Ember a tankönyv mögött interjúsorozatunkban dr. Takács Edittel, az EKE OFI nemzetiségi főszerkesztőjével beszélgettem a nemzetiségi tankönyvkiadás speciális helyzetéről, az aktuális eredményekről és a több évtizedet felölelő tapasztalatairól.
Mit kell tudni általánosságban a nemzetiségi tankönyvekről?
Magyarországon 13 nemzetiség van, amelyek közül öt teljes iskolarendszerrel rendelkezik. További ötnek nyelvoktatásra koncentráló, illetve bizonyos oktatási fokozatokon tanító iskolái működnek, a többiek elsődlegesen nyelvi képzéseket nyújtanak. Az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézete 13 nemzetiség közül 8-nak ad ki tankönyveket, az öt, iskolarendszerrel rendelkező nemzetiség mindegyikének, ezenkívül a szlovén, a görög és a bolgár nemzetiségek számára fejlesztett tananyagokat.
Nemzetiségi területen két típusú oktatással találkozhatunk: az egyik az úgynevezett nyelvoktató iskola, a másik a két tannyelvű vagy tannyelvű iskola. A nyelvoktató iskolákban csak az anyanyelvet és irodalmat, a népismeretet, esetenként ehhez kapcsolódóan az ének tárgyat tanítják nemzetiségi nyelven, a két tannyelvű iskolákban bizonyos tárgyakat, illetve a tannyelvűnél minden tárgyat azon a nyelven tanítanak. Ezért azokhoz a tantárgyakhoz készülnek tankönyvek, amelyeket az adott nyelveken tanítanak.
Mennyiben más a szerkesztési folyamat a nemzetiségi területen, mint a többi tankönyvnél?
A nemzetiségi tankönyvkiadás speciális terület. Egyrészt az általános közoktatásban van jelen, annak szerves része Magyarországon, másrészt pedig van egy különleges része is, hiszen az adott nemzetiség nyelvét anyanyelvnek tekintik, és emellett tanulják természetesen a magyar nyelvet és irodalmat is. Saját tanterveik, irányelveik vannak az adott tantárgyhoz, tartalmukban ezekhez igazodnak a taneszközök is. Ez az anyanyelv és irodalom, népismeret tárgyakra vonatkozik. A többi közismereti tárgy általában az adott tantárgynak a magyar nyelvű tantervéhez igazodik, és ezeknél többnyire – bár vannak kivételek – a magyar közismereti tankönyvek adott nyelvre való fordításai, illetve nyelvi adaptációi szerepelnek a tankönyvjegyzéken. Éppen emiatt a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban is van különbség, mert ugyan a tankönyvi akkreditáció általános folyamatán mennek keresztül a nemzetiségek számára készült tankönyvek is, de csak az ún. Országos Nemzetiségi Tanács egyetértésével kerülhetnek akkreditált tankönyvként a jegyzékre.
Mit kell tudni arról a csapatról, akikkel együtt dolgozol, akik szerkesztik, gondozzák ezeket a tankönyveket?
Az EKE OFI Nemzetiségi szerkesztőségében jelenleg négy főállású belső szerkesztő dolgozik, akik összesen 8 nyelvet gondoznak. Van olyan „univerzális” szerkesztőnk, aki több nyelven is anyanyelvi szinten beszél. Szerkesztőink nemcsak az adott nyelv nyelvszakos diplomájával rendelkeznek, s általában tanárok is, hanem az adott nemzetiség kulturális életében is aktívan, alkotó módon vesznek részt, közösségük elismert szakemberei.
Melyek a hiányterületek, amelyek fejlesztésre szorulnak?
A nemzetiségi területen megjelenő tankönyvek nemcsak az anyanyelv és irodalom, a népismeret tantárgyak számára készülnek, hanem a közismereti tárgyak adott nyelven megjelenő változatai, fordításai, illetve adaptációi is. Így elsősorban ezek a könyvek óhatatlanul fáziskéséssel jelenhetnek meg a magyar változatokhoz képest. Egyrészt azért, mert előbb meg kell a magyar változatnak jelennie a tankönyvjegyzéken, és csak azután lehet lefordítani, másrészt pedig azért, mert a fejlesztés ugyanannyi energiát, szakértelmet és fedezetet (költséget) kíván a kis példányszámú könyveknél is, mint a nagy példányszámúaknál. Éppen emiatt a fáziskésés miatt több területen is nagyon sok régi tankönyv van jelen a kínálatban. Ezeknek a leváltása, a régi kerettantervhez igazodó könyveknek újjal való lecserélése folyamatban van, jelenleg nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy a hiányokat pótoljuk, és minél teljesebbé, korszerűbbé tegyük a tankönyvlistán szereplő könyveink körét.
A te utad hogyan vezetett a tankönyvkiadásba?
Több mint harminc évvel ezelőtt kerültem erre a területre, az akkori Tankönyvkiadó Vállalathoz. Akkor az adott tantárgyból öt év tanítási gyakorlat kellett, hogy valaki tankönyvszerkesztő lehessen. Miután nekem ennyi év tanítási tapasztalatom nem volt még, ezért a gyakornoki időszakban a szerkesztői munka tanulása mellett párhuzamosan tanítanom is kellett egy iskolában, és végül hét év után lettem kinevezett felelős szerkesztő. Több területen is dolgoztam: az évek során szerkesztettem pedagógia-pszichológiai szakkönyveket, felsőoktatási tankönyveket, magyar nyelv és irodalom általános iskolai és középiskolai tankönyveket s más társadalomtudományi témájú könyveket is. Az elmúlt 12 évben a nemzetiségi szerkesztőséget vezetem.
Családi kötődésed is van a nemzetiségekhez?
Igen, származásilag kötődöm hozzájuk, mivel két nemzetiség tagjai is a felmenőim között találhatók. Magam is meglepődve olvastam, hogy az egyik népismeret könyvben több ősöm is szerepel, mint az adott nemzetiség kultúráját Magyarországon felvirágoztató ember. Ők Michal és Pavol Mudroň, illetve Ján Benczúr, aki rokona volt Benczúr Gyula festőművésznek.
Mi volt a legszebb emléked, élményed a tankönyvkiadásban eltöltött idő alatt? Ki tudsz emelni egyet a sok közül?
Rengeteg nagyszerű élményem van a tankönyvkiadásban eltöltött időből, ezek között olyan is, ami egyben szakmai meglepetés és siker is volt. Példaként említhetem azt, amikor egy új általános iskolai és középiskolai magyar nyelvtan tankönyvsorozatunk egyből nagy példányszámmal robbant be az iskolákba. A legnagyobb megdöbbenésemre olyan visszajelzés jött róla, hogy a gyerekek szeretik a nyelvtanórákat, és sokat nevetnek is az órákon. Ez a nyelvtanról legkevésbé sem szokott az emberek eszébe jutni, és azt gondolom, hogy ez akkor nagy dolog volt. Kiderült, hogy létezhet olyan tankönyv, amelyet szeretnek a gyerekek, általa megszerethetik a tantárgyat, és vidáman, szívesen tanulnak.
Milyen visszajelzések vannak a nemzetiségek számára készített tankönyvekről?
Miután a nemzetiségi tankönyvek területén sohasem volt nagy kínálati piac, s most is leginkább a hiánypótláson dolgozunk, így a visszajelzések is elsődlegesen a hiányokról szólnak. Hiszen a legtöbb tantárgyból sokszor csak egy tankönyv van (vagy éppen még egy sem az adott osztályok számára). A korszerűsítési igényeket általában akkor tudjuk figyelembe venni, ha lehetőséget kapunk átdolgozásra vagy új tankönyvek íratására, fordítására. De természetesen minden visszajelzésnek örülünk, és a pedagógusok tapasztalatait figyelembe vesszük az átdolgozások, fejlesztések során.
Mire vagy a legbüszkébb a nemzetiségi tankönyvekkel kapcsolatban?
12 éve dolgozom együtt ezzel a szerkesztőséggel, és amikor a közös munkánk elkezdődött 2005-ben, közvetlenül a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja után, akkor az állam kikötötte, hogy a gyógypedagógiai és a nemzetiségi tankönyvek akkor meglévő portfólióját az új tulajdonosnak három éven keresztül kötelező a piacon tartania. Ez a portfólió akkor 210-212 nemzetiségi tankönyvet tartalmazott. Azután folyamatosan lehetőségeket kaptunk fejlesztésekre, EU-s pályázatok keretében is sok-sok új tankönyvet és munkafüzetet adhattunk ki. Ezekben a fejlesztésekben a kiadó szorosan együttműködött az adott nemzetiségi önkormányzatok oktatási bizottságaival, a pályázó iskolák képviselőivel, csapatmunkában fejlesztettük a taneszközöket.
Jelen pillanatban kb. 450 könyvünk van a tankönyvjegyzéken. Azt gondolom, hogy ezekre joggal tekinthetünk eredményként, hiszen az EKE OFI-ban minden harmadik, a tankönyvjegyzéken minden hatodik könyv a mi nemzetiségi könyvünk. Úgy gondolom, hogy jól gazdálkodtunk a lehetőségekkel a 12 év alatt. Ezt szeretnénk a következő időkben is folytatni.
