A pedagógus szakma és pálya népszerűsítésének technikái: Elméleti alapok, kutatási kérdések, valamint horizontális elemzések tíz ország jellemzőinek négy vetületében

Jelen tanulmány a TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1-2013-0010 Új stratégia a pedagógus pálya hazai népszerűsítésére c. projekt keretében, a pedagógus szakma és pálya népszerűsítése nemzetközi tapasztalatainak összehasonlító elemzése alapján készült[1]. Tanulmányunk első részében kutatásunk kérdéseit, elméleti kereteit és módszertanát foglaljuk össze, a második részben pedig egy olyan összehasonlítás eredményét mutatjuk be, amelyben Magyarországot és 9 másik országot 4 szegmens mentén vetettük össze a fenti témában.

 

[1] Jelen tanulmány elkészítésében nagymértékben támaszkodtunk a kutatás során készült háttértanulmányokra, amelyeknek szerzői a kutatócsoport tagjai voltak: dr. Bárdos Jenő, Czók Brigitta, dr. Győri János (kutatásvezető), Majorosné Kovács Györgyi, dr. Mogyorósi Zsolt, Oláhné Téglási Ilona, dr. Tarnóc András, dr. Ütőné Visi Judit, dr. Virág Irén.

USA

Nem elsősorban az ország méretéből, és nem is a népesség diverzitásából eredően, hanem történeti/jogi okokból következően az Egyesült Államok oktatásügye szélsőségesen decentralizált[1]: az ország alkotmánya ugyanis az oktatásügyet nem sorolja fel a szövetségi feladatkörök között, minthogy ezt alapvetően helyi irányítást igénylő, az adófizetők pénzéből az ő helyi igényeiknek megfelelően működő feladatkörnek tekinti. Nem meglepő tehát, hogy az Oktatásügyi Kabinet (Department of Education) létrejöttét és feladatkörének kijelölését is több mint 100 éve heves vita övezi, és állandó változás jellemzi. Ma az Oktatásügyi Kabinet feladatköre elsősorban az oktatásra vonatkozó adatok szövetségi szintű gyűjtése és rendezése, különféle pénzügyi források által a szövetségi szinten kívánatosnak talált oktatási tendenciák és programok ösztönzése (alkalmasint számos szervezet és egyén által már élesen elutasított feladatként, mondván, hogy ez túlságosan növeli a központi kormányzat szövetségi szintű és helyi hatását, vagyis gyengíti az adófizetők és világnézetileg egymástól lényegesen különböző egyének és társadalmi csoportok autonómiáját az oktatásban). Feladata az oktatásügy eredményességnövelésének támogatása, illetve a méltányos oktatás lehetőségei fejlesztésének támogatása a rászoruló egyének és közösségek számára.

 

[1] A közel hasonló területű, de az USA-nál jóval népesebb Kína oktatásügye például sokkal centralizáltabb.

Országtanulmány - Ausztria

Ausztriában a tankötelezettség a gyerekek hat éves korában kezdődik és kilenc évig tart, ezen időszak alatt a kötelező általános képzést nyújtó iskolákban (allgemein bildende Pflichtschulen) tanulnak, amely Volksschule-t (6-10 éves koruk között), majd a tanulmányi eredményektől függően Hauptschule-t vagy Gymnasium-ot jelent. Az utóbbi két iskolatípus már az általános képzést nyújtó magasabb fokú iskolatípus első szakaszába tartozik [allgemein bildende höhere Schulen (AHS)]. Ennek első négy éve után a diákok választhatnak, hogy a négyéves főgimnáziumban [Oberstufen(real)gymnasium] vagy az ötéves szakközépiskolában (berufsbildende höhere Schule – BHS) folytatják a tanulást.

Szingapúr

Az oktatás a városállam fennállása óta erősen centralizált Szingapúrban. Az oktatást irányító legfőbb intézmény, a Ministry of Education kontrollál mindent, még a magán oktatási intézmények működését és szakmai kontrollját is sokkal szorosabban határozva meg, mint az általában a gazdaságilag-iparilag fejlett országokban, főleg Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban szokásos. A minisztérium irányítja és kontrollálja az oktatás minden mozzanatát, a tanárképzést, a pedagógiai kutatásokat, a pedagógusképzést és -továbbképzést, az iskolaigazgatók kinevezését, a tanárok alkalmazását, a tankönyvek szakmai ellenőrzését, a tanulói eredményesség mérését és még sok minden mást.

Oldalak

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.