A Köznevelésért Felelős Államtitkárság és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet szakmai konferenciát rendezett 2014. október 3-án Budapesten Pedagógusok az egészségért címmel.
A rendezvény célja volt, hogy az iskolai egészségfejlesztés és egészségnevelés témaköréből olyan jó gyakorlatok és működő projektek kerüljenek bemutatásra, amely minden pedagógusnak alapul szolgálhatnak és minden oktatási színtéren alkalmazhatók.
A délelőtti plenáris előadások előtt Dr. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, és hangsúlyozta, hogy az iskolai egészségfejlesztés kiemelt területe a megújult köznevelési rendszernek. Ezt részletezte előadásában Brassói Sándor, az EMMI Köznevelés-irányítási Főosztályának főosztályvezetője, aki a jogszabályi kereteket és az intézményi pedagógiai lehetőségeket foglalta össze. Mint mondta, az iskolák pedagógiai programjában lefektetett célkitűzések csak akkor lehetnek eredményesek, ha azokat érthető és megvalósítható módon fogalmazzák meg, illetve ha nem tananyagként tekintenek az egészségfejlesztésre. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus azt a gondolatot fejtette ki, hogy az iskolai egészségfejlesztésnek valóban egésznek kell lennie: vagyis a testi egészség mellett mindenkoron fontos a lelki és pszichés egészség megőrzése is. Ennek a tudatosítását már a pedagógusképzésben meg kell tenni, hiszen egy egészséges pedagógus példaként tud szolgálni. Ezt a gondolatsort folytatta Mészárosné Dr. Darvay Sarolta, az ELTE TÓK tanszékvezetője, aki egy, a karukon végzett kutatással illusztrálta, hogy miért fontos a leendő pedagógusok egészségfejlesztésére is odafigyelni. Végül Németh Ágnes rendőr alezredes (ORFK) és Nikitscher Péter (OFI) számolt be arról, hogy az iskolarendőrök hogyan tudnak hozzájárulni a tanulók egészségtudatosságához, például a prevenciós előadások segítségével. Az általuk ismertetett kutatás szerint a fiatalokat a kíváncsiság, a problémák vagy a társas közeg viszi rá arra, hogy kipróbáljanak valamilyen drogot, ezért a prevenciós és a lelki egészség megőrzésére irányuló programok különösen fontosak az iskolákban.
A délután során négy szekcióban folytatódott a konferencia, melyek keretében óvodai, általános iskolai (alsó és felső tagozat) és középfokú iskolai – az intézményükben megvalósuló – jó gyakorlatokat ismertettek gyakorló pedagógusok. Az egészségfejlesztés programja az óvodákban című szekcióban Szöginé Megyeri Gabriella (Egyesített Óvodai Intézmény Tiszavasvári) és Surányiné Palkó Eleonóra (Szombathelyi Szűrcsapó Óvoda) óvodapedagógusok tartottak előadást arról, hogy óvodáikban miképpen ismertetik meg már koragyermekkorban az egészséges életmódot és a zöld szemléletet. Ilyen jó gyakorlatok voltak a „zöld ünnepek”, például a madárkarácsony megünneplése vagy a csoportszobában a szelektív szemétgyűjtés bevezetése. Az alsó tagozatos szekcióban olyan projekteket mutattak be az előadók, amelye a kisgyermekeknél az egészség fogalmának összetettségét voltak hivatottak kialakítani. Dr. Tárkányi Ferenc Tiborné (Debreceni Bolyai János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola) iskolájukból kiindulva az egészség témakörének komplex, minden műveltségterületet átható megközelítéséről tartott előadást. Gintner Ábel (Országos Lelkipásztor Intézet Szentjánosbogár Közösség) azt mutatta be, hogy a gyerekeknek hogyan szemléltethető az, hogy az egészség nem a betegség ellentéte. Ezt „kísérletekkel” is demonstrálta: például ha az egészséget egy hat pohárból álló mérlegként képzeljük el, amelybe alapesetben egyenlően oszlik el a tömeg, akkor mi történik, ha az egyik pohárba mégis több kerül, és megborul az egyensúly. A szekció utolsó előadójaként Dátán Attila (Budapest XVI. Kerületi Móra Ferenc Általános Iskola) a (M)órarenddel ismertette meg a hallgatókat, amely az iskolájukban egy évek óta működő segítő-támogató rendszer, fő célkitűzése, hogy a döntéshozatalra tanítsa meg a tanulókat az élménypedagógia módszereivel.
A felső tagozatos szekcióban Kirsch Ferenc Lászlóné (Dunakeszi Bárdos Lajos Általános Iskola) a gyakorlati tapasztalatait osztotta meg a közönséggel, többek között, hogy a jeles napok és világnapok alkalmával szervezett rendezvények miképpen épültek be szervesen iskolájuk életébe. Csepi Ferencné (Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola, AMI, Győr) kiemelte előadásában, hogy náluk egész tanéven átívelő programsorozat foglalkozik az egészségneveléssel, egyebek mellett még a büfé kínálatát is sikerült megváltoztatniuk az egészséges életmódra nevelés jegyében. Végül pedig Dr. Tárkányi Ferenc Tiborné (Debreceni Bolyai János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola) az egészségfejlesztés és az ökoiskolák kapcsolatát ismertette, hangsúlyozva az egészségtan tantárgy szerepét a folyamatban.
A középfokú iskolák is felvonultak projektjeikkel a negyedik szekció keretében. Kovácsné Keszléri Erzsébet (Óbudai Árpád Gimnázium) és Balogh Tiborné (Than Károly Ökoiskolai Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola) a kamaszkori egészségfejlesztés lehetőségeit gyűjtötték össze: mely hatások erősítik és melyek gyengítik a testet és a lelket, vagyis az egészséget, és mit tehet az iskola és a pedagógus. Utolsóként Végh György Károly (LOGO Ifjúsági Szolgálat Vas Megyei Kormányhivatal Szombathely Járási Intézete) a kortárs közösség szerepét emelte ki. A kortársak általi példa erősségét mutatja, hogy a jó példa is „ragadósabb”, ha a kortárstól látja a tanuló.
A konferencia zárásaként kerekasztal-beszélgetés keretében vitatta meg Simonyi István közoktatási referens (EMMI), Kulin Eszter főiskolai docens (ELTE TÓK), Kőpatakiné Mészáros Mária tudományos munkatárs (OFI), Dr. Koós Tamás szakmai vezető (Országos Egészségfejlesztési Intézet), Körmöczi Katalin főszerkesztő (Óvodai Nevelés) és Dr. Dobszay Ambrus központigazgató (OFI) az egészségfejlesztés intézményes lehetőségeit. Hogyan lehet változást elérni a gyerekeknél? – hangzott az egyik kérdés. A beszélgetés során kiderült az is, hogy a holisztikus programok lehetnek csak hatékonyak és érhetnek el attitűdváltozást a tanulóknál, ugyanakkor van létjogosultságuk a célzott projekteknek is, de csakis rendszerbe ágyazottan. Szintén egymásra kell épülniük az intézményi programoknak is, hogy az óvoda után az általános iskolában, majd a középiskolában is erősödjön és készségszintre emelkedjen a tanulók egészségmegőrzéssel és egészségtudatossággal kapcsolatos tudása. Zárógondolatként röviden felmerült az is, hogy a média hatása roppant fontos az egészségnevelésben.
