David Kerr :: Hatást gyakorolni a világra

Az aktív állampolgárságra nevelés új koncepciója¹

Bevezető gondolatok

Az aktív állampolgárságra nevelés az utóbbi években kulcsfontosságú téma szerte Európában és a világban. Koncepciója ugyanakkor továbbra is vitatott, még mindig alakulóban vannak az ezzel kapcsolatos politikák, gyakorlatok és az erről szóló vizsgálatok, és nincs minden kérdésére válaszunk. A társadalmainkban zajló – nem csak a társadalmi és politikai intézményekre vonatkozó – reformokkal egyidejűleg megfogalmazódott az az elvárás, hogy az aktív állampolgárságra nevelés koncepcióját is fejlesszék. Fontos előrelépés, hogy a koncepció az oktatás területét is elérte.

Az aktív állampolgárságra nevelés sok országban egyre inkább beépül az oktatást – a tananyagot, az iskolákat és a felsőoktatási intézményeket – érintő reformfolyamatokba. Ha a különböző országokban zajló oktatási reformokat nézzük, az aktív állampolgárság témaköre mindenhol megjelenik. Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy ez a terület versenyben áll más prioritásokkal, és mind nemzetközi, mind helyi szinteken küzdenie kell az őt megillető helyért. Tehát elég nagy a tét.

Az előadás vitaindító gondolataival a „terep” előkészítéséhez kíván hozzájárulni, és négy kulcsfontosságú kérdésről szól.

1. Globális megközelítés. Miért beszélünk az aktív állampolgárságra nevelésről, miért került napirendre sok ország politikusa és oktatási szakembere számára éppen most, és miért van olyan előkelő helyen a jelenleg folyó vitákban és reformokban?
2. Valójában mit takar ez a fogalom? Hogyan ragadható meg a lényege, mit jelent a gyakorlatban? Hogyan lehet az emberek számára érthetővé tenni? Az aktív állampolgárság kifejezés túl elvont, tehát még dolgoznunk kell a „szótárunkon”, a nyelvhasználaton.
3. Milyen megközelítések léteznek? Mi zajlik a nemzetközi és európai szervezetekben ezen a téren, és milyen módokon foglalkoznak ezzel a kérdéssel az egyes országok? Az Egyesült Királyságban jelenleg végbemenő folyamatokat ismertetem, mivel ezt ismerem a legjobban, és ez az ország valóban nagyon izgalmas dolgok színtere.
4. Kulcskérdések, melyekről érdemes beszélni a konferencián.

Globális megközelítés

Miért került az aktív állampolgárság olyan előkelő helyre a most folyó oktatáspolitikai vitákban és reformokban? Mindez a napjaink társadalmaiban tapasztalható globális változásra való reagálás következménye, és ahhoz a pozitív vízióhoz kapcsolódik, amely azt vetíti előre, hogy milyen irányba kellene tartaniuk, hogyan kellene működniük a társadalmaknak. Pozitív válaszként született a demokratikus deficit által támasztott kihívásokra, arra a tényre, hogy az emberek – különösen Nyugat-Európában – már nem foglalkoznak oly módon a civil és polgári intézményekkel, mint korábban. Ez eltérő mértékben a világ minden országára igaz, és a hiány megszüntetésének módjára adható válaszokban kulcsfontosságú szerep jut a közoktatási rendszereknek.

Az átalakuló társadalmi formációk miatt – ez különösen a fejlett nyugati világra igaz – ma már kizárólag a közoktatási rendszeren keresztül lehet egybegyűjteni a fiatalokat. Emiatt nagy nyomás nehezedik az oktatási intézményekre, hisz túl sok különböző dolgot kell közvetíteniük és nyújtaniuk. A közoktatási rendszer segíthet abban, hogy felkészítsük a jelenlegi és eljövendő generációkat arra, hogy minden gyermek és fiatal kellően magabiztos és képzett legyen: feleljen meg az egyre gyorsabban változó világ kihívásainak olyan bizonyítvánnyal a zsebében, amelyben a bizonyosság, a bizalom, a vízió/elképzelések és a remény szerepelnek. Tehát a munka részét képezi az is, hogy a fiatalok tájékozott, aktív, magabiztos és felelős állampolgárokká váljanak.

Egy olyan világban, ahol a változás soha nem tapasztalt sebességgel és egyre szerteágazóbban terjed, mindannyian – főként az idősebbek – csak viaskodunk, hogy kiderítsük és megértsük, melyek azok az értékek, amelyeket személyesen és közösségként is meg akarunk őrizni. 2007-ben a londoni DEMOS Intézet érdekes jelentést készített Angliában, amelyben előrevetítette, hogy milyen társadalomban fognak élni a gyerekek 2026-ban, a már nem is olyan távoli jövőben. Olyan világ lesz, ahol a népesség kétharmada városokban él – folytatódik a városokba település –, amelyben az identitás kulcsa a baráti és családi informális kapcsolatok hálózata lesz, és amelyben Kínának magasabb a gazdasági termelékenysége, mint az Egyesült Államoknak. Egyre több munkát jelent majd maga az információfeldolgozás, ahol egyre inkább fejlődik a specifikus tudás, és a rugalmas munkavégzés válik normává. Ebben az összefüggésben felmerül a kérdés, hogy melyek azok a lényegi kvalitások, amelyekkel egy fiatalnak rendelkeznie kell a gazdasági és társadalmi túléléshez. A specifikus tartalomközpontú tudásra kevésbé lesz szükség, annál inkább a szervezeti flexibilitásra és arra a képességre, hogy a tudásunkat az adott, sajátos körülmények között alkalmazzuk. A fiataloknak meg kell szokniuk, hogy csoportokban együttműködve tanuljanak, meg kell tanulniuk a hálózatépítést sokféle ember között a társadalom összetartása érdekében, és legfőképp folytatniuk kell a tanulás tanulását. El kell felejteniük, hogyan tanultak ezelőtt, és képessé kell válniuk arra, hogyan menedzseljék és motiválják a saját tanulásukat.

Ha ez a vízió 2026-ról, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy a közoktatási rendszer a jelenlegi formájában és szervezettségében milyen mértékben tud megfelelni ezeknek az igényeknek. Az egyik kihívás, amelyre választ kell adnia, nem más, mint maga az aktív állampolgárság, hisz ez is része a 2026-beli gyermekről szóló víziónak. Tehát a kérdés az, hogyan induljunk el a jelenlegi állapotból, hogy biztosítsuk kivétel nélkül minden fiatal számára, hogy rendelkezzen azokkal a készségekkel, tudással és képességekkel, amelyek az élet részét képezik egy modern társadalomban. A brit miniszterelnöki hivatal frissen kiadott jelentése kilenc különböző stratégiai kihívást határoz meg Nagy-Britannia számára a következő tíz-húsz évre. Figyelemre méltó, hogy milyen hangsúlyosan jelenik meg benne a sokféleséggel való együttélés, a társadalmi integráció és a részvétel szükségessége.

Közismert, hogy Nagy-Britanniában a társadalom egyéb csoportjaihoz képest a fiatalok és a leginkább hátrányos helyzetű rétegek feleakkora valószínűséggel mennek el szavazni. Az emberek úgy vélik, nem tudják befolyásolni a politikát, és nem tudják, hogyan idézzenek elő változást. Megmutatkozik ez a politikai és civilszervezetek és -intézmények csökkenő taglétszámában és az önkéntesek toborzásának nehézségeiben is. Ugyanakkor van másféle tapasztalat is, amely szerint talán más keretet kap ma a civil és a politikai részvétel, kiváltképp a fiatalok esetében, elsősorban az új kommunikációs technológiák, a hálózati közösségek, a blogolás, az online petíciók és a termékek elektronikus bojkottja révén. Jó példa erre, hogy fogyasztóként arra is felhasználhatjuk gazdasági befolyásunkat, hogy Ázsiában vagy másutt a világon bojkottal elérjük egy sweatshop bezárását.¹ A részvétel új formái jönnek létre. Fontos feladat, hogy kiderítsük, mit is jelentenek, hogyan működnek ezek a részvételi formák valójában, és hogy mi válik majd közösséggé az egyre növekvő és terjedő kommunikáció és hálózatépítés területén. Az emberek a jövőben nem feltétlenül helyi közösségek tagjai lesznek, hanem sokkal inkább globális közösségek és hálózatok résztvevői.

Ugyanakkor az is látszik, hogy különválik a személyes és a közösségi élet. Az egyéni életünk az, ahol azonnali hozzáférésünk van a dolgokhoz. A fogyasztói társadalom, különösen az Angliához hasonló helyeken, abba az irányba halad, hogy minden a vevő abszolút igényeihez van szabva, alkudozhat, letölthet, és nyomban megrendelhet, meg is kaphat dolgokat, és bármit azonnal megtehet, amihez csak kedve van. Közösségi szinten azonban épp az ellenkezője tapasztalható: nagyon nehéz elérni, hogy megvalósuljanak dolgok. Ha a helyi közösség szintjén vagy országosan szeretnénk megváltoztatni egy politikai döntést, már nem történik ugyanaz, mint a személyes szinten. Nagyon távol áll egymástól a dolgok elérésének lehetőségére vonatkozó személyes optimizmusunk és az a kollektív pesszimizmus, hogy úgy tűnik, nem vagyunk képesek megoldani azokat a nagy problémákat és kihívásokat, amelyek valójában körülvesznek minket. Kérdés, hogyan építhető kapcsolat aközött, hogy mire vagyunk képesek egyénileg és mire közösségi szinten, és miképpen tudjuk összekapcsolni újra az embereket a társadalommal, a civil és a politikai intézményekkel.

Ha szeretnénk megújítani a demokráciát és a civil társadalmat, újra össze kell kötnünk a politikát az emberek mindennapi életével, össze kell kapcsolnunk az egyént a közösséggel, a civil és politikai intézményekkel, a politikát és az állampolgárságot olyan hétköznapi dologgá kell tennünk, amely megfelel az állampolgárok mindennapos közösségi élményének.

Ehhez sok-sok aktív állampolgár részvétele szükséges. A kollektív fellépésbe vetett hit megerősödése valóban eredményezhet változást. Ezért ha megnézzük, milyen kapcsolat van a demokratikus deficit, a polgári megújulás, az aktív állampolgárság és a közoktatási rendszer reformja között, látnunk kell, hogy ezeket folyamatosan újra kell gondolnunk és meg kell újítanunk.

Gyakran úgy tűnik, hogy a mai állapot spontán módon nem fog megváltozni, és a jelenlegi társadalmi folyamatok nem felelnek meg az élet kihívásainak a modern társadalomban. Ezért sok ország igyekszik megújítani a társadalom jelenlegi működési formáit, megpróbál optimálisabb irányba elmozdulni, hogy megvalósíthassa az elképzeléseit arról, hova tartson a társadalom. Különösen a polgári megújulásra összpontosítanak, és arra, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amelyek lehetővé teszik az aktív állampolgári részvételt, megadják az embereknek az esélyt, és érzékennyé teszik őket arra, hogy tevékenykedni akarjanak a közösség érdekében. Ezek a lépések az oktatási rendszer reformja és az ezt a területet támogató kampányok révén valósulnak meg. A közoktatási reformnak része, hogy a fiatalok aktív állampolgárokká váljanak. Ez a koncepció nem csupán azt tartalmazza, hogy az állampolgárságra nevelés az iskolai tanterv részévé váljék, hanem az oktatási rendszer egészének hosszú távú céljait is magában foglalja. Az a kérdés, hogyan emelhető be az aktív állampolgárságra nevelés az oktatás rendszerébe úgy, hogy eredményei megjelenjenek a közösségi életben, és az iskolák, illetve a gyerekek a tevékenységeik révén kapcsolódjanak valamilyen közösséghez, és próbáljanak változtatni a környezetükön. Talán ennek köszönhető, hogy sok országban a politikusok is érdeklődést mutatnak az aktív állampolgárság kérdése iránt, a téma megjelenik a reformokban és a társadalmi vitákban. A létező szokások és normák megváltoztatására van szükség, ezért került széles körben napirendre ez a feladat.

Valójában mit takar ez a fogalom?

Az aktív állampolgárság még alakulóban lévő koncepció, és sok munka van még hátra e terület elméleti és filozófiai megalapozásáig. Az aktív állampolgárság fogalma összekapcsolódik a polgárságról és az állampolgárságról alkotott változó elképzelésekkel.

Mely elemekből tevődhet össze, és milyen kontextusban jelenhet meg az aktív állampolgárság? Bemutatom a jelenlegi folyamatokat, illetve az Európai Unió polgári és társas kompetenciák terén végzett munkáját, amelyben jelenleg részt veszek.

Az aktív állampolgárság fogalma esetében nem kell elvetnünk a korábbi elképzelést, és nem kell újat létrehoznunk, hanem megőrizzük a korábbi koncepció legjobb elemeit, és kiegészítjük az állampolgárság megújított értelmezésével. Sok ország elmozdult már az állampolgárság szűken értelmezett koncepciójától, amely csupán a jogi státuszra korlátozódik, arra, hogy van útlevelünk, szavazhatunk, itt születtünk, tudjuk, hogy milyen országhoz tartozunk. A megújult szemlélet sokkal tágabb, és bár elismeri, hogy az állampolgárságnak van egy jogi státus jellegű eleme, mégis sokkal inkább arról szól, hogy aktívan vegyünk részt a közösségünk életét alakító folyamatokban, hogy vannak állampolgári jogaink és polgári felelősségünk, és vannak állampolgári cselekedeteink is. Nemcsak arról szól, hogyan legyünk állampolgárok, hanem arról is, hogy mit kell tennünk ennek érdekében. Az aktív állampolgárság tanulás révén fejlődik ki. Az állampolgári nevelésnek olyan komplexnek kell lennie, amely nemcsak információ- és tudásátadást tartalmaz, hanem a készségek fejlesztését és attitűdök formálását is célul tűzi ki. Szükség van arra, hogy jobban megosztódjon a kormányzati intézmények és az állampolgárok között a hatalom és a felelősség. Az Egyesült Királyságban például komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a különböző szinteken minél többen vegyenek részt a döntéshozatali folyamatokban. Ezeknek az erőfeszítéseknek – elsősorban a helyi közösségek szintjén – az a céljuk, hogy az emberek hatást gyakorolhassanak az erőforrásokról, a támogatásokról és a tényleges intézkedésekről szóló döntésekre. A legfontosabb, hogy partnerséget kell kialakítani a kormány és a polgárok között. E mellett nemcsak gazdasági érvek szólnak, hanem az is, hogy ha a fiatalok jobban részt vesznek a közösségük életében, akkor jobban érzik magukat, egészségesebbek lesznek, tovább élnek, és kevésbé szorulnak majd állami támogatásra.

1. táblázat: Az állampolgárság koncepciójának változása az utóbbi évtizedben

Az aktív állampolgárság elemei

Az aktív állampolgárságra nevelésnek a következő elemeket kell magában foglalnia.

1. Tudás: emberi jogok és felelősségek, politikai kultúra, történelmi ismeretek, aktuális ügyek, kulturális örökség, jogi kérdések és az, hogy miként befolyásolja mindez a politikát és a társadalmat.
2. Készségek: konfliktuskezelés, interkulturális kompetencia, tájékozottságon alapuló döntéshozatal, kreativitás, a társadalom és a politika befolyásolásának képessége, kutatási képességek, képviselet, autonómia, támogatás, kritikai gondolkodás, kommunikáció, vitakészség, aktív figyelem, problémamegoldó képesség, az ellentmondásos jelenségekkel való megbirkózás képessége, együttműködési készség, kockázat felismerése.
3. Attitűdök: politikai bizalom, politikai érdeklődés, politikai hatékonyság, autonómia és függetlenség, rugalmasság, kulturális megértés, a más kultúrák tisztelete, a változásra, véleménykülönbségre való nyitottság, az aktív állampolgári részvétel iránti felelősség és nyitottság, a társadalom és politika befolyásolása.
4. Értékek: emberi jogok, demokrácia, tolerancia, nemek közötti egyenlőség, fenntartható környezet, béke és erőszakmentesség, igazságosság és méltányosság, az aktív állampolgári részvétel elismerése.
5. Identitások: személyes és közösségi identitás, nemzeti és globális identitás érzése.

Ez így egy „csomag”, amelyben nem szabad alábecsülni a tudás komponensét sem, hisz az aktív állampolgárságra nevelés nem csak a cselekvésről szól. Kérdés, hogyan közelítjük meg a tudáskomponenst. Sokféle ismeretet kell elsajátítani arról, hogyan működik a társadalom, a civil és a politikai intézmények, hogyan kapcsolódnak a hatalmi ágak, mit jelent a különböző területek érdekeinek képviselete, hogyan lehet kampányokat bonyolítani, egyáltalán hogyan lehet változásokat elősegíteni. Ezekhez az ismeretekhez olyan készségek kapcsolódnak, mint tárgyalás, csoportmunka, konfliktuskezelés, vita, másokra figyelés, továbbá olyan attitűdök és értékek, amelyek gyakran hiányzó elemei a tantervről és az identitásról szóló vitáknak és diskurzusoknak. Az identitás kérdése nagyon fontos elem ebben a vitában. Hiába beszélünk napjainkban többszörös identitásról vagy a globális állampolgárság fogalmáról, az összes többivel szemben továbbra is erős maradt a nemzeti identitás.

Az állampolgári kompetenciát összetevő tudás egyszerre kognitív (ismereti) és affektív (érzelmi). Nagy kihívást jelent, hogyan lehetséges fejleszteni ezeket a készségeket, képességeket, ismereteket, értékeket, attitűdöket és identitásokat, amikor olyan korlátozott idő és hely jut erre az iskolában és a tananyagban. Ugyanakkor meg kell értenünk, hogy ezek az elemek az iskolák által közvetíthetők és fejleszthetők a tanterven keresztül. Tartalmát tekintve az aktív állampolgárság fejlesztése számos különböző kontextusban elképzelhető. Nem kell feltétlenül különálló tantárgyként szerepeltetni a tananyagát, akár sok tantárgyhoz is köthető, a szélesebb iskolai kultúrához is kapcsolható. A fiatalok formális intézmények révén – például tematikus diáktanácsok, diákönkormányzatok – is részt vehetnek az iskolai életben, de megtehetik ezt informálisabb úton, az iskolai közösség résztvevőiként is, az iskolatársaikhoz, a helyi és a szélesebb települési közösség tagjaihoz és vezetőihez fűződő mindennapos kapcsolataikon keresztül. Nagyon lényeges szerepe van a tágabb közösségnek, hiszen ebben a közegben lehet valóban gyakorolni az aktív állampolgárságot. Természetesen fontos, hogy a gyerekek részvételét a felnőttcsoportok valóban komolyan vegyék. Tágabb közösség alatt nemcsak a települési közösség értendő, az új kommunikációs technológiák utat nyitnak számtalan más közösség felé is. Az Egyesült Királyságban egyre gyakoribb, hogy az iskoláknak partnerintézményei vannak világszerte, s az új technológiáknak köszönhetően az angol fiatalok beszélgetni tudnak más fiatalokkal. Például a cunami kapcsán cikkeztek arról, hogy sok iskola közvetlen kapcsolatban állt katasztrófa által sújtott iskolákkal. Ez is azt mutatja, hogy az, amit hivatalosan közölnek a hírekben, különválasztható attól a személyesebb tapasztalattól, amelyhez a fiatalok manapság más úton-módon hozzáférhetnek. Az oktatás nemcsak az osztályteremben valósulhat meg, hanem sok egyéb forma is teremthet tanulási lehetőséget, és nagyon fontos ezek összekapcsolása.

Az Egyesült Királyságban egy olyan longitudinális kutatási projekt vezetője vagyok, amely az állampolgárság mint új tantárgy hatását vizsgálja. Mivel az állampolgárság Angliában csak 2002 óta része a tantervnek, a modellalkotás során egyre inkább azt vesszük észre, hogy az aktív állampolgárság sarkalatos pontja az érzelmi komponens, amely arra utal, hogy egyénként megélhetővé válik, hogy el lehet érni dolgokat, hatást lehet gyakorolni a világra, és változásokat lehet előidézni. Ehhez kapcsolódik a közösségi érzés, a valahová tartozás érzésének kialakulása a gyorsan változó világban. Az angol fiatalok nagyon szorosan kötődnek az iskolai közösségekhez, sok időt töltenek a barátaikkal, a kérdés tehát az, hogyan biztosítsunk lehetőséget a valódi részvétel számára, hogyan teremtsünk társadalmi tőkét és megszólalási lehetőséget számukra.

Az Európai Unióban folyamatos munka zajlik az állampolgári kompetenciák fejlesztését illetően. Ha ezeket a kompetenciákat modellezni szeretnénk, az első alapvető felismerés, hogy az aktív állampolgárság fogalmának és a hozzá fűződő kompetenciáknak van egy kognitív (tudás, képességek és ismeretek) és egy érzelmi (attitűdök, vélemények, normák) értelmezési tartományuk. Az 1. ábrán látható, milyen erős kapcsolat van az egyes területek között.

1. ábra: Az állampolgári kompetenciák indikátorai

2. ábra: Az aktív állampolgárság működési modellje

Az emberek háttere és bizonyos jellemzői adottak, ilyen a nemük, származásuk, társadalmi-gazdasági státusuk, környezetük stb. Ezeket az adottságokat a tapasztalataik és az őket érő hatások – köztük a formális és nem formális nevelés és oktatás különböző szintjei, illetve a média, a kortársak – formálják. Az aktív állampolgárságot illetően szoros kapcsolat van a hírekhez, közéleti információkhoz való hozzáférés és a politikai tájékozottság, a civil elköteleződés és a cselekvésre való felkészültség között. Az emberek változatos háttere, az őket érő hatások és tapasztalatok keveredése különböző egyéni végeredményeket hoz létre. A hatások és tapasztalatok fejlesztik a tudásukat, képességeiket, formálják attitűdjeiket, és befolyásolják magatartásukat. És persze kérdés az is, hogy mi ennek az eredménye a közösség és a társadalom szintjén, milyen mértékben vesznek részt a közösség életében, milyen mértékben tiltakoznak vagy vállalnak társadalmi szerepet, és folytatják-e a társadalmi részvételt alátámasztó értékek kialakítását és fejlesztését a demokrácia, az emberi jogok és az interkulturális megértés kapcsán. Működési szempontból egyszerűnek tűnik, a valóságban persze ez összetettebb modell. A kutatásunkban elsősorban a végeredmények leképezése volt a célunk, hogy megpróbáljunk adatokat szerezni az itt szereplő különböző komponensekhez. Háttér-információkat igyekszünk gyűjteni, majd megfigyelni, mi történik a nevelési folyamat során, és megtudni, mi lesz az egyéni, illetve a kollektív eredmény. Az a szándékunk, hogy a különféle adathalmazokat megfeleltessük a modellnek, és rájöjjünk, mi a belső összefüggés a kettő között.

Milyen megközelítések léteznek?

A nemzetek feletti és az európai nemzetközi intézmények növekvő érdeklődést mutatnak az aktív állampolgárság koncepciója iránt, és elismerik – más prioritások mellett – e terület jelentőségét is. Az Európai Bizottság lisszaboni stratégiájában, 2006-ban megnevezte az oktatásban kulcsfontosságú kompetenciákat, amelyek között az aktív állampolgárság is megtalálható. Több körben zajlik és folyamatosan finomul az aktív állampolgárság indikátorainak kidolgozása. Az Európa Tanács úttörő tevékenységet folytat a tagországok ilyen irányú politikája és a gyakorlat előremozdítása terén. A norvég kormány például egy olyan új központ létrehozását finanszírozza, amely az aktív állampolgárságra nevelés és az emberi jogi képzés terén fog működni. Az intézmény nyitva áll minden európai ország számára, és komoly lehetőséget biztosít az ezen a területen zajló munkafolyamatok összefogására. Az unió aktív támogatása mellett folyamatos a nemzetközi IEA- (Oktatási Eredmények Értékelésének Nemzetközi Szervezete) kutatás az állampolgári kompetenciákról, amelyben világszerte közel 40 ország – köztük a legtöbb európai ország is – részt vesz, de sajnos Magyarország nem. A kutatásban megvalósul egy európai modul, amely a fiatalok Európával kapcsolatos attitűdjeit kívánja feltérképezni.

Az Európai Unió állampolgári kompetenciákkal kapcsolatos munkájáról szólva az első kérdés az aktív állampolgárság mibenlétére vonatkozik, a másik arra, hogy mit értünk aktív állampolgárságra nevelésen, és mit tud ehhez hozzáadni a képzés és az oktatás-nevelés.

Kezdjük az utóbbival. A nevelési folyamatot egész életen át tartónak tekintjük, tehát nemcsak az iskolákról van szó, hanem mindenről, amiben életünk során szerepet vállalunk. A mai társadalmakban, ahol az oktatási rendszerek egyre fokozottabban szétaprózódnak, és a szülőknek rengeteg választási lehetőségük van a különféle iskolatípusok között, komoly szempont, hogy ez a terület befogadó, mindenki számára rendelkezésre áll, nem kirekesztő. A lényeg azonban az, hogy az aktív állampolgárságra nevelésben minden fiatal számára egyenlő esélyeket kell biztosítani, és ennek a nevelésnek a (köz)oktatási folyamat részeként kell megvalósulnia.

Az aktív állampolgárság tartalmára számtalan motivációs tényező hatással van: az ország történelme, kultúrája és sok más társadalmi összetevő. Mindenkinek ki kell derítenie, hol tart a saját társadalma ebben a folyamatban, ahelyett hogy átvenné egy másik ország megközelítésmódját, és megpróbálná azt működtetni. Az állampolgárság kontextusspecifikus, bár fontos tájékozódni arról is, hogy mi történik más országokban ezen a területen. Például az Egyesült Államokban az aktív állampolgárság még mindig leginkább a jogi státus, az állampolgársághoz való jog körül forog, amelyet valószínűleg nagyban befolyásol egy olyan nemzet történelme, amely a bevándorlási hullámokon át változik, ahol bevándorlók tömegei érkeznek és kapnak állampolgári jogokat. Érdekes, hogy sok európai országban manapság az aktív állampolgárságról szóló diskurzus a civil szerepvállalás köré épül, és a terrorizmus és extremizmus fenyegetése kapcsán megjelenik benne a társadalmi összetartás gondolata, így nyer valódi értelmet az, hogy aktív állampolgárokra van szükség ahhoz, hogy a társadalmunk és közösségeink összetartóvá váljanak az országon belül és más országok viszonylatában is. Ez az iskolai és a helyi közösségtől egészen a regionális és nemzeti közösség szintjéig ér. A társadalmi, közösségi összetartás integratív szemlélete, a kultúrák közötti összetartás nagyon erős motivációs tényező, és az utóbbi öt-tíz évben jelent meg. Lehet, hogy sok más, az aktív állampolgárságot célzó indíttatás is megjelenik majd, amelyeket a társadalmaink hívnak életre, ezekkel kapcsolatban rugalmasnak kell lennünk, és figyelmet kell szentelnünk rájuk.

Az ázsiai országokat nézve érdekes az a tapasztalat, hogy már nem olyan nagymérték­ben meghatározó bennük a nemzeti identitás, a patriotizmus, annak ellenére, hogy a nemzetállam fogalma, „az ország szolgálata mindenekelőtt” mélyen kódolva van az emberekben. Az individualizmus előrehaladása és az új technológiák megváltoztatták az egyén és a nemzet közötti dinamikát. Az IEA 1999. évi CIVED-kutatás egyik izgalmas pontja volt a latin-amerikai modul, amely az erőszakról, a politikai szélsőségességről és a korrupció problémájáról szólt. Tehát számos különböző kontextus, kérdéskör határozhatja meg az aktív állampolgárságról szóló diskurzust, ezért ez állandóan fejlődésben lévő terület.

Egy konkrét példa: aktív állampolgárságra nevelés az Egyesült Királyságban

Az aktív állampolgárság mozgatóerői az Egyesült Királyságban tipikusan a civil és polgári szerepvállalás és elköteleződés, valamint egy új kifejezés: a közösségi összetartás köré épülnek. A kormány és egyéb szervezetek nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy az összetartás érzését kialakítsák a társadalomban.

Mivel hivatalosan csak 2002-ben vezették be az állampolgárságra nevelést az iskolai tantervbe, ez annak ellenére új, hogy az angol társadalom a parlamenten és a politikai intézményein keresztül eddig is képes volt világszerte terjeszteni a demokráciát. Noha csak 2002-ben vezették be, máris megújították, átdolgozták és frissítették, és 2008 szeptemberétől egészen új tantervet indítottak útjára.

Először három szál mentén jelent meg a tantervben az állampolgárságra nevelés. A fiataloknak csak heti egy órájuk volt erre, a tantárgynak ezért a korlátozott helyért is meg kellett küzdenie a nyelvórákkal, a matematikával és egyéb tudományokkal. Így hát nagyon realistának kellett lennünk arra vonatkozóan, hogy ennyi ráfordítással mi érhető el ténylegesen. Elsősorban az aktív komponensre kellett figyelnünk, arra, hogyan formál és fejleszt készségeket, segíti elő a részvételt és a felelős cselekvést. És bár tantárgyként jelenik meg a rendszerben, mégis az iskolákra van bízva, hogyan közelítik meg, önálló tantárgyként vagy más tárgyakhoz kapcsolódóan, illetve hogyan kötik össze az iskolai közösség vagy más közösségek életével. Lényeges, hogy nemcsak az iskolák felelősek azért, hogy ezzel a témával foglalkozzanak, hanem folyamatos törekvések zajlanak politikai oldalról is. Bár a munkáspárti kormány vezette be, nyilvánvaló, hogy az aktív állampolgárság ügye elsősorban politikai és nem pártpolitikai kezdeményezés, minden pártnak fel kell sorakoznia a szándék mögött, és ezt folyamatosan meg is teszik. Az előrelépés tekintetében nagyon fontos, hogy ez politikai és nem pártpolitikai ügy. A fő feladat az, hogy a 16 és 19 éves korosztály számára is alakítsunk ki tartalmakat, mivel a formális oktatás tizenhat éves korban véget ér, ugyanakkor a fiatalok tizennyolc éves koruktól válnak teljes állampolgári felelősséggel nagykorúvá. Kérdés, hogyan tudjuk áthidalni ezt az időbeni szakadékot nemcsak az iskolák és a felsőoktatási intézmények között, hanem a munka világában is. Ez kimondottan nagy feladat elé állít minket.

Egy másik feladat az állampolgári egyetértés alapjainak lefektetése, az aktív állampolgárság működtetése közösségi szinten. A felnőttképzés esetében felismerték, hogy a különféle kormányzati intézmények együttműködésére van szükség, az oktatási tárca mellett a belügyi, az igazságügyi tárca, a nemzetközi fejlesztések hivatala is érdekelt az aktív állampolgárság ügyében. Szükség van tehát arra, hogy ezek a kormányzati hivatalok együtt dolgozzanak, egyesítsék erőforrásaikat, és megosszák az információikat ezen a téren.

A „Minden gyermek számít” (Every child matters) kormányzati program értelmében minden körülményt figyelembe kell venni, amelyben a gyermekek felnőnek. Nemcsak az oktatást, hanem családi hátterüket, közösségi életüket, szociális helyzetüket is ismernünk kell, ehhez szükség van arra, hogy összehozzuk az oktatást, az egészségügyet, a szociális és jóléti területet. Fontos szál ebben az állampolgárság és a részvétel, amely tágabb feladatkört jelent az oktatás számára. Így jutott el oda az Egyesült Királyság, hogy megújult az oktatási rendszere, és új középfokú tantervet vezetett be.

3. ábra: Az új oktatási reform modelljének sarokkövei Angliában

4. ábra: Az angol állampolgársági tanterv átfogó képe

Világos, hogy ez a jövőre vonatkozó feladatterv, hiszen arról van szó, hogyan kívánjuk fejleszteni a társadalmat, hogyan vesszük számításba a világ változásait, a technológia hatásait és az új tanulási formákat. Az iskoláknak gyakran nagyon korlátozottak a lehetőségei. A fiatalok viszont könnyen hozzáférhetnek a technológiai újdonságokhoz, így sokkal érdekesebb és izgalmasabb módokon is tanulhatnak, tehát fontos kérdés az, hogyan vihetők be ezek az újítások a közoktatásba és a nevelésbe. Ugyanakkor az új megvilágítás szerint lehetséges, hogy kevesebb tudásra vagy inkább sokkal fókuszáltabb tudásra, kevesebb előírásra van szükségünk, és még kevésbé arra, hogy megmondjuk az embereknek, mit tegyenek. Sokkal nagyobb szükség van a differenciált, az egyéni különbségeket figyelembe vevő bánásmódra. Az egyénre hangolódás (perszonalizáció) érdekes fogalom, nem az egyéni tanulásról szól, hanem arról, hogy a tanítást egyre inkább közelítjük az adott egyén tanulási képességeihez. Természetesen nagy kihívást jelent, hogy egy tanár, aki 30-35 gyereket tanít egyszerre, mindenki számára „perszonalizált” nevelő legyen. Fontos még „a kevesebb tartalom, több képesség” célkitűzés. Folyjon az oktatás kevésbé elszigetelt keretek között, legyen integráltabb, épüljön több kapcsolat a tanulási lehetőségek között, legyen nagyobb átjárás a tantárgyak között, jobban kapcsolódjon az iskolai munka ahhoz, ami az osztályon és az iskolán túl zajlik, akár iskolai feladatról, akár iskolán kívüli tevékenységről van szó. Mindezek a megújítás lehetőségét hordozzák, ezáltal az egész tanterven átívelő új célok jönnek létre. Már nemcsak tantárgyakról van szó, hanem átfogó célokról. A tantervnek és a tananyagnak, illetve magának az iskolai életnek lehetőséget kell teremtenie a fiatalok számára, hogy felelős állampolgárokká váljanak, akik pozitívan járulnak hozzá a társadalom életéhez. Ma már mindez világos, átfogó célként jelenik meg – ez nem történhetett volna meg öt-tíz évvel ezelőtt.

E koncepcióvezérelt tantervből kiemelném az identitás, a sokféleség és együttélés az Egyesült Királyságban gondolatát, amelyek olyan új vetületei az állampolgárságra nevelés tananyagának, amelyek a londoni bombázások hatására kerültek bele. Megerősítését az a döbbenet váltotta ki, hogy a támadók honfitársaink voltak, közöttünk éltek, nevelkedtek. A társadalmi összetartás kérdése nagy kihívást jelent, miközben masszív migráció zajlik Európa minden részéről és a világ más tájairól a közösségeinkbe. Mivel ez már nem csupán a multikulturális Londont érinti, a vidéki területek esetében is megoldást kell keresni az újonnan érkezettek különböző problémáira, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a gyermekek iskoláztatására és más ügyekre. Elsődleges, hogy ha egy tanár az aktív állampolgárságról beszél, akkor aktív pedagógiáról legyen szó: elképzelésekről és folyamatokról, valamint arról, hogy ezek miképpen segíthetik elő a tartalmi tudás megszerzését. A hagyományos tartalmakat a tanárok feladata kibontani és új oldalról megközelíteni. Az állampolgárság olyan tantárgy, amely kapcsolódik más tárgyakhoz és területekhez, egy radikális program, amely 2008 szeptemberétől indult el az iskolákban, és öt év van a bevezetésére. Nem egyik napról a másikra bekövetkező változásról van tehát szó, mert az iskolákat nem lehet ilyen hirtelen átalakítani. A programban képzésekkel és támogatásokkal ösztönzik az iskolákat, hogy aztán önállóan, szabadan dönthessenek arról, hogyan illesztik be ezt a tananyagot a munkájukba a saját körülményeik és az ott tanuló diákok számára releváns módon.

5. ábra: Az új állampolgárság-tanterv elemeinek összekapcsolódása

A középpontban a fiatalok felelősségérzetének kialakítása áll. Ez a szíve az állampolgárságnak, amelyet sok különböző körülmény táplál: a tanulás kontextusai (első, külső kör), az alapkoncepciók (második kör), a folyamatok (harmadik kör) és a különböző tanulási tapasztalatok (negyedik kör). Idetartoznak a gondolatok, a diákok véleménye, az identitás és mindenféle más dolog.

Kulcskérdések, melyekről érdemes beszélni a konferencián

El kell tudni dönteni, mit jelent az aktív állampolgárság a személyek számára és a magyarországi, helyi kontextusban. Hogyan határozható meg, melyek a motiváló tényezők, jelen van-e a demokratikus deficit problémája, és ha igen, miként foglalkoznak vele, mi az oktatási rendszer szerepe, és mennyire felel meg az Önök helyzete arra, hogy az aktív állampolgárság céljaival és kontextusával foglalkozzanak. A gyakorlati oldalról nézve: mi a hatása a tanulás és a tanítás szempontjából, hogyan lehet előmozdítani, mi erről a tanárok, illetve az iskolák álláspontja. Angliában még mindig vegyes a kép abból a szempontból, hogy mi is zajlik tulajdonképpen, milyen fejlesztésekre és képzésekre van szükség, és nemcsak a tanárok, az iskolai és közösségi vezetők számára, hanem a gyerekek és a fiatalok számára is. Nem elég a retorika, a nagy szavak, hanem tudni kell, milyen tényleges forrásokra van szükség ahhoz, hogy ez az ügy valóban haladjon. A politikusok sokat beszélnek róla, de pénzt is kell adniuk mindahhoz, amiről beszélnek, ám ezt nem olyan egyszerű elérni. „Az új kihívás abban rejlik, hogy olyan kontextusokban készítsük fel a fiatalokat a demokráciára, amelyek nagyon különböznek az általunk ismertektől.” (Kerry Kennedy)

Ezt a kihívást nem negatívan, hanem igazán pozitívan kell megélni. Fel kell ismernünk, hogy valószínűleg nem érünk a folyamat végére, inkább olyan ez, mintha olyan horizont felé hajóznánk, amely ahogy haladunk előre, maga is folyamatosan távolodik. A lényeg, hogy változtassunk a jelenlegi állapoton, folyamatosan újítsunk és reformáljunk, harmonizáljuk az oktatás konkrét céljait a társadalmi szükségletekkel és annak céljaival. Egy ilyen bizonytalan korban arra kell nevelnünk a fiatalokat, hogy örömteli utazásnak tekintsék az állampolgárságot, ahol semmi ok a sietségre, csak élvezzék az utat.

Fordította: Karvalits Ivett
Szerkesztette: Kende Ágnes