Falussy Béla

A felnőttkori tanulás, önképzés változásai, jelenlegi feltételei és körülményei a KSH időmérleg-életmód felvételei alapján

Bevezető

A permanens – élethosszig tartó – tanulás, önképzés előbb-utóbb elkerülhetetlen szükséglete, követelménye Magyarországon először a hetvenes évek elején fogalmazódott meg azon a két nemzetközi konferencián (1972, 1974), ami Szabadidő és művelődés néven vált ismertté. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése (a tudományos-technikai forradalom eljövetelébe vetett bizakodás) inspirálta, tette lehetővé akkor e kérdés felvetését. A szabadidő társadalmának, a munkanélküliség következtében növekvő kényszerű szabadidő értelmes és célszerű felhasználásának problémája a konferencia nyugati (francia, belga, német, kanadai) résztvevői számára újszerű társadalmi feszültségek forrását jelentette, nálunk azonban az akkori hazai viszonyok között inkább tűnt fikciónak, amelyet az ismeretlen, távoli, jövőre való felkészülés elméleti, filantróp kérdéseként lehetett kezelni. Az új gazdasági mechanizmus megbukott, a permanens művelődés szlogenje is feledésbe merült.

Harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar gazdaság és társadalom gyökeres átalakulása újból, immár megkerülhetetlen módon vesse föl az élethosszig – legalábbis az aktív élet hosszáig – tartó tanulás (általános és szakképzés, átképzés) szükségességét. Jelen helyzetben az általános képzés különböző szintjeihez kapcsolódva kell megoldani számos, az új körülmények között nélkülözhetetlen készség, képesség kialakítását, ismeretek nyújtását. Mindez konkrét, gyakorlati feladatokat ró a felnőttoktatás-nevelés tervező-szervező-megvalósító intézményeire és a gazdaság szereplőire: az államra, önkormányzatokra, nonprofit szervezetekre, munkáltatókra és munkavállalókra, foglalkoztatottakra és munkanélküliekre egyaránt.

Ahhoz, hogy jól működő, sokoldalú, népszerű felnőttképzési rendszer alakuljon ki – bár nem hagyható figyelmen kívül –, nem elég szembesülni a tanulásra kényszerítő körülményekkel, de szükség van a tanulásra, önképzésre ösztönző társadalmi környezetre, hiteles, a mindennapi életben, a gyakorlatban (így a bérekben is) érvényesülő értékrendszerre is. Az egzisztenciában való puszta fenyegetettség önmagában nem képes eredményes tanulásra motiválni, ha a tudás mint önérték, a tanulás mint pozitív élmény nem társul hozzá. A szocialista berendezkedés elhúzódó válságperiódusa – a gazdasági pangás, a tudás értékvesztése, a kvalifikált munka leértékelése – idején rohamosan csökkent a felnőtt népesség tanulási, önképzési aktivitása.

A válság lezajlásának hatása a felnőtt népesség tanulásra, önképzésre fordított összes idejének 1977 és 2000 közötti alakulásában is nyomon követhető.

1. ábra • A 19–69 éves nappali tagozaton már nem tanuló népesség havi időalapjában a tanulás, önképzés. Millió óra/hó.

Az esti és levelező tagozaton tanuló középiskolások létszáma a hetvenes évek közepén még 175 ezer fő volt, 1980-ban már 130 ezer, 1985-ben 84 ezer, az 1991. évi mélypont idején 66 ezer. 1991 és 1994 között – feltehetően a gazdasági átalakulás és az azt kísérő munkanélküliség hatására, annak felismeréséből, hogy a középiskolai végzettség mindenféle foglalkoztatás és képzés, átképzés feltétele – indult növekedésnek az esti és levelező tagozaton tanulók létszáma. Ez a létszám az 1995-97 közötti újabb visszaesés után az ezredfordulóra újból látványosan növekedett (2001-ben 92 ezerre nőtt).

2. ábra. • Esti, levelező tagozatos középiskolások számára

Sajnálatos tény, hogy az általános iskolai alapképzettség folyamatosan újratermelődő hiányának megszüntetésére, illetve pótlására a rendszerváltozást követően egyik kormányzat sem tette meg a szükséges erőfeszítést, amely e kérdés súlyának fel nem ismeréséből vagy a gyökeres megoldás elodázásából fakad. Ez a társadalom egészséges hosszú távú működését egyre jobban fenyegető probléma nehezen kezelhető a felnőttképzés keretében, hiszen olyan fiatalokról és középkorúakról van szó, akik gyakorlatilag nem rendelkeznek a tanuláshoz szükséges olyan alapvető készségekkel és motivációkkal, amelyek eredményesen csak gyermekkorban alakíthatók ki. Így e rendkívül súlyos kérdés jövőre irányuló megoldása az lehet, ha sikerül a szociális, kulturális, mentális vonatkozásokban halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket az érintett családok számára is vonzó-elfogadható módon környezetükből kiemelni, és egy országos hálózatként működő speciális bentlakásos képzési-nevelési rendszer keretében gondoskodni róluk.

A felnőttképzés jelenlegi lehetőségeinek, motiváltságának és korlátainak áttekintéséhez, sikeres megoldásainak tervezéséhez nélkülözhetetlen a képzési rendszerben már valamilyen módon résztvevők társadalmi jellemzőinek és életvitelének, időbeosztásának közelebbi ismerete. Ehhez nyújthat segítséget többek között a KSH időmérleg-életmód felvételeinek sajátos szempontokat követő elemzése.

A felnőttoktatás–életmód–időfelhasználás összefüggéseit vizsgálva az aktuálisnak tekinthető 1999/2000. évi helyzetből indulunk ki, középpontba állítva a nappali tagozaton már nem tanuló, de a felnőttképzés valamely formájába bekapcsolódó fiatal felnőtt (18–39 éves) népességet, vizsgálva társadalmi összetételüket, átlagos napi időfelhasználásuk szerkezetét, valamint a tanulással töltött napok tevékenységeinek ritmusát. Az ezt követő két további fejezetben általánosabb szinten arra keresünk választ, hogy

• időben miként alakult a hét eltérő napjainak időbeosztása, tevékenységszerkezete, benne a különböző munkák és szabadidős funkciók, illetve
• a társadalmi tagozódás következtében hogyan differenciálódnak a férfiak és a nők időfelhasználásának olyan általános strukturális jellemzői, amelyek a tanulás változó és eltérő lehetőségeire is rávilágítanak.

A szöveges elemzéshez számos ábra és táblázatmelléklet kapcsolódik.

1. Felnőttoktatás–életmód–időfelhasználás, 1999/2000

A vizsgálódás (és a mellékelt adatok) a képzés, tanulás szempontjából még potenciálisan fogékony 18–39 éves népesség egészére, és ennek a felnőttoktatás két speciális, nehéz feladatot jelentő alcsoportjára, a munka mellett tanulókra és a legfeljebb általános iskolai (vagy szakmunkásképzős) végzettséggel rendelkezőkre terjed ki.

A tanulás vállalása szempontjából kedvező és kevdezőtlen demográfiai, szociális, kulturális feltételek, motivációk és gátló tényezők az adott csoporton belül tanulók és nem tanulók összetételének egybevetésével világíthatók meg (Kik vesznek részt a felnőttoktatásban?).

Az időfelhasználás jellemzőit is első lépésben a tanulók és nem tanulók napi átlagos időbeosztásának szerkezeti különbnségeivel érzékeltetjük. Ezt követően vizsgáljuk ábrák segítségével, hogy miként alakul a tanulók körében egy-egy kiemelt tevékenység (például az otthoni felkészülés, olvasás) napi ritmusa, azaz adott tevékenységet a nap mely időszakában végzik a legtöbben. Végül arra keresünk választ, hogy miként alakítja a szervezett képzésben részt vevők napjának szerkezetét (adatt időpontokban hogyan alakul a napi tevékenységek végzőinek aránya akkor), ha a vizsgált napon

• főfoglalkozású munkát végeznek,
• oktatási intézményben tanulnak,
• főfoglalkozású munkát nem végeznek és iskolai elfoglaltságuk sincs.

1.1. Kik vesznek részt a felnőttoktatásban?

Az 1999/2000-es oktatási év folyamán a nappali tagozaton már nem tanuló 18–39 éves népesség közel 30%-a képezte magát különböző keretek között valamilyen szinten és formában (kb. 830 ezer fő). Kétharmaduk 30 évesnél fiatalabb, a tanulók aránya ebben a fiatalabb korosztályban a nők körében jóval magasabb (40%), mint a férfiak között (32%). A 30-39 évesek tanulási aktivitása számottevően lemarad a fiatalabb korosztályétól (férfi 19%, nő 23%).

A felnőttképzésben való részvétel mértéke erősen függ számos társadalmi és demográfiai körülménytől:

• a lakóhely urbanizációs fokától (Budapest 39%, község 22%),
• a családi kötöttségek mértékétől (egyedülálló gyermektelen 40%, házas két és több gyermekkel 18%, gyermeket egyedül nevelő szülő 16%),
• a gazdasági aktivitástól (aktív kereső 27%, munkanélküli 21%, gyesen/gyeden levő 13%, az eltartottak között a legmagasabb az arány),
• a meglévő iskolai végzettségtől (szakmunkásképző 15%, érettségi 37%, főiskola 58%); a tanulók között a nem tanulókhoz viszonyítva lényegesen magasabb a legalább érettségizettek, és jóval alacsonyabb a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek aránya,
• keresők között a munkahely ágazatától (mezőgazdaság, építőipar 12-13%, ipar 23%, egyéb szolgáltatás, amely tartalmazza az oktatást, egészségügyet, közigazgatást: 57%),
• a keresők műszakbeosztásától (egyműszakos 30%, egyéb műszakbeosztású 25%).

A tanulás vállalását kedvezően befolyásolja tehát a magasabb iskolai végzettség, a fiatalabb életkor és a vele járó kisebb családi kötöttség, a tanulás-önképzés-művelődés számos lehetőségét kínáló nagyvárosi környezet, a magasabb képzettséget igénylő, egyben jövedelmezőbb munka, a kedvező munkakörülmények. Nagy jelentősége van a tanulás/tudás értékének alakulásában a gyermekkori szocializáció során az apa iskolai végzettségének. A magasabb iskolázottságú apák gyermekei nemcsak magasabb végzettségűek, de fokozottabban vállalják a felnőttkori tanulás nehézségeit is.

Mindebből következik, hogy a tanulók kulturális aktivitása (egyben tanulási készége is) számos területen meghaladja az adott korcsoportból nem tanulókét: jóval többen olvasnak hetilapot, folyóiratot, könyvet (olvasmányaik kisebb hányada tartozik a kevésbé igényes bestseller kategóriába), de életvitelük nagyobb aktivitására utal, hogy kétszer annyian űznek valamilyen sportot, végeznek rendszeres testedzést, mint azok, akik nem tanulnak. Kisebb hányaduk érzi gyakran kimerültnek, letörtnek magát.

A legfeljebb általános iskolai végzettséggel és szakmunkásképzővel rendelkezők körében a teljes 18–39 éves népességhez viszonyítva lényegesen kisebb a bármit tanulók aránya (17%). Ebben a körben azonban már a férfijelenlét dominál, és még kisebb a 30 év felettiek hányada. Fele részben vidéki városokból kerülnek ki (a fővárosiak aránya a legkisebb), ha már saját családjuk van, még kevésbé vállalkoznak tanulásra: 70-80%-ban gyermektelen egyedülállók. Az alacsony iskolázottságú tanuló aktív keresők 60%-a az iparban és kereskedelemben dolgozik. A férfiak 57%-a aktív kereső, és ilyen arányban végzett szakmunkásképzőt (1.4. táblázat).

A tanuló és nem tanuló, valamint a férfi és női csoportok eltérő életvitelére, aktivitására, terhelésére (teherbírására) jellemző az a nagy különbség, ami a magukat gyakran kimerültnek, letörtnek érzők aránya között fennáll. Ez az arány magasabb

• a tanulókhoz képest a nem tanuló csoportokban (különösen magas a legfeljebb általános iskolát végzett nők körében, 39%), akik tanulnak, kedvezőbb életkörülményeik miatt kevésbé fáradtak, mint a nem tanulók;
• a nők körében;
• az alacsonyabb iskolázottságúak között (a tanuló nők kivételével);
• különösen nehéz azon tanulók helyzete, akikre a kereső munka mellett családellátó kötelezettségek is hárulnak (aktív kereső nők).

A szervezett képzésben való részvétel egyik jellemző kötelezettsége az iskolalátogatás. A tanuló aktív kereső férfiak 14 napot, a nők 12 napot töltöttek oktatási intézményben az év során. (Az évi átlagos napra vonatkozó végzés százalékadata a valamely iskolai képzésben részt vevők homogén csoportja mellett az év 360 napjának százalékát jelenti, amelyből kiszámítható az iskolalátogatási napok száma).

1.2. A tanulók és a nem tanulók napi időfelhasználásának szerkezete

Első lépésben a nappali tagozaton már nem tanuló teljes 18–39 éves népességre vonatkozóan, majd az e korosztályhoz tartózó aktív keresők, végül a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők körében figyeljük meg, hogy a rendszeres képzésben részt vevők napi átlagos időfelhasználásában a nem tanulókhoz képest milyen jellegzetes arányok tükröződnek. Az összefüggéseket a többszintű strukturális elemzés (lásd: 3. módszertani fejezet) táblázatai alapján mutatjuk be (1.2.1.–1.2.4. táblázat). A napi időbeosztás három elkülönülő nagy egysége, a munkát, tanulást és közlekedést magában foglaló társadalmilag kötött idő, a fiziológiai szükségletekre fordított idő és a szabadon felhasznált idő tekintetében tanulók és nem tanulók között

• az aktív keresői körben alig van különbség,
• nincs lényeges eltérés a teljes 18–39 éves korosztályhoz tartozók körében sem. A nem tanuló nők társadalmilag kötött ideje is csupán fél órával több, mint a tanuló nőké, és megosztva ennyivel kevesebb idejük jut fiziológiai szükségeleteikre és szabadon végzett tevékenységeikre.
• A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők körében azonban a tanuló férfiak társadalmilag kötött ideje 20 perccel, a nőké viszont több mint egy órával haladja meg azokét, akik kimaradnak mindenféle képzésből.

E nagy időblokkok belső, szerkezeti felépítése azonban valamennyi csoport esetén számos olyan időráfordítási és aránykülönbséget mutat, amelyekben jól tükröződnek a tanulók és nem tanulók eltérő belső rétegződésének a jegyei: a tanulók átlagos életkora alacsonyabb, kevesebb családi kötöttség jellemzi őket, többségük jobb, urbanizált körülmények között él, magasabb az iskolai végzettségük, fejlettebb kulturális háttérrel rendelkeznek.

A teljes 18–39 éves tanuló és nem tanuló népesség időfelhasználásának szerkezeti különbségei

A gazdasági aktivitás szempontjából heterogén összetétel nyomja rá bélyegét a 18–39 éves népesség időfelhasználására is: a tanuló férfiaknak 72%-a, a nőknek 62%-a aktív kereső, a többiek munkanélküliek, gyesen/gyeden lévő anyák vagy eltartottak. Az aktivitás szerinti összetétel csupán a férfiak esetén különbözik tanulók és nem tanulók között (a nem tanuló férfiak körében 10%-kal magasabb az aktív keresők aránya). Társadalmilag kötött idejük menynyisége igen hasonló, szerkezete azonban lényeges eltéréseket mutat.

A tanulók társadalmilag kötött idejének (átlagos napon!) 14-15%-a 70-80 perc tanulás. Ennek következtében a nem tanulókhoz képest

• az összes munkára lényegesen (a férfiak 70 perccel, a nők két órával) kevesebb időt fordítanak (ennek aránya a társadalmilag kötött időben 15-20 százalékponttal alacsonyabb), de
• valamivel több idejük megy közlekedésre.

Az összes munkán belül a két nem domináns, társadalmi alaptevékenységeire fordított idő a tanulók körében jóval kevesebb:

• a férfiak kereső-termelő munkaideje (közel egy órával),
• a nők háztartás- és családellátó ideje (közel két órával). Ezen belül a tanuló nők feleannyi időt fordítanak gyermeknevelésre, mint a nem tanulók. Ez kisebb részt következik abból, hogy a tanuló anyák gyermekükre szánható ideje kevesebb, jóval inkább abból fakad, hogy kevesebb közöttük a kisgyermekes anya. Erre utal, hogy a tanuló nők 28%-a 141 percet, a nem tanulók 51%-a 158 percet tölt gyermekneveléssel, gondozással az év átlagos napján.

A fiziológiai időráfordítás sem mennyiségében, sem szerkezetében nem tér el lényegesen egymástól. Mennyiségét tekintve a szabadon felhasznált idő is közel akkora tanulóknál és nem tanulóknál egyaránt. Ennek összetétele azonban jelentősen különbözik. A tanuló férfiak és nők körében az összes szabad rendelkezésű időn belül

• kevesebb a tévére szánt idő mennyisége és aránya is (a tanuló férfiaknál 45%, nőknél 48%, míg a nem tanulók esetén 55, ill. 61%.)
• több időt fordítanak testedzésre és olvasásra is, olvasási idejükön belül magasabb a könyvolvasás aránya.

A tanulók szabadidő-felhasználása is jóval aktívabb, sokrétűbb, mint a nem tanulói körben.

A munka mellett tanuló 18–39 éves aktív keresők

A tanulással járó elfoglaltságok a tanuló aktív keresők társadalmilag kötött idejének 6%-át (30 perc körül) foglalják le évi átlagos napon, a férfiak fél órával, a nők közel egy órával kevesebb időt fordítanak munkára, valamivel többet közlekedésre, mint a nem tanulók. Összes munkaidejük szerkezete azonos, amelyből kereső-termelő munkára a férfiaknál 80%, a nőknél 60% körül jut, a fennmaradó hányadot fordítják (összes munkaidejükből a férfiak 20%, a nők 40%-ot) a háztartás, család ellátására.

A tanuló aktív kereső nők háztartási munkákra mintegy fél órával fordítanak kevesebbet, míg vásárlásra, gyermekellátásra közel azonos idő jut mindkét csoportban. Nincs eltérés a két csoport fiziológiai szükségleteinek időráfordításában és összetételében sem. A szabadon felhasznált időnek azonban csak a mennyisége azonos, szerkezete jelentős eltéréseket mutat: a tanulók a szabadon rendelkezésre álló időt magasabbra értékelik, aktívabban hasznosítják: jóval kisebb hányadát köti le a televízió, így több idejük jut olvasásra, testedzésre, kulturális intézmények látogatására, társaságra. Olvasásra fordított idejükből nagyobb arányban részesedik a könyvolvasás.

A legfeljebb általános iskolai végzettségű 18–39 éves népesség

A legfeljebb általános iskolát végzett 18–39 éves népességben a teljes korosztályhoz képest alacsonyabb a rendszeres keresettel rendelkező aktív keresők aránya. Ez az arány a tanuló férfiak között 58%, a nők között 35%. Nagyobb részt ebből adódik, hogy a teljes 18–39 éves korosztály tanulóihoz viszonyítva az alacsony végzettségű tanulók társadalmilag kötött ideje fél órával kevesebb. Ennek összetételében azonban nagyobb hangsúlyt kap a tanulás: átlagos napon a férfiak közel másfél, a nők pedig több mint két órát tanulnak (ami a társadalmilag kötött idő 18-26%-a). Ennek feltehetően az az oka, hogy ebben a körben nagyobb az időigényesebb iskolarendszerű (középiskolai) képzésben részesülők aránya.

A nők viszonylag magas tanulási idejét a háztartásra fordított idő erős korlátozása - az ezt jobban megengedő körülmények - teszik lehetővé. Kereső-termelő idejük is csupán kétharmada a teljes korosztályénak. Nemcsak az aktív keresők, de a házas, kisgyermekes anyák aránya is alacsonyabb az alacsony végzettségű tanuló nők körében.

Az e körben tanuló férfiak és nők szabadon felhasznált idejét is az jellemzi, hogy jóval kevesebb időt fordítanak tévénézésre, így több aktívan használt idő áll rendelkezésükre, mint a többi, nem tanuló, csupán általános iskolai végzettségűnek.

A strukturális különbségek mértéke férfiak és nők, tanulók és nem tanulók átlagos napi időfelhasználásában (T mutató alapján)

A tanulói és nem tanulói csoportokban a két nem évi átlagos napi időfelhasználásának szerkezeti különbségeit, ezek mértékét kifejező T (tevékenységszerkezet-eltolódási) mutatók egybevetésével a következő megállapításra jutunk:

A rétegek közötti különbségeket egy másik relációban vizsgálva a T mutató alapján, a tanuló és nem tanuló nők időfelhasználásának szerkezetében jóval nagyobb eltéréseket találunk, mint a férfiakéban. A tanuló nők ugyanis nagyságrendekkel több időt fordítanak társadalmilag kötött idejükön belül a meghatározó szerepet betöltő főfoglalkozás-tanulás-közlekedés tevékenységeire, s ennek megfelelően számottevően kevesebbet az előbbieknek alárendelt háztartás-családellátó munkákra, mint azok, akik nem tanulnak. A háztartás szerkezete, munkaigénye tehát döntően befolyásolja a nők tanulási lehetőségeit. Valamennyi vizsgált csoporton belül (a teljes 18–39 éves, ezen belül az aktív kereső, de a csupán általános iskolai végzettséggel rendelkező férfi és női csoportok esetén is) a tanuló és nem tanuló időfelhasználási szerkezetek különbségének hátterében azt találjuk, hogy a tanulók

• több időt fordítanak a társadalmilag kötött idejükön belül egységesen domináns főfoglalkozás-tanulás-közlekedés tevékenységkörre, mint az ennél mindenütt kevesebb időt lekötő háztartás-családellátó munkákra,
• szabadon felhasznált idejükön belül kevesebb időt fordítanak tévénézésre, és több idejük jut egyéb szabadidős aktivitásokra a nem tanulókhoz képest. Amíg valamennyi nem tanuló réteg szabad rendelkezésű idejében a tévénézés dominál (ami jóval több, mint az egyéb, tévémentes szabadidő), a tanuló 18–39 éves népesség és az aktív keresők körében ezek az arányok megfordulnak, de még a legfeljebb általános iskolát végzettek esetén is a két szabadidő-felhasználási blokk egyensúlyáról beszélhetünk.

1.2.5. táblázat •  T szerkezeteltolódási mutató kiszámítása és értéke

A) Férfiak és nők tevékenységszerkezetének különbsége a T mutató értéke alapján

B) Tanulók és nem tanulók tevékenységszerkezetének különbsége a T mutató értéke alapján

1.3. A 18–39 éves tanuló népesség egyes tevékenységeinek napon belüli ritmusa

A tanulók néhány tevékenységének napon belüli végzési ritmusát, végzésük gyakoriságát egyes napszakokban, a nap egyes óráiban ábrák szemléltik.

Először olyan hétköznapok tevékenységeit vizsgáljuk, amelyeken a megkérdezettek iskolában tanultak vagy iskolai feladatot oldottak meg. Az 1.3. fejezet ábrái hét tévékenység napi lezajlását mutatják be.

Tevékenységek napi ritmusa tanulással is töltött hétköznapokon

• A tanulók 70%-a reggel 5,30 és 7,00 óra között kel fel, 22,00 és 23,30 között fekszik le.

1.3.1. ábra • Hétköznap (aznap tanul), alvás

• Az ilyen napokat négy fő étkezés jellemzi: a 6 és 8 óra közé eső reggeli (csúcsidő 7 óra), 10 óra körül egy kisebb hányad tízóraizik, 12.00 és 15.30 közötti széles sávban elhúzódó ebéd (csúcsidő 12.30), és 18.00-20.00 óra közötti vacsora (csúcsidő 19.30).

1.3.2. ábra • Hétköznap (aznap tanul), étkezés

• A reggeli közlekedés erősen koncentrálódik 6 és 8 óra között (7.30-kor 40%), a visszautazás csúcsideje 14.00 és 15.00 óra közé esik (30%), de 19 óráig viszonylag lassan cseng le.

1.3.3. ábra • Hétköznap (aznap tanul), közlekedés

• Az otthoni tanulás, felkészülés napon belüli gyakorisága egy kisebb délelőtti csúcs (11.00 óra körül 15-20%) után délután 16.00 és 18.00 óra között kulminál (17.00 órakor 40%), majd fokozatosan csökken az esti órákig (22 órakor még 20%).

1.3.4. ábra • Hétköznap (aznap tanul), otthoni tanulás, felkészülés

• A két utolsó ábra a tévénézés és az olvasás napon belüli gyakoriságait mutatja. A tévénézők gyakorisága 16 és 19 óra között lassan növekszik (10-ről 20%-ra), a nézési csúcs 19.30 és 22.30 közé esik (21 órakor a férfiak 55%-a, a nők 65%-a ül a képernyő előtt), ezt követően viszont gyorsan csökken (23 órakor még 20%, utána már csak 5%).

1.3.5. ábra • Hétköznap (aznap tanul), tervezés

• Az olvasási csúcs alacsonyabb arány mellett (20% körül) megközelítőleg egybeesik a tévézés csúcsidőszakával, ami annyit jelent, hogy ebben a vacsora és lefekvés közti késő esti időszakban az emberek egy része a könyv és a tévé között választ. A férfiak körében az olvasásra fordított idő két időpontban is tetőzik: egyszer 16-17 óra között (12%), majd 22 és 23 óra között (20%).

1.3.6. ábra • Hétköznap (aznap tanul), alvás

• A háztartás, család ellátása (jövedelemkiegészítő munkával együtt) a nőknél egyszer a reggeli órákban (7.00 órakor 16%) ér el magasabb arányt (reggelikészítés, a család útnak indítása, rendrakás), majd reggel 9-től 18 óráig újból fokozatosan emelkedik (8-ról közel 20%-ra), ezt követően 18 és 20 óra között meredeken esik vissza. A férfiak és nők gyakorisági görbéje 6.30-tól 18.30-ig elválik egymástól, ebben az időszakban a nők a férfiakhoz képest nagyobb hányadban végeznek valamilyen háztartás- vagy családellátó munkát.

1.3.7. ábra • Hétköznap (aznap tanul), háztartásellátó és jövedelem kiegészítő munkák

A tanuló férfiak és nők vizsgált tevékenységeinek hétköznapi ritmusa (a háztartásellátás kivételével) a minimális eltérésektől eltekintve csaknem egybeesik, ami feltehetőleg a tanulás időbeosztást hasonló módon szervező erejével, hatásával magyarázható.

Az otthoni felkészülés napi ritmusa a hét eltérő típusú napjain (18–39 éves tanuló népesség)

A tanulás eredményessége szempontjából fontos kérdés, hogy a napi időbeosztásban hol (a nap mely időszakában, milyen arányban) foglal helyet az otthoni tanulás, felkészülés. Ebben a tekintetben lényeges különbségeket találunk a hét eltérő típusú napjai között: a férfiak közül a legtöbben vasárnap délelőtt (11-12 óra között közel 50%), a nők közül szombat délután (17 óra körül 50%) tanulnak. A hétköznapi tanulási csúcsidőszak mindkét nemnél 17 és 18 óra közé esik (40% körül).

1.3.8. ábra • Az otthoni felkészülés, tanulás napi ritmusa a 18–39 éves, szervezett keretek között (nem nappali tagozaton) bármit tanuló népesség körében a hét napjain, 1999/2000

A hétköznapi tanulási csúcsok alacsonyabbak a hétvégieknél, ilyenkor később indul a tanulás, de később is fejeződik be. Legkorábban szombat este hagyják abba a tanulást (ez a kikapcsolódás, pihenés ideje), ezen a napon 19 óra után a még tanuló férfiak aránya csak 21 óra körül haladja meg az 5%-ot, a nőknél ez a visszaesés egy órával későbbre tolódik. Az éjfél utáni tanulás hétköznapokon és szombaton inkább a férfiakra (5% körül), a kora reggeli tanulás viszont hétköznapokon inkább a nőkre jellemző (5–10%).

A tanulás napi görbéjét az étkezési időszakok tagolják, a tanulók aránya ezekben az időpontokban mindig visszaesik.

Mindhárom naptípusban megfigyelhető egy kisebb és egy nagyobb gyakoriságú csúcs. Ezek legnagyobb különbsége a hétköznapokra jellemző. A nők tanulásában hétköznap, szombaton és vasárnap egyaránt a délutáni csúcs a magasabb, délelőttjeiket egyéb munkák kötik le. A férfiakra ez csak hétköznap jellemző, szombaton közel azonos arányban (40% körül) tanulnak délelőtt 11-12 óra és délután 15-16 óra között, vasárnap azonban a délelőtti időszakot részesítik előnyben (11-12 között közel 50%-uk tanul), a 15 óra körüli délutáni csúcs ennél valamivel alacsonyabb (40%).

Hétköznapokon a tanulási csúcs mindkét nemnél a délutáni órákra esik. Az ebédidőt követően indul meg a tanulók arányának növekedése, 12 és 13 óra közötti 10%-ról 17-18 óra között éri el a 40% körüli maximumot, ami 18 és 19 óra között 30%-ra esik. Ezt követően a férfiaknál egy újabb visszaesés következik, de a 19 és 22 óra között elnyúló időszakban is még 20-25%-uk tanul. Ezzel szemben a nők tanulási aktivitása 18 és 22 óra között éppoly egyenletesen csökken 33-ról 20%-ra, mint ahogy 13 és 16 óra között növekedett. – Hétköznap délelőtt (is) tanuló férfiak aránya 9.30-11.30 között 10-15%, a nőké 15-20%.

A könyvolvasás napi ritmusa a hétköznap és hétvégén (18–39 éves tanuló népesség)

A könyvolvasás mint a tanuláshoz is nélkülözhetetlen, a szórakozást és önművelést egyaránt szolgáló kulturális aktivitás eltérő módon van jelen a hétköznapok és a hétvégék időbeosztásában. Hétköznapon az esti órákra koncentrálódik a könyvolvasás, 19 órától válik egyre gyakoribbá, 21-23 óra között olvasnak a legtöbben (a férfiak 25, a nők 30%-a). A nap közben olvasók aránya 14-18 óra között 10% körüli.

A hétvégi könyvolvasásnak két csúcsidőszaka van, de külön-külön sem érik el a hétköznapi késő esti mértéket. A nagyobb arány a férfiaknál szintén a késői órákra (22-23 órakor 20%), a nőknél a hétvégi ebédet követően 14-16 óra közé esik (20%). Az alacsonyabb csúcs a férfiaknál az ebéd körüli időszakban 11-15 óra között húzódik (15-17%), a nőknél pedig 20 órától fokozatosan növekvő aránnyal szintén 22-23 óra közé esik (18%).

1.3.9. ábra •  A könyvolvasás napi ritmusa a 18–39 éves, szervezett keretek között (nem nappali tagozaton) bármit tanuló népesség körében átlagos hétköznap és hétvégén, 1999/2000

1.4. A 18–39 éves tanuló aktív keresők időbeosztása és tevékenységeinek napon belüli szerkezete iskolai, munkahelyi és szabadnapokon

Az aktív keresők időbeosztása különösen kötött, mivel a főfoglalkozású munkavégzés mellett az iskolai elfoglaltságok és a felkészülés együttesen szervezik mindennapjaikat, meg kell teremteni mindezek megfelelő összhangját az időfelhasználás heti ciklusaiban. Célszerű ezért külön is megvizsgálni, hogy miként telnek azok a napok, amelyeken főfoglalkozású munkát végeznek, amelyeken iskolai elfoglaltságuk (is) van, és amelyeket nem jellemzi egyik kötöttség sem.

Száz nap közül 3-4-re jellemző az iskolai keretek között végzett tanulás, ami az aktív keresőknél megközelítőleg átlagosan havi egy alkalmat jelent. Ezen napok egy részében is végeznek főfoglalkozású munkát, ami a munkahelyeken zajló átképzésben, továbbképzésben részesülőknél valószínűsíthető. A napok közel kétharmadában főfoglalkozású munka zajlik (a férfiak esetén a napok 62%-ában, a nőknél kisebb arányban, a napok 57%-ában). A fennmaradó napokon (férfiaknál 34, nőknél ez a napok 39%-a) nincs sem munkahelyi munka, sem iskolai tanulás. E napok döntő többsége hétvégére vagy fizetett ünnepre esik.

A három eltérő jellegű nap időbeosztásának különbségeit vizsgálva az időmérleg egy-egy tevékenységére vonatkozó B (a végzők %-a) és C (a végzők időráfordítása percben) típusú adataiból indulunk ki.

Azokon a napokon, amikor a tanulók munkahelyi munkát végeznek (a férfiak összes napjának 62%-ában, a nők a napok 57%-ában), 16-18%-uk foglalkozik valamilyen módon ismeretek megszerzésével, ami heti egy olyan munkanapot jelent, amikor fele-fele részben vagy iskolai kerethez kötődve vagy önképzés formájában tanulnak. Ilyenkor 2-2,5 órát fordítanak tanulásra.

Az iskolai elfoglaltásgok napjain a tanulók többsége (férfiak 75%-a, a nők 82%-a) az iskolarendszer valamely intézményében hatórányi elfoglaltsággal tanul, a férfiak 27%-a, a nők 18%-a 3-4 órás szakmai képzésben, átképzésben vesz részt. A felkészülés legnagyobb arányban is ezekre a napokra jellemző (férfiak 42%-a több mint két órát, a nők 32%-a másfél órát tanul otthon).

A legtöbb időt akkor fordítják felkészülésükre, amikor mentesek mind a munkahelyi, mind az iskolai kötelezettségek alól (szabadnapjaikon 7-11%-uk átlagosan 4-5 órát tanul, önképzést 10% három órányi ráfordítással folytat). Az ilyen napok tanulási aktivitása megoszlik a tanulmányi munka és az önképzés között, ilyenkor olvasnak a legtöbben is (a férfiak 40%-a, a nők 35%-a). Ezeken a napokon tudják behozni a háztartási munkák hétköznapi lemaradását is, de televíziót is ekkor néznek többen, és a kötött napokhoz képest több mint egy órával hosszabb ideig (hozzávetőleg három óra hosszat).

1.4.1. táblázat • A 18–39 éves aktív kereső népesség átlagos napi időbeosztásában a munka, a tanulás és művelődés tevékenységei meghatározott napokon 1999/2000

A három eltérő jellegű nap szerkezeti felépítését az időmérleg „A” típusú adatai (a napi átlagos időbeosztás) alapján, a többszintű osztályozási rendszer keretében vizsgáljuk.

A nap három fő, funkcionálisan elkülönülő szerkezeti egységének napon belüli arányai megközelítőleg azonosak a munkahely és az oktatási intézmény/iskola által kötött napokon. E napokon férfiaknál-nőknél egyaránt a társadalmilag kötött idő tevékenységei dominálnak, 11 órát (a napi idő 46-47%-át) vesznek igénybe, a továbbiakban a férfiaknak a nőkhöz képest valamivel kevesebb a fiziológiai időszükséglete, így némileg több idejük marad a szabadon felhasználható időkeretükben. Az időfelhasználás e legáltalánosabb szintjén tehát – munkanapokon és tanulmányi napokon – minimális a nemek közötti különbség. A hétvéginek tekinthető napokon azonban (amikor sem munkahelyi, sem iskolai elfoglaltság nincs) a nők a napi időkeretből 6 százalékponttal (másfél órával) fordítanak többet társadalmilag kötött tevékenységekre, és csaknem ugyanennyivel kevesebb idejük jut szabad felhasználásra.

A munkahelyi és iskolai elfoglaltságoktól mentes napokon a társadalmilag kötött idő napon belüli aránya a férfiaknál 46-ról 21%-ra (-25), a nőknél 47-ről 27%-ra (20%-ponttal, 11 óráról 5, ill. 6,5 órára) csökken. A felszabaduló idő egy része a dominánssá váló fiziológiai blokkba (ami 10-ről több mint 12 órára növekszik), másik része a szabadon felhasználható keretbe áramlik át (ami 3 óráról a férfiaknál közel 7 órára, a nőknél 5,5 órára emelkedik).

A strukturális elemzés második szintjén a három fő tevékenységi kör összetételét vizsgáljuk. Az oktatási intézményben töltött napokon a mindkét nemnél megközelítőleg azonos mennyiségű társadalmilag kötött időblokkon belül (11 óra) a férfiak egy órával többet tanulnak, képzik magukat (5 óra) mint dolgoznak (4 óra), míg a nőknél e két tevékenység időráfordítása azonos (4,5 óra). A közlekedés által igénybe vett idő e napokon a legmagasabb, férfiaknál-nőknél egyaránt több mint két óra (munkanapokon 1,5 óra, pihenő-napokon egy óra körül alakul).

Különbözik nemenkét az összes munka kereső-termelő és a háztartásban végzett munkák közötti megoszlása is. A nők fél órával magasabb összmunkaideje a háztartás ellátásra fordított egyórányi többletidejükből következik, míg kereső-termelő idejük fél órával kevesebb, mint a férfiaké.

A tanulásra fordított idő (férfi 5 óra, nő 4,5 óra) a szervezett oktatás keretében zajlik. Iskolai napokra nem jellemző az önképzés. Az iskolarendszerben és a szakmai-munkahelyi képzésben töltött idő megoszlása a férfiaknál 80/20%, a nőknél 87/13%. Így tükröződi a napi átlagos időbeosztásban, hogy a férfiak nagyobb arányban vesznek részt nagyobb időigényű munkahelyi képzésben, átképzésben.

Az iskolarendszer keretében végzett tanulás átlagosan 4 órát vesz igénybe, amelyből a férfiaknál 3 óra az iskolai elfoglaltságok és egy óra a felkészülés ideje. A nők fél órával többet töltenek az intézményben, és ugyanennyivel fordítanak kevesebbet e napokon felkészülésre.

Az aktív keresők viszonylag ritkán előforduló iskolában töltött napjai korlátozzák legnagyobb mértékben a nőket háztartási teendőik ellátásában és a férfiakat a jövedelelemkiegészítő munka végzésében. E tevékenységek munkanapokon is több időt kötnek le, de a nagy lemaradások pótlásának ideje a pihenőnapokra esik. E napok jelentősen csökkentik a főfoglalkozású keresőmunka idejét is.

A munkanapok korlátozzák a felkészüléshez és önműveléshez kívánatos időt (25 perc), de az olvasás idejét is (negyedórányi átlag). Pihenőnapokon ezekre is több idő jut (tanulás, önművelés: férfi 34, nő 49 perc; olvasás: fél óra). Munkanapokon áll rendelkezésre a legkevesebb szabadidő, amelyen belül legmagasabb a tévénézés aránya (férfi: 49%, nő: 54%). Az időigényesebb elfoglaltságok kevésbé illeszthetők a szűkös időkeretbe, de a nagyobb szellemi-fizikai aktivitást eleve korlátozza a munkanapok utáni fáradtság is.

A munkanapok és iskolai napok egyaránt a minimálisan szükséges szintre szorítják a fiziológiai szükségletekre használt időt, ezen belül is leginkább az alvás és étkezés idejét. A fáradtság pihenőnapi kompenzálásának, a felhasznált tartalékenergia újratöltésének, akkumulálásának jele, hogy nemcsak az említett két tevékenység, hanem a passzív pihenésre fordított idő is jelentősen megnövekszik a főként hétvégi napokon.

Az egyes tevékenységek napon belüli gyakoriságának változását ábrák szemléltetik, amelyek adathátterét a tanuló 18–39 éves aktív keresők három eltérő jellegű napjára vonatkozóan az 1.5 táblázatok fejezet tartalmazza.

Az aktív keresők az iskolai napokon későbben kelnek (5–7 óra között még többen alszanak) és – főként a férfiak – korábban fekszenek le (21–24 óra között már többen alszanak), mint munkanapokon. Ez részben abból adódik, hogy az iskolai elfoglaltságok a munkakezdethez képest későbben indulnak, s ez némi lehetőséget ad a továbbalvásra, de a korai fekvés a tanulmányi napok átlagosnál nagyobb igénybevételére is utal. A napközben alvók aránya azonban kisebb, mivel az iskolai napok nem egyeztethetők a nappalitól eltérő műszakbeosztással.

Iskolai elfoglaltság idején a férfiaknál három, a nőknél négy étkezési időszak tagolja a napot, amelyekben a vacsora kivételével a nők aránya a magasabb. Az egyes csúcsidőpontok férfi/nő aránya: reggeli 7 órakor 16/18%, tízórai 10 órakor 6/16%, ebéd 12 órakor 21/28%, vacsora 18-19 órakor 17/17%.

Azon aktív keresők közül, akiknek a vizsgált napon iskolai elfoglaltságuk van, délelőtt 8-12 között közel annyian tanulnak, mint ahányan főfoglalkozású munkát végeznek (max: 37–43%). A délutáni időszakra (14–17 óra között) jelentősen csökken a főfoglalkozású munkát végzők aránya, és növekszik az iskolában tanulóké (a férfiaknál megközelíti az 50%-os csúcsot). A férfiak körében az iskolában délután tanulók aránya a magasabb (a délelőtti csúcs 38%, a délutáni 48%).

Az iskolai foglalkozásra való felkészülés a férfiaknál két napszakban, először 8–13 óra között (13.00 órakor 11%), majd este 16–22 óra között (a csúcs 21.00 órakor 13%) jelenik meg. A nőknél a felkészülést végzők aránya iskolai napokon 19–22 óra között a legmagasabb.

A háztartás ellátása és az egyéb (jövedelemkiegészítő) munkák végzése a nők egész napján végighúzódik (6–20 óra között három csúcsidőszakkal: 8, 16, 20 órakor 14–16%). Ezek az elfoglaltságok a férfiaknál csak 15–20 óra között jelennek meg (csúcs 17 órakor 13%).

A délutáni óráktól fokozatosan csökkenő munka- és tanulási aktivitások helyét fokozatosan töltik ki az egyéb (tévémentes, főként társas) szabadidő tevékenységei, majd pedig a televíziózás, amelynek csúcsideje 20.00 és 21.30 közé esik.

Azokon a napokon, amikor a tanuló aktív keresők munkahelyükön dolgoznak, 16–19 óra között az iskolai tanulás helyét a háztartási teendők és a jövedelemkiegészítés összevont tevékenysége foglalja le (csúcsidőpont férfiaknál 18 óra, 19%, nőknél 17 óra, 35%). Munkanapokon az iskolai felkészülés a férfiaknál 19–22 óra között, a nőknél 17–22 óra között éri el 3-4%-os gyakoriságot. Televíziót munkanapon a nők szűkebb idősávban néznek, mint a férfiak. Az ábrán jól megfigyelhető, hogy a férfi időbeosztáshoz képest a nők délutáni háztartási munkái miként gyakorolnak nyomást a főfoglalkozásra éppúgy, mint a szabadon felhasznált idő egészére.

A munkahelytől és iskolától egyaránt mentes napokon a délelőttök jelentős hányadában a háztartás és család ellátása vagy – főként a férfiaknál – jövedelemkiegészítés zajlik (9–12 között a nők közel 60%-a, a férfiak 40%-a). A délutáni órákra a háztartásellátás magas aránya lényegesen lecsökken (nők 17 órakor 28%, férfiak 21%), és főként az egyéb szabadidős elfoglaltságoknak ad helyet. Tanulásra 10–17 óra között kerül sor (férfiak 15-16 órakor 6%, a nők 14-15 órakor 9%). Pihenőnapokon a reggeli alvás ideje erősen kitolódik: 8 órakor a férfiak 40%-a, a nők 35%-a még alszik.