A Student Voice Erasmus+ KA2 projektről beszélgettünk Kákonyi Luciával az EKE OFI pedagógiai fejlesztőjével, illetve a projekt során kifejlesztett stresszmentes értékelésről Eőri János tanárral és tanítványával, Kósik Tímeával, valamint a tanulói aktivitásra épülő tanulásról Luciával és tanítványaival, Sofyan Nabilával és Lendvay Zitával.
Miért fontos a tanulók hangja?
Kákonyi Lucia, az EKE OFI pedagógiai fejlesztője, a projekt szakmai vezetője, aki egyben a Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakgimnázium angoltanára is, megosztotta velünk, hogy 2006-ban az oktatás megreformálására az Európai Unióban megalkották a kulcskompetenciákat, amelyek időközben valamelyest elavulttá váltak, és felmerült az európai oktatáspolitikában azok felülvizsgálata, megújítása és kibővítése. A Student Voice-nak a kérdése is ehhez a megújuláshoz kapcsolható, ugyanis a meglévő kulcskompetenciák mellett megjelenik a student agency vagy student voice-ként emlegetett aktív tanulás kompetenciája, azaz a tanulók bevonása a tanulási folyamatok megtervezésébe, megvalósításába és értékelésébe. Az OECD 2030-ig tervezett stratégiájában a tanulók aktív bevonása a tanulás folyamatába központi stratégiai feladat, ezért is különösen fontos a magyar köznevelés számára a projekt.
A Student Voice együttműködés koordinátora Szlovénia, a partnerek között ott van Írország, Skócia, Hollandia és Magyarország. Mind Hollandia, mind Írország, mind Skócia több szempontból előttünk jár az aktív tanulói részvétel területén – közli Kákonyi Lucia – például Hollandiában a tanulókat bevonják a helyi tantervek készítésébe, Skóciában és Írországban pedig központi helyet kap a tanulási eredmény alapú szemlélet széleskörű megvalósulása a tanulók részvételével. Viszont van olyan tapasztalat, amit mi tudunk velük megosztani, ilyen például az anyanyelvi kommunikáció és matematika tanulmányi standardokhoz kidolgozott szintezett feladatok, a stresszmentes értékelés gyakorlata vagy a Gyermekek Házának tanuló-központú oktatása.
Magyarországon a Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakgimnázium mellett még két iskola vesz részt a projektben. Az egyik a Gyermekek Háza, ahol a kilencvenes évek óta megvalósul a tanulók bevonása a saját tanulási folyamataik megtervezésébe, lebonyolításába és értékelésébe. Úgy gondoltuk, hogy számíthatunk az elmúlt húsz évben megszerzett tapasztalataikra – közli az EKE OFI pedagógiai fejlesztője. A harmadik iskola – Kákonyi Lucia szerint egyébként a legizgalmasabb – a sokszínű Kőbányai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola lakótelepi környezetben működik, a gyerekek közel egyharmada SNI-s tanuló, több migráns diák is tanul az intézményben. Az iskolából két matematikatanár kapcsolódott be a projektbe. Számukra a legnagyobb motivációt a tanulmányi standard téma jelenti, azon belül is a szintezett feladatok, amelyekkel intenzíven tudják fejleszteni a tanulóikat. A projekt további iskolák csatlakozását is várja, bármikor bekapcsolódhatnak a közös munkába. Az EKE OFI az érdeklődő pedagógusok, intézmények számára ajánlja a Tanulók Hangja műhelykonferenciát, ahol a projektben folyó szakmai munkáról bárki részletesebben tájékozódhat.
Lehet-e a matekdolgozat stresszmentes?
Eőri János a Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakgimnázium matematikatanára azzal a céllal csatlakozott a projekthez, hogy egyik kevésbé motivált osztályával a tanulás harmonikusabbá és eredményesebbé váljon. Véletlenszerűen ugrottak be számára az első alkalommal a stresszmentes matekdolgozat mechanizmusai, illetve a lépései. Eőri János azt vallja, hogy a diákok bevonása saját tanulási folyamatukba egy matektanár számára mérhető dolgokon keresztül kell, hogy történjen. „Tehát a legkönnyebb feladattól kezdve – már akár a kétpontosoknál is tisztázzuk – hogy melyik feladatrész kapja az egyik illetve a másik pontot, és így haladunk mindig az egyre bonyolultabbak felé. Attól függően, hogy a diáknak, milyen motivációi vannak, mindenki megtalálhatja benne a saját maga számítását. Mivel a diákok nem csak az egyes feladatok pontértékét, hanem az osztályzatok ponthatárait is előre ismerik, ezért pontosan tudnak előre tervezni.” Eőri János szerint a stresszmentes matekdolgozat megközelíthető úgy is, mint egy számítógépes játék, ha valaki megugorja az egyes szintet, ami az elégtelen és az elégséges között húzódik, akkor már eléri, hogy ne veszítsen életet, azaz ne bukjon meg, de ugyanígy magasabb „leveleken”, szinteken is teljesíthet. A tanár úr megosztotta velünk azt is, hogy eleinte aggódott, hogy a legjobb tanulók szerint ez a fajta játékosítás érdektelenné teszi ezt az innovációt. Szerencsére, azonban a legjobbakat hajtja a versenyszellem, és szeretnék a lehető legmagasabb pontszámot elérni. „Innentől fogva ők nem a szintekkel küzdenek ebben az idézőjeles számítógépes játékban, hanem a riválisokkal.”
Majd Eőri János tanár úr rátér a feladatok feldolgozására: „Facebook csoportban lehet szavazásra bocsátani feladatokat, hogy mik kerüljenek be a témazáróba. Amelyik feladat megkapja az osztálylétszámnak megfelelő szavazatok több mint felét, az a típus automatikusan bekerül a dolgozatba. Innentől fogva gyakorlatilag egy kisebb fajta stratégiai játék kezdődött, ami továbbmutatott az eredeti terveimen. Ugyanis a legkönnyebb feladatok kevés pontot érnek. Igen ám, de meghatároztuk a maximális pontszámot is, és ezekből a két pontos, legegyszerűbb feladatokból nem lehet ötöst elérni annak, aki csak ezt választja. Így érdemes megtanulni a nehéz vagy a nagyon nehéz feladatokból is.” Persze, ha valaki érti és meg is tudja oldani az adott feladatot, amennyiben nincs mögötte szavazóbázis, ez a tudása abban a pillanatban elveszik. Így annak, aki jó vagy még jobb jegyre hajt, érdekében áll, hogy akár a többieket is kiképezze az adott feladattípusból, vagy szünetben vagy akár internetes formában. Mivel a stresszmentes matekdolgozat facebook csoportjába befotózott jegyzeteket illetve megoldott feladatokat is beküldhetnek, ezáltal a telefonjukon a diákok bárhol ránézhetnek a társaik által megosztott tananyagokra, és akár közlekedési eszközön is foglalkozhatnak a matematikával. Kisebb tanulócsoportok alakultak, szünetekben a Hunfalvy termeit, folyosóit járva láthatjuk a közösen matekozó diákokat. Eőri tanár úr büszkén beszámol arról is, hogy kiderült, ez a módszer stabil tudást biztosít, hiszen a legutóbbi Centrum mérésre a diákok a túlterheltségük miatt nem fordítottak sok energiát, a dolgozatok mégis kifejezetten jól sikerültek.
Kósik Tímea a Hunfalvy János SZG 11-es tanulója, aki a Centrum Mérés alkalmával az iskola OKTV versenyzőjével holtversenyben a legjobb eredményt érte el, a következőket vallja a stresszmentes matekdolgozattal kapcsolatban: „Ez az egész tanulási módszer, borzasztó nagy felelősségtudattal jár. Habár a módszer könnyűnek tűnhet, és lehet, hogy könnyít is, azonban megköveteli ugyanazt a tanulást, mintha úgy kéne leülnünk tanulni, mint akár két vagy három évvel ezelőtt. Szóval a szorgalom az elengedhetetlen hozzá.” Timi azt is észrevette, hogy az újítás hatására ő is, osztálytársai is sokkal motiváltabbak lettek, szívesebben tanulják a matematikát, mint korábban. Sokkal inkább úgy érzik, hogy az elért jegyük rajtuk múlik.
Timi kidolgozta a témazárót követő elégedettségi kérdőívet és osztálytársaival átbeszélte annak tartalmát. A véglegesített és minden témazáró után újra átgondolt és kiértékelt tanulói visszajelzések alapján a tanár úr módosíthatja a módszert. Kákonyi Lucia szerint ez a tanulás folyamatában megvalósuló tanulói reflexió a tanulók hangjának az érvényesülése. Kósik Timi beszámol a kérdőív születéséről. Mivel nem volt először külső kiindulási pontja, ezért önmagából és a saját eredményeiből indult ki, és a saját tanulási tapasztalatait próbálta kifejteni és megfogalmazni kérdésekben. Mivel feleletválasztós a kérdőív, Timi megpróbálta lebontani a saját kérdéseit, illetve megtalálni ezekre a lehetséges válaszokat. Ezután visszajelzést kapott az osztálytársaitól, ezek alapján módosította, csiszolta a végleges változatára a kérdéssort.
Kákonyi Lucia hozzáteszi az elhangzottakhoz, hogy a matematikatanulásra fordított idő megsokszorozódott a stresszmentes dolgozat bevezetése után, és fontosnak tartja, hogy a diákok nemcsak matematikát tanulnak, hanem fejlődik a kommunikációs, a szociális készségük, megtanulnak csoportban tevékenykedni, azaz fontos kulcskompetenciákra is hatással van az innováció.
Csoportmunka izgalmasan – lehetséges?
„Sokszor belefutottam abba, akár tanári praxisomban, akár a saját gyerekeim tanulmányai során, hogy utálnak csoportban dolgozni, mert általában egy ember dolgozik, a többi meg nézi, a végeredmény meg egy közös, gyönyörű ötös, ami valójában egy ember a munkája. Elkeserített, hogy így vélekednek a csoportmunkáról.” – elsősorban ez késztette Kákonyi Luciát, hogy újra tervezze a csoportmunkát diákjaival. A másik fő motivációjának azt vallja, hogy az angol nyelvi csoportokban általában van egy-két gyerek, akik nem szívesen szólalnak meg a nyilvánosság előtt, ráadásul abban a csoportban, ahol ezt a módszert alkalmazták, ott több tanuló is komoly gátlásokkal küszködött. A tanulócsoportok szabadon választhattak meg egy megoldásra váró problémát az adott témakörön belül, a munkafolyamatot maguk tervezték meg, az együttműködés végén bemutatták az eredményeiket és értékelték saját maguk, csoportjuk és a többi csoport munkáját. Mindenkinek volt egy meghatározott szerepe a csoporton belül, aminek meg kellett felelnie. „Igyekeztünk a problémát, úgy kialakítani, hogy csak akkor lehessen megvalósítani, ha abban mindenki részt vesz. Ne lehessenek „potyautasok”, ne vonja ki senki sem magát a munkából, mindenki bekerüljön a tevékenységi körbe.” – ér bevezető gondolatai végére Kákonyi Lucia.
Sofyan Nabila, Kákonyi Lucia tanítványa elmeséli, hogy kihúzással, véletlenszerűen kerültek egy csoportba. Csoporton belül kiosztották a szerepeket: volt két logisztikus, egy ember, aki a kommunikációért felelt és egy úgy nevezett vezérigazgató. Nabila – aki a saját csoportjában végül a vezérigazgató szerepét töltötte be – beszámol arról, hogyan került a megfelelő emberekhez a nekik való szerep: „Mi úgy választottuk ki a szerepeket, hogy a többiek megmondták, hogy neked melyik szerep állna a legjobban. Voltak olyanok is, akik azonnal megmondták, hogy nekik (saját maguknak) melyik szerep állna a legjobban. Logisztikus az volt, aki az anyagokat összeszedte. A kommunikációs az volt, aki beszélt a többi csoport tagjaival és a tanárnővel. A vezérigazgató volt, aki összefogta az egészet és segített a többieken, próbálta összekovácsolni a csoportot, hogy érvényesüljön a csapatmunka.” Nabila beszámol arról is, hogy az ő csoportjában volt egy fiú, aki kevésbé tudott angolul, mint a csoport többi tagja. (A fiú B1-es szinten áll, a többiek B2-es szintnél tartanak.) A csoport összefogott, és támogatta a fiút, és végül pont ő lett az a csoporttag, aki a legtöbbet beszélt a projektzáró elődáson. Nabila a projekt végén az értékelést nagyon érdekesnek és értékesnek tartja: „Szerintem pár diákra jobban hat a társa által megfogalmazott kritika, mint a tanár észrevételei. Szerintem ez jól esett mindenkinek, hogy megtudhatta, hogy a társa mit gondol róla.” – vélekedik Nabila. Kákonyi Lucia ehhez hozzáteszi, hogy itt ő is kaphatott, sőt kapott is kritikát a diákjaitól: „Nagyon érdekes volt, ahogy reflektáltak az egész projektre. Megfogalmazták, hogy miért szerették, és tettek kritikai megjegyzéseket is, hogy szerintük mi az ahol, még fejlődni kell.”
Lendvay Zita, aki szintén Kákonyi Lucia tanítványa, elmeséli, hogy a projekt nagy témaköre, amit a tanárnő megadott az a színház volt. Viszont ezt a csoport nagy része egyáltalán nem tartotta érdekesnek. Ezért a fő témakör eggyel tágabb lett, és kultúrára módosult. Kákonyi Lucia kiegészíti Zita gondolatait, hogy őt személy szerint meglepte, hogy a színház ekkora ellenállásba ütközik. Érdekesnek tartja azonban, hogy valahol megmaradt ez a téma is, mert az egyik csoport az ázsiai színházat hasonlította össze az európai színházzal, egy másik csoport pedig a shakespeare-i színházat vetette össze a modern színházzal.
Lendvay Zita érdekességként említi, hogy a négy fős csapatok úgy lettek kialakítva, hogy a tagok két párhuzamos osztályból kerültek ki. Majd részletezi, hogy miért tartja ezt a rendszert izgalmasnak: „Volt a csoportunkban egy lány, aki ugye a másik osztályból volt, és én őt nem igazán ismertem, előtte még sohasem beszélgettünk. Mi választottuk az ázsiai és az európai színház összehasonlítását, és mivel ő japánt tanul, nagyon sokat tudott erről a témáról. Igazából, mi ezt nélküle nem tudtuk volna megcsinálni. Tehát abszolút kulcsszerepet vállalt az egészben. Nagyon sok érdekes és új dolgot tudtunk meg tőle, olyan dolgokat, amiket amúgy szerintem soha és sehonnan máshonnan nem tanultunk volna meg, mert ez egy olyan téma, aminek én külön valószínűleg soha nem néznék utána.” Zita ezzel úgy érzi, hogy gazdagabb lett.
A pedagógusnak ez kihívás – miért?
A beszélgetés során Eőri János kifejtette, hogy sok pedagógust megrémiszthet, hogy ez a projekt rengeteg munkával jár. Ez az ő tapasztalata szerint is így van, a kezdetekben számára is emberpróbáló feladat volt. Azonban Eőri tanár úr mondanivalóját jó hírrel folytatja: „Amint a folyamat körbeért, amint túl voltunk az első éven, kialakult egy komoly adatbázis, így a diákok egy terjedelmes listából választhatnak. Ez a lista az évek során alig változik, utána pedig már ezen feladatok közül a diákok szabadon választanak. Ezután a tanár már villámgyorsan összeállítja a dolgozatot. Ez velem már megtörtént, mivel a munka jelentős része, a feladat-adatbázis már a rendelkezésemre áll. Kezdetben ez kemény kihívás volt. Egy bizonyos ponttól gyakorlatilag önjáró a módszer.”
Kákonyi Lucia ezt kiegészíti azzal, hogy ha egy iskolában több pedagógus összefog, nem csak egy küszködik vele, akkor megoszlanak a terhek. Illetve a Hunfalvyban éppen próbálkoznak azzal, hogyan tudnák ennek a stresszmentes matekdolgozatnak az eredményeit más tantárgyakra átvinni. Hogyan működhet ugyanez a módszer akár humán tárgyaknál. Amint kialakulnak a jó gyakorlatok, szívesen megosztják ezeket a pedagógus kollégákkal.
(A fotókat Kaliczka Gabriella készítette.)
