Victor András

A magyar környezeti nevelési egyesület szerepe a hazai környezeti nevelés fejlesztésében

A civilszervezetek lehetőségei általában

Előnyök és hátrányok

Ha számba vesszük a civil létből adódó előnyöket és hátrányokat – vagy egyszerűen csak a helyzetből eredő jellegzetességeket –, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy egy környezeti nevelési társadalmi szervezetnek miféle lehetőségei vannak. Bizonyára előnye a civilszervezeteknek, hogy gyorsabban és érzékenyebben tudnak reagálni a kihívásokra, újdonságokra; hamarabb megérzik „az idők szavát”; nyitottabbak a változásokra, mint a kormányzati szervek.

Némi büszkeséggel állapíthatjuk meg ezzel kapcsolatban, hogy a pedagógia újdonságait, korszerű módszereit a környezeti nevelők sokkal hamarabb kezdték átvenni, megvalósítani, alkalmazni, mint a tanártársadalom általában. Környezeti nevelési berkekben a tevékenységen alapuló tanulás, a részvételi tanulás, a projektpedagógia, a csoportmunka, a játékos tanulás, a saját élmény hangsúlyozása már akkor elterjedt volt, amikor a pedagógusok nagy része még csak nem is hallott ezekről. Ennek több oka is lehet, de az okok között a legfontosabb valószínűleg az, hogy a környezeti nevelőkben az átlagnál erősebben él az a gondolat, hogy tevékenységük létfontosságú, hiszen végső soron a földi élet fenntarthatósága a tét. Hozzájárulhat ehhez az is, hogy a környezeti nevelés hazai kifejlődése igen sok külföldi (elsősorban angol nyelvű) irodalmat használt és használ, s ezzel nyilvánvalóan magába szívta a világ nevelési újdonságait.

Egyértelműen hátránya egy civilszervezetnek, hogy elképzelései és tervei megvalósításához sokkal korlátosabbak a lehetőségei, mint például egy minisztériumi háttérintézménynek. Minden társadalmi szervezet „ki van szolgáltatva” a sikeres pályázatok és támogatások esetlegességének, vagy legalábbis bizonytalanságának. Ezért egy társadalmi szervezetben mindig benne van az a feszültség, hogy az „álmaihoz” – sőt az esetleg pontosan kidolgozott terveihez – képest is csak keveset tud megvalósítani. Tipikus példája ennek a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület (továbbiakban MKNE) vezetésével kidolgozott Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia (továbbiakban NKNS), amely 400 javaslatot tartalmaz a hazai környezeti kultúra és környezeti nevelési helyzet fejlesztésére, de nincs sem szervezeti, sem financiális háttere ezek megvalósításához. Vagyis számos esetben csak javasolni tud, de kivitelezni nem, illetve csak mások, egyéb források igénybevételével.

A civilszervezetek sokszínűsége

A civil világ elképesztően sokszínű. Sokféle ember sokféle egyesületbe, körbe, klubba tartozik, s ott próbálja az elképzeléseit megvalósítani. Egy-egy szervezet önmagában is sokféle emberből áll. Ez ugyan evidencia, mégis azért tartottam fontosnak itt hangsúlyozni, mert ebből a sokszínűségből – a pozitívumain túl – adódik egy állandó feszültség is. Az állami szervezetek a civilszervezetekkel kialakított együttműködésükben szeretnék pontosan körülhatárolni, hogy melyik milyen témában lehet partner. Vagyis nagyon leegyszerűsítve – és a környezeti nevelés témájára konkretizálva – az Oktatási Minisztérium (OM) vagy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) szeretné, ha a környezeti nevelési szervezetek specializálódnának; ha a minisztériumi illetékes pontosan tudná, hogy például pedagógus-továbbképzésben ezzel, könyvkiadás terén azzal, mérések elvégzése érdekében meg amazzal az egyesülettel kell együttműködnie.

A civilszervezetek azonban ellenállnak ennek az igénynek, nyomásnak. Nem akarnak specializálódni valamely részterületre. Nem hajlandók elmenni abba az irányba, hogy csak (vagy legalábbis döntően) továbbképzések akkreditációjával foglalkozzanak, vagy csak iskolai segédanyagok írásával, könyvek megjelentetésével stb. Előreláthatólag nem is fognak, hiszen legtöbbjüket éppen a sokszínű lehetőségek vonzzák az egyesületbe, s nem akarják itt is megismételni azt az egyoldalúságot, monotóniát, beszűkültséget, amely a munkahelyükön sokakat nyomaszt. Tudomásul kell tehát vennünk azt is, hogy az állami szervek nehezen fognak részfeladatra specializálódott környezeti nevelési szervezeteket találni; s azt is, hogy – a sokszínűség hátulütőjeként – bizonyos mértékig elkerülhetetlen a párhuzamos munkavégzés, az esetenként fölöslegesnek látszó átfedés, ismétlés. Például az, hogy ugyanabban a témában két szervezet is megjelentet könyvet vagy iskolai munkalapot, netán egyazon fő témára ketten is kidolgoznak és akkreditáltatnak továbbképzést.

Azt is mondhatjuk azonban, hogy ez végső soron nem is igazán baj, hiszen „ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz”. Ha egy másik szervezet és az MKNE esetleg (majdnem) azonos címmel tartana továbbképzést, az nem lenne ugyanaz. Mert mások az emberek, mások a látásmódok, más a stílus, más a személyiség, más az üzenet. De legalábbis a hangsúlyok máshol vannak. Vagy ha a győri Reflex és a nyíregyházi E-misszió hasonló munkafüzetet dolgoz ki, az sem baj, mert az egyik itt hat, a másik ott.

Az alábbiakban az MKNE legfontosabb projektjeit ismertetjük.

Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia

A stratégia megszületése

A nemzeti (azaz országos) szintű környezeti nevelési stratégia kidolgozásának ötletét civil környezetvédő szervezetek fogalmazták meg 1997-ben azzal a – tapasztalaton alapuló – meggyőződéssel, hogy egy ilyen stratégia megírására megérett a helyzet. A munkában több szervezet is részt vett, de a dandárját a folyamat megtervezésétől a könyv megjelentetéséig a MKNE végezte. Végül – 13 civilszervezet¹, számos szakember, valamint önkéntesek seregének tevékenysége nyomán a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) és a Közösségi Kapcsolat Alapítvány (KKA), valamint a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) támogatásával – 1998 augusztusában megjelent a NKNS első kiadása 3000 magyar és 600 angol nyelvű példányban. A könyv kidolgozásának része volt – többek között – egy konferencia is (Budapesten, 1997. november 21. és 23. között), amelynek 150 résztvevője 25 szekcióban fejezetenként megvitatta a szöveget. A kiadványt Vásárhelyi Tamás és Victor András szerkesztette, ábráit Sajdik Ferenc rajzolta.

Már az első kiadás is nagyon tág értelemben használta a „környezeti nevelés” kifejezést; értelmezése messze túlnyúlt a szokásos, természettudományos alapú megközelítésen. A környezeti nevelés céljaként „a természetet, az épített és társadalmi környezetet, az embert tisztelő szokásrendszer érzelmi, értelmi, esztétikai és erkölcsi megalapozását” jelölte meg. Lényegében már akkor a fenntarthatóság gondolatrendszerében mozgott. Kimondott elve volt, hogy mind a reál, mind a humán területnek – az iskolában és azon kívül, kisgyermekkortól az öregkor határáig – feladata a környezeti nevelés és szemléletformálás, melynek célja és értelme az elmozdulás a fenntarthatóság irányába.

A könyv 27 fejezetben áttekinti a környezeti nevelés helyzetét az emberi élet szinte minden területén – az óvodától a felnőttoktatásig, a munkahelytől a hobbiig, a tudománytól a vallásig, a civil közélettől a parlamentig –, s rövid helyzetkép felvázolása után minden fejezetben javaslatokat tesz a jövő kívánatos irányát, esetenként konkrét tennivalóit illetően.

A stratégia műfaját tekintve: „csak” alapvetés! Nem készült hozzá végrehajtási terv. Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt az, hogy ilyen nagyságrendű kérdésekben a felelősök és a források meghatározása meghaladja egy civilszervezet lehetőségeit. Másrészt az, hogy egy ilyen munkaterv elkészítése igencsak nehéz feladat lenne, mert – éppen a tematikai szélesség miatt – a javaslatok célcsoportjai igen számosak és sokfélék. Egy-egy fejezetnek önmagában tucatnyi (vagy még sokkal több) címzettje van.

A fejezetvégi javaslatoknak – és magának a könyvnek – az alábbiak a célcsoportjai:

• Parlament, törvényhozás;
• minisztériumok, hatóságok, önkormányzatok;
• intézményvezetők, iskolaigazgatók;
• oktatásirányítók;
• pedagógusok;
• szülők;
• civilszervezetek, egyházak;
• munkahelyek vezetői;
• érdeklődők, szimpatizánsok, magánemberek.

Már a könyv tervezésekor is tudtuk, hogy a NKNS elvileg sem lehet „végleges” kiadvány, hiszen – remélhetőleg éppen magának a stratégiának a hatására is – változni fog a hazai környezeti nevelés helyzete, bizonyos javaslatok megvalósulnak, mások esetleg érvényüket vesztik, új igények jelentkeznek stb. Ezért már kezdetben úgy gondoltuk, hogy nagyjából 4-5 évenként mindig szükség lesz a stratégia felülvizsgálatára és átdolgozására.

A friss kötetet civilszervezetnek, minisztériumoknak, felsőoktatási intézményeknek, valamint minden érdeklődőnek elküldtük; hamarosan elfogyott az összes magyar példány, ezért a MKNE saját költségén újranyomtatta 2000 példányban.

A stratégia külhoni fogadtatása nagyon pozitív volt. Ennek egyik oka az, hogy Európában nem sok ország rendelkezik hasonló környezeti nevelési dokumentummal, a másik – és talán még fontosabb – szempont pedig az, hogy egyetlen más országbeli stratégia sem foglalkozik a környezeti neveléssel ilyen széles értelemben. A többiek zömmel csak a téma közoktatási (és esetleg a médiát illető) vonatkozásaival foglalkoznak, a miénk pedig az emberi élet szinte minden oldalával.

A stratégia első kiadása óta

1998 után a stratégiával kapcsolatos további munkálatoknak két alapvető célja volt: a könyv továbbfejlesztett változatának előkészítése, valamint a benne foglalt javaslatok megvalósulásának segítése. Ennek érdekében a következő lépések történtek.

1. 2000 májusában az IUCN (International Union for the Conservation of Nature and Natural Resources – Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség) Nemzeti Nevelési Bizottságának segítségével – a Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda (KÖNKOMP) támogatásával – virtuális (internetes) konferenciát szerveztünk abból a célból, hogy kiderüljön: melyek a stratégia azon fejezetei, amelyekkel kapcsolatban – a megújított változat megjelenése érdekében – szakértői tanácskozásokat érdemes szervezni.

2. A virtuális konferencia eredményei alapján szakértői tanácskozásokat tartottunk az ország különböző pontjain. Kecskeméten a tanórán és iskolán kívüli környezeti nevelés témáját érintő fejezetek finomítása céljából szerveztük meg, Pécsett a felsőoktatással kapcsolatos fejezetek kerültek terítékre. Nagykanizsán a közoktatást érintő fejezetek finomítása volt a téma, Budapesten pedig a termelés-gazdaság kérdéskörével foglalkozókat tekintettük át.

3. Próbálkoztunk – szintén az IUCN Nevelési Bizottság segítségével – azzal, hogy a stratégia egyes fejezetei által érintett minisztériumokat „megmozdítsuk”. Azt szerettük volna elérni, hogy az egyes tárcák a stratégia rájuk vonatkozó fejezeteit tanulmányozzák, s az azokban található javaslatokat építsék be középtávú (2-3 éves) fejlesztési terveikbe. Ennek érdekében „lobbizó” leveleket küldtünk hat minisztérium különböző szintű vezetőinek. A kezdeményezés nem hozott sikert; a tárcák nem „mozdultak rá” a stratégiára. Ennek az is oka lehet, hogy a könyv javaslatai – éppen azért, mert a társadalom minden rétegét érintik – nem elég konkrétak egy hivatal számára.

4. 2001 őszén Zánkán tartottunk országos környezeti nevelési konferenciát a stratégia kapcsán. Részben a továbbfejlesztett változat előkészítése érdekében, de legalább ennyire azért is, hogy ezzel ösztönözzük a benne foglaltak megvalósítását.

5. Mindezek után belevágtunk a stratégia javított kiadásának előkészítésébe. 2003-ban – immár 22 civilszervezet² közreműködésével – megjelent a stratégia második, javított, bővített kiadása. Ez új fejezeteket is tartalmaz, de a régi fejezetek is tartalmi felfrissítés után kerültek a kéziratba. Fontos az a hangsúlybeli eltolódás az első kiadáshoz képest, hogy ebben a kiadásban a fenntarthatóság tanulásának gondolata, a fenntartható életre nevelés az eddigieknél sokkal nagyobb szerepet kap.

A stratégia megjelenésének néhány eddigi konkrét eredménye:

• a stratégiára fontos állami (kormányszintű és minisztériumi) dokumentumok, munkatervek hivatkoznak (például a Nemzeti Fejlesztési Terv, valamint a környezeti tárca fejlesztési tervei);
• beépült több felsőoktatási (például pedagógusképzési) intézet oktatási gyakorlatába mint szemináriumi tananyag;
• megalakult a stratégia által javasolt MTA-bizottság – Környezetpedagógiai Munkabizottság – a Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) égisze alatt;
• a múzeumok környezeti nevelési potenciáljának kiaknázása céljából tartott stratégiai tanácskozás nyomán megalakult az MKNE Múzeumi Csoportja, amely azóta is eredményesen működik s már sokadik, pedagógusoknak is szánt továbbképzését szervezi;
• megerősödött a részt vevő civilszervezetek együttműködése, s ez azóta más közös munkákban is testet öltött (lásd még alább);
• egy kormányhatározat szerint a Nemzeti Környezeti Nevelési Programot a Nemzeti Környezetvédelmi Program I. alapján kell elkészíteni, felhasználva a társadalmi szervezetek által 1998-ban kidolgozott NKNS társadalmilag megvitatott változatát³.

EE-TIPs Projekt

1998 és 2000 között zajlott az egyesület eddigi történetének legnagyobb programja, az EE-TIPs projekt (ejtsd: í-í-tipsz). A projekt hivatalos címe igen hosszú volt: „A részvételi készségek fejlesztése az EE-TIPs adaptációs munkálatainak koordinálásán keresztül.” A támogatást elsősorban a demokrácia – a demokratikus együttműködés – erősítésére kaptuk. Talán meglepő egyesek számára, hogy egy környezeti nevelési civilszervezet a demokratikus együttműködés fejlesztésén dolgozik s ehhez kap támogatást, de nincs tévedés. A munka végső célja végig valóban a demokráciafejlesztés volt, s ennek csak tartalmi keretet adott egy környezeti nevelési feladat.

A projekt előzményei és kezdete

Megérkeznek a csomagok.

Az USA Környezetvédelmi Hivatala (US EPA) és az Észak-Amerikai Környezeti Nevelési Szövetség (NAAEE) anyagi és technikai segítségével 1997-ben 23 példányban megérkezett Magyarországra az EE-TIPs csomag (Environmental Education Technical Information Packages – magyarul KN Téka). Ez lényegében körülbelül 60 tételt tartalmazó környezeti nevelési tanári kézikönyvből álló tár: két nagy papírdoboz, benne sok könyv, folyóirat és más tanítási segédanyag. A 23 készlet megfelelő célszervezeteinek – a „gazdaszervezeteknek” – a kiválasztását az Amerikai Békeszolgálat Magyarországi szervezete végezte az alábbi eredménnyel.

Gazdaszervezetek (mindegyikük kapott egy-egy tékát).

Könyvtárak:

Civil Szervezetek:

Pedagógusképző intézmények:

Nemzeti Parkok:

Minisztériumok:

Követség:

A gazdaszervezetek találkozója és hálózata.

A 23 gazdaszervezet képviselői 1997. április 2-án a békeszolgálat irodájában tréningen vettek részt. Ennek a rövid műhelynek az volt a célja, hogy felkészítse a „gazdákat” a téka alkalmazására, valamint arra, hogy a könyvtár használata közben egymással együttműködjenek. A 23 gazda elhatározta, hogy hálózatot alakít, amely példaként szolgálhat más környezeti csoportok, szervezetek számára az együttműködés tekintetében. Ugyanakkor megbízták egyesületünket ennek a hálózatnak a koordinálásával. Mindenki úgy gondolta, hogy egy angol nyelvű kiskönyvtár magyar viszonyokra adaptálása kiváló keret azon demokratikus készségek fejlesztésére, amelyekre ezeknek a csoportoknak szükségük van saját helyi közösségükben végzett eredményes munkájukhoz.

Az USIS-pályázat benyújtása.

Ezek alapján a MKNE pályázatot nyújtott be az USA Információs Szolgálat (USIS) Demokrácia-fejlesztési Projektjéhez. A pályázat eredményeként az Egyesület 23 818 dollárt kapott a projekt céljainak megvalósítására, azaz: az amerikai környezeti nevelési segédanyagok magyarországi viszonyokra adaptálása révén a magyar környezeti szervezetek demokratikus együttműködési készségeinek fejlesztésére.

A projekt magva

A projekt céljai.

1. 23 magyar szervezet demokratikus részvételi és együttműködési készségeinek fejlesztése egy környezeti nevelési kiskönyvtár adaptálási munkálatainak koordinálása révén.
2. A KN Téka (EE-TIPs) kiválasztott publikációinak fordítása és/vagy adaptálása, valamint megjelentetése.
3. Továbbképző műhelyek tartása tanárok (valamint a 23 gazdaszervezet) részére abból a célból, hogy minél eredményesebben tudják hasznosítani a téka kiadványait.

A lefordításra/adaptálásra kiszemelt tételek kiválasztása.

A téka legfontosabb publikációinak kiválasztása abból a célból történt, hogy ezeknek a lefordítása, illetve adaptálása mintaprogramként szolgálhasson az egész projekt további adaptációs folyamatához. Különböző környezeti nevelők véleményét kértük ki a kiadványok magyar pedagógusok számára várható hasznosságát illetően, majd ezt a véleménykutatást alapnak tekintve végül az alábbi tételeket választottuk ki. Cornell, J.: Sharing Nature with Children; Toolbox, Workshop Resources Manual (Volumes 1–8.). Később kibővítettük a listát: Tbilisi Declaration (Intergovmt. Conference on EE, 1977.); Guide to Curriculum Planning in EE.

A gazdaszervezetek fölkészítése az adaptálásra.

1997. november 13. és 16. között Pünkösdfürdőn bentlakásos műhelyt tartottunk, melyen a 17 gazdaszervezet képviselői vettek részt. Ennek a következőkben felsoroltak voltak a céljai.

1. A főprojekt (azaz a MKNE programja) vonatkozásában:
2. • hogy a résztvevők megismerjék egymást és munkacsoportot alakítsanak;
   • hogy megismerjük a demokratikus részvétel lehetőségeit és módjait a közös projektben;
   • hogy a résztvevők megismerjék az MKNE hároméves projektjét, s megértsék annak végső célját, azt, hogy minta legyen más gazdaszervezetek jövőben indítandó adaptálási projektjei számára;
   • hogy a résztvevők megismerkedjenek az adaptálás különböző, így például tudományos, pedagógiai és egyéb szempontjaival;
   • hogy felkészítsük a résztvevőket arra, hogy saját szervezetükben, intézményükben megszervezzenek egy csapatot és megvalósítsanak egy adaptálást és megjelentetést célzó projektet.

A projektből már az elején kisarjadt egy másik program: annak kijelölése, hogy a gazdaszervezetek a saját hatáskörükben, saját forrásaikból a KN Téka mely egységeit szeretnék lefordítani vagy adaptálni. Ennek csak áttételes kapcsolata volt az egyesület projektjével, de minthogy annak szerves folytatása volt, ezzel is sokat foglalkoztunk.

2. Az alprojekt (azaz a többi gazdaszervezet programja) vonatkozásában:
3. • hogy megegyezzünk abban: a téka könyvei közül melyik fordítását/kiadását melyik gazdaszervezet vállalja; el akartuk kerülni ugyanis az átfedéseket is, meg azt is, hogy valamelyik fontos tétel kimaradjon;
   • hogy megbeszéljük a további együttműködés dolgát.

Az alkalmazott módszerek: a résztvevők többnyire 6 fős kiscsoportokat alkottak és aktívan dolgoztak az előadók vagy a csoportvezetők által kiosztott feladatokon.

A műhelyek témái: csapatépítési technikák, demokratikus részvétel, műhelytervezés és -vezetés, projekttervezés és -vezetés, kommunikációs készségek fejlesztése, tartalmi adaptáció, pedagógiai adaptáció, nyelvi adaptáció, kiadványtervezés, az adaptáció jogi vonatkozásai, részvételi értékelés.

További – magyar – támogatások.

A USIS-től kapott forrásokat alapnak tekintve 1997-ben még pályázatokat adtunk be a KvVM-hez, a Központi Környezetvédelmi Alaphoz és a Soros Alapítványhoz. Összesen 11 200 ezer forintot kaptunk kiegészítő támogatásként (ami 58 947 dollárnak felelt meg). A főprojekt költségvetéséből egyébként tudtuk támogatni az alprojekt fordítási-adaptálási munkálatait is.

Publikáció: 1998-ban megjelent a Sharing Nature with Children⁴ című könyv, Kézenfogva gyerekekkel a természetben címmel 3000 példányban (ami jó átlagos példányszám Magyarországon); a kiadásban együttműködtünk a Medicina Kiadóval; a 8 kötetes Műhelyszervezési Kézikönyvek 1000 példányban (ez a KN-Szer-Tár sorozat része); ennek kiadója maga az MKNE volt, csak a nyomdával kötöttünk szerződést.

A gazdaszervezetek tapasztalatcseréje.

Egynapos találkozót szerveztünk 1998. december elsején az egyesület irodájában (Budapest, Hajós u.), hogy áttekintsük a már elvégzett vagy a még csak tervezett munkálatokat és kicseréljük a téka használatával kapcsolatos addigi tapasztalatainkat. A találkozón részt vevő gazdaszervezetek itt megegyeztek a jövendő együttműködés demokratikus alapelveiben. Közös nyilatkozatot fogalmaztak meg („Hajós-deklaráció”) a jövőbeli együttműködés, a téka könyveinek fordítása vagy adaptálása, illetve a lefordított anyagok más szervezetek általi kontrollálása, kipróbálása vonatkozásában. Ennek a nyilatkozatnak megfelelően a gazdaszervezetek minden lefordított vagy adaptált kéziratot elküldtek az MKNE-nek, ők másolatokat készítettek és szétküldték a többieknek. Így tehát minden szervezet rendelkezett minden kézirattal, valamint a lehetőséggel, hogy észrevételeket tegyen. Emellett minden esetben valamelyik gazdaszervezet külön feladata volt, hogy az adott egységet alaposan elemezze, a megjegyzéseit pedig küldje el mindenkinek. Ennek a találkozónak az alprojekt segítése is a feladatai közé tartozott. Megvizsgáltuk, hogyan tudnának a gazdaszervezetek anyagi támogatást kapni az általuk kiválasztott könyv lefordításához, adaptálásához, majd kiadásához.

Műhely a támogatások megszerzésről.

Minthogy erre egyértelmű igény jelentkezett a gazdaszervezetek részéről, egynapos műhelyt szerveztünk – 18 résztvevővel – a támogatások megszerzésének különböző módjairól. Ez segítette a résztvevőket egyrészt a fordítási-adaptálási munkában, másrészt hosszú távon a szervezetük számára szóló stratégiai terv elkészítésében.

Tanártovábbképző műhelyek szervezése.

Öt tanártovábbképző műhelyt tartottunk összesen 112 résztvevővel. Egyet Magyarország nyugati, egyet a keleti, hármat pedig a központi részében. A helyszínek, a dátumok és a résztvevők száma az alábbiak szerint alakult.

• Veszprémben, 1999 márciusában: 23 résztvevővel;
• Kecskeméten, 1999 májusában: 30 résztvevővel;
• Gödön, 1999 októberében: 15 résztvevővel;
• Budapesten, 2000 márciusában: 20 résztvevővel;
• Budapesten, 2000 áprilisában: 24 résztvevővel.

A résztvevők jellemző vonása sokféleségük volt. Akadtak közöttük (nagy számban) tanárok, de erdészek, oktatóközpont-vezetők, civilszervezetek önkéntesei, tanár szakos hallgatók stb. is. Nagy kihívás – és nagy öröm – volt csapatot építeni ilyen különböző emberekből. Külföldről is jött néhány résztvevő; például Romániából és Ukrajnából.

A céljaink a következők voltak: fejleszteni a csapatmunkához szükséges készségeket; segíteni az Amerikából származó környezeti nevelési anyagok magyarországi használatát; kidolgozni, kifejleszteni magyar viszonyoknak megfelelő oktatási anyagokat; bátorítani a résztvevőket arra, hogy szervezetükhöz, intézményükhöz visszatérve próbálják megszervezni valaminek az adaptálását.

Módszerek: csoportmunka, feladatok, játékok, rövid előadások, viták. Nagy hangsúlyt fektettünk a tapasztalati és részvételi alapú tanulás személyes megtapasztalására.

Program: a műhely tartalmilag a KN Szer-Tár Műhelyszervezési Kézikönyvek nyolckötetes sorozatára épült, amely akkor már magyarul is hozzáférhető volt, de a fő üzenete a téka által képviselt módszerek és látásmódnak a megismertetése, elterjesztése volt.

A műhelyek értékelési folyamata: minden műhely végén minősítettük a tevékenységeket: a résztvevőktől gyors értékelést kértünk. Kiértékelő lap használata mellett szóbeli véleményeket is meghallgattunk. Az űrlap kérdéseket tartalmazott a technikai szervezés részleteitől az előadók kommunikációs készségéig sokféle témában. A résztvevőktől azt kértük, hogy két hónappal a műhely után küldjenek írásos beszámolót arról, hogy milyen tapasztalataik vannak a kurzuson tanultak alkalmazásával kapcsolatban.

A projekt eredményei

1. A 23 résztvevő szervezet aktív, demokratikusan működő hálózata.
2. A projekt résztvevői nagyra értékelték a lehetőséget arra, hogy együtt tanulhattak innovatív módszereket az adaptálás és a hálózatépítés kapcsán.
3. Új (a tékából fordított és/vagy adaptált) környezeti nevelési könyvek jelentek meg magyarul összesen 12 000 példányban.
4. A téka sok tétele – teljesen vagy részlegesen lefordítva – hozzáférhető lett nyomtatott vagy elektronikus formában.
5. 112 környezeti nevelő kapott betekintést a részvételi tanulás lényegébe az 5 sikeres műhely révén.
6. A műhelyeknek köszönhetően sok nem pedagógus is csatlakozott a környezeti nevelők táborához Magyarországon.
7. A műhelyek résztvevői bíztatást kaptak arra vonatkozóan, hogy szélesítsék környezeti nevelési munkájukat, foglalkozzanak a demokratikus kommunikáció és együttműködés kihívásaival is.
8. Magyar pénzügyi források is megnyíltak, csatlakoztak az USIS-támogatáshoz, s így segítették az új könyvek lefordítását, adaptálását, illetve megjelentetését. A magyar támogatás megháromszorozta az eredeti költségvetést.
9. Az MKNE kiadásában a projekt során magyarul megjelentetett könyvek: 1998-ban a „Kézenfogva gyerekekkel a természetben”, illetve a „KN-Szer-Tár – Műhelyszervezési Kézikönyvek”⁵ nyolckötetes sorozata; 2000-ben pedig a „Tbiliszi nyilatkozat”⁶, illetve az „Útmutató környezeti nevelési tantervek fejlesztéséhez”⁷.
10. Más gazdaszervezetek által elkészített fordítások/adaptációk: a téka további 9 könyvéből készültek teljes vagy részleges fordítások, illetve adaptációk. Ezek nyomtatott vagy elektronikus formában (lemezen) hozzáférhetők.

Iskolazöldítés

Iskolazöldítés 1. projekt (2002–2003.)

Ez a program hazai pályázati pénzek és PHARE-támogatás felhasználásával futott. Az 1. projekt lépései a következőkben ismertetettek voltak.

1. Az iskolákban már meglévő „iskolazöldítési” hagyományok és kezdeményezések áttekintése, összegyűjtése, a tapasztalatok elemzése.

2. Ezt a felmérést egy kérdőívvel végeztük, amelyet 3100 címre juttattuk el. Összesen 68 iskolából 441 kérdőív érkezett vissza; ezekből adatbázis készült.

3. Kézirat összeállítása a sikeres iskolazöldítési kezdeményezésekről.

4. A kérdőívek alapján felkértük az ígéretes kezdeményezéseket vezető pedagógusokat olyan esettanulmányok megírására, amelyek arról számoltak be, hogy az adott iskolában mi volt a sikeres tevékenység, s hogyan valósították azt meg. Az esettanulmányokból szerkesztett kézirat egy műhely-konferencia munkaanyaga lett (lásd az alábbiakban). Az esettanulmányok összegyűjtésével kettős célunk volt: tartalmi és módszertani segítséget nyújtani az iskoláknak a környezetbaráttá válásban, továbbá elősegíteni a helyi (települési) „fenntartható lét” tanulását.

5. A kéziratban ajánlott módszerek kipróbálása egy kistérségben s annak együttműködő iskoláiban.

6. A partnerszervezettel, az Új Atlantisz Térségi Fejlesztési Társulással közösen – együttműködve Ajka város önkormányzatával – 13 Ajka környéki iskolát vontunk be a kipróbálásba. Az iskolák a kézirat általuk választott fejezeteit tesztelték. Gyakorlati tapasztalataik, módosítási javaslataik szintén a műhely-konferencián kaptak teret.

7. Országos műhely-konferencia megszervezése.

8. A kipróbálás tapasztalatait is felhasználva – a kézirat véglegesítése érdekében – 2002. november 15. és 17. között műhely-konferenciát tartottunk Nagykovácsiban 141 fő részvételével. A résztvevők a kézirat szerzői, a kipróbáló iskolák képviselői, a különböző témák szakértői, továbbá térség-menedzserek voltak. A kézirat fejezeteinek feldolgozása szekciómunkában folyt, az iskolákban folyó konkrét iskolazöldítési tevékenységekről poszterkiállítást is meg lehetett tekinteni. A konferencia egész megszervezése és lebonyolítása „zöld szemléletű” volt, melyet jó hangulat és aktív részvétel jellemzett.

Az 1. projekt eredményei a következőképpen foglalhatók össze.

• A projekt hozzájárult az alapprobléma hosszú távú megoldásához.
• A projekt rendszerezte és fejlesztette az iskolák környezetbaráttá válásának módszereit.
• Tapasztalatokat szerzett azokról a lehetőségekről, ahogyan egy kistérség segíteni tudja – a szektorközi együttműködés révén – az iskolák környezeti fejlődését.
• Elkészült az „Iskolánk zöldítése” című kézirat.
• A kézirat részbeni felhasználásával megjelent a „Lépések az ökoiskola felé”⁸ könyv (OKI, 2004.).
• A projekt csapata gyakorlatot szerzett az EU-s pályázati projektek szakmai és pénzügyi menedzselésében.
• A projektben együttműködő szervezetek jó munkakapcsolatot alakítottak ki, és tervezik a projekt gyakorlatorientált folytatását a kistérségben.

Iskolazöldítés 2. projekt (2003–2005.)

Már az „Iskolazöldítés I.” projektjének összegzésekor világosan megfogalmazódott a program folytatásának szükségessége. Kialakult az a vélemény, hogy az iskolazöldítés témája szinte emblematikus feladata lehet az egyesületnek, amely hosszú évekre előre keretbe foglalhatja a különböző tevékenységeket, projekteket. A 2. projekt két fő feladatot vállalt fel: egy könyv megjelentését és egy pedagógus-továbbképzés akkreditáltatását.

Az „Iskolánk zöldítése” című könyv megjelentetése. A nagykovácsi konferencia tapasztalatai alapján szükségessé vált az elkészült kézirat frissítése, átdolgozása és kiegészítése. Az átdolgozásnak két csomópontja volt. Az egyik tartalmi bővítést jelentett, konkrétan azt, hogy a tantárgyak zöldítési lehetőségeit bemutató fejezetben nemcsak egy-egy humán, reál, készség- stb. tantárgy kapott helyet, hanem (a 2000-ben kiadott Kerettanterv rendszere alapján) valamennyi tantárgy (és modul). Ezzel a kézirat terjedelme eleve nagyjából a kétszeresére duzzadt, s a felkért szerzők száma is megkétszereződött. A másik fő változásnak az volt a lényege, hogy míg a nagykovácsi anyagban az esettanulmányok képezték az egyes fejezetek magvát, amelyet csak röviden egészített ki egy lista az adott terület egyéb környezeti nevelési lehetőségeinek felvillantásával, addig itt megfordult az arány. Az átdolgozott (vagy újonnan írt) fejezetekben sokkal alaposabban szerepel az adott terület lehetőségeinek minél teljesebb kibontása, s ezt „csak” színesíti, kiegészíti a konkrét esetek leírása. A könyv 2005 legvégén jelent meg 1000 példányban, környezetbarát papíron. (Az OKI és a MKNE együttműködése jegyében a könyv lektora az OKI munkatársa volt.)

„Iskolazöldítés” pedagógus-továbbképzés. Kidolgoztunk, s akkreditáltattunk egy olyan továbbképzést, amely a fenti könyv tartalmára épít. Ez 30 órás, tevékenység- és gyakorlat-központú pedagógus-továbbképzés, amely korcsoporttól és szaktól függetlenül minden általános és középiskolai pedagógusnak szól. Az iskolák környezetbaráttá alakításának ezernyi lehetőségét és azok módszereit ismerteti meg a résztvevőkkel. Az indítási engedélyt is megkaptuk, ezért kijelenthetjük, hogy a képzés – kellő létszám esetén – az ország bármely pontján megtartható. Teljes tantestületek továbbképzése is lehetséges. Az alábbi tematikai egységeket tartalmazza a továbbképzés:

• a környezeti nevelés jogszabályi háttere, az iskola kötöttségei és lehetőségei;
• az iskolazöldítés állapotának felmérése és tervezése egy konkrét iskola példáján;
• környezeti nevelési pedagógiai programfejlesztés;
• komplex tanulásszervezési formák;
• projektpedagógia;
• a tantárgyak zöldítési lehetőségei, feladatgyűjtemények létrehozása tantárgyanként;
• az iskola külső-belső tárgyi környezetének zöldítése;
• az iskola mindennapi működésének zöldítése;
• az iskola „zöld arculatának” megtervezése;
• az iskolazöldítés fenntarthatósága.

A képzés a saját tapasztalatok összegyűjtésére, azok kipróbálására épül a gyakorlati feladatokon, továbbá a személyesen megélt helyzetek és közösen megoldott feladatok motiváló hatására alapoz. Legfontosabb módszere a műhelymunka és a saját élmény biztosítása. A képzés lezárásaként a résztvevők dolgozatot készítenek a következő témák egyikéből: saját munkában használható pedagógiai projekt terve, saját munkában használható módszertani gyűjtemény, feladatgyűjtemény tantárgyak zöldítéséhez, illetve saját iskolai arculatterv. Bízunk abban, hogy aki elvégzi ezt a továbbképzést, képessé válik egy iskola működésének környezeti nevelési szempontú áttekintésére, fejlesztések kezdeményezésére.

Iskolazöldítés 3. projekt

Ez a projekt egyelőre még csak elképzelés, terv, „álom”. Fontossága miatt azonban nagyon reméljük, hogy valósággá válik. Abból a problémából indulunk ki, hogy az iskolák nagy része még mindig kevéssé környezetbarát módon működik; átlagosan nem elég erős az iskolazöldítés módszertani kultúrája; illetve nincs kellő hagyomány (és talán szándék és/ vagy lehetőség sem) arra, hogy az iskolák szorosabban együttműködjenek a települési környezetük más szektoraival. Céljaink ennek megfelelően a következők:

• felkelteni az érdeklődést és igényt az iskolazöldítés iránt;
• az igényeket feltárni, kielégíteni (személyre, tantestületre, kistérségre szabottan);
• vizsgálni a „nyitott iskola” fogalmát és lehetséges gyakorlatát;
• zöldíteni az érettségi követelményeket;
• külföldi tapasztalatokat szerezni;
• egyesületünk 30-40 tagját szakértő trénerré/szaktanácsadóvá képeztetni;
• a már akkreditált tematika alapján továbbképzéseket tartani az ország sok pontján;
• szükség esetén újabb továbbképzéseket kidolgozni, akkreditáltatni;
• módszertani tanácsadói és szolgáltatói központot kialakítani, működtetni, s ehhez szakértői hálózatot kialakítani;
• rendszeresen megjelentetni valamilyen „Zöldülő iskolák” jellegű hírlevelet, s azt eljuttatni az iskolákba;
• az egyesület honlapján interaktív fórumot és levelezőlistát működtetni.

Környezeti nevelési mintaprogramok

A közoktatási törvény 2003-as módosításának 48. § (3) bekezdése nyomán minden iskolának el kellett készítenie (és pedagógiai programjába be kellett építenie) a 2004-es tanévkezdésig környezeti nevelési (és egészségnevelési) programját. Ez a kötelezettség ambivalens gondolatokhoz vezetett az érintettekben. Egyrészt szinte mindenki fontos előrelépésnek tartotta, hogy minden iskolának lesz környezeti nevelési programja (bár ez nyilván nem fogja önmagában egy csapásra megoldani a problémákat). Ugyanakkor feszültséget keltett az, hogy az iskolákat ezzel – ha kisebb mértékben is, mint annak idején a helyi tantervek elkészítésekor – megint olyan feladat elé állították, amelynek megoldásához nem volt meg (s nem is lehetett meg) a felkészültségük. Volt már ugyan tapasztalata a kollégáknak a pedagógiai programok megfogalmazásában, de környezeti nevelési programot (ritka kivételektől eltekintve) eddig még soha nem írtak. (Nem is pedagógiai program és tanterv írására vonatkozott a diplomájuk!) Kulcskérdés volt tehát, hogy milyen segítséget kapnak ehhez a munkájukhoz, s mikorra.

Minthogy semmiféle jele nem mutatkozott annak, hogy akár az oktatási, akár a környezeti tárca szándékozna szakmai és módszertani segédanyagot kiadni, egyesületünk kezdeményezőként lépett fel: segédanyag koncepcióját kezdte kidolgozni, s (pályázat formájában) elkészítette a kidolgozás ütemezését és költségvetési tervét. Pályázatunk a környezetvédelmi minisztériumban zátonyra futott, de néhány hónap múlva az oktatási tárca megbízta az egyesületünket olyan műhely megszervezésével, amely végül kidolgozta a leendő segédlet mintaprogramjait. Többirányú konzultáció alapján az a meggyőződés alakult ki, hogy az iskolák elsősorban a következő pontokon várnak segítséget: a feladat jogszabályi vonatkozásai, a programírás módszertana (algoritmusa), adaptálható mintaprogramok, hasznos információk irodalomról, honlapokról stb. Ezért a kiadványnak is ezek a témák képezik a gerincét.

A Czippán Katalin, Mathiasz Anna (KÖNKOMP) és Victor András (MKNE) által szerkesztett, OM-kiadványként megjelenő „Segédlet az iskolák környezeti nevelési programjának elkészítéséhez”⁹ könyvecske végül 2004 tavaszán minden iskolába eljutott. A füzet magvát képező mintaprogramok tartalmi kritériumainak meghatározását és a konkrét programok kidolgozását hat környezeti nevelési civilszervezet (a Magyarországi Ökoiskolák Hálózata, a KOKOSZ, a KÖRLÁNC, a TKTE, a Zöld Szív, valamint az MKNE mint a csapat vezetője) végezte. A kiadvány elkészítésében – elsősorban a jogszabályi vonatkozások feldolgozásával – az Országos Közoktatási Intézet is részt vett.

A mintaprogramok különböző iskolatípusok és különböző környezetben működő iskolák számára készültek, hogy minden intézmény találjon közöttük olyat, aminek az adaptálásával kidolgozhatja saját helyi programját. Ezek a minták – sok más, a környezeti nevelési programok kidolgozását segítő tanulmánnyal és háttérinformációval együtt – rákerültek a KvVM által kibocsátott és szintén minden iskolába eljuttatott „Ötletzsák” című CD-re is.

Az iskola szerepe a helyi fenntarthatóság védelmében

Elvi alapvetés

Egyesületünkben már régóta megfogalmazódott az a gondolat, hogy a fenntarthatóság – első megközelítésben – helyi szintű feladat, helyi döntéseket és változtatásokat igényel. A „faluban” kell elkezdeni a fenntarthatóság megtanulását és megvalósítását ahhoz, hogy az végül globális szinten is lehetséges legyen. A helyi fenntarthatóság megközelítésének pedig (legalábbis egy kisebb településen) leginkább az iskola és a tantestület lehet a motorja, szellemi központja. Egyszerűen azért, mert számos körzetben még mindig az iskola a helyi értelmiség magva. De ha ez nem is mindig így van, az akkor is feltétlenül igaz, hogy az iskola és a tantestület bizonyosan alkalmas arra, hogy felkarolja és segítse a helyi fejlődés haladását a fenntarthatóság felé. A fenntarthatóság alapvető elemének tartjuk a természeti és az ember által alkotott értékek védelmét, s a helyi fenntarthatóságnak értelemszerűen elsősorban a helyi értékek védelme az elsődleges feladata. Erre érdemesnek tartjuk a környezet élővilágát, építészeti értékeit, pozitív hagyományait, szellemi örökségét, környezetbarát termelési és életmódjait stb.

A helyi fenntarthatóság védelmére azonban a tantestületeket fel kell készíteni, vagy legalábbis segítséget kell nekik nyújtani ebben. Segíteni kell őket esetleg abban is, hogy egyáltalán felismerjék a megszokottban az értéket; megtanulják felfedezni, feltárni, felismerni, tudatosítani ezeket az értékeket. És legalább ilyen fontos feladat az is, hogy azután ezeket az értékeket beépítsék az iskola életébe, pedagógiai programjába, ünnepeinek sorába, s ezzel együtt beemeljék ezeket az értékeket a település (vagy lakókörzet) lakosainak és vezetőinek gondolkodásába is.

Műhelyek

Ezekkel a gondolatokkal szerveztünk Monostorapáti teljes tantestülete számára háromnapos, bentlakásos műhelyt Huszárokelőpusztán (2000. november 9–11.). Előzetesen (2000. november 6-án) megtartottuk a „trénerek tréningjét” és a program véglegesítését, majd magát a műhelyt, melyet Vásárhelyi Judit tervezett, illetve ő is vezette Victor András és Ringhofer János tréneri segítségével.

A monostorapátiakat 20 fő képviselte: az iskola igazgatója, helyettese, tanárai, a község könyvtárosa, Monostorapáti polgármestere, a szomszéd falu polgármestere stb. Az iskola igazgatója azzal járult hozzá a műhely sikeréhez, hogy a pénteki napot nevelési értekezletnek nyilvánította, így biztosította a teljes körű részvételt.

Az első este a résztvevők áttekintették a Monostorapáti természeti és kulturális kincseivel, közösségének csoportjaival és gazdasági életével kapcsolatos fontos kérdéseket. Ezután kiscsoportos munkával elkészítették Monostorapáti öröm- és bánattérképét, melyet a műhely végén az önkormányzati hivatalnak ajándékoztak.

A második napon először az autonómia és fenntarthatóság példáiról beszélgettünk a saját életünkben, az otthonunkban, a háztartásunkban, időmérlegünkben. Ezt követően a csoportok elkészítették Monostorapáti jövőképét. Ezután arról gondolkoztunk, hogy az iskola és a helyi értékek hogyan találhatnak egymásra a tanórán, a tanítási óra után, a szorgalmi időszakban, az erdei iskolában, a szorgalmi időszakon túl és az iskola kapuján kívül, majd arról, hogy a helyi fenntarthatóság ügyében kik az iskola számára helyben adódó lehetséges partnerek.

A harmadik nap délelőttjén a résztvevők tantárgyi hátterük szerint kialakított csoportokban ötletelést tartottak erdő témájú témahét vázlatának kialakítására. A műhely cselekvési terv készítésével zárult a résztvevők szerepe szerint (tanár, igazgató, szülő, iskolafenntartó stb.).

A műhely eredményei a helyi fenntarthatóság szempontjából a következők.

• Javult, gazdagodott a fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletmód.
• A tantestület még sohasem töltött együtt munkahelyén kívül „csendes napokat”, s ezt nagyon konstruktívnak tartották; különösen az alsó- és a felső tagozat „integrációját” segítették az együttes élmények.
• Mivel a műhelyben dolgozott az apáti polgármester, alpolgármester, egy civilszervezet elnöke és a művelődési ház vezetője, alkalom volt az iskola „fölmutatására”, az iskola valós értékének jobb elismertetésére.
• Az iskola tantestülete megértette és magáévá tette a műhely célját, elkészítette Monostorapáti öröm- és bánattérképét, melyet az önkormányzatnak adott. Megtervezett olyan akciókat, amelyek az iskola falain kívül esnek, erősítette a falusi közösségről mint egészről szóló gondolkodást. A különféle partnercsoportok számára együtt tervezett együttműködést, helyi fenntarthatósággal kapcsolatos tennivalókat.
• A tantestület elkészítette egy (esetleg erdei iskolában is megtartható) erdőközpontú témahét tartalmi vázlatát.

A folyamat követése, folytatása, („fenntartása”) érdekében a tanári kar számára „meghívásos pályázatot” írtunk ki a helyi fenntarthatóság, a jövő nemzedékek jogai védelmére szolgáló akciók ötleteire. A különböző témákban (iskolakert, szelektív szemétgyűjtés, élő mesterségek, témahét stb.) beérkezett, érdemleges munkák megvalósításának segítségeként félretettük a projekt megtakarított maradványösszegét.

Már az előzetes tárgyalások során is érdeklődött a nagyvázsonyi iskola, jelezve, hogy esetleg tantestületük számára is hasznos lenne egy ilyen műhely. Ezért a tréninget – továbbfejlesztett tematikával – a nagyvázsonyi iskola tantestülete számára is megtartottuk 2004-ben. Ennek tapasztalatait is feldolgozva jelent meg újabb kiadványunk.¹⁰

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület rövid bemutatása

Az egyesületet 53 lelkes környezeti nevelő alapította 1992 márciusában. Ma azonban a tagság létszáma már kb. ezer fő. 1998 óta kiemelkedően közhasznú, és 1999-ben „Környezetünkért” díjat kapott. A tagság nagy létszáma, területi szétszórtsága – és sokszínűsége – miatt helyi és szakmai csoportok alakultak.

Helyi csoportok: Baranya megye, Zala megye, Debrecen, Hódmezővásárhely.

Szakmai csoportok: Múzeumi szakcsoport, Forrás csoport (emberi erőforrások), Vegytan szakcsoport, Köröcske, ZölDÖK.

Az egyesület tevékenységei

Országos Szakmai Találkozó (minden évben más városban)
Ökokarácsony (minden évben Budapesten és vidéken)
A környezeti nevelés szakirodalma (konferencia)
Környezeti nevelés a családban (konferencia)
Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia (konferencia és kiadvány)
A múzeum és a környezeti nevelés kapcsolata (konferencia és kiadvány)
Iskolazöldítés (konferencia és kézirat)
Interaktív módszerek a környezeti nevelésben (képzés)
Környezet-harmonikus iskolák projekt (képzés és kiadvány)
Angol nyelvű módszertani oktatócsomag (EE-TIPs) adaptálása (képzés és kiadványok)
Az iskola szerepe a helyi fenntarthatóság védelmében (képzés és kiadvány)
Nagyszülők környezeti nevelési nevelése (képzés)
Emberi kapcsolatok a környezeti nevelésben (képzés)

Az egyesület hírlevele

A KÖR negyedévenként jelenik meg. Ez juttatja el tagjainkhoz a híreket, felhívásokat, információkat az Egyesület életéről és a környezeti nevelés újdonságairól. A számok „Módszerkosár” című módszertani mellékletet is tartalmaznak.

Az egyesület tagsága

Tagjaink nagyobbrészt pedagógusok (az óvodától a felsőoktatásig), de van közöttük grafikus, jogász, könyvtáros, szülő, orvos, szakács, színész és szerkesztő is. Kétharmaduk vidéken él.

Az egyesület vezetői

Elnök: Nyiratiné Németh Ibolya
Elnökség: Czabán Dávid, Csapóné Tábori Hajnalka, Emri Erika, Saly Erika, Schróth Ágnes, Tóthné Timár-Geng Csilla, Vásárhelyi Judit, Victor András
Választmány: Adorján Rita, Albert Judit, Barna Imréné, Bíró Eszter, Czabánné Tarnói Judit, Darvas Katalin, Hársas Oszkárné, Horváth Kinga, Ilosvay György, Kun Lászlóné, Labanc Györgyi, Lengyák István, Nádai Béla, Pogány Anikó, Tatainé Dobcsányi Erzsébet, Treiber Pálné, Trescsik Angéla, Vásárhelyi Tamás
Felügyelő Bizottság: Bagi Éva, Behán Erzsébet, Kelen Gábor
Korábbi elnökök: Vásárhelyi Tamás, majd Victor András

Az egyesület kiadványai

Fernengel A. (1995): Tegzes; az iskolai nomád táborozás kézikönyve.
Treiber Zs. (1996): Gyertek velem erdei iskolába.
Victor A. (1996): Pentaton daloskönyv.
Ecsedi I. (1935, reprint: 1996): A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása.
Herman O. (1901, reprint: 1997): A madarak hasznáról és káráról.
Vásárhelyi T. – Victor A. (szerk.) (1998, 2003): Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia.
Vásárhelyi T. – Victor A. (ed.) (1998): Hungarian EE Strategy.
Cornell, J. (1998): Kézenfogva gyerekekkel a természetben.
Környezeti Nevelési Szer-Tár – Műhely-szervezési Kézikönyvek (1998).
Treiber Zs. (1998): Gyertek velem múzeumba.
Tbiliszi Nyilatkozat (2000).
Lengyák I. (2000): Ollóvágta.
Útmutató környezeti nevelési tantervek fejlesztéséhez (2000).
Múzeum az iskolában (2000).
Bimbó boci bóklászása és más ötletek a fenntarthatóságra neveléshez (2001).
Vásárhelyi J. – Nagy T.-né (2004): Az iskola szerepe a helyi fenntarthatóság védelmében.
Nyiratiné Németh I. (2004, 2005): Módszertani kézikönyv nemcsak környezeti nevelőknek.
Nyiratiné Németh I. (szerk.) (2005): Zöld jeles napok.

Az egyesület tiszteletbeli tagjai

Attenborough, David; Cornell, Joseph; Goodall, Jane; György Lajos, Káldy József; Kontra György; Legány András; Meskó Attila; Országh Mihály; R. Várkonyi Ágnes; Schmidt Egon; Sólyom László; Vida Gábor.

Az egyesület célja, küldetése

• A környezeti nevelést feladatuknak vallók – s rajtuk keresztül a magyar társadalom – ismereteinek, környezeti tudatosságának és felelősségének fejlesztése, gondolkodás- és életmódjának környezetbaráttá alakítása.
• A környezeti neveléshez szükséges ismeretek és módszerek gyűjtése és terjesztése, a környezeti nevelők munkájának segítése, a közöttük lévő együttműködés bátorítása és szervezése.
• A környezeti nevelők személyes hatékonyságának növelése, kapcsolatteremtő képességük fejlesztése.
• Az emberi kapcsolatok vizsgálata, megértésére és javítása, az emberek egymás közti és a környezettel elérhető harmóniája érdekében.
• A természet és az ember tiszteletén alapuló etika formálása, a bolygóméretben és évszázadokban gondolkodás felelősségének szorgalmazása, az együttműködés és a türelem gyarapítása.
• Az ökológiai fenntarthatósághoz szükséges készségek felismerése és gyakoroltatása.

Az egyesület elérhetősége

Iroda: 1113 Budapest, Zsombolyai u. 6.
Postacím: 1397 Budapest Pf. 530.
T/F: 321-4796
e-mail: mkne@mail.datanet.hu
honlap: www.mkne.hu.