2015. augusztus 6-7-én a budapesti Marczibányi Téri Művelődési Központban találkoztak a színjátszás, és azon belül is a diákszínjátszás jövője iránt elkötelezett szakemberek, drámapedagógusok, diákszínjátszó-rendezők, csoportvezetők.
A konferencia első napján Hancock Márta, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) igazgatója köszöntötte a megjelent drámapedagógusokat. Ezt követően Sárosi Gábor, az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE) elnöke beszélt arról, miszerint az egyesület sajátos helyzetben van, mivel a régiók már felépítették saját szervezeteiket. Hogyan tud mégis az ODE támogató ernyőszervezetként jelen lenni? Erre a kérdésre keresték többek között a választ a két nap során. Az ODE-t 1989-ben jegyezték be, jelenleg 1550 fős tagsággal rendelkezik – ebből 1350 diák – korábban ez a szám 5 ezer fő volt, a választmánynak 7 régióban 2-2 regionális küldöttje van, ám utóbbi tisztség inkább csak névleges. Idén 107 csoport jelentkezett az ODE által szervezett Országos Diákszínjátszó Találkozóra (ODT), melynek reformja szintén felmerült, a zsűri állhatna egy kőszínházi, egy drámapedagógus, valamint egy helyi drámapedagógus szakemberből. A minősítési rendszerben is változás történt: idéntől már nincs arany-ezüst-bronz fokozat, helyette egy ún. diplomát kapnak a résztvevők.
Szintén újdonság, hogy idéntől lehetőség van a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlására a szervezet számára, valamint felmerült még az éves tagdíj átgondolásának kérdésköre is. Az ODE vezetője szerint akkreditált pedagógus-továbbképzésekre, valamint diákszínjátszó-rendezői képzés elindítására, tréningekre, workshopokra lenne szükség, továbbá fel kellene venni a kapcsolatot a témában releváns külföldi szervezetekkel, színházakkal. Az Etikai Kódex megalkotása során tisztázni kellene, hogy mit is jelent a diákszínjátszás vagy a minősítések etikája, vagy éppen mi a Magyar Diákszínház feladata. A kitűzött célok között szerepel egy jól strukturált működés kiépítése, (fő- és mellékállású munkatársak alkalmazása), a taglétszám növelése, képzett csoportvezetők foglalkoztatása, kiszámítható források megszerzése, valamint az, hogy a diákok érdekeltté váljanak egymás munkájának megnézésében.
Földvári István, a TÁMOP-3.1.15 projekt témavezetője elmondta, hogy noha a briteknek közel 100 jógyakorlata van a témában, azonban azok szinte minden problémakört lefednek, nálunk ezzel szemben van 7800 jógyakorlat, de minimális az adaptációk száma. A projekt integrálja a köznevelés területén megvalósult fejlesztések eredményeit, teszi mindezt a színházi nevelés, a múzeumpedagógia, könyvtárak, levéltárak, közgyűjtemények, művelődési központok, egyéb innovációk és nemzetközi gyakorlat vizsgálatán keresztül. A színházzal kapcsolatos adatgyűjtést jelenleg a Pedagógiai Könyvtár és Múzeum munkatársai végzik (www.gyerekszinhaz.hu). A kerettantervekben szabadon felhasználhatóként jelölt időkeretre vagy éppen az egész napos iskola pedagógiai programjára vonatkozó iskolai innovációk támogatása is szorosan véve a projekt fő feladatai közé tartoznak. A fejlesztések a szeptemberben induló Nemzeti Köznevelési Portálon is elérhetőek lesznek.
Kaposi László, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke szerint az 1995-ös NAT nyitotta meg a kaput a drámaoktatás előtt, amely azóta több jelentősebb változáson esett át. A szakember szerint a jelenleg futó TÁMOP-3.1.15 projekt keretében megvalósuló „A drámaoktatás helyzete a köznevelésben és a színházi nevelés a köznevelés eredményességéért” elnevezésű K+F hatalmas lehetőség. Ennek érdekében a legfontosabb intézményeket már megkeresték, megtörtént az adatfelvétel és elkészítették a szükséges interjúkat, melyet megelőzően 10-15 év szakirodalmi anyagait tekintették át. A dráma és tánc tantárggyal párhuzamosan oktatott tárgyak alkalmazását is szemügyre vették, országos szinten vizsgálták például, van-e szakirányú végzettsége az azt oktató pedagógusnak, mindemellett szakmai kisfilmek gyártását és színházi nevelési csoportok adatbázisának létrehozását is vállalták a projekt munkatársai. A végleges tanulmányok, projekteredmények szeptember végén lesznek elérhetőek.
Fekete Anikó, az ODE választmányi tagja a stratégiakészítési játék előtt ismertette egy előzetes igényfelmérési kérdőív eredményeit. A 107 szakembernek kiküldött kérdőív alapján 35 diákszínjátszó csoportvezető töltötte azt ki, legtöbben prózai színházi rendezők. A válaszadók között a legtöbben rendelkeznek valamilyen pedagógusi végzettséggel, sokan drámapedagógusok. A többség szerint állandó probléma az idő-, a forrás-, illetve az infrastruktúrahiány és a diákok folyamatos cserélődése. A megkérdezettek szerint az ODE-nak nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a lobbitevékenységre, diákszínjátszó fesztiválok, valamint rendezők számára történő tréningek megszervezésére.
A délután során külön szekciókban folytatódott a stratégiakészítési játék, vagyis az adott „problémacsomag” megoldási javaslatainak kidolgozása. Az első szekció eredményeit Sárosi Gábor összegezte, aki 5 pontban foglalta össze a csapat javaslatait: elsőként a forrásszerzés kérdését járták körül, feltérképezve, hogy milyen piacképes tudása van az ODE-nak. Szerintük segíthet az integrációs cél beemelése az aktívabb EU-s integrációs pályázatok megvalósítása érdekében, az eddigi pályázati kudarcok feltérképezése, volt színjátszók megkeresése esetleges közreműködés céljából, a küldetésnyilatkozat újragondolása, netán profitorientált cégek megkeresése. Másodrészt szakmai gyakorlati helyek kialakítása, sajtóközlemények írása, folyamatos kapcsolattartás állami szervekkel, a drámaérettségi szakmai támogatása, szorosabb OKTV kapcsolat és a küldöttgyűlés aktivizálása. Kreatívabb megoldás lehet az ún. „ODE TV” elindítása, ahol előadásokat, jeleneteket lehetne online megosztani egymással. Ezentúl az Ökoiskolai védjegy mintájára kialakítanának egy Diákszínjátszó iskola védjegyet, ami egyfajta értéket közvetítene.
Harmadrészt kiemelt fontosságú a motiváció erősítése, a társadalmi problémák iránti érzékenyítés, személyiségfejlesztés, például roma csoportok esetén. Negyedrészt cél lenne egy taglista adatbázis létrehozása, melyben külön szerepelnének az aktív, a passzív, illetve az alumni tagok, tagdíjfizetéstől függően. Ötödrészt a jövőben a képzések során nyitnának a nem drámapedagógusok felé, erősítenék az egymástól tanulás és szakértői vezetés fontosságát. További javaslatként hangzott el, hogy Budapest adjon otthont az ODT-nak, valamint megkeresnék a színházakat az „Adj egy napot az életedből!” elnevezésű kezdeményezés során, ahol egy napra a diákoké lennének a világot jelentő deszkák.
A második szekció Fekete Anikó vezetésével az egész tanévre készített ütemtervet, melyet Zuti Krisztián drámapedagógus ismertetett. Ezek alapján már június–augusztusig megtörténhetne a kapcsolatfelvétel cégekkel, kamarákkal, Pedagógiai Oktatási Központokkal, a támogatók megnyerése és a promóciós anyagok készítése pedig folyamatosan történne. Szeptemberben indulnának a bemutató-foglalkozások, éves iskolai projektek, az intézményvezetők személyes felkeresése és bekapcsolódás az Iskolai Közösségi Szolgálatba. Októberben mentorálások, folyamatos nyomonkövetés, novemberben mikrofesztiválok megszervezése kezdődhetne egyetlen nagy találkozó helyett, illetve aktívan be lehetne kapcsolódni a Petőfi TV és a Globe Fesztivál programjaiba.
A harmadik problémacsomagra Eck Attila és Gólya Ágnes drámapedagógusok ismertettek megoldási javaslatokat. Szerintük is fontos az „ODE-tudat” erősítése, mely főként a közösségi média (Facebook, YouTube) segítségével, táborok szervezésével, valamint az Erasmus Plusz program kihasználásával, továbbá minden olyan eseménnyel, ami nem kötődik kizárólag fesztivál szervezéséhez. A működésstruktúrában is komoly változásokat vezetnének be, nagyobb hangsúlyt kapnának a régiók, illetve maguk a diákok.
A negyedik szekció Lakatos Zsombor, az OFI munkatársának vezetésével a belső kommunikációra fektetne nagyobb hangsúlyt közösségi oldalak használatával, valamint a Tehetségpontokkal, illetve az önkormányzatokkal fűzné szorosabbra az együttműködést.
***
A második napon tréningekkel folytatódott a konferencia. Pallagi Ákos, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti SZKI tanára zenés gyakorlatokkal igyekezett azt elérni, hogy a résztvevők eszköztára olyan elemekkel gazdagodjon, melyek segítségével csoportvezetői, diákszínházi rendezői munkájukat zenei téren is színesíteni tudják. A foglalkozás kiemelt célja volt, hogy a zenei téren szakvégzettséggel nem rendelkező kollégák szakos segítség feltétlen igénybevétele nélkül is képessé váljanak zenei jellegű etűdök létrehozására. Varju Nándor, a RÉV Színházi és Nevelési Társulat színész-drámatanárának foglalkozásán az érdeklődők a színpadi improvizáció metodikájának, az improvizáció önálló műfajként való használatának alapjaival ismerkedhettek meg. A nap során az improvizáció módszertanának legalapvetőbb fogalmait, a fogalmakat magyarázó, megvilágító gyakorlatokat ismerhették meg a résztvevők. Végül sikerült bebizonyítani, hogy improvizálni mindenki tud nemre vagy életkorra való tekintet nélkül, az improvizációt lehet és érdemes is gyakorolni és az legalább annyira élvezhető nézőknek, játszóknak egyaránt önálló színházi formaként, mint a szokásos színpadi formák. Patonay Anita, a KÁVA Kulturális Műhely színész-drámatanárának mindkét szakmai workshopjának fókuszában a témakeresés állt. Olyan témakeresési metódusok kerültek elő, amelyeket használva könnyebben felfedezhetővé váltak a diákcsoportokat érdeklő problémák, kérdések, gondolatok. A drámás és színházi gondolkodás során kibontakozhatott egy adott téma, egy adott történet. Mind a Chris Cooper típusú drámaórában (Az ing c.), mind a Boal-féle színházi gondolkodásban a résztvevőket foglalkoztató témák, kérdések, gondolatok kerültek elő. Zuti Krisztián, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti SZKI színházművészeti tagozatának vezetője olyan egyszerű, mégis hatásos gyakorlatokkal mozgatta meg a résztvevőket mint a „kérdezz kettőt!”, „nevezd másként!” vagy a „szempárbeszéd szinkron” elnevezésű feladatok.
