Az OFI a TÁMOP 4.1.2-B projekt keretében Együttműködések a pedagógusképzés megújításban címmel rendezett nemzetközi konferenciát 2015. június 11–12. között Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián azzal a céllal, hogy bemutassa a projektben eddig elért eredményeket és nemzetközi kitekintésben látassa a hazai pedagógusképzés helyzetét.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben (OFI) 2014 januárjában indult TÁMOP 4.1.2.B-13/1-2013-0010 jelű A pedagógusképzés átalakításának országos koordinálása, támogatása című projekt azt a célt tűzte ki, hogy elősegítse a hazai pedagógusképző intézmények közötti hálózatosodást, tudásmegosztást, és koordinálja az egyes intézmények tanárképzéssel kapcsolatos uniós forrásokból finanszírozott fejlesztéseit.
A projekt elindításának hátterében az a felismerés állt, hogy az oktatás szerepe kiemelt fontosságú egy tudásalapú, versenyképes gazdaság megteremtésében és kiépítésben. Az oktatás minőségét pedig alapvetően meghatározza a pedagógusképzésből kikerülő pedagógusok hozzáértése, kompetenciái. A projekt céljai szoros összhangban állnak az uniós stratégiákkal: a korai iskolaelhagyás csökkentésével és az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megteremtésével.
A kétnapos nemzetközi konferencián olyan témákat vizsgáltak az előadók és a résztvevők, mint például a pedagógusképzés helye a felsőoktatáson belül, az iskola és az egyetem együttműködése vagy más ágazatok pedagógusképzés gyakorlatára kifejtett hatásai.
A rendezvény vendégeit Dr. Halász Gábor, az ELTE PPK Felsőoktatási-menedzsment Intézeti Központ központvezetője és az OFI tudományos tanácsadója köszöntötte, aki a projekt hátterébe nyújtott betekintést. Eve Eisenschmidt, a Tallinni Egyetem rektorhelyettese előadásában az észt pedagógusképzést mutatta be. A Tallinni Egyetemen az utóbbi években lezajlott átalakításoknak köszönhetően a pedagógusképzés mára gyakorlatorientált és kutatásalapú. A romániai magyar pedagógusok helyzetét és lehetőségeit vázolta fel előadásában Magyari Sára, a Partiumi Keresztény Egyetem Tanárképző Intézetének igazgatója. A térségben élő magyar tanárok egyik legnagyobb küzdelme a gyermekek magyarul (meg)tanítása mellett az, hogy a képzés elméletközpontú. A PKE-n éppen ezért a képzést úgy alakították át, hogy több gyakorlat legyen benne, a pedagógusok több módszert ismerjenek meg és próbáljanak ki. A plenáris előadásokat Győri János, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi docense zárta, aki a pedagóguspálya népszerűsítésének lehetőségeiről beszélt. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatukban olyan tényezőkre keresték választ, amelyek befolyásolják a pedagóguspálya népszerűségét, társadalmi megítélését és a pedagógusszakma választását.
A konferencia első napján három párhuzamos szekciót rendeztek. A School University Partnership című szekcióban (moderátor: Németh Nóra Veronika, egyetemi oktató, DE; felkért hozzászólók: Iker János, főigazgató, NyME; Ádám Anetta, adjunktus, ME; Eve Eisenschmidt, rektorhelyettes, Tallinni Egyetem) az iskola és az egyetem közti partnerkapcsolatot vitatták meg a résztvevők. A beszélgetés során próbát tettek az egyes fogalmak tisztázására – pedagógusszerep, pedagógusképző, minőség, együttműködés – mindezt a magyar és az észt oktatási rendszer és pedagógusképzés viszonylatában. A Pedagógusképesség a gyakorlatban fejlesztve című workshopon (moderátor: Derényi András, tudományos munkatárs, OFI; felkért hozzászólók: Szabó Mária, szakmai vezető, OFI; Kovácsné Nagy Emese, egyetemi docens, ME; Magyari Sára, adjunktus, Partiumi Keresztény Egyetem) azt a kérdést járták körül az előadók és a közönség, hogy hogyan lehet napjainkban egy heterogén iskolában olyan pedagógiai gyakorlatot folytatni, amelyben a pedagógus is fejlődik. A szekció konklúziója a kitágítottan értelmezett pedagógus-továbbképzés és a mentorrendszer, szaktanácsadói rendszer volt. A harmadik workshop (moderátor: Győri János, egyetemi docens, EKF, felkért hozzászólók: Ütőné Visi Judit, főiskolai docens, EKF; Tarnóc András, egyetemi docens, EKF; Oláhné Téglási Ilona, főiskolai adjunktus, EKF; Czók Brigitta, egyetemi oktató, EKF) a már a Győri János délelőtti előadásában is prezentált kutatást ismertette részleteiben. A kutatás alapján levont következtetések után a résztvevők azt a kérdést elemezték, hogy mi tesz valakit pedagógussá, elegendő-e a szakmai tapasztalat a tanításhoz és vajon megoldható-e a tanárhiány pedagógiai háttérrel nem rendelkező szakemberek bevonásával.
*
A konferencia második napját Csapó Benő egyetemi tanár (SZTE) nyitotta meg, aki bevezető előadásában azt hangsúlyozta, hogy nem elegendő megvizsgálni más, sikeres országok oktatási rendszerét és keresni a lemásolható elemeket, sokkal inkább az lenne fontos, hogy keressük a módját a jó gyakorlatok adaptálásának. A finn kutatásalapú pedagógusképzést ismertette Jari Lavonen, a Helsinki Egyetem oktatója. Részletesen bemutatta a Helsinki Egyetemen felépített pedagógusképzési programot, amely nagy hangsúlyt fektet a kutatási megalapozásra és a gyakorlatra.
A finn példa nyomvonalán alakult ki beszélgetés az első workshopon a pedagógusképzés egyetemi kontextusáról és helyéről. Molnár György (egyetemi docens, BME) moderálásával Banai Angéla (egyetemi oktató, ELTE), Pfister Éva (adjunktus, BCE) és Jari Lavonen (egyetemi tanár, Helsinki Egyetem) beszélgetett arról a közönség aktív bevonásával, hogy milyen együttműködések mentén alakítható ki a hatékony és sikeres pedagógusképzés. A párhuzamosan futó, Nat kereszttantervi tartalmainak bemutatása című szekcióban Horváth H. Attila (témavezető, OFI) vezetésével a hazai egyes pedagógusképző felsőoktatási intézmények mutatták be jó gyakorlataikat a családi életre nevelés (Dr. Pálvölgyi Ferenc, egyetemi oktató, PPKE), az erkölcsi nevelés (Czike Bernadett, egyetemi docens, PE), a gazdasági és pénzügyi nevelés (Csillik Olga és Daruka Magdolna (tudományos segédmunkatárs; egyetemi decens, BCE), az önkéntesség és felelősségvállalás (Karolowits-Juhász Orchidea, egyetemi oktató, ME), az önismeret és társas kultúra (Kiss János, főiskolai tanár, DE) és a médiatudatosság (Szíjártó Imre, főiskolai tanár, EKF) témáiban.
A rendezvény utolsó nagy témája a tanárképző központok helyzete és működési standardjaik kialakítása volt. Első előadóként Csapó Benő (SZTE) vezette fel azt a kétdimenziós benchmarking kutatást, amelyben a hazai pedagógusképzést vetették össze egyrészt a német és a finn pedagógusképzéssel, másrészt a hazai orvostudományi és agrárképzéssel. Ennek a kutatásnak az egyik elemére fókuszált Bús Enikő (egyetemi oktató, SZTE), aki finn pedagógusképzésben oktatókkal és kutatókkal készített interjúkat. Ezen interjúk elemzéséből pedig tanulásokat vont le a tanárképző központok működésének értékeléséhez. Végül Bodorkós László (minőségügyi szakértő, NyME) A minőségértékelés a hazai felsőoktatásban és az alapelvek alkalmazása a tanárképző központok akkreditációjában címmel tartott előadást. Kitért a minőség definiálására, a minőségértékelésre és akkreditációra, valamint a MAB akkreditációs eljárásaira és a Tanárképző Központok minőségértékelésére.
A kétnapos szakmai konferenciát Bodnár Éva szakmai vezető (OFI) foglalta össze és zárta le.
A rendezvényen készült további fotókért látogasson el Facebook-oldalunkra.
