Jelen tanulmány a TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1-2013-0010 Új stratégia a pedagógus pálya hazai népszerűsítésére c. projekt keretében, a pedagógus szakma és pálya népszerűsítése nemzetközi tapasztalatainak összehasonlító elemzése alapján készült[1]. Tanulmányunk első részében kutatásunk kérdéseit, elméleti kereteit és módszertanát foglaljuk össze, a második részben pedig egy olyan összehasonlítás eredményét mutatjuk be, amelyben Magyarországot és 9 másik országot 4 szegmens mentén vetettük össze a fenti témában.
[1] Jelen tanulmány elkészítésében nagymértékben támaszkodtunk a kutatás során készült háttértanulmányokra, amelyeknek szerzői a kutatócsoport tagjai voltak: dr. Bárdos Jenő, Czók Brigitta, dr. Győri János (kutatásvezető), Majorosné Kovács Györgyi, dr. Mogyorósi Zsolt, Oláhné Téglási Ilona, dr. Tarnóc András, dr. Ütőné Visi Judit, dr. Virág Irén.
A TÁMOP-projekt keretében végzett kutatásunk során azt kívántuk feltárni, hogy Európán belül és kívül mi jellemzi a társadalmakat és az oktatási rendszereket a pedagógus pálya népszerűsítése szempontjából, és ez miként viszonyul a jelenleg működő vagy a jövőben kívánatos hazai gyakorlathoz. Kutatásunk keretei (idői viszonyai, pénzügyi korlátai) nem tették lehetővé, hogy olyan alapkutatást végezzünk el, amelynek az lett volna a tárgya, hogy feltárjuk, az egyes társadalmakban és oktatási rendszereikben milyen elemekből áll össze a pedagógus pálya „népszerűsége”, a népszerűség fogalma és jelentése az egyes oktatási kultúrákban milyen episztemológiai konstrukciókon épül, milyen diskurzusokban hogyan menifesztálódik és ezek miként hatnak a gyakorlatban a pedagógus pálya népszerűségének különféle vonatkozásaira. Így mindezeket adottnak tekintettük, mondván, hogy a pedagógus pálya népszerűségét egyszerűen csak az fejezi ki, mennyire szívesen választják egy társadalom bizonyos csoportjainak tagjai a tanárképzést és a pedagógusi tevékenységet élethivatásul. A „pedagógus pálya népszerűségének” társadalmi-kulturális konstrukcióira, ennek összetevőire, arra, hogy ezekhez miként viszonyulnak egyes emberek és a társadalom különféle csoportjai az oktatás különféleképpen konstruált és működő világaiban, csak visszakövetkeztettünk, például olyanféle adatokból, hogy mennyire sokan jelentkeznek tanárképzésbe egy-egy oktatási rendszerben, kik jelentkeznek tanárképzésbe, szociológiai kutatások alapján milyen az adott országban a pedagógus szakma presztízse, demográfiailag milyen összetételű egy-egy ország tanári közössége és hasonlók.
Alapvetően három kérdés állt kutatói érdeklődésünk fókuszában:
- Az egyes oktatási rendszerekben milyen implicit elemek (mint például a nyári szabadság) járulhatnak hozzá a tanári szakma és pálya népszerűségéhez? (Implicit elemeknek tekintettük ezeket azért, mert létrehozásuknak, működtetésüknek nem az volt a célja, hogy népszerűbbé tegyék a pedagógus hivatást, de a hatásuk hozzájárul ahhoz, hogy ez így legyen.)
- Nemzetközileg milyen direkt eszközökkel (például fizetésemeléssel) igyekeznek az oktatáspolitikusok népszerűbbé tenni a tanári szakmát és pályát? (Minthogy a fizetések rendezését az oktatásirányítók gyakran direkt módon azzal a feltett szándékkal hajtják végre, hogy vonzóbbá tegyék a pedagógus pályát.)
- Milyen módon zajlik a kommunikáció erről (annak tömegkommunikációs és egyéb, digitális és nem digitális formáiban)?
Mindezt annak érdekében tekintettük át nemzetközi perspektívákban, hogy megfelelően tudjuk értelmezni e téren a jelenlegi hazai helyzetet, és alkalmasint megfelelő inputtal tudjunk hozzájárulni ahhoz, hogy a hazai fejlesztések a jövőben megfelelő irányokban, módszerekkel és hatékonysággal haladjanak e téren.
