Plenáris ülés

 

A műhelykonferencia résztvevőit Pompor Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgató-helyettese köszöntötte. Nyitóbeszédében kifejtette, hogy a pedagógusok részéről igény van a tanulmányi standardok megismerésére, hiszen ezek jelentősen segíthetik szakmai munkájukat. A standardok alkalmazásával a pedagógusok objektíven képesek felmérni a tanulók tudását, készségeit, így reális képet adhatnak a tanulási eredményekről, és ezzel jelentős mértékben hozzájárulhatnak a köznevelés eredményeinek javulásához.

Kákonyi Lucia témavezető a „Tanulmányi standardok a nemzetközi gyakorlatban” című előadásában olyan megdöbbentő adatokat ismertetett, mint például, hogy Európában öt tanulóból egy funkcionális analfabéta, hogy a munkavállalók képességei egyre kevésébe felelnek meg a munkaerőpiac elvárásainak valamint, hogy körülbelül 73 millió azoknak a száma, akik rendkívül alacsony képzettséggel rendelkeznek. Ezek a tények azt mutatják, hogy szükség van az oktatás fejlesztésére, és ennek a folyamatnak egyik módja lehet a tanulmányi standardokon alapuló oktatás. A tanulmányi standardok alkalmazása számos országban (USA, Ausztrália, Új-Zéland, Luxemburg, Skócia stb.) népszerű és elfogadott az oktatás folyamatában, míg máshol (Finnország) a bizalomra épülő tanulási folyamatokat támogatják. Változatos struktúrájú standardalapú oktatási modellek léteznek, de mindegyik közös célja a tanulási eredmények javítása, hogy a tanulók majdan meg tudjanak felelni a megváltozott munkaerőpiac elvárásainak. Az előadó hangsúlyozta, hogy a standardokon alapuló oktatás és a bizalom egymással összeegyeztethető tartalmak és bemutatta, hogy a standardok milyen változatos szerepet tölthetnek be az oktatás folyamatában.

Ütőné Dr. Visi Judit, az Eszterházy Károly Főiskola docense a köznevelés szemszögéből ismertette a magyar képesítési keretrendszert. A magyarországi képesítési keretrendszer nyolc szintet foglal magába. A szintek biztosítják az összehasonlíthatóságot az európai képesítési keretrendszerrel, ami megkönnyíti a külföldi munkavállalást. Minden szinthez tartozik egy leírás, amely kifejti, hogy a tanuló milyen mélységű tudással és képességgel, valamint milyen mértékű autonómiával, felelősségvállalással, illetve attitűddel rendelkezik. A legelső szint a matematika és az anyanyelvi tudásra fektet nagy hangsúlyt, míg a nyolcadik szint sokkal komplexebb tanulási eredményt tükröz. Az első négy szint a köznevelés szempontjából fontos, az elsőt a hatodik osztály után érik el a tanulók, a negyediket a tizenkettedik osztály végére. Az ötödik szint a szakképzések szintje, a hatodik, hetedik és nyolcadik szintek a felsőoktatáshoz társulnak. A hazai rendszer a közelmúltban az Európai Unióban is elfogadásra került, ezután a következő lépésként az várható, hogy a rendszer szintjei a bizonyítványokban is megjelenjenek.

Dancsó Tünde pedagógiai fejlesztő előadásában a standardfejlesztés folyamatát mutatta be. Előadásában kiemelte, hogy a standardfejlesztés elsődleges célja a közoktatás eredményességének a javítása, a pedagógiai fejlesztés és az önfejlesztés eszközrendszerének alkotása. A projekt résztvevői a fejlesztés során figyelembe vették, hogy a leírásoknak koherensnek kell lenniük a tartalmi szabályozókkal, és azokat könnyen adaptálható formában kell elkészíteni. A megvalósítás során a standard fogalmát a tanulás tartalmainak szakszerű elrendezéseként definiálták, elemezték a hazai méréssel, értékeléssel foglalkozó rendszerek sajátosságait, megfogalmazták a standardleírások fejlesztésére vonatkozó ajánlásokat és a leírásokkal szemben támasztott követelményeket. A standardleírásokban konkrét szakmai tartalmak, releváns operatív műveletek jelennek meg, a szakkifejezések stilisztikailag illeszkednek az adott műveltség területek nyelvi környezetéhez, és a tartalmi szabályozóknak megfelelő arányban tartalmazzák a részterületeket és a gondolkodási műveleteket. A standardleírások segítségével komplexebben, árnyaltabban értékelhető a tanuló tudása. A leírások legnagyobb előnye, hogy az aktuális szint felmérését követően fejlesztési útmutatóként, illetve önfejlesztő eszközként is alkalmazhatóak.

Pergel Júlia pedagógiai fejlesztő számot adott az anyanyelvi kommunikáció standardfejlesztéséről. Az anyanyelvi kommunikáció standardleírásai megegyeznek a Nemzeti alaptanterv első négy fejlesztési területével: beszédkészség, olvasás, írás és a tanulási képesség fejlesztése. Az anyanyelvi standardleírások rendszere hat szintre osztható, az elsőtől a hatodik szintig haladva a tanulóknak egyre bonyolultabb gondolkodási műveletekkel, egyre hosszabb szövegekkel és összetettebb szövegtípusokkal kell megbirkózniuk. A koncepció kipróbálása változatos összetételű iskolákban zajlott (többségi, ép populáció; enyhén értelmi fogyatékos és Híd II. programban tanuló diákok). Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a koncepció működik, a standardszintek leírásai alapján az alapfokú oktatást befejezők anyanyelvhasználata jól értékelhető. A szövegértési és szövegalkotási feladatok második szintjén az összes diák jól teljesített, a 3. és 4. szinten jelentek meg számottevő különbségek a teljesítményben.

Csapodi Csaba pedagógiai fejlesztő a matematika standardfejlesztéséről számolt be. A folyamat során több koncepció is született. Az első koncepció a többségi populációba tartozó tanulók matematikai készségeinek a fejlesztésére és értékelésére alkalmasnak bizonyult, de a sajátos nevelési igényű tanulók szintleírásait nem határozta meg elég árnyaltan. A továbbfejlesztett koncepció már alkalmas az alapfokú oktatást befejezők teljes populációjának az értékelésére. A pedagógusok támogatják a koncepciót, a szintleírásokat és mintafeladatsorokat is a jónak találták.

 

Szekciók

 

A fejlesztő- és a mérőfeladatok különbségei

Szekcióvezető: Einhorn Ágnes egyetemi docens, Miskolci Egyetem

Einhorn Ágnes gyakorlati példákon keresztül mutatta be, a fejlesztő- és a mérőfeladatok közötti különbségeket, és azt, hogy a mérőfeladatok hogyan alakíthatók át fejlesztőfeladatokká. A résztvevők a gyakorlatban is meghatározták a feladattípusokat és a mérőfeladatokból fejlesztőfeladatokat készítettek.

 

A feladatkészítés módszertana, technikája

Szekcióvezető: Dancsó Tünde pedagógiai fejlesztő, OFI

A feladatkészítés módszertana, technikája című szekció résztvevői először olyan feladatsorok, mérőeszközök felépítésével, szerkezetével ismerkedhettek meg, amelyek mintaként szolgáltak a fejlesztés során.

A feladatlapok fejlesztésekor külön fázisként jelent meg a tartalmi és a formai fejlesztés. A standardleírások alapján fejlesztett feladatlapok megfelelő formai kialakítására és egységes megjelenítésére a tartalmi fejlesztést követően került sor. A szekcióban a formázás alapelveit és a gyakorlat során szerzett tapasztalatokat beszéltük meg. A formázás során törekedni kell az egyértelműségre, olvashatóságra, egységességre, célszerűségre, az itemek megoldást segítő helyes megjelenítésére. A pedagógiai értékelések során alkalmazott feladatlapok formázásakor számtalan szabályt kell betartani, amelyek fejlett szintű digitális készségeket igényelnek.

 

Hogyan jussunk kettőről háromra? (A standardalapú fejlesztés gyakorlata)

Szekcióvezető: Pergel Júlia és Borbély Edina pedagógiai fejlesztők, OFI

A „Hogyan jussunk 2-ről a 3-ra” című szekció a standardok fejlesztésben betöltött szerepére kívánt rávilágítani. A foglalkozás célja az volt, hogy a résztvevők megismerjék az anyanyelvi kommunikáció standardleírásának rendszerét, tartalmát, valamint képet kapjanak arról, hogyan használhatják a standardokat a mindennapi munkájuk során a tanulók egyéni képességeinek fejlesztésére.

A szekció három nagy rész köré szerveződött. Elsőként Pergel Júlia az anyanyelvi kommunikáció standardleírásainak felépítését mutatta be. A plenáris előadáson elhangzottakat kiegészítve, a szövegértési és szövegalkotási kulcskompetenciák mentén haladva, a résztvevőkkel közösen részletesen elemezték a standardleírásokat, a címnek megfelelően főként a 2-es és 3-as szintekre koncentrálva. Ezt követően a szekcióvezetők a tanulási zavarral küzdő tanulók kognitív, kommunikációs, viselkedéses-motivációs és szociális jellemzőit mutatták be, minden területhez egy-egy, a gyakorlati munkájuk során bevált, a diákok fejlődését segítő módszert, javaslatot társítottak.

A következő egység a résztvevők aktivitására épült, egy véletlenszerűen kihúzott – a koncepciót tesztelő feladatlapokban (is) megjelenő ‑ kompetenciára kiscsoportos formában készítettek 2-es és 3-as szintű feladatokat. Az első részben bemutatott színes, több modalitást megmozgató, SNI tanulókat segítő feladattípusokon kívül új, kreatív megoldások is születtek.

A szekció harmadik része a fejlődés, fejlesztés útját vázolta fel. Egy-egy konkrét feladaton végigvezetve a résztvevők betekintést kaphattak a standardalapú fejlesztésbe, majd szintén kiscsoportos formában ők maguk írtak le fejlesztési utakat, készítettek izgalmas, érdekes feladatokat. A kiscsoportos munkaforma nemcsak a kreatív, izgalmas feladatok alkotásának kedvezett, hanem a résztvevők között élénk tapasztalatcserét, szakmai beszélgetést indított el. A szekciót az interaktivitás, a családias légkör és a kreativitás jellemezte.

 

Túl sok a betű! (Szövegértés nem csak magyarórán)

Szekcióvezető: Pompor Zoltán főigazgató-helyettes, OFI és Wintsche Gergely tankönyvszerző és alkotószerkesztő, OFI

Pompor Zoltán összefoglalta a korábbi évek magyarországi és nemzetközi kompetencia méréseinek tapasztalatait. Kiemelte az anyanyelvi műveltségben kimutatható különbségeket, és kitért azok lehetséges okaira is. Bemutatott néhány nemzetközi jó gyakorlatot az anyanyelvi műveltség színvonalának az emelésére. Ismertette, hogy milyen módszerekkel támogatható az olvasási, szövegértési képességek fejlesztése. Kitért az egyes korcsoportok speciális igényeire, illetve támogatási lehetőségeire is. Ennek kapcsán jutott el a végső következtetéshez: „… a hatékony olvasástanítás módszertana elengedhetetlenül fontos ismeret nemcsak a magyartanárok vagy humán tárgyakat tanító pedagógusok számára, hanem bármely tantárgyat oktató tanár szakmai kompetenciájának része kell, hogy legyen.”

Wintsche Gergely ismertette a kísérleti tankönyvek előkészítése során megfogalmazott általános elméleti elvárásokat. Majd bemutatta az anyanyelvi műveltség területén megfogalmazott elméleti elvárások érvényesülését a gyakorlatban. Bemutatott számtalan ötletes, az 5-6-7. évfolyam számára készült, kísérleti matematika tankönyvekben megjelent példát, melyeket a résztvevőkkel közösen be is soroltak a délelőtti előadásban megismert 1-6. matematika standardszinthez. Az előadás végén kitért arra, hogy a 9-12 évfolyamos kísérleti matematika-tankönyvek szövegértés és alkotás területén még magasabb szintű képességeket igényelnek és fejlesztenek.

 

Keresd a standardot! (A standardszintek megjelenése a feladatokban)

Szekcióvezetők: Csapodi Csaba és Peregi Tamás pedagógiai fejlesztők, OFI

A szekció célja a plenáris ülésen bemutatott standardleírásokról szerzett ismeretek elmélyítése volt, valamint a standardszintek bemutatása a próbamérés feladataiban. Csapodi Csaba a résztvevő kollégákkal közösen a matematika próbafeladatsor legösszetettebb feladatát elemezte, megvizsgálva, hogy a feladat egyes itemei a standardleírás melyik elemét mérik, így melyik szintnek felelnek meg.

Peregi Tamás kiegészítette az anyanyelvi standardleírásról korábban hallottakat ki, majd két mintafeladat megbeszélésével a résztvevők közösen állapították meg, hogy a standardleírás melyik szintjének felel meg a két feladat egy-egy eleme. Ezt követően a szekció azt elemezte, hogy a próbamérés eredményei (mind matematikából, mind anyanyelvből) mennyiben igazolták az előzetesen megállapított feladatszintezést.

A szekcióülés végén a kollégáknak lehetőségük nyílt egy korábban nem tárgyalt anyanyelvi feladat standardszintjének önálló meghatározására.

A konstruktív hangulatú megbeszélésen a kollégák észrevételeikkel támogatták a standardfejlesztés további folyamatát.

 

A beszámolót készítette: Kákonyi Lucia