2015. április 28-29-én, Budapesten megrendezett konferencia célja volt a kiemelt projekt 4. és 5. alprojektjeinek keretében megvalósult kutatások legfontosabb eredményeinek bemutatása és azok megvitatása.
A részvétel szakmai tájékozódási lehetőséget biztosított mindazok számára, akik a közoktatási intézmények fenntartásában, működtetésében, valamint közvetlen pedagógiai munkájában érintettek és szerették volna megismerni a közelmúltbeli változások első átfogó tapasztalatait.
Sinka Edit (projektvezető - OFI) a TÁMOP 3.1.1 célkitűzéseiről és legfontosabb szakmai eredményeiről beszélt. Mint mondta az OFI a tartalmi szabályozás megújításában, az egész napos iskola programjának kidolgozásában, a köznevelési rendszer változásainak kutatásában és elemzésében, korábbi fejlesztések hatásainak vizsgálatában, valamint a szakmai szolgáltatások újraértelmezésében vállalt kulcsfontosságú szerepet. Az új kerettantervek kidolgozásán felül, ezek implementációját segítő majdnem 700 segédanyag érhető el jelenleg is az OFI honlapján. Emellett említette meg a tankönyvkutatást is, a projekt keretében készültek el, pilot jelleggel, a tankönyvkipróbálás eszközei. Sinka Edit felhívta még a figyelmet az Iskolai Konfliktus Tudásközpont (ISKON) online felületére, ami segítséget jelenthet a pedagógusoknak az iskolai konfliktusok kezelésében. Mint mondta, a projekt zárásaként számos, a projekt eredményeit bemutató tanulmánykötet megjelenése várható online és nyomtatott formában.
Halász Gábor (oktatáskutató –OFI/ELTE) „Az oktatási rendszerek kormányzása – globális trendek és kihívások” címmel tartott előadást. Kiemelte, hogy az oktatási rendszerek működése alapvetően átalakult az elmúlt évtizedekben, ezért az eredményes oktatást csak újfajta oktatásirányítási elképzelésekkel lehet létrehozni. Mint mondta, az üzleti szféra menedzsment megoldásai szükségesek a hatékonyság növelésének érdekében. (Pl.: minőségbiztosítás, tényekre alapuló döntéshozatal, szerződéses kapcsolatok, stb.)
Szikora Ágnes (főosztályvezető – Oktatási Hivatal) a pedagógusminősítési rendszer átalakításáról és hatásairól beszélt. Mint mondta az intézkedések célja a köznevelés minőségének javítása, aminek fontos eszköze a pedagógusminősítés. Mint elmondta 2015. január elsejével 22.697 pedagógus lépett a Pedagógus II. fokozatba. A 2015-ös minősítési tervbe pedig több mint 18.000 pedagógus került be. Kiemelte, hogy a pedagógusok visszajelzései alapján korrigálták az útmutatót, illetve megkezdődött a szakértők képzése a hiányterületeken. Fontos újítás még az e-portfólió egyszerűsítése és a feltöltendő dokumentumok mennyiségének csökkentése.
A konferencia ezt követően szekciók keretein belül folytatódott.
I. szekció - Központi intézkedések megvalósulása
A szekcióban a tankerületekről, a délután 4 óráig tartó oktatásról, a lemorzsolódásról és a szakképzésről esett szó. Az átalakítás folyamatát szakértői, társadalmi egyeztetési, illetve döntéshozatali fázisra lehet osztani, mely 2012 nyarán zárult, s párhuzamosan zajlott a járások kialakításával, illetve a KLIK fölállításával.
Györgyi Zoltán (tudományos főmunkatárs – OFI) az iskolafenntartói rendszer átalakulásának első tapasztalatait felmérő kutatásuk eredményeiről szólt, melyet 2014-ben folytattak 5 kistérségben, 86 interjút véve föl. A 2010-es decentralizált oktatási rendszert új iskolafenntartási modell váltotta fel. Mint mondta az új modell különösen ott működik jól, ahol hiteles a helyi KLIK vezetés.
Imre Anna (tudományos főmunkatárs – OFI) a délután négy óráig tartó oktatás bevezetésének fogadtatását vizsgáló kutatást mutatta be. Az intézkedés hatására a 2013/14-es tanévben 40%-kal nőtt a délután az iskolában tartózkodó gyerekek száma. Három járás összesen 34 iskolájában vettek fel kérdőívet, majd 2-2 iskoláról esettanulmányt készítettek. Ebből az derült ki, hogy az iskolák bővítették délutáni kínálatukat, a tanárok 20%-a lett komolyabban érintett a délutáni foglalkozásokban. A pedagógusok véleménye szerint a délutáni benntartózkodás főként szocializációs szempontból fontos, tanulással kapcsolatos jelentőségét egyelőre kisebbnek érezték. Ezt alátámasztja az is, hogy 8. évfolyamra a magasabb iskolázottságú szülők gyerekei szinte eltűnnek délután az iskolából, vagyis valóban azok maradnak bent, akiknek szükségük van külön segítségre a tanuláshoz.
Imre Nóra (tudományos munkatárs – OFI) és Berényi Eszter (Kutató-elemző – OFI) közös kutatásukban a délután négy óráig tartó oktatás fogadtatását a szülők és a gyerekek körében mérték fel. Imre Nóra elmondta, a szülők túlnyomó többségének már az intézkedés előtt sem okozott gondot a gyereke délutáni felügyelete (napközi eddig is volt). A szülői kérelmeket a délutáni foglalkozás alóli felmentésre 90%-ban elfogadták az igazgatók. Kérdésükre a pedagógusok rangsorolták, mi járul hozzá a tanulói eredményességhez: első helyre a tanuló családjának odafigyelése került, második lett a tanulói motiváció, s a fontossági sorrendben harmadikként értékelték saját felkészültségüket. Azt találták továbbá, hogy azok a legfeljebb 8 osztályt végzett szülők gyerekei, akikkel megbeszélik otthon, mi volt az iskolában, sokkal jobban teljesítenek azoknál, ahol otthon erről nincs szó. Berényi Eszter elmondta, hogy az ötödikesek sokkal nagyobb arányban maradnak délután az iskolában, mint a nyolcadikosok.
Tomasz Gábor (tudományos munkatárs – OFI) hét ország rendszerét összehasonlító felmérésüket mutatta be, a lemorzsolódás elleni küzdelem szempontjából. Mivel ez nagyon komplex probléma, és egy folyamat eredménye, ezért az ezt csökkenteni hivatott szakpolitikának is nagyon komplexnek kell lennie. Hollandia és Dánia példáját emelte ki, majd összegezte felmérésük tanulságait: ott hatékonyak az intézkedések, ahol régóta problémaként kezelik a korai iskolaelhagyást, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, az egyéni szintű statisztikákra, a nyomonkövetésre, jelzőrendszer kialakítására és a pályaorientációra is.
Ercsei Kálmán (kutató-elemző – OFI) az előrehozott szakképzéssel kapcsolatos kutatási eredményekről számolt be, melyben csaknem 2500 végzős szakiskolás diák jövőterveit vizsgálták. Érdekesség, hogy a végzősök 26%-a korábban érettségit adó intézményben (szakközépiskolában) kezdte meg a tanulmányait. A szakiskolában tanulók korábban többször váltottak iskolát, és többször érte őket tanulmányi kudarc. 76%-uk tervezte, hogy kilép a munkaerőpiacra, 40%-uk pedig dolgozni és továbbtanulni is akart.
A szekció utolsó előadója, Fehérvári Anikó (OFI – központvezető) egy szakmunkás fiatalok pályakövetését célul tűző, reprezentatív kutatást mutatott be, melyet 2010-ben készítettek a 2007-ben végzettekkel, és 2014-ben a 2010-ben végzettekkel, s egyedülálló olyan szempontból, hogy Magyarországon eddig nem készült ilyen longitudinális vizsgálat. A felmérésből kiderült, hogy a középfokú végzettség nem jelent közvetlen munkaerőpiaci kimenetet, a jobb státusz reményében sokan képzik magukat tovább.
II. szekció: Iskolai szocializáció, eredményesség
Ercsei Kálmán (kutató-elemző – OFI) és Kurucz Orsolya Ágnes (junior kutató-elemző – OFI) „Tanulói eredmények az OKM adatok tükrében” címmel tartottak előadást. Kiemelték, hogy a tanulói eredmények tekintetében intézményi szinten fontos tényezőként rajzolódott ki a humánerőforrás-ellátottsága, a pedagógusok képzettsége, a fluktuáció, illetve hogy van-e egyszerre érettségit adó és nem adó szint az iskolában. Fontos faktorként jelenik meg ezen túl a családi támogató közeg is.
Szemerszki Marianna (témavezető - OFI) a tanulói eredményesség dimenzióiról és háttértényezőiről beszélt. Mint mondta, az eredményességkutatás elsősorban arra fókuszál, hogy miért vannak az eltérések az intézmények vagy a tanulók között. A kérdőíves kutatás 14.000 tanuló bevonásával arra törekedett, hogy ne csak a kompetenciamérést vegye alapul, hanem a tanulók egyéb képességeit is megvizsgálja, s az eredményességen túl a háttértényezőket is felderítse. Természetesen vizsgaeredményeken, osztályzatokon is mérhető az eredményesség, az iskolának azonban nem csak a kognitív eredményesség fejlesztése a feladata. Vannak tehát nehezebben mérhető, de fontos, fejlesztendő kompetenciák, mint pl. a szociális kompetenciák vagy a problémamegoldó képesség. A kutatás bebizonyította, hogy ezek komplexen fejlődnek – ha fejlődik az egyik, akkor fejlődik a másik is. Minél elégedettebb valaki az adott iskolában, annál inkább eredményorientált illetve annál inkább érzi át a hasznosságot. Felkészült pedagógusok, jó iskolai légkör is nagy hatással bír az eredményességre.
Bander Katalin (junior kutató-elemző - OFI) és Galántai Júlia (junior kutató-elemző - OFI) „Iskolai eredményesség intézményi szemmel” című előadásukban egy kutatást mutattak be, mely szerint a válaszadók az eredményesség tekintetében elsősorban mérhető intézményi célokat, az iskolai légkört, az intézmény fenntarthatóságát és a szociális fejlesztések fontosságát helyezték előtérbe. A megkérdezettek hangsúlyozták az életben való (személyes-emberi és szakmai) boldogulásra való felkészítés, illetve az egészséges életmódra való nevelés fontosságát. A jó iskolavezetés a válaszadók nagy része szerint konszenzus-alapon működik, demokratikus, elérhető (a diákok számára is), nyitott más véleményekre, és hajlandó az önkritikára.
Nikitscher Péter (kutató-elemző – OFI) „A pedagógus szerepe és lehetőségei az iskolai szocializáció folyamatában” címmel tartott előadást. Mint mondta az iskolai szocializáció kulcsszereplője a pedagógus, és elsődlegesen direkt eszközökkel történik, nem példaadással. Minthogy a szocializáció interakciók folyamata, a siker azon múlik, hogy a pedagógus által közvetítetni kívánt célértékeket befogadja-e a diák. A folyamatban a pedagógus szerepe mellett kiemelkedően fontos a család, mivel a család van legnagyobb befolyással a szocializációra.
Török Balázs (tudományos munkatárs, kutató-elemző - OFI) „Középiskolai tanulók tipizálása az önreflexivitás alapján” című előadásában a diákokat négy reflexivitás mentén tipizálta. Az autonóm reflexivitású diákok szelektálják az inputot, átalakítják azt, dönteni tudnak, hogy mit tanuljanak és mit ne. Ők használják az iskolát, stratégiai céljaik vannak, racionálisak. Nagy számban fordulnak elő ilyen diákok az elit iskolákban. A kommunikatív reflexivitású diákok belső konverzációjukat egyeztetik másokkal, legtöbbször családtagot vonnak be. Leellenőrzik, hogy mások mit mondanak, és középutat keresnek. A metareflexív diákok a valóságot kritikailag közelítik meg. Ha az ideáikat nem adják fel, akkor tartós elégedetlenség alakul ki bennük a világ irányába. Ők azok a tanulók, akik kritika alá vonják a körülöttük lévő folyamatokat, személyeket. A negyedik típus: a töredezett reflexivitású diák, aki inkább „nem tud semmit”, passzív. A lehetőségek végtelen világa inkább kockázati tényező számára, mint segítség.
2015. április 29.
Győri János „A képességkibontakoztatás lehetőségei a köznevelés rendszerében” címmel tartott előadást. Fókusza az iskolai tehetséggondozás volt, melynek különböző vetületeivel foglalkozott, kapcsolódva a későbbiekben sorra kerülő előadásokhoz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tehetséges gyermekek megtalálása, a velük való munka a pedagógusok számára különleges feladatot jelent, különösen azokban az esetekben, amikor a tanuló valamilyen hátránnyal küzd.
Következőként Boldizsár Ildikó mesekutató, meseterapeuta tartott előadást „A népmesék fejlesztő hatásai az óvodától a középiskola végéig” címmel. A mesék – mondta az előadó – a személyiségfejlesztés és a képességek kibontakoztatásának lehetőségeit rejtik magukban. Az előadó nevéhez kötődő Metamorphoses Meseterápiás Módszer azon felismerésen alapul, hogy minden életszituációhoz hozzáköthető valamilyen történet. A meseterápiának két ága van: a klinikai (gyógyító) és az alkotó-fejlesztő. Utóbbi szolgálja a személyiségfejlesztést és a képességek kibontakoztatását. Az előadó szerint a módszernek az oktatásban is helye lehet, mivel minden mese viselkedési vagy gondolkodási példa.
I. szekció - Az óvodarendszer – véleménykutatások tükrében
A szekció első előadója Páli Judit, a Károli Gáspár Református Egyetem docense volt, aki az óvodai hátránykompenzációról beszélt. Ennek három területét említette a prevenciót, a korrekciót illetve a kompenzációt, a hátrányok pedig jellegük szerint lehetnek biológiaiak, érzelmiek vagy szociálisak.
Török Balázs (tudományos munkatárs, kutató-elemző – OFI) OECD kutatásokból ismert megállapításokat idézett: a gyerekek iskolai sikertelensége mérsékelhető az óvodáztatással, egy óvodában eltöltött év tíz többletpontot eredményez a későbbi PISA-felméréseken. Az óvodáztatás minden későbbi iskolafokozatnál magasabb megtérülési mutatókkal jellemezhető, ezért racionális intézkedés a három éves kortól kötelező óvoda. Jobban fenyegeti a kiégés veszélye azokat az óvodapedagógusokat, akik az átlagnál több olyan gyermekkel foglalkoznak, akiknél a legelemibb ellátottság is hiányzik. Az előadó megjegyezte, hogy a községi, kisebb óvodákba jár a legtöbb hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, az óvodák 10%-ában fordul elő, hogy a gyermekek több mint fele halmozottan hátrányos helyzetű.
Kurucz Orsolya (junior kutató-elemző – OFI) kutatási eredményeiből kiderült, hogy a szülők átlagosan több mint három óvoda közül választhatnak, azonban legkevésbé a legalacsonyabban képzett szülőknek nyílik erre lehetősége. A gyermek beíratása előtt a szülők 91%-a megnézte az óvodát, 77%-uk megismerte az óvónőt, s elmondásuk alapján a választás fő szempontja a közelség volt, ezt követte az ismerősök ajánlása, illetve kisebb mértékben, hogy a gyermek testvére is oda jár. Az óvoda értékelése kapcsán az óvónő személyiségét tartják legfontosabbnak a szülők. Az előadó elmondta még, hogy a kötelező óvodáztatás támogatottsága a kutatások alapján 70% körülinek mondható.
Pethő Balázs (ügyvezető - Viéta Kutató Fejlesztő és Szolgáltató Nonprofit Kft.) óvodavezetőkkel készült fókuszcsoportos beszélgetések eredményeit ismertette. Ebből kiderült, hogy a szülők gyakran Facebook-ról tájékozódnak az óvodával kapcsolatos ügyekről. Az óvodavezetők a fenntartóváltásról és az életpálya-modell bevezetéséről is kifejtették véleményüket, szorgalmazták, hogy az óvodát – melyet különben kiemelkedő minőségűnek tartanak – tekintsék minél inkább a köznevelési rendszer részének.
Utolsó előadóként Szabó Zoltán András (junior kutató-elemző – OFI) az óvodai infrastruktúráról, általános eszközellátottságról beszélt, mely átlagosan jónak mondható, azonban az egyes esetekben nagyobb különbségek fordulnak elő. Az óvodai tereket a megkérdezettek 46%-a tartotta jó állapotúnak, 43% jelezte, hogy esedékes lenne a felújítás, s csupán 9% válaszolt úgy, hogy azonnali felújításra lenne szükség. Fontos megjegyezni, hogy bármiféle eszköz akkor számít csak, ha megfelelően ki is használják – tette hozzá Szabó Zoltán András.
II. szekció: Tehetség, minőség, pedagógusok
A szekció Sági Matild témavezető „A pedagógus minősítési rendszer bevezetésének hatása a pedagógusok továbbképzési aktivitására” című előadásával kezdődött. Mint mondta, az értékelés és az erről való visszacsatolás szakmai továbbfejlődésben, a karrierúton való elmozdulást segíti, ehhez szükséges a tanács, az értékelés. A kutatók 2013 őszén és a 2014 őszén felvett adatok összehasonlítása alapján vizsgálódtak. Az életpályamodell ismertsége már 2013-ban is jellemző volt. A kutatásból kiderült még, hogy a pedagógusok elsöprő többségben a saját szakértelemhez kapcsolódó ismereteket, ezen felül leginkább a szakmódszertani és az életpályamodellhez kapcsolódó képzéseket keresik. A pedagógusok összesen 12%-a szerezett új képzettséget. Kiemelkedő arányban vannak köztük a szakmai tanárok, szakoktatók. Emellett jellemző, hogy leginkább a fiatalok voltak aktívak a továbbképzések terén.
Ezután Széll Krisztián (kutató-elemző - OFI) „Iskolai légkördimenziók – pedagógusi és igazgatói percepciók” című előadása következett. A kutatás az iskolai légkör illetve az eredményesség és a pedagógia célok összefüggését vizsgálta körülbelül 5000 pedagógus és 600 intézményvezető bevonásával. Az iskolai légkör az, ami meghatározza egy iskola karakterét, s amely látens módon befolyásolja az iskola világát. Érdekes eredmény, hogy az iskolai légkör és az eredményesség együtt mozog. A légkör jó értékelésével egyenes arányban nő a szülők bevonása, az iskolai szintű értékközvetítés, a képességek kibontakoztatásának lehetőségei, a személyiségfejlesztés szintje, a differenciálás, a motiváció felkeltése, fenntartása és javítása.
Harmadikként Kállai Gabriella (témavezető - OFI) „A pedagógusok véleménye a tehetséggondozásról” című előadása hangzott el. A kutatás rámutatott, hogy a pedagógusok között a legfőbb egyetértés abban mutatkozott, hogy minden gyerek tehetséges lehet valamiben. Ugyancsak egyöntetűen vélik úgy, hogy az osztályban tanító pedagógusok együttműködését igényli a tehetséggondozó munka.
A szekció utolsó előadását Galántai Júlia és Szemerszki Marianna tartotta „A tehetségpontok területi lefedettsége és hálózatba szerveződése” címmel. A kutatás a tehetségpontok területi és egyéb jellemzőit és hálózati együttműködésének fokát vizsgálta. Az adatbázisban jelenleg 1344 szervezet szerepel, köztük 100 külföldi. Két gócpontot jelölhető ki, ahol a tehetségpontok tömörülnek: az észak-alföldi régió, illetve Budapest hiány főleg a Dunántúlon mutatkozik. A tehetségpontok többsége a közoktatásban működő tehetségpont. Megyeszékhelyen mindenütt található ilyen intézmény, viszont a kisebb településeken kevésbé, de a lefedettség növekszik.
A konferencián résztvevő pedagógusok ezután kerekasztal beszélgetés keretein belül ismerkedhettek meg különböző iskolák működő jó gyakorlataival.
