzor a cenzúrán dolgozott, abban a hivatalban, amely a nyomtatásra szánt irodalmi alkotásokat politikai szempontból felülvizsgálta. A cenzor a vizsgálatot végző személy volt.

Demokratikus politikai rendszerekben mindenki szabadon megjelentetheti (írásban és szóban) a véleményét, anélkül hogy erről előzetesen egy személynek vagy egy hivatalnak számot kellene adnia. Az elmondottakért és leírtakért a szerző viseli a felelősséget! Ma Magyarországon nincs cenzúra, tehát a tömegkommunikációs eszközök által továbbított információkat nem kell megjelentetés előtt „cenzúráztatni”.

Lényeges az előzetes és utólagos cenzúra, ha mód van rá, térjünk ki a „belső cenzúra” kérdésére. Lehetséges kapcsolódás az irodalomhoz: az Aczél-féle „három T” művelődés- és irodalompolitikája!

A hírérték kritériumai:

• A legfontosabb, hogy az esemény (és híre) aktuális legyen.
• A hír értékét még az is növelheti, ha az esemény váratlansága meglepetést okoz.

Például a Jugoszlávia elleni NATO-támadás időpontját már hetekkel korábban lehetett tudni. A hír a támadás megindulásáról – noha nem keltett különösebb meglepetést, mert szinte mindenki biztosra vette bekövetkeztét – mégis minden egyéb hírt háttérbe szorított.

Az emberek a hírt tudták mihez kötni, hiszen a témáról már voltak előismereteik, így a friss eseményeket – az újdonságot, az aktualitást – már egy „kész rendszerhez” tudták hozzáilleszteni.

• Fontos eleme a hírértéknek, hogy a hírben szereplő személyek ismertek legyenek.

Amikor egy híres rocksztár elgázol valakit, arra mindenki felfigyel, szemben azzal, ha ugyanezt X.Y., csak szűkebb környezete által ismert személy követi el. A hír értéke az első esetben szenzációs, azaz feltűnést, izgalmat keltő, azaz az elkövető miatt rendkívüli. Mindenképpen jellemző erre a helyzetre, hogy – és nem csak azért, mert a személyiségi jogok védelméről van történetesen szó – az áldozat személye azonnal az érdeklődés perifériájára kerül. Ez csak abban az esetben lenne elkerülhető, ha a helyzet fordított lenne, azaz egy híres sztár vált volna a baleset áldozatává. A harmadik variáció, ami az első kettőnél nagyobb izgalmat okozhatna az, ha balesetben mind a két szereplő ismert személyiség lenne.

• Befolyásolja a hírek értékét a földrajzi vagy kulturális közelség is.

Egy katasztrófa, egy háború aggasztóbb, ha a közelünkben történik, mint egy másik földrészen.

Például: Miért áll még mindig az érdeklődés középpontjában a Titanic katasztrófája?

• Miért volt szenzációsabb, mint bármely másik hajó elsüllyedése?
• Miért érdekli mind a mai napig az embereket, holott nem kincseket vagy más különös értéket szállító hajóról van szó?

3.3. A tömegkommunikáció eszközei

Első téma

A bevezető gondolatokat érdemes úgy megfogalmazni, hogy érzékeltessék a hallgatókkal: az események hírré válva számunkra is akkor válnak – fogyaszthatóvá – , ha ezeket a modern tömegkommunikációs eszközök azzá alakítják. Ez teszi lehetővé, hogy napjainkban – szemben a régebbi korokkal – az eseményt követő percekben akár a legtávolabb történt dolgokról is tudomást szerezhessünk.

Ennek azért van óriási jelentősége, mert korábban egy-egy eseményről több hét, esetleg hónap vagy éppen év múltával szerezhettek az emberek tudomást. Közismert, hogy a modern közlekedési eszközök megjelenéséig az emberek többsége úgy élte le az életét, hogy szinte alig hagyta el azt a települést, ahol megszületett. A társadalom tagjai nemcsak a helyzetváltoztatás, az utazás szempontjából voltak a ma emberével szemben összehasonlíthatatlanul hátrányosabb helyzetben, hanem az információk megszerzése szempontjából is.

Gyakran volt rá példa, hogy egy ország lakosai – tömegkommunikációs eszközök hiánya miatt – uralkodójukat „élőben” sohasem láthatták, legfeljebb azon a pénzérmén, amelyre az uralkodó képmását ráütette.

Ez ma természetesen másképpen történik. Elég arra gondolnunk, hogy a tévé jóvoltából az uralkodók koronázási ünnepségeit vagy éppen temetési szertartásaikat „egyenes” adásban nézhetjük végig.

Az elmondottak tehát arra a kettős funkcióra világítanak rá, amelyek valójában alig-alig választhatók el egymástól. Ez a tájékoztató–tájékozódó funkció.

E bevezetőt követően a beszélgetés (vita) egyik lehetséges folytatása: a téma kapcsán vezessünk be és magyarázzunk meg olyan fogalmakat, amelyeket mindig használunk, de a pontos tartalmukat ritkán határozzuk meg.

A javasolt fogalmak köre:

Közszolgálatiság

Szempontjai:

• magas minőség, változatosság
• kisebbségnek és a hátrányos helyzetűeknek is szóljanak a műsorok
• elégítse ki a kulturális és vallási értékek iránti igényt
• ápolja a nemzettudatot
• segítse az iskolai oktatást
• készítsen művészi és tudományos műsorokat
• közérdekű információkat közöljön

Kereskedelmi adók

Jellemzői:

• gazdasági-üzleti vállalkozás
• cél: reklámok sugárzása
• a műsornak olyannak kell lenni, ami ott tartja a nézőt a következő reklámblokkig
• a tulajdonosokat nem az érdekli, hogy mi van a képernyőn, hanem az, hogy hányan nézik
• vannak előírt feladataik, amiket be kell tartaniuk (a műsoridő egy bizonyos részét közszolgálati műsor sugárzására kell fordítaniuk)
• magyar kézben kell lennie a tulajdon minimum 26%-ának
• az nem lehet tulajdonos, akinek már más médiumban van részesedése
• 10 éves sugárzásra kapnak engedélyt, a 10 év letelte után újra pályázni kell a frekvenciára

Médiaháború

„Médiaháború” az a konfliktus, amely a rendszerváltás utáni magyar politikai elitet megosztotta, és amelynek tétje a média feletti ellenőrzés megszerzése volt. A médiaháború két szinten zajlott: egyrészt különféle médiapolitikai lépésekkel, például a közszolgálati média kormányt kritizáló elnökeinek elmozdításával vagy a kormányhoz lojális politikai lapok alapításával, másrészt a konfliktust végigkísérő vitával, amelyben a részt vevő pártok a médiáról és általában a társadalomról vallott nézeteiket ismertették.

Médiatörvény

A médiatörvény feladatai:

• meghatározza, hogy milyen televíziózási formák létezhetnek: közszolgálati, nonprofit, hálózati, közműsor-szolgáltató, kereskedelmi
• szabályozza az országos és a helyi frekvenciákat, megszabja a hozzájutás feltételeit
• felügyeleti intézményt hoz létre
• korlátozza a médiamonopóliumokat

Noha e megbeszélendő kérdések a társadalomismeret kérdéskörébe tartoznak, itt sem „mehetünk el mellettük”.

A legfontosabb feladata a beszélgetésnek az, hogy tisztázza,

• miért fontos egy jogállamban a tájékoztatás szabadsága, és
• hogyan valósul (valósítható) meg az ellentétes politikai nézeteket valló erők egyensúlyhelyzetének megteremtése.

A tömegkommunikáció másik feladata a szórakoztatás, amely pl. a sportközvetítésektől kezdve az operaközvetítésekig terjedhet.

Második téma

A tömegkommunikációs eszközök fajtáinak bemutatása ismét kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a tantárgyak közötti kooperációt megvalósíthassuk.

Mutassuk be azt a folyamatot, amely megvilágítja a hallgatók számára azt a tényt, hogy a modern tömegkommunikációs eszközök kialakulását néhány alapvetően fontos technikai találmány segítette elő. A hangsúlyokat e folyamat néhány kiemelkedően fontos állomására érdemes helyezni oly módon, hogy egyúttal az adott korszak művelődéstörténeti megközelítését is elvégezhessük. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy azokra a tudáselemekre is támaszkodhassunk, amelyeket más tantárgyak során sajátíthattak el hallgatóink.

A) Írástörténeti alapismeretek

A közvetett kommunikáció egyik eszközévé az írás vált. Az emberiség történetének, a korai magaskultúrák, civilizációk kialakulásának fontos eseménye volt az írás kialakulása. Ezek közül már néhány (kínai, indiai, sumér–akkád, egyiptomi) már Kr. e. 8000–6000 évvel ezelőtt kialakította és használta az írásjeleket.

Tantárgyi kapcsolódás:

• Nyelvtan: jel–jeltudomány
• Informatika: ugyanaz.
• Történelem: mutassuk be, és ha lehetséges, akkor korábbi tanulmányaikra támaszkodva mélyítsük el tanulóinkban az írás történetére vonatkozó ismereteket, ha nem, akkor a kérdést kezeljük új anyagként! (Ékírás – hieroglifák – szó- és szótagírás – Fönícia – görög és latin írás)

Lehetséges konklúzió:

B) Könyvnyomtatás

A fordulatot az írás történetében a német Gutenberg találmánya jelentette, aki elsőként alkalmazta a mozgatható betűs nyomtatást. A kinyomtatott szöveg példányszámát elvileg már semmi sem korlátozhatta, így az egyes művek a korábbi szűk olvasóközönség helyett már a nagyközönséghez is eljuthattak. A könyvnyomtatás persze nem jelentette azonnal azt, hogy mindenki egy csapásra olvasóvá vált. Részben nagyon sokan voltak olyanok, akik nem tudtak sem írni, sem pedig olvasni, részben pedig a könyvek árát nem tudták a kevésbé tehetősek megfizetni.

C) A távolság és az idő áthidalása

A következő nagy ugrást a távközlés feltételrendszerének a kialakítása jelentette. 1840-ben már elektronikus távírót használtak, 1858-ban pedig Angliát és Franciaországot tengeralatti kábellel kötötték össze.

A telex, amely az írógép betűjeleit papírtekercsre rögzítette, majd pedig a telefon bármilyen mennyiségű információ továbbítását tette lehetővé. Végül a nyomdaiparban az 1960-as években az ólombetűket kiszorította a fényszedés, majd pedig a számítógépek megjelenése egészen új perspektívákat jelentett a tömegkommunikációs technikák számára.

Az új technikai eszközök korábban sohasem látott lehetőségeket teremtettek az információ továbbítására. Gondoljunk arra, hogy mi mindenre lehet felhasználni egy másológépet!

Az információkat azonban nem csak nyomtatással lehet előállítani és továbbadni. A XX. században ezt már elektromágneses hullámok segítségével is meg lehetett tenni, amelyek a közölni kívánt információt hanggá, illetve képpé alakították. Az I. világháború után a rádiózás, a II. világháborút követően pedig a televíziózás vált tömegméretűvé a világon.

D) A kommunikáció legújabb csatornája: az Internet

Mint a legtöbb fontos technikai újítás, az Internet is hadifejlesztésként indult, az Egyesült Államokban. Napjainkban már a világ nagy részét „behálózza”, fejlődése soha nem látott méreteket ölt. Leggyakrabban használt szolgáltatása az elektronikus levelezés (e-mail), és az információszerzés, az adatbázis jellegű szolgáltatások. Távoli, akár más földrészen lévő könyvtárak szótárait, lexikonjait „lapozgathatjuk” virtuálisan, otthon, karosszékben ülve, olyan információkhoz juthatunk pillanatok alatt, melyek beszerzése az előbbi bekezdések során említett módokon lényegesen hosszabb időbe telne.

3.4. A nyomtatott sajtó – az újság

Első téma

„Mi újság?” – kérdezzük nap mint nap, amikor ismerőseinkkel, vagy éppen régen nem látott személyekkel találkozunk. A kérdéssel érdeklődésünket és kíváncsiságunkat szeretnénk kielégíteni, szeretnénk, ha a kérdésre érkező válasz nyomán az információ(k) iránti éhségérzetünk csillapodna.

A jelenség, amit leírtunk, nemcsak ismerőseinkkel, munkahelyünkkel vagy más, bennünket közvetlenül (de legalábbis viszonylag közelről) érintő dolgokkal kapcsolatban működik, hanem olyan dolgok esetében is, amelyekkel nem állunk sem most, sem pedig a jövőben ilyen típusú kapcsolatban. Mégis, szeretnénk róla tudni, szeretnénk, ha valamilyen mértékben mi magunk is részesei lehetnénk a történéseknek. Ezért is szeretjük például azokat az információkat, híreket, amelyek sztárokról, híres és gazdag emberekről szólnak.

A hétköznapi nyelvhasználatban a sajtó, a sajtótermék, a lap sokszor az újság szóval azonos értelemben szerepelnek. Az újság fogalmát úgy határozhatjuk meg a legegyszerűbben, hogy rámutatunk azokra a különbségekre, amelyek a könyv és az újság között kimutathatók.

Három tényező együttes jelenléte szükséges ahhoz, hogy ne könyvről, hanem sajtótermékről, újságról beszélhessünk. Ezek következők:

• Időszerűség
• Időszakosság
• Nyilvánosság

Azt a nyomtatott terméket (médiumot) nevezzük újságnak, amely híreket, kommentárokat, tudósításokat, képeket (fotó, rajz), ábrákat és hirdetéseket közöl, és naponta vagy legalább egyszer hetente megjelenik.

A köznyelv sokszor a havonta vagy negyedévente megjelenő folyóiratokat is – tévesen – újságnak nevezi!

Második téma

Ezt a részt az alábbi állítással kezdjük: „Az újság a modern ember bibliája” – mondják sokan. Mit jelent ez? Vitassuk meg, miről van itt szó!

Lehetséges konklúziók:

Ha megállunk egy újságos pavilon előtt, akkor szinte áttekinthetetlen és beláthatatlan mennyiségű újsággal szembesülünk. A kínálat rendkívül színes és sokrétű. Mindegyik lapot, újságot természetesen nem tudjuk elolvasni. Sem az időhiány, sem pedig érdeklődésünk köre ezt nem teszi lehetővé. Ezért fontos, hogy valamiképpen tájékozódni tudjunk a lapok „sűrűjében”.

Harmadik téma

A korábbi ismeretekre építve erősen ismeretközlő órát tarthatunk, amelynek célja, hogy bemutassa a hazai napilapkínálatot.

Jelenleg Magyarországon a következő országos napilapok jelennek meg: Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népsport, Napi Világgazdaság. Ezek az ún. minőségi lapok csoportját képezik, ami azt jelenti, hogy az adott lap politikai álláspontokat, nézeteket közvetít, másrészt pedig a közölt információk hitelességéért a lap komoly garanciákat vállal.

Ezek a lapok reggel jelennek meg, van köztük olyan is, amelyiknek két kiadása van: egy vidéki és egy budapesti.

Az első öt lap általános jellegű, az utolsó kettő pedig szakjellegű kiadvány.

Külön kell beszélnünk az ún. bulvárlapokról. Ezeknek az újságoknak az elnevezése onnan származik, hogy a századforduló körüli években Franciaországban a frissen megjelenő lapokat a város legforgalmasabb útjain – bulvárain – árusították a kiadó által fizetett terjesztők, a rikkancsok. A lap eladhatóságát a rikkancsok kiáltozásaikkal úgy segítették elő, hogy az újságban szereplő hírek közül a szenzációsnak vélt hírre utaltak, és ezáltal felkeltették az emberek érdeklődését úgy, hogy azok megvásárolták a lapot. Idővel a bulvár szó jelentése módosult. Így nevezték azokat a lapokat, illetve írásaikat, amelyek csak a szenzációt, az izgalmat hajszolták, miközben a szakmai és művészi igényességet háttérbe szorították.

A mai magyar bulvárlapok közül napilap pl. a Mai Nap, a Kurír, a Blikk, a Reggel stb.

A szöveget képek és ábrák egészítik ki. Ezek önmagukban is informatív jellegűek. A fotoriporterek által készített képek mellett a lapok karikatúrákat is közölnek.

A szó jelentése a következő: torzkép, gúnyrajz, a jellegzetes vonásokat szándékosan torzítva ábrázoló mű, többnyire rajz.

A karikatúra illusztráló műfaj, mely poentírozott tartalmával vagy kiélezett formájával mulattatni, kommentálni vagy támadni akar. A karikatúrák mind tartalmukban, mind formájukban túloznak. Politikailag és műfajilag az a karikatúra a legértékesebb, amelyik ezzel a túlzással „fején találja a szöget”.

Negyedik téma

A szöveges információkat az újságban cikkeknek nevezik. A következő fontosabb típusokról kell beszélnünk:

1. Vezércikk:

• Az újság politikai irányultságát, a lap mögött álló politikai tényezők törekvéseit fejezi ki, többnyire a lap első oldalán található. A lap irányultságát, a közélet, a politikai élet eseményeihez való igazodást ezekből az írásokból pontosan nyomon lehet követni.
• A vezércikk hossza összefonódik azzal a jelentőséggel, melyet a lap tulajdonít a vitában tárgyalt témának. A vezércikk a szerkesztőség megnyilatkozása. A vezércikk lapja álláspontját közli az olvasóval olyan témákról, amelyek ugyan nem feltétlenül napi aktualitásúak, de világos kötődést mutatnak az időszerű társadalmi fejleményekhez. A klasszikus vezércikk az egész lap irányvonalát tükrözi. A vezércikkek gyakran sokkal egyértelműbben és kompromisszummentesebben foglalnak állást, mint a kommentárok. Egy vezércikk célja tehát egyértelműen állást foglalni.

2. Publicisztika:

• A publicisztika szó a latin publicare szóból származik, jelentése közhírré tesz, közhasználatra ad.
• Értelmezés és meggyőzés szándékával formált, a sajtóban nyilvánosságra hozott vélemény, olyan hírlapi cikk, amelyben az egyes eseményeket magasabb, elvi, sokszor irodalmi szinten tárgyalja a szerző.
• Jellemzői: követhető, áttekinthető kompozíció, gyakoriak a megértést segítő kapcsoló elemek és az értelmezést segítő, magyarázó kifejezések. Érzelmi hatású szerkezeteket is használnak a szerzők, a kérdések, a felkiáltások gyakorisága a személyességet és a meggyőző szándékot fejezi ki.

3. Glossza:

• Görög eredetű szó, jelentése: széljegyzet, megjegyzés, magyarázat; a gondolkodó, közügyekkel foglalkozó ember személyes ügyeinek rögzítésére szolgált – Homérosz műveihez is írtak glosszákat.
• Többnyire rövid, sokszor csípős megjegyzéseket tartalmazó írás, hangvétele ironikus, konfliktusos helyzetet, esetet dolgoz föl, írója a maga személyességével próbál eljutni az olvasóhoz, akinek érzelmeire kíván hatni.
• Játszik a nyelv eszközeivel, eredeti megfogalmazásokat és szavakat használ, a szlenget, a dialektust, és inkább tárcastílusban ír. A különbség a kommentárhoz képest nem a témában, hanem a stílusban van. A glosszának szórakoztatnia kell, meg kell nevettetnie a címzetteket, de legalábbis megmosolyogtatnia (sziporkázó ötletek). A glosszák gyakran spontán ötletek vagy események hatására keletkeznek.

4. Kritika:

• Olyan cikk, amely valamilyen eseménynek, könyvnek, ügynek a bírálatát és elemzését végzi el.
• Irodalmi, képzőművészeti, színházi, zene- és filmkritikáról beszélhetünk.
• A kritika és recenzió olyan műfaj, mely az újság kultúrrovatából származik, de a rádióban és televízióban is meghonosodott. Az ítészek kritikája, esetleg méltatása gyakran ajánlás az olvasó számára, hogy ellátogasson-e egy bizonyos rendezvényre vagy inkább távol maradjon tőle.

5. Riport:

• Eredetileg színes elemekkel tarkított helyzetekről tudósít.
• A modern riport két teljesen különböző hagyományra támaszkodik: az úti beszámolókra és a szemtanúk tudósítására. Az úttörők mindenekelőtt a francia írók voltak: Balzac és Zola.
• A riportban olyan miliőkbe és világokba kell bepillantanunk, melyek az olvasó számára mindig idegenek maradnának. A távolság áthidalása és az akadályok átlépése minden riport ismérve. (Rejtett szerepjáték módszere.) A riportot úgy lehet körülírni, mint tényközlő vagy tényhangsúlyozó, de személyes színezetű élménytudósítást, különösen cselekményekről és eseményekről.
• A riport túlnyomórészt a hír vagy tudósítás kiegészítése vagy kibővítése. Csak kivételes esetekben helyettesítheti a tudósítást.
• Riportot majdnem minden témáról lehet készíteni. Fontos, hogy az újságíró megtalálja a riportnak megfelelő hozzáállást: fel kell fedeznie a közérdeklődésre számot tartó aspektust, mely a témának különös jelentőséget ad, továbbá fel kell fedezni a téma élménygazdag oldalait.

6. Kommentár:

• Hírmagyarázat
• A kommentár fogalmát gyakran használják szinonimaként a véleményközlő műfajokra
• A kommentárban az újságíró egy aktuális eseményről vagy témáról foglalhat állást. A kommentárok súlypontja vagy az elemzésben és magyarázatban van, és ezáltal a megértéshez járul hozzá, vagy személyes véleménynyilvánításként erősen szubjektív színezetű lehet.

A tömegkommunikációval kapcsolatban még két fontos fogalmat kell megmagyaráznunk, azt, hogy mikor beszélhetünk közvéleményről és nyilvánosságról.

Amikor bizonyos dolgokról az embereknek véleménye alakul ki, az tömeges vélemény. Tömeges vélemény vagy közvélemény akkor alakul ki, ha az adott ügyhöz az emberek nagy részének köze van, érdekli őket. A közvélemény azonban nem feltétlenül egységes. Vannak olyan ügyek, amelyek erősen megosztják a közvéleményt. A közvélemény azonban éppen a tömegkommunikációs eszközök révén erősen manipulálható, befolyásolható. Jellemzője a középtávúság, közvélemény csak ott van, ahol nyilvánosság van.

A másik fontos fogalom a nyilvánosság. Ezt a tömegkommunikációs eszközök biztosítják. Az utóbbi évek nagy vihart keltő ügyeiről a tömegkommunikációs eszközök útján tájékozódhatott a „médiafogyasztó”.

Ötödik téma

Lehetséges konklúziók:

A magazinok piaca persze a most felsoroltnál sokkal bővebb: ez azért van, mert az egyes lapok a felsorolt profilokat akár „vegyesen” is képviselik, ezzel alaposan megnövelve a választékot.

Hatodik téma

A reklámról tárgy- és tényszerű ismereteket kell közölni. Érdemes ezeket előbb elmondani, és csak ezt követően vitákat folytatni a reklám „mibenlétéről”!

Nézzük először a szó jelentését:

• Hirdetés
• Az erre szolgáló eszköz

A reklám funkciói:

• Tájékoztatás
• Figyelemfelkeltés
• „Befolyásolni, rábeszélni valamire vagy emlékeztetni”

A jó bornak is kell cégér, szoktuk mondogatni, vagyis az emberek figyelmét fel kell hívni a dolgokra, ebben az esetben a borra.

A reklám (és a reklámtevékenység) célja éppen ez: a figyelemfelhívás – maga a reklám – tájékoztatást tartalmaz a leendő vásárló, fogyasztó számára. Mindezeken túl a reklámkészítő célja a célközönség befolyásolása. Ehhez a reklám készítése során speciális – manipulációra alkalmas – megoldásokra törekednek.

A reklám célja, hogy vásároljuk meg az adott terméket. Az adott terméket gyártó azért fizet a reklámokat készítő cégeknek, hogy a reklámhadjárattal – amely a fogyasztóra irányul – érezhetően növekedjen a szóban forgó termék ismertsége, majd pedig növekedjen a termék eladási mutatója. A reklám tehát fogyasztásra ösztönöz. (Nem az az érdekes a gyártó szempontjából, hogy nekem személy szerint szükségem van-e az adott termékre, hanem az, hogy a termék fogyasztójává váljak.)

Az újságok és a televízió, a rádióadók bevételének egy jelentős része a reklámokból ered. A lapok és a műsorok előállítását nem fedezné az az összeg, amelyek a lapok eladásából vagy az előfizetési díjakból származnak. A megrendelők az egyes reklámhelyekért fizetnek, s ez mindenképpen árcsökkentő tényezőnek bizonyul a fogyasztó számára.

A reklámok egy része ún. gazdasági reklám. Ha megnézzük a levélszekrényünkbe bedobott ingyenes reklámújságokat, akkor az azokban szereplő hirdetések többsége ilyen célú.

Létezik azonban másféle reklám is. Ezt társadalmi célú reklámnak nevezik. Ezek a reklámok pl. az egészséges életmódot hirdetik, vagy éppen dohányzás-, alkohol- és drogfogyasztás-ellenesek. Közös tulajdonságuk, hogy szemben a gazdasági célú reklámmal, nem serkentenek fogyasztásra, inkább cselekedeteinket kívánják befolyásolni.

A reklámokat készíttető ebben az esetben azt szeretné elérni, hogy a társadalom figyeljen fel a problémákra (pl. a dohányzók, az alkohol- és drogfogyasztók számának a növekedésére), és próbálja meg csökkenteni az ebből eredő társadalmi feszültségeket.

A politikai reklámok célja az, hogy befolyásolja az emberek politikai döntéseit. Az, hogy melyik pártra, melyik politikusra szavazzanak.

A hatékony reklám ismérvei:

• a reklámban mindig legyen reklámígéret, ami az áru értékéhez tartozik – fehérebb ruha, jobb fogyasztás
• hangozzék el minél több információ
• kerülje a reklám a rossz modort
• ne legyen komikus, mert az csak egyszer hangzik jól
• végtelenség alkalmazása

Ez a legizgalmasabb fejezetek egyike, hiszen egyúttal mindenki önmagát is ellenőrizheti: mennyire tudják manipulálni, mennyire hagyja magát manipulálni!