„Hazai és európai szakpolitikai irányok a kisgyermekkori nevelésben” címmel rendezett konferenciát az OFI Kutatási, Elemzési és Értékelési Igazgatósága alatt működő magyar Eurydice Iroda 2014. december 2-án. Ennek keretében bemutatták az Eurydice hálózat idén megjelent „Key Data on Early Childhood Education and Care in Europe” című kiadványát.
A résztvevőket Fehérvári Anikó, az OFI tudományos főmunkatársa, a központ igazgatója köszöntötte. Elmondta: a méltányosság és az eredményesség szempontjából egyre fontosabb intézmény az óvoda, mivel az iskola hátránykompenzációs hatása igen alacsony. Loboda Zoltán, az Oktatási Hivatal főtanácsadója hozzátette, hazánkban az óvoda a legkonszenzusosabb, leginnovatívabb pedagógiai terület, és a legtöbb jó gyakorlatot is itt tudjuk felmutatni, ugyanakkor ezt kezelik az oktatási kiadások legmostohábban.
Első előadóként Olga Borodankova, az Eurydice Hálózat brüsszeli központjának elemzője ismertette a kiadványt. A hálózatról szólva elmondta, 36 európai ország vesz részt benne, célja pedig Európa-szintű elemzések készítése, hogy a döntéshozók az egész kontinenst lefedő adatok ismeretében dolgozhassanak. A kisgyermekkori nevelést elemző kötet forrásai a nemzeti irodáktól kapott információk, az Eurostat adatai és háttéradatként a PISA, valamint PIRLS mérések. A vizsgált terület a kisgyermekkori nevelés magán, állami és önkéntes szervezeteit is magába foglalta, mind intézményi, mind otthoni (családi napközik) formájában. Életkor szerinti bontásban beszélünk gyermekgondozásról a 3 éves kor alattiak esetében, és kisgyermekkori nevelésről a 3 évnél idősebbeknél, bár főként az északi országokban nem létezik ilyesféle kettéválasztás. Két fő kérdést fogalmazhatunk meg a kisgyermekkori neveléssel kapcsolatosan: a hozzáférést (van-e elegendő férőhely, kötelező-e, mibe kerül,) és a minőségét (hogyan szabályozzák, hogyan ellenőrzik, milyen szakembereket foglalkoztat, mi a tartalma?) A kötet ezekből a szempontokból hasonlítja össze az európai rendszereket, vizsgálja továbbá az óvoda-iskola átmenetet, illetve az SNI-s gyerekeknek nyújtott szolgáltatásokat. Az előadásban bemutatott riasztó adat (Eurostat, 2012), hogy Magyarországon csaknem 40% azoknak a gyerekeknek az aránya, akiket szegénység illetve társadalmi kirekesztettség fenyeget, ez a 25.9%-os EU-s átlaghoz képest nagyon magas.
A hátránykompenzáció lehetőségeiről és korlátairól Fehérvári Anikó és Széll Krisztián kutató-elemző mutatták be kutatásaikat. Az országos kompetenciamérésekből az derül ki, a családi háttér a 6. osztályos eredmények 22%-át magyarázza, a 10. osztályosaknak viszont már 27%-át. Fehérvári Anikó Liskó Ilonával közösen 2006-ban kezdett longitudinális vizsgálatot 147 iskolában, melyet 2014-ben Híves-Varga Arankával ismételtek meg. A vizsgálat iskolafejlesztési céllal indult, címe Pedagógus továbbképzések az integrációs programokban volt. Az eredmények azt mutatják, mikor a hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcairól kérdezik őket, a pedagógusok legnagyobb arányban a szülők hanyagságát jelölik meg okként. Kisebb arány magyarázza iskolai okokkal a kudarcokat, s jellemzően itt is inkább az óvodáztatás nem megfelelő voltát emelik ki. Nő azok aránya, akik egyáltalán nem bíznak az iskola hátránykompenzációs hatásában (s a túlnyomó többség amúgy is csak korlátozott hatást remél.)
Széll Krisztián kutatásából (A pedagógiai munka minőségét befolyásoló tényezők, 2013) az derült ki, a gyógypedagógusok és fejlesztő pedagógusok kiemelten magas arányban bíznak az óvoda kompenzációs hatásában. A megkérdezett pedagógusok reprezentatív mintája szerint a hátránykompenzációt legnagyobb mértékben a szülők hozzáállása befolyásolja. Azokhoz a tanulókhoz viszonyítva, akik nem jártak óvodába, az országos kompetenciaméréseken minden évfolyamon jobban teljesítenek azok, akik jártak, különösen, ha három évet is óvodában töltöttek.
Ezt követően Török Balázs, az OFI tudományos főmunkatársa boncolgatta az óvodáztatás minőségpolitikájának kérdéseit. Az EU és az OECD kezdeményezései az óvodáztatás terén is meghatározóak. Az oktatás, mint fogalom, társadalmi konstrukció, funkciói szükség szerint bővíthetőek, újragondolhatóak, jelenleg sokan úgy gondolják, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése várható tőle. Ez mutatkozik meg abban, hogy az EU2020 stratégia alapján a 4 éves kor és iskolakezdési kor közötti gyerekek 95%-ának magas színvonalú kisgyermekkori nevelésben kell részt vennie. A minőséghez tartozik a minimum elvárások szabályozása, a tanterv szabályozása, a foglalkoztatott szakemberek képzése, a tágabb közösség, családok bevonása, az adatgyűjtés és nyomon követés is.
Paszkoszné Kulcsár Andrea, az EMMI vezető főtanácsosa Az óvodások fejlődésének nyomonkövetése címmel tartott előadást. Az óvoda esélyteremtő, hátránycsökkentő szerepét nemzetközi felmérések (PIRLS, OECD) eredményei, illetve azok konklúziójaként kitűzött cél alátámasztásával emelte ki. Az esélyteremtést, hátránycsökkentést mintegy folyamat szemléltette a prevenció, az intervenció és a kompenzáció hármas egységébe ágyazva, abból az alapvető felelősségből, szemléletből kiindulva, amely szerint minden egyes gyermeket meg kell látni. Ebben a folyamatban a gyermeknek elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközt kell biztosítani a spontán és szervezett tapasztalatok, ismeretek megszerzéséhez, életkori sajátosságainak, adott fejlettségi szintjének, önmaga érésének figyelembevételével, ösztönözve őt az önálló véleményalkotásra, döntésre. Ez a folyamat kulcsfontosságú azoknak a képességeknek a kialakulásában, fejődésében, amelyek hozzájárulnak a gyermek későbbi eredményes iskolakezdéséhez, tanulási sikereihez. Azt, hogy egy gyermek az egyes képességeinek fejlődésében adott pillanatban/időben milyen szintet ért el az óvodás éveiben, a fejlődésének nyomonkövetése folyamatában megfigyelt/rögzített rész-, illetve összefoglalt eredményei „értékei” mutatják meg. Ennek metodikája, szabályozása az uniós tagállamok összehasonlításában egyrészről azonosságot, másrészről egymástól eltérő gyakorlatot is mutatnak, amelyet külön is szemléltetett az előadó. Egyben kifejtette azt is, hogy az Eurydice kiadvány megjelenése óta miként változott meg Magyarországon a gyermekek fejlődését nyomonkövető rendszer, hogy melyek azok a fejődést komplexen nyomonkövető rendszerek, amelyek hazánkban az óvodapedagógusok kompetenciájában is alkalmazhatóak, továbbá felvetette azokat a kérdéseket is, amelyek még megoldásra várnak. Paszkoszné Kulcsár Andrea úgy fogalmazott, „a gyermekek fejlődésének nyomonkövetése folyamatában egyetlen fejlődési fok, értékelem, vagy feltétel teljesülésének figyelmen kívül hagyása – mint egy hiányzó puzzle darab –, táptalajt adhat ahhoz, hogy azok a problémák, amelyek elkerülése, megoldása végett annyi erőfeszítést tettünk/teszünk, gyökeret vethessenek.”
Délután három párhuzamos szekcióban zajlott a munka, egy a Biztos Kezdet gyerekházakról és az óvodai IPR-ről szólt, egy a korai iskolaelhagyás legelső jeleiről és a jelzőrendszer óvodai adaptálásának lehetőségeiről, egy pedig a minőség kérdését járta mélyebben körül. Ezután a szekciók összefoglalói következtek, illetve lehetőség volt kérdéseket intézni az előadókhoz.
