Országos Szaktanácsadói Konferencia Tihanyban

Május 6-8-a között Tihanyban, közel 400 szaktanácsadó részvételével rendezte meg az OFI az Országos Szaktanácsadói Konferenciát a TÁMOP-3.1.5 projekt szervezésében.

A konferencia első napján iskolákat látogathattak meg a szaktanácsadók, a programok között szerepelt többek között mesepedagógia és videós tanóraelemzés is. Másnap délelőtt az OFI szakembereinek segítségével szekciókban dolgozták fel a szerzett élményeket és tapasztalatokat, majd plenáris előadásokkal folytatódott a konferencia. Elsőként Dr. Kaposi József, az OFI főigazgatója köszöntötte a pedagógusokat. A főigazgató elmondta, hogy a szaktanácsadó azokat a pozitív elemeket keresi, melyeket érdemes továbbfejleszteni, illetve mindenki saját magának a legjobb szaktanácsadója, ám ehhez a felismeréshez el kell jutni, amihez a tantárgygondozó nagy segítséget jelenthet.

Pölöskei Gáborné köznevelési intézményrendszer fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár szerint három nagyobb egységben, strukturális, tartalmi és minőségi szempontból lehet értékelni a szaktanácsadói rendszert. „Egyenlő hozzáférési esélyekre és infrastrukturális fejlesztésekre van szükség, gondolhatunk itt akár az uszodák vagy szélessávú internet-hozzáférés kiépítésére is” – tette hozzá a helyettes államtitkár. A Nat és a kerettantervek olyan tartalmi és módszertani fejlesztéseket teremtettek, amihez a már kialakult jó gyakorlatokat el kell terjeszteni. Ehhez az érdeklődés felkeltése kulcsfontosságú, a pedagógus-továbbképzések, a pedagógus életpályamodell, valamint a hivatástudat pedig elengedhetetlen elemek. A háttérintézmények közti együttműködés során a párhuzamos feladatvégzések racionalizálására van szükség, egyetlen feladatgazdát kell kijelölni. Az Oktatási Hivatal ennek következtében egy erős középirányító szerv lett, alapvetően koordinál, alatta jöttek létre a Pedagógiai Oktatási Központok (POK), melyek eddig csak intézményi szinten működtek. Az összesen 14 (illetve egy nemzetiségi) POK feladata, hogy az aktuális folyamatokat továbbvigye, kialakítsa az egységes helyszíneket, stratégiai tervezést. 2016-ban számos fejlesztés indul el, melyek többsége infrastrukturális, a térségi egyenlőtlenségek megszüntetését szolgálja, jelentős informatikai fejlesztésekkel megtámogatva azt. Ezek többnyire komplex formában történnének, kiemelten fontos területként kezelve a tanártovábbképzést, a pályaorientációt és a digitális kompetencia fejlesztését. Alapjában véve szemléletváltásra van szükség, ami elképzelhetetlen egy jól működő szaktanácsadói hálózat nélkül.

Halász Gábor, az OFI tudományos munkatársa, egyetemi tanár a tanulás-tanítás eredményessé tételéhez szükséges tudás keletkezése, megosztása és terjedése témájában osztotta meg gondolatait. A diákok tanulásának eredményességében a legnagyobb súlya a pedagógus munka minőségének van, melyeket már felmérések is alátámasztanak – jelentette ki az oktatáskutató. A formális végzettség azonban önmagában nem írja le a tényleges tudást, a pedagógus munka minőségének meghatározója a szakmai tudás. Ez nagyon „sokarcú” lehet, a személyes iskolai emlékeknek pedig meghatározó szerepük van. A tudásnak is többféle formája létezik, a deklaratív (mit?) és az ún. tacit (hogyan?) tudás, mely utóbbi esetében nem tudjuk meghatározni, hogy honnan, de tudjuk. A deklaratív tudás könnyebben, míg a pedagógiai tudás nehezebben mérhető. Halász példaként az IEA felmérését hozta, mely a tantárgyi tudás, a pedagógiai tudás és a tanulói eredmények összefüggéseit vizsgálta.

Szabó Győzőné pszichológus, pedagógiai szakértő az önfejlődés lehetőségeiről értekezett. Szerinte az nemcsak a legfontosabb szaktanácsadói, de a legszükségesebb emberi kompetencia is. Az önfejlődésnek és önfejlesztésnek is belülről kell indulnia, illetve elengedhetetlenül szükséges a fizikai aktivitás, a testedzés, a helyes táplálkozás és stresszkezelés, továbbá a társas, valamint a lelki és szellemi dimenziók közti szinergia megteremtése. A pszichológus szerint ezzel agyunk képes „újrahuzalozni” magát, az idegsejtek újratermelhetőek mozgással és tanulással. „Az önfejlesztéshez kell egy külső motiváció, jelen esetben megmutatni a tudásomat, de kell egy belső motiváció is, hogy jobban akarom csinálni, mint tegnap” – hangsúlyozta Szabó Győzőné, aki ugyanakkor mértékletességre is intett, hiszen először mindig saját magunk fejlesztését kell elkezdeni, csak később lehet másokét is. A legfontosabb szaktanácsadói kompetenciáknak az autonómiát, a szakmai igényességet és a céltudatosságot nevezte.

Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár szerint jelenleg elsődleges feladat a jó gyakorlatok összegyűjtése és a humán erőforrásokkal való megfelelő gazdálkodás. A magyar oktatási rendszer tudásközpontúsága támogatandó, ugyanakkor a belső konfliktusok által gerjesztett problémákra is oda kell figyelni, amiben számít a szaktanácsadók tapasztalatára. A finn példával ellentétben nálunk még nem tervezi az oktatásirányítás a tantárgyak eltörlését, az OECD összehasonlítási mérése alapján ugyanis elmondható, hogy a magyar iskolarendszer hatékony, ám a PISA mérésekre is oda kell figyelni. A digitális eszközökről és fejlesztésekről szólva az államtitkár közölte, hogy az OFI már készíti az e-tananyagokat, melyeknél legfontosabb szempont az esélyteremtés és a felzárkózás-politika. Lényeges elem, hogy óralátogatáskor a szaktanácsadó nem „komisszárként” lép fel, és ha ezt megértjük, azzal nemcsak a saját, de a szaktanácsadó munkáját is megkönnyítjük. Az államtitkár megértést kért a szervezeti átalakítások nehézségei miatt, ezért folyamatban van a korrekció, de a megoldás, a cél azonos. A generálisan új rendszer logikája, szerkezete és célrendszere egy másfajta gondolkodást kíván, melyben a szaktanácsadóknak kiemelt szerepet szánnak.

A délután folyamán párhuzamos szekciók keretében a szaktanácsadók olyan beszélgetéseken vehettek részt mint Reflektív technikák a szaktanácsadói gyakorlatban; A szaktanácsadás etikája vagy A tantárgygondozás tapasztalatai. A napot egy pódiumbeszélgetés zárta Miként megy a szaktanácsadás által előrébb a világ? címmel, moderátora Lévai Balázs televíziós szerkesztő, műsorvezető volt. A beszélgetésen Dr. Kaposi József főigazgató, Brassói Sándor köznevelési elnökhelyettes (Oktatási Hivatal), Halász Gábor tudományos tanácsadó, Gáspár Mihály professor emeritus, főiskolai tanár (NYME), Szebedy Tas iskolaigazgató (Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola) és Kuti Zsuzsanna vezető szaktanácsadó cseréltek eszmét közvetlenebb formában.

***

Az utolsó napon Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkár kapott elsőként szót. Szerinte a közel két éve tartó átalakításokat követően még egy kis időnek el kell telnie, mire a rendszer bejáratódik. „A jogszabályok tekintetében jól állunk, az elmúlt 15-20 év során felhalmozódott tudás következtében sokkal életszerűbb a mostani modell, de a szakmaiság koordinálásra oda kell figyelni” – mondta el a helyettes államtitkár, majd hozzátette, hogy a szaktanácsadói, tanfelügyelői és minősítési rendszer hármas egységének találkozásánál alakult ki megoldandó feladat, továbbá szólt a pedagógus előmeneteli rendszerről, bíztatva a résztvevőket a mielőbbi jelentkezésre.

Dr. Pompor Zoltán, az OFI főigazgató-helyettese, a projekt volt szakmai vezetője elmondta, hogy az új rendszer kialakításánál az eddigi hazai és nemzetközi jó gyakorlatok feltárása és a meglévő képzések feltérképezése, valamint ehhez partnerek keresése voltak az elsődleges prioritások. „Több ezer pedagógust képeztünk ki, jelenleg a szaktanácsadók továbbképzése zajlik főként a pedagógusok kérésére, különösképpen a kommunikációs tréningekre van igény” – tette hozzá a főigazgató-helyettes.

Setényi János oktatáskutató, a célzott iskolafejlesztések tapasztalatairól beszélt, célként kitűzve azt, hogy a tanulók a definiált tantárgyakból elérjék és tartósan felülmúlják a nemzeti alapkövetelményeket. A szakember holland és brit példákon keresztül mutatta be az ottani rendszereket, ahol a tartósan ún. piros vonal alá kerülő iskoláknál komoly szervezeti átalakításokat eszközölnek. A kínai projektszerű működés során, kis tanári csoportokban fejlesztették ki, hogyan lehet hatékonyabban tanítani. A magyar modellben a KLIK projektjében műhelymunkák során ugyan szupervízorok segítenek, az alulteljesítők azonosítása mégis nehézkes, bár régebben voltak minimumkövetelmények (melyet ugyan az Oktatási Hivatal határozott meg), de senki nem emelte hivatalos szintre. Az oktatáskutató kerületi munkaközösségek létrehozását javasolta, mely régebben egy jól működő rendszernek bizonyult. 2014-ben sok év után először a résztvevő iskolákat már az Országos Kompetenciamérés eredményei alapján választották ki, ami mindenképp üdvözlendő. A tankerületek is támogatták a beavatkozást, valamint külsős szakemberek bevonása is megtörtént, ami további pozitívum.

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, most mint gyakorló iskolaigazgató mondta el tapasztalatait „Hol szorít a cipő?” címmel, rámutatva számos problémára és megoldandó feladatra.

A plenáris előadásokat követő reflexiók megvitatása után az előtérben berendezett poszterszekciók keretében lehetett meghallgatni a raportőri beszámolókat a párhuzamos szekciókban folyt munkáról. Ezután egy módszertani vásár várta a szaktanácsadókat a három nap során gyűjtött jó gyakorlatok megosztása végett, végül Szabó Mária, a projekt szakmai vezetője összegezte a konferencia tapasztalatait.